Szex-öröm-erotika

Mitológia

Greek Mithology Link

Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Gaia: Khaosz leánya, Erebosz, Nüx és Tartarosz testvére, a Föld istennője. Önmagától szülte Uranoszt, Pontoszt és a hegyeket, utóbbiakkal együtt az Oreiászokat. Pontosztól Thaumaszt, Phorküszt, Néreuszt, Eurübiát, és Kétót szülte. Uranosz később férje lett, akitől elsőnek a Hekatonkheireket szülte, akiknek egyenként ötven fejük és száz karjuk volt. Mikor Uranosz meglátta őket elborzadt látásuktól, és a Tartaroszba vetette mindnyájukat. Ezután megszülettek a Küklópszok, ezek is hárman voltak, azonban nekik csak egyetlen szemük volt a homlokuk közepén. Uranosz őket is bilincsbe verte. Majd megszülettek a Titánok és a Titaniszok. Gaia utolsó fiait fellázította Uranosz ellen, amiért első gyermekeit fogságban tartotta. Tervének végrehajtásában legfőképpen Kronosz vett részt a többi Titánnal együtt, csak Ókeánosz nem vállalt részt az összeesküvésből. Kronosz megcsonkította Uranoszt, akinek lehulló vére egyesült Gaiával aki így megszülte az Erinnüszeket, a Meliászokat, valamint később a Gigászokat. Azonban Kronosz is zsarnokul uralkodott és ő is rabságban tartotta bátyjait, félve erejüktől. Ekkor Gaia unokáját Zeuszt támogatva megint lázadást szított, s Zeusznak a Hekatonkheirek és a Küklópszok megnyerésével sikerült legyőznie atyját Kronoszt és azokat a Titánokat akik ellene voltak, és a Tartaroszba zárta őket. Ekkor Gaia fiai a Titánok sorsát sajnálva megszülte a Gigászokat, és Zeusz ellen uszította őket, de az istenek győzedelmeskedtek felettük, majd Tartarosszal egyesülve megszülte legerősebb gyermekét Tüphónt és annak nővérét Delphünét. Tüphón is az istenek ellen tört, de Zeusz őt is legyőzte és az Etna hegyét dobta rá. Ezután Gaia soha többé nem keltett zendülést az Olümposz istenei ellen. Állandó jelzője: Szélesmellű.

Galáneia: Néreusz és Dórisz leánya, Néreisz, a szélcsendet megszemélyesítő és adományozó tengeristennő.

Galateia: Néreusz és Dórisz leánya, Néreisz. A szépséges Néreiszre szemet vetett a vad Polüphémosz küklópsz, azonban a lány a szép, ifjú, Akiszt szerette. Egyszer a pár a tengerparton sétált, amikor megpillantotta őket Polüphémosz. A küklópsz szörnyű haragra gerjedt, és óriási sziklát dobott rájuk. Galateia a tengerbe ugorva menekült, de Akiszt leterítette a csapás. A szikla alól kiszivárgó vérét Galateia folyóvá változtatta és a fiút mint a folyó istenét életre keltette.

Gamosz: A lakodalom istennője, Aphrodité és Hümenaiosz kísérője és társnője.

Ganümédész: Trósz és Kallirhoé fia, az istenek pohárnoka. Mikor Ganümédész egyszer nyájait legeltette az Ida hegyén, meglátta őt Zeusz. Megtetszett neki a szép ifjú, aki fekete hajával és elefántcsont fehér bőrével valóban csodálatraméltó volt. Zeusz vagy maga változott sassá, vagy madarát küldte csak, de tény, hogy az ifjút elragadta az Olümposzra és az istenek pohárnokává tette. Apjának, kárpótlásul fia elvesztéséért halhatatlan lovakat és egy arany szőlőtőkét küldött Hermésszel, aki biztosította fia jólétéről, és közölte, hogy az ifjú halhatatlanná vált.

Gérasz: Nüx fia, az öregség megszemélyesítője. Ő is be volt zárva abba a hombárba amelyet Epimétheusz őrzött, de Pandóra kiszabadította, így attól fogva az emberek megöregednek mielőtt rövid életük végére érnének.

Gérüóneusz: Khrüszaór és Kallirhoé Ókeánisz fia, deréktól felfelé három testű, három fejű, hat kezű óriás, aki Erütheia szigetén élt, míg Héraklész meg nem ölte, mivel urától Eurüsztheusztól azt a parancsot kapta, hogy lopja el Gérüóneusz marháit. Ezeket az állatokat Gérüóneusz Eurütión nevű óriás pásztorával és Orthosszal őriztette, akik ugyancsak Héraklész kezétől pusztultak el.

Gigászok: Kígyólábú óriások, akiket Gaia szült Uranosz vérétől megtermékenyülve, a thrákiai Phlegrában. Mikor megszülettek anyjuk Gaia az olümposzi istenek ellen uszította őket, mivel sajnálta a Titánokat, amiért azokat Zeusz a Tartaroszba zárta. A vad Gigászokat könnyű volt rávenni a harcra, az ostobák már kezükben érezték a győzelmet, s már előre tervezték hogyan fognak uralkodni a világon az istenek legyőzése után. Vezéreiknek a három legerősebb Gigászt Alküóneuszt, Porphüriónt és Eurümedónt választották, akik dölyfös, erőszakos viselkedésükkel kivívták az istenek ellenszenvét. Gaia biztosítani akarta fiai számára a győzelmet, ezért sebezhetetlenné tette őket az istenek fegyverei ellen, ám ekkor Héra azt jósolta, hogy a Gigászokat egy oroszlánbőrbe öltözött halandó segítségével lehet csak elpusztítani, Héraklészra célozva. Gaia - megtudva a jóslatot - ekkor olyan varázsfüvet próbált megszerezni fiai számára, amely, a halandók fegyvereivel szemben is biztosította volna védelmüket, de ez nem sikerült neki, mivel Zeusz keresztülhúzta számításait. Zeusz ugyanis megparancsolta, Héliosznak, Szelénének és Éósznak, hogy ne bocsássanak fényt a földre, Nüxöt pedig arra kérte, hogy borítsa sötétségbe a világot. Héraklész - Athéné támogatásával - a csillagok fényénél tapogatózva megkereste a sebezhetetlenné tévő füvet és - Gaiát megelőzve - leszakította. Ezalatt Zeusz az isteneket gyűlésbe hívta és felszólította őket, hogy vonuljanak harcba a Gigászok ellen. A Gigászoknak pedig Gaia jelt adott, azok rohamra indultak az Olümposz ellen és sziklákat kezdtek hajigálni az ég felé. Héraklész először Alküóneuszt vette célba, s lenyilazta. Holtan terült el, de azon nyomban fel is ugrott, hisz a végzet rendelése szerint szülőföldjén halhatatlan volt. Ekkor - Athéné tanácsára - Héraklész felnyalábolta Alküóneuszt és szülőföldjéről elhurcolva buzogányával agyoncsapta. Mikor ezt az istenek meglátták, felbuzdultak Héraklész sikerén és minden eszközükkel támadóik ellen vonultak. Először Arész hajtott kocsijával az óriások közé és vágtában nyársalta fel Pelóroszt, ott, ahol testéhez a két kígyótest kapcsolódott, így oltva ki mindhárom életét egyszerre. Mimasz - testvére halálát akarva megbosszulni - Lémnosz szigetét akarta felkapni és Arészhoz vágni, de Héphaisztosz - védve kedves szigetét - egy üstre való izzó fémmel forrázta le a vakmerő Gigászt. Hekaté fáklyáit használva perzselte halálra sorra a Gigászokat, Athéné pedig dárdájával szedte áldozatait, emellett pedig a pajzsára erősített Gorgó-főt mutatva dermesztette kővé az ellene törőket. Ezalatt jó pár Gigász sziklából egy magas halmot emelt, amelyről Porphürión felugrott az égbe. Héra ellene fordult, de dárdája nem talált célba, a Gigász rárontott és fojtogatni kezdte, de Erósz a májába lőtt nyilával a dühöt kéjvággyá változtatta és Porphürión meg akarta erőszakolni az istenek királynőjét, s már tépte is le róla a pompás ruhát, amikor Zeusz villámmal sújtotta a vakmerőt. Ephialtész birokra kelt Arésszal, s térdre kényszerítette, de Apollón a bal, Héraklész pedig a jobb szemét lőtte ki, így az a földre bukott. Dionüszosz párducok húzta kocsijával hajtott a támadók ellen és thürszoszával ütött le sokat közülük, többek között Eurütoszt. A két békeszerető istennő Hesztia és Démétér nem vettek részt a küzdelemben, csak kezüket tördelve álltak és kétségbeesetten figyelték a harcot. Közben az istenek egy cseppnyi szünetet sem engedtek a Gigászoknak. A tenger istenei - Poszeidón, Amphitrité, Ókeánosz, Téthüsz, Néreusz, Dórisz és Tritón - is az óriások ellen vonultak, az Erinnüszek ostoraikkal, a Moirák réz mozsártörőikkel kapcsolódtak be a küzdelembe, Rheia pedig oroszlánjait uszította a támadókra. A megrémült Gigászok menekülni kezdtek az istenek elől, de nem sok sikerrel: Athéné Szicília szigetét vágta Enkeládosz után Poszeidón pedig háromágú szigonyával tört le egy darabot Kósz szigetéből, s azzal teperte a tengerbe Polübotészt (így keletkezett Niszürosz kis szigete). A többi Gigász még megpróbálkozott egy utolsó ellenállással Bathosznál, de hiába. Hermész, Hádész láthatatlanná tévő sisakját kölcsönkérve ütötte agyon az óriásokat, Artemisz nyilaival pusztította őket, a Moirák Agriosz és Thoasz fejét szétverték mozsártörőikkel, emellett pedig Zeusz villámai, Athéné és Arész dárdája, Poszeidón szigonya, valamint Apollón és Héraklész nyilai vívták ki a diadalt. Ezzel a gigantomakhia véget ért, az istenek győzelmüknek örülve vonultak vissza palotájukba, hogy fáradalmaikat kipihenjék, de nem sokáig, hisz Gaia elkeseredésben Tartarosztól született legerősebb gyermekét Tüphónt kezdte el uszítani, hogy az is az Olümposz uralma ellen lázadjon.

Glaukosz: Poszeidón fia, tengeristen, a hajósok, a halászok és a búvárok oltalmazója. Apjától kapta ajándékba a jóslás tudományát, amit arra használt, hogy hírt adjon a halászoknak a halak tartózkodásáról, s a hajósoknak az időjárás alakulásáról.

Gorgók: Phorküsz és Kétó leányai, a Graiák, Ládón, Ekhidna és Thoósza testvérei. Hárman voltak, Szthenó, Eurüalé és Medusza. Míg az első kettő halhatatlannak született, addig Medusza halandó volt. Valamikor mindhárman szépek voltak, de Medusza egyik éjjel együtt hált Poszeidónnal Athéné egyik templomában, s ezért az istennő mérgében nagyfogú, fémszárnyú, vigyorgó pofájú, hosszú agyarú, lelapult orrú, viperahajú szörnyetegekké változtatta mindőjüket, akiknek tekintetétől az emberek kővé dermedtek. Amikor Perszeusz hős levágta Medusza fejét, a holttestből előugrottak Poszeidón gyermekei Pégaszosz, és Khrüszaór. Medusza fejét Athéné kapta meg, és pajzsára erősítette, amelytől az rémítő, lebírhatatlan fegyverré vált.

Graiák: Phorküsz és Kétó leányai, a Gorgók, Ládón, Ekhidna és Thoósza testvérei. Hárman voltak, Enüó, Pemphrédó, és Deinó. A távoli nyugaton éltek, ott, ahol Kiszthéné, a kövirózsák földje terült el. Hattyú-ember kombinációjú testük volt, már öregen, ősz hajjal, együttvéve egy szemmel és egy foggal születtek, s emiatt állandóan civakodtak, mert ha az egyiküknél volt a szem vagy a fog, akkor a másik kettő nem látott, vagy éhezett. Ők őrizték a Gorgókhoz vezető utat.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023