Egy ország törvényhozó testületének megválasztását szabályozó rend-szer a demokrácia fontos eleme. Ebben sincsenek „természetes” vagy örök és eszményi megoldások. Ellenkezőleg, látszólag „természetes”, „igazságos” megoldások visszájára fordulnak, kedveznek a népakarat manipulálásának és eltorzításának, a politikai harcok elfajulásának, különféle antidemokratikus tendenciáknak.

Az elmúlt évtizedekben a régebbi választási módokat sok helyen felváltották bonyolultabb, mondhatjuk „második generációs” rendszerek, amelyben egységes pártlistákra való szavazás révén kiemelt szerephez jutottak a politikai pártok. Ez ugyan lehetővé tette a társadalom érdekeinek, törekvéseinek tagoltabb, bizonyos esetekben és értelemben következetesebb és professzionálisabb közvetítését, de a pártok öntörvényű fejlődése, összefonódása különféle, esetenként kevéssé átlátható érdekcsoportokkal sürgetővé teszi többek között a harmadik generációs választási rendszerek kialakítását.

Erre az igényre válaszolva javasoljuk a választási rendszer egy új koncepcióját. E szerint a parlamenti választások területileg kialakított választási kerületekben történnének, egy fordulóban. A választási kerületben a választók egy jelöltre szavazhatnának. Minden kerület viszont két képviselőt küldhetne a parlamentbe. A kerületek által küldött képviselőkön kívül mások nem juthatnának a parlamentbe. A parlamentnek tehát kétszer annyi tagja lenne, mint ahány választó kerülete. Magyarország esetében a bőven elegendő lenne 120 parlamenti képviselő. Ezek megválasztásához ekkor 60 választó kerületre volna szükség.

Meggyőző eredmény esetében egy választó kerület azt a két jelöltet küldené be a parlamentbe, aki a legtöbb szavazatot kapta meg. Ugyanakkor a választási törvény, vagy a törvény meghatalmazása alapján az Országos Választási Bizottság (OVB) meghatározhatja az egy képviselőre leadott szavazatok arányának olyan „kritikus küszöb”-ét, amely lehetővé tenné az eredmény indokolt korrekcióját. Ennek legfontosabb célja az lenne, hogy a parlamentbe bejutott képviselők pártok szerinti összetétele minél jobban tükrözze a választók pártpreferenciáit. A korrekció másik, ugyancsak fontos célja, hogy a politikai paletta minél jobban képviselve legyen a parlamentben. A korrekciót úgy kellene végrehajtani, hogy a kritikus küszöböt el nem érő második helyre kényszerülő képviselő-jelölt helyett az OVB – világos, egyértelmű szabályok szerint – más jelöltet delegál a parlamentbe (kompenzáció alapján delegált képviselő). Ez azt jelenti, hogy egy választó kerületnek vagy két közvetlenül megválasztott képviselője, vagy egy közvetlenül megválasztott és egy kompenzáció alapján delegált képviselője lenne a parlamentben. A kétféle képviselő státusza és kötődése a kerülethez teljesen azonos lenne.

A korrekció érdekében minden induló megjelölhet egy „választási koalíció”-t (ez a választásokon résztvevő pártok és egyéb szervezetek, illetve ilyenek alkalmi szövetségeinek egységes elnevezése, de az egyszerűség kedvéért mindezeket itt pártoknak nevezzük majd). Aki nem jelöl pártot, független jelöltnek tekinthető.

A korrekció első körében meg kellene oldani a kisebb pártok pozitív diszkriminálásával egy széles politikai paletta megjelenését a parlamentben. Ennek érdekében meg kell határozni azokat a pártokat (pozitív diszkriminációkra jogosult pártok), amelyek esetében a rájuk országosan adott szavazatok száma eléri a bejutáshoz átlagosan szükséges számot. Ehhez a korrekciós küszöböt úgy kell meghatározni, hogy a korrekciós kerületek száma nagyobb legyen a pozitív diszkriminációkra jogosult koalíciók számánál. Ezek a pártok egy-egy helyet kapnak, éspedig első-sorban azokban a körzetekben, ahol a pártot megjelölő jelölt a legtöbb szavazatot kapta. Maga a párt pedig jogosult lenne, hogy a korrekcióval bejutó jelölt helyére – az érintettek egyetértésével – olyan másik jelöltet állítson be, aki más választókerületben még több szavazatot kapott.

A korrekció második körében azt kellene megoldani, hogy a nagy támogatottságú (például az országosan 10%-ot elérő) pártok parlamenti képviseletének aránya a lehető legjobban közelítse meg választási eredményüket. Ez viszonylag egyszerű módszerrel megoldható feladat.

Az, hogy milyen mértékben érvényesülnek a javasolt modell előnyei, erősen függ az országban fennálló demokratikus modelltől. Több előny viszont mindenképpen jelentkezik. Előnyös a pusztán pártkegyből való bejutás megnehezítése, mivel megszűnne az egyéni megmérettetés alól kivont (országos és regionális) pártlista. Előnyös az elvtelen koalíciókötés lehetőségének kizárása, mivel a választás egy fordulós. Előnyös újdonság az, hogy a választók befolyásolhatják egy párt parlamenti képviseletének az összetételét. Mivel egy kerület két képviselőt küldhet be a parlamentbe, minden, de különösen a nagy támogatottságú pártok két jelöltet is felállíthatnának a kerületben, és éppen az, ami lehetőséget teremt a választók számára, hogy a párt két jelöltje közül esetleg a párt szándékával szemben a nekik jobban megfelelő jelöltet juttassák be. Ez országos szinten jelentősen átformálhatja egy-egy nagyobb párt profilját.

Hiba túlbecsülni a választási rendszer jelentőségét, de még nagyobb hiba alábecsülni egy jobb rendszer hosszabb távú komplex hatásait.

Budapest, 1995. február

Változó Világ Mozgalom

VÁLTOZÓ VILÁG 50.

A választójog

K R M

VÁLTOZÓ VILÁG 66.

2008

K R M

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Angyal Pál: Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, 1937

Balog Iván ea: A hatalom humanizálása (Tanulmányok Bibó István életművéről), 1993

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül, 1983

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...