A VVM javaslata

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Nemzet és állam két olyan valóságos, eleven intézmény, amely az elmúlt évszázadokban hol egybeesik, hol elkülönül, de szinte mindig összefügg egymással. Az évszázadok folyamán viszont a különbözőség egyre jelentősebb, és ez visszafordíthatatlan.

Az állam a hatalomról és területről szól, illetve mindenről, ami ezeket növelheti.
A nemzet nyelvről és hagyományról szól, arról, hogy megértem és ismerem a másik embert, elfogadom, összeházasodunk, gyereket nevelünk, munkálkodunk, iparkodunk, kereskedünk, ünnepelünk, mulatunk, megtartjuk hallottainkat emlékezetünkben.

A történelem folyamán előbb-utóbb a legtöbb nép létrehozta a maga államát, majd az erősebb állam meghódította a gyengébbet, a meghódított emberek egy részét meggyilkolta, más részét rabszolgának eladta, harmadik részét rabszolgaként megtartotta magának, negyedik részét félig-meddig befogadta, asszimilálta. A hódítások és a vereségek sorozata bonyolult szövetté tették a társadalmakat. Ebben az államok jellemző törekvése: egységes homogén nemzet kialakítása és azonosulás vele. Ebben több motiváció játszott szerepet: a nemzeti egység erőt jelent, az azonosulás pedig az állam hatalmi szerepének a legitimációját jelentette. Különösen kedvező tényező az állam számára a nemzet valamilyen jelenléte közeli vagy távoli idegen területen, ami szent üggyé tette az adott terület meghódítását.

Amikor a nemzetközi viszonyok már nem kedveztek a megzabolázatlan hódításnak, állam és nemzet egymáshoz való igazítása megnehezült. Ma már minden nemzet minden államban képviselve van, és ami még fontosabb, egy-egy nemzetből jelentős „tömbök” élnek különböző államokban. Ez súlyos dilemmát vet fel: miféle jogai és kötelezettségei lehetnek egy államnak saját nemzetének idegen államokban élő tagjaival kapcsolatban, másrészt nemzetállami fellépése nem teszi-e másodrendűvé állampolgárainak egy részét, azokat, amelyek más nemzethez tartozónak vallják magukat?

Erre a dilemmára ma a világon nincs megnyugtató válasz, ugyanis egyetlen, még a legtoleránsabb állam sem hajlandó „kiengedni” a kezéből „saját” nemzetének „speciális” képviseletét.

A megoldás pedig csak az lehet, ha egyszer s mindenkorra szétválik állam és nemzet. Sürgető a hatalomnak nemzeti és a területi elv szerinti megosztása. Elő kellene segíteni, hogy minden nemzet kapjon önállóságot, önkormányzatot – minden állammal szemben. Ez fundamentális, korszakos követelmény, mert mára a föld területének minden talpalatnyi része le van foglalva a sokszor igen esetlegesen kialakult államoktól, a határok legcsekélyebb megváltoztatása irdatlan véráldozatokat követel, ugyanakkor százszámra vannak az elnyomott, hazátlan vagy el nem ismert nemzetek (két példa: a kurdok és a cigányok); másrészt a megállíthatatlan globalizáció korszakában elkezdődik a nemzetek világméretű vándorlása-keveredése, amely rövid időn belül fordulatot hozhat az államok nemzeti összetételében.

A legfontosabb kérdés az, hogy milyen hatásköröket, intézményeket stb., egy szóval hatalmat tudna az állam átruházni a nemzetre. Ehhez praktikusan úgy juthatnánk el, ha kimondanánk, hogy a jelenlegi államok területi elv szerint létrejött és tovább működő formációk és új, tiszta lapon látnánk hozzá a nemzeti szervezetek alapításához. A nemzeti szervezeteknek az államoktól függetlenül, szabadon és szuverén módon kellene működniük, felelős vezetőik az államok és a világszervezet vezetőivel megegyező státuszban szabadon mozoghatnának és tevékenykedhetnének bárhol a világon. A nemzeti hovatartozást az ember szabadon határozhatná meg. Egy ember több nemzeti hovatartozást is jelölhetne, aminek részleteit egy világkonvencióban kellene szabályozni.

Minden államban biztosítani kellene az ott jelenlévő nemzetek képviseletét a törvényhozásban, célszerűen a nemzetek kamarája formájában.

2000. június
 

Változó Világ Mozgalom

Ajánlott irodalom

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Angyal Pál: Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, 1937

Balog Iván ea: A hatalom humanizálása (Tanulmányok Bibó István életművéről), 1993

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül, 1983

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu