Szex-öröm-erotika

Mitológia

Greek Mithology Link

Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Ládón: Phorküsz és Kétó fia, a Graiák, a Gorgók, Thoósza és Ekhidna bátyja. Hatalmas erejű, örökké éber sárkánykígyó volt, aki emberi nyelven is tudott beszélni, ezért Héra felfogadta, hogy a Heszperiszekkel együtt ő őrizze a Gaiától nászajándékba kapott aranyalmafát. Ládón dícséretesen végezte feladatát, a kertet senki sem háborgatta, hisz mindenki tartott tőle. Utoljára Héraklész akarta megszerezni az aranyalmákat tizenegyedik feladataként. Mivel Ládón hűen védelmezte a fát, Héraklész lenyilazta, de Héra hálából hűségéért az égboltra emelte és csillagképpé változtatta.

Lamia: Bélosz líbiai király leánya, később kísérteties alvilági istennő, aki a gyermekeket alvás közben öli meg, kiszívva vérüket. Lamia szépséges lány volt, olyannyira szép, hogy maga Zeusz ajándékozta meg szerelmével, azonban a féltékeny Héra dühében valamennyi gyermekét elpusztította és Lamiát szörnyűséges kísértetté változtatta. Szemét ki tudta venni, hogy akkor is ébren legyen amikor alszik és bármivé át tudott változni. Ezen képességeit Zeusztól nyerte, szerelme jutalmául.

Lampetié: Héliosz és Neaira leánya, Phaethusza testvére, a napgulya őrzője. Testvérével együtt apja marháit legeltette Thrinakia szigetén. A gulya hétszer ötven tehéncsordából és ugyanennyi juhnyájból állt, így jelképezve a háromszázötven nappalt és éjszakát.

Léthé: Erisz leánya, többek között Ponosz, Limosz, Algosz, Horkosz és Androktaszia testvére, a feledés istennője. Léthé alvilági istennő volt, az Alvilág hasonnevű folyójában élt, amelyből a holtak ittak, hogy , előző életüket elfelejtsék. Léthé vizébe mártott gallyal altatta el Hüpnosz is az embereket.

Létó: Koiosz és Phoibé leánya, Aszteria nővére, Zeusz kedvese, Apollón és Artemisz anyja. Létó szépsége Zeuszt a legfőbb istent igézte meg, s hogy Zeusz féltékeny feleségét Hérát kijátsszák, fürjalakban egyesültek. Ennek ellenére Hérának tudomására jutott a dolog, és dühe Létónak sok szenvedést okozott. Először is ráküldte Püthónt, a szörnyű kígyót, hogy pusztítsa el Létót, majd megesküdött rá, hogy Létó nem szülheti meg gyermekeit olyan helyen, amelyet már értek a nap sugarai. Létó Püthónnal a nyomában bolyongani kezdett, hogy olyan helyet keressen, ahol megszülheti gyermekeit, de egyik föld sem akarta befogadni, hisz mindenki Héra bosszújától tartott. Létó bebarangolta a szárazföldet és a szigeteket egyaránt, így jutott el Délosz kietlen szigetére is. Délosz akkoriban még úszó sziget volt, felszínét iszap fedte és így sodródott a tengeren. Mikor Létó a szigetre lépett két szikla emelkedett ki a tengerből, megszilárdítva Délosz helyzetét és elzárta az utat Püthón elől. Poszeidón segítve öccse kedvesét magasra emelte a tenger hullámait, és a víz kék kupolaként borult a szigetre, hogy elárnyékolja a földet, mivel Létó csak olyan földön szülhetett amelyet még nem érintettek a nap sugarai. Létót körülvették az istennők, Themisz, Rheia, Dióné, Amphitrité, Írisz és még sokan mások, csak Héra és a szülést segítő Eileithüia maradt távol, aki előtt Héra eltitkolta, hogy Létó gyermekeket vár. Létó kilenc nap és éjszaka szenvedett, de nem tudta megszülni gyermekeit. Ekkor az istennők elküldték követüket Íriszt, hogy Hérát kijátszva hozza el Eileithüiát, cserébe ígérjen neki egy gyönyörű arany nyakláncot. Eileithüia ráállt a dologra, s mikor a szigetre megérkezett Létó megszülte leányát Artemiszt a Künthosz-hegy oldalán és rá egy napra Apollónt. Miután megszülte gyermekeit Héra Zeusz kérésére elvetette haragját, s Létó két gyermekével az Olümposzra költözött. Később egy alkalommal, mikor Létó Apollónt látogatta meg Delphoiban Titüosz, Gaia fia megtámadta és meg akarta erőszakolni. Létó segélykiáltásaira Apollón és Artemisz anyjuk segítségére siettek és Titüoszt halálra nyilazták, Zeusz pedig szörnyű büntetést szabott ki rá az Alvilágban. Melléknve: Széphajú.

Leuké: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz. Leuké Hádésznak, az Alvilág istenének tetszett meg, aki elrabolta, és szeretőjévé is tette volna, ha Hádész felesége Perszephóné nem lép közbe, s nem változtatja Leukét az Emlékezés tavának partján álló fehér nyárfává, ezzel megmentve a lányt.

Leukothea: Kadmosz thébai király és felesége Harmónia leánya, tengeristennő. Eredetileg még halandó életében Inónak hívták. Athamasz orkhomenoszi királyhoz ment feleségül, akitől két fia született, Learkhosz és Melikertész. Mint férje második felesége, rossz szemmel nézte Athamasz első házasságából származó gyermekeit, és ezeket bonyolult terv kieszelésével el akarta pusztítani, de a két gyermeket Phrixoszt és Hellét egy aranygyapjas kos megmentette, és így elkerülték mostohaanyjuk haragját. Ezután Inó boldog házasságban élt férjével, mígnem egyszer Zeusz el nem küldte hozzá Szemelétől, Inó nővérétől született fiát, Dionüszoszt, hogy fogadja be és nevelje fel. Inó készségesen vállalta, elhunyt nővére fiának nevelését, de ezzel magára vonta a Dionüszoszt gyűlölő Héra haragját. Héra tébolyt küldött Athamaszra, és az vadállatnak nézve fiát Learkhoszt megölte, majd őrjöngve feleségére és másik fiára támadt. Inó Melikertészt magával ragadva a tenger felé menekült, majd amikor Athamasz utolérte őket, egy magas szikláról a tengerbe vetették magukat. Zeusz megszánta őket és kérésére Poszeidón tengeristenekké változtatta mindkettőjüket. Inó a Leukothea („Fehér istennő”) nevet kapta és a hajósok oltalmazója lett. Segíti a hajósokat, viharmadár képében vezeti, vagy jó tanáccsal látja el őket és a hajótörötteknek fátylát dobja, amely fenntartja a vízen a bajbajutottakat.

Limnakidák: A Naiászokhoz tartozó nimfák, akik az állóvizekre, tavakra, kutakra felügyeltek. Otthonuk a vizek mélyén volt.

Limosz: Erisz leánya, apja nem volt. Többek között Léthé, Ponosz, Düsznomia, Algosz és Phonosz testvére, az éhséget megszemélyesítő istennő. Mint az éhség ösztövér istennője, állandóan gyötörte a kínzó éhség, lesoványodva, csontos kezeivel füveket kapart ki, s kínjában azokat rágta. Fő ellenfele Démétér volt, akivel mint gazdag, bő termést adó istennővel állandó küzdelemben állt.

Liták: Zeusz és Erisz leányai, Áté testvérei, a kérlelések és könyörgések istennői. Mikor nővérüket Átét Zeusz kidobta az Olümposzról, mert az apja elméjét is elhomályosította Áté magával rántotta a Litákat. A jóindulatú istennők nővérüket kísérték, de mivel vaksi szeműek és sánták voltak, rendszerint későn érkeztek, mégis még ennek ellenére is segíteni tudtak Áté áldozatain, de ha teljesen elmaradtak, segítségük nélkül az ember elveszett.

Lógosz: Erisz apa nélkül született leánya, testvérei voltak Léthé, Amphillógia, Horkosz és Ponosz stb., az alkudozás, a szóbeszéd és a pletyka istennője. Testvéreivel ő is az alvilág bejáratánál élt és innen látogatta az emberek és istenek világát, s ő is testvéreihez hasonlóan minden tudásával segítette anyját a viszályok kirobbantásában.

Lotisz: Gyönyörű erdei nimfa, akibe Priaposz szeretett bele. Priaposz hirtelen támadt indulata miatt üldözni kezdte a félénk nimfát, aki csak úgy tudott megmenekülni erőszakos udvarlójától, hogy lótuszfává változott.

Lüssza: Nüx leánya, aki apa nélkül született, a téboly istennője. Lüssza az Alvilágban élt, és Hádészt szolgálta, Héra kívánságára tébolyulttá tette Héraklészt és Athamaszt is.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023