Szex-öröm-erotika

Mitológia

Greek Mithology Link

Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Eidothea: Próteusz és Pszamathé leánya, tengeri istennő. Ő tanácsolta Menealosznak, hogy keresse fel apját Próteuszt, s kényszerítsen ki jóslatot tőle.

Eileithüia: Zeusz és Héra leánya, a szülés istennője, segít az asszonyoknak a szülésben, s csillapítja fájdalmaikat. Hérának mindig engedelmeskedett, s nem segített azoknak az asszonyoknak, akikre Héra haragudott, s megtiltotta segítségét, különösen akkor, ha a születendő gyermek apja Zeusz volt. Így pl. visszavonta segítségét Alkménétől, mikor az Héraklészt szülte, s Létónak is anyja tudtán kívül segített, csak mikor Írisz hívta Apollón és Artemisz születéséhez.

Eiréné: Zeusz és Themisz leánya, a béke istennője, a Hórák egyike. Nővéreivel az Olümposz kapujának őre volt. Ő volt Démétér és Iaszión fiának, Plutosznak a nevelője, akit Tükhével, a szerencse istennőjével együtt gondozott. Legfőbb ellenlábasai a vad Arész és Erisz voltak.

Ekhidna: Phorküsz és Kétó leánya, félig asszony, félig kígyó istennő. Férje, Gaia szörnyszülött fia Tüphón volt, akitől igazán vérbeli ivadékokat szült: a nemeai oroszlánt, a lernai Hüdrát, Khimairát, Kerberoszt, Orthoszt, az erümanthoszi vadkant, a thébai Szphinxet, a Prométheusz máját marcangoló keselyűt és a krommüóni vademsét, Phaiát.

Ékhó: a visszhang nimfája. Míg Zeusz a hegyekben a nimfákkal szerelmeskedett, addig Ékhó hosszú beszédekkel mindig feltartotta Hérát, hogy ne tudja Zeuszt tetten érni. Mikor erre Héra rájött, azt a büntetést mérte rá, hogy soha ne tudjon megszólalni magától, csak mindig mások szavait ismételje. Az átok megfogant, s ettől kezdve Ékhó, mint visszhang ismételgette a mások szájából hallott szavakat. Pántól Iünx nimfát szülte, de igazi szerelme az ifjú, de gőgös Narkisszosz volt, aki elutasította a nimfa szerelmét, ezért az bánatában elbujdosott, és a reménytelen szerelem szó szerint elemésztette, csak a hangja maradt, de ezt máig is hallani.

Élektra: 1. Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz. Férjétől Thaumasztól a szép Íriszt, és a három csúf Hárpiát szülte.

2. Atlasz és Pléióné leánya, az egyik Pleiász, aki Zeusztól Iasziónt szülte.

Eleosz: Nüx leánya, a könyörület és a szánalom megszemélyesítője.

Elpisz: Nüx leánya, a reménység megszemélyesítője. Elpiszt Prométheusz küldte el a halandókhoz, még akkor amikor azokat a kipusztulás veszélye fenyegette. Elpisznek fontos feladata volt, az, hogy a halandók lelkében reményt keltsen, az emberek bizakodjanak, és ne vessenek véget életüknek saját kezükkel.

Empúsza: Alvilági istennő, Hekaté környezetéből. Egy lába volt, de az is öszvérláb, amelyen ércsarut hordott. Éjszaka feljárt az Alvilágból és elhagyott helyeken, keresztutakon, különböző alakot öltve magára lesett áldozataira. Egész ábrázata fénylett, mint a tűz. Magához csalogatta a gyanútlan utazókat, majd kiszívva vérüket megölte őket, ha azonban valaki nem ijedt meg tőle és bátran rákiáltott madárra emlékeztető, csiripelés szerű hanggal eltűnt.

Enüó: A harctéri mészárlás, a harci zsivaj istennője, Arész kísérője. A csatákban Erisszel együtt Arész kocsija előtt rohant és tombolt, örülve a véráradatnak és pusztulásnak. Állandó mellékneve: Várdúló.

Éósz: Hüperión és Theia leánya, Héliosz és Szeléné testvére, a hajnal istennője. Férjétől Asztraiosztól a négy főszelet Boreászt, Euroszt, Notoszt és Zephüroszt, Phoszphóroszt az esthajnalcsillagot és a többi, valamennyi csillagot szülte. Szekerét két lova Lamposz és Phaethón húzta. Minden reggel szekerével az égre hágott, s az Olümposzra érve bejelentette bátyja Héliosz közeledtét. A mítoszokban főleg szerelmi kalandjaival szerepel. Mikor Arészt az ágyába fogadta, az Éószra féltékeny Aphrodité arra kárhoztatta, hogy sorra halandó férfiakba szeressen bele. ĺgy egymás után szeretett bele és ragadta el Kleitoszt, Kephaloszt, Tithónoszt, és Óriónt. Tithónoszt annyira szerette, hogy Zeusztól kieszközölte számára a halhatatlanságot, elfelejtve örök ifjúságot is kérni. Így aztán Tithónosz napról napra öregebb és gyengébb lett, amíg végül Éósz tücsökké nem változtatta. Melléknevei: Rózsaujjú, Széphajú, Hajnalbólszületett.

Epimétheusz: Iapetosz és Aszia fia, Prométheusz, Atlasz, és Menoitiosz testvére. Mikor az istenek élőlényeket formáztak Prométheuszra és Epimétheuszra bízták, hogy tulajdonságokkal ruházzák fel őket belátásuk szerint. Epimétheusz rábeszélte bátyját, hogy bízza csak rá a feladatot, s ő maga pedig pihenjen addig. Epimétheusz pedig elkezdte a tulajdonságok kiosztását, azonban elfelejtkezett az emberről. Mikor kész lett, hívta bátyját, hogy bírálja el a munkát, de az észrevette, hogy az embernek semmi sem jutott, mivel Epimétheusz minden jó tulajdonságot kiosztott az állatok között. Ezért ellopta a tüzet az égből az emberek számára, és megtanította őket a kézművességre és a házépítésre. Emiatt Zeusz megbüntette őt, és a Kaukaszosz sziklájához láncoltatta, Epimétheusznak pedig elküldte Pandórát, akit Héphaisztosz és Athéné készített agyagból. Epimétheuszt annyira lenyűgözte Pandóra szépsége, hogy befogadta és feleségül vette, azonban Pandóra kíváncsi természete révén felnyitott egy hombárt, amelyet nem lett volna szabad, s rászabadította az emberiségre az öregséget, a bánatot, a betegségeket, s egyéb rosszat, amik a hombárba voltak bezárva. Epimétheusznak és Pandórának három leánya született: Prophaszisz, Metameleia és Pürrha.

Épióné: Aszklépiosz felesége, Hügieia, Iaszó, Panakeia, Ianiszkosz, és Iatrosz anyja, a „fájdalmakat csillapító” istennő.

Erebosz: Khaosz fia, Nüx, Gaia, és Tartarosz testvére, az örök alvilági sötétség istene. Nővérével Nüxszel, az éjszakával nemzette Aithért, Hémerát, valamint Kharónt. Erebosznak nevezték az Alvilág legsötétebb régióját is, ahol Hádész palotája állt, és itt élt maga Erebosz is.

Erinnüszek: Uranosz lecsepegő vére és Gaia egyesüléséből születtek meg, a bosszúállás, az átok és a lelkiismeret furdalás alvilági istennői. Hárman voltak: Alléktó, Teisziphóné, és Megaira. Feladatuk a véres bűntettek, a rokongyilkosságok megtorlása, a gyilkosok üldözése volt. Sűrű ködbe burkolózva járták a világot és a bűnösöket őrültséggel sújtották, városról városra, országról országra kergetve, míg meg nem tisztulnak bűnüktől, vagy míg meg nem haltak. Az Alvilágban is ők kínozták a bűnösöket. Vérfoltos, fekete ruhájuk volt vörös övvel, szemük vérben forgott, hajukban kígyók tekergőztek, kezükben rézszöges ostort és fáklyát tartottak.

Erisz: Nüx leánya, a viszály istennője. Ahol megjelent ott hamarosan viszály robbant ki, s Enüóval együtt elkísérte Arészt az ütközetekbe és csatákba, mindenütt viszályt szítva. Csak a Kérek, Arész és saját gyermekei kedvelték, mindenki más gyűlölte. Ő volt az, aki Péleusz és Thetisz lakodalmán egy aranyalmát dobott a mulatozók közé „a legszebbnek” felirattal, amelynek nyomán kiinduló vitából tört ki a trójai háború. Gyermekei közül Átét és a Litákat Zeusztól, a többi gyermekét Léthét, Ponoszt, Limoszt, Horkoszt, Algoszt, Pszeudoszt, Hüszminét, Makhét, Phonoszt, Androktasziát, Neikét, Lógoszt, Amphillógiát és Düsznomiát pedig magától szülte.

Erósz: Aphrodité és Arész fia, Anterósz, Harmónia, Deimosz és Phobosz testvére, a szerelem istene. Zeusz tudta mennyi kellemetlenséget fog okozni Erósz nem csak neki, hanem másoknak is, ezért születése után nyomban el akarta pusztítani, de Aphrodité egy sűrű erdőbe rejtette el fiát, és oroszlánok gondjaira bízta. Mikor felnőve megjelent az Olümposzon, szépsége mindenkit lenyűgözött és örömmel fogadták maguk közé. Majdnem minden isten és istennő életébe jelentősen beleavatkozott. Szárnyakon repdesett a világban és nyilaival vagy szerelmet keltett, vagy szerelmet űzött. Segítői az Erószok - a nimfák gyermekei - a halandókkal foglalkoztak, míg Erósz leginkább az istenekkel. Szabadidejét legszívesebben a Ganümédésszel való kockázással töltötte. Felesége Pszükhé, akit anyja akarata ellenére szeretett meg. Neki és a halandó Pszükhének is sokat kellett szenvednie, de végül is egymásra találtak, s kedveséből istennő lett. Közös gyermekük Hédóné, a gyönyör istennője lett.

Eukleia: A hírnevet és a dicsőséget megszemélyesítő istennő aki számos isten kíséretét alkotta.

Eunomia: Zeusz és Themisz leánya, a törvényesség istennője, a Hórák egyike. Eunomia testvéreivel együtt az Olümposz kapujára vigyázott, a természeti és társadalmi rend felett őrködött. Közreműködött a legfőbb bíró tisztében eljáró Zeusz határozatainak végrehajtásában, s ezzel segítette anyját Themiszt és nővérét Dikét is.

Euphémé: Nimfa, a Múzsák dajkája, Pántól Krotoszt szülte, a Múzsák játszótársát és a taps istenét.

Eurosz: Asztraiosz és Éósz fia, a keleti szél istene. Esőt hozó voltával igen kedvezett az embereknek.

Eurübia: Pontosz és Gaia leánya, Kriosz titán felesége. Férjétől három gyermeket szült: Asztraioszt, Pallaszt és Perszészt.

Eurünomé: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, a Khariszok anyja. Ő volt az, aki Thetisszel együtt megmentette Héphaisztoszt, - mikor Héra ledobta - és kilenc évig gondozta. Zeusztól négy leánya született, a Khariszok.

Eurünomosz: Alvilági démon, aki az eltemetett emberek húsával táplálkozott, s mint ilyen az enyészet megszemélyesítője volt. Kékesfekete, vicsorgó isten volt, aki, ha éppen nem táplálkozott, hiúzbőrén üldögélt. A test oszlásának e démonát, gyakran légy alakban képzelték el, s ábrázolták.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

EMBERHIT

2001 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

VVM

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

APEVA

Az idők kezdete óta

© Változó Világ, 2023