Szex-öröm-erotika

Mitológia

Greek Mithology Link

Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Daimón: Meg nem határozott eredetű isteni lény, aki az ember sorsára gyakorolt befolyást. Hol ártó, hol jóakaratú volt, az ember életének fő eseményei tőle függtek.

Damia: A gyümölcsösök és a kertek növényeit oltalmazó istennő.

Daphné: Péneiosz folyamisten és Gaia leánya, szépséges nimfa, Apollón első szerelme. Apollón egyszer összetalálkozott Erósszal és meglátta a kezében lévő arany íjat és nyilakkal teli tegezét. Gúnyosan megrótta Erószt, hogy miért hord íjat és nyilakat, nem való az neki, csak olyan nagy isteneknek, mint ő maga, miért nem csak fáklyája lángjával lobbant szerelmet. Erósz elhatározta, hogy megbünteti Apollónt ezért a megjegyzésért, ne becsmérelje az, az ő tudását. Apollónt szerelemfakasztó nyilával megsebezte, míg az annak útjába kerülő Daphnét tompa végű szereleműző nyíllal vette célba. Apollón űzőbe vette a lányt hirtelen támadt gerjedelmében, Daphné azonban menekülni kezdett csodálója elől, semmiképpen sem akarta, hogy Apollón hozzáférjen. Hiába kiáltozott utána Apollón, hiába bizonygatta iránta való érzéseit, s azt, hogy ő nem holmi jöttment, hanem maga Apollón, Zeusz fia. Daphnét ez nem érdekelte, csak futott üldözője elől. Apollón egyre jobban megközelítette szerelmét, és a lány kétségbeesetten látta, hogy nincs menekvés. Atyja és anyja után kiáltozott, s kérte őket, hogy változtassák el szépséges alakját, amely Apollónnak megtetszett. Szülei meghallgatták kérését és leányukat babérfává változtatták: karjai ágakká, haja levelekké vált, testét kéreg fogta körül. Apollón utolérte a lányt, de már csak a fát ölelhette, érezte még a friss kéreg alatt Daphné remegő keblét, de az még így is elhajolt tőle. Apollón nagyon bánkódott szerelme elvesztése miatt, és a fáról letépett ágakkal ékesítette fel homlokát és lantját és ezentúl is ezt viselte első szerelme emlékére. A fa lombját pedig azzal ajándékozta meg, hogy elrendelte: levelei örökzöldek legyenek, s mindig viruljanak.

Deimosz: Arész és Aphrodité fia, Phobosz, Erósz, Anterósz és Harmónia testvére, maga a megtestesült rémület. Fivérével Phobosszal együtt Arész kísérője, s segítője volt a csatákban.

Delphüné: Gaia és Tartarosz szörnyleánya, Tüphón nővére. Delphüné félig asszony, félig kígyótestű szörny volt, őrá bízta Tüphón Zeuszt és a Zeuszból kivágott inakat, miután közelharcban legyőzte a főistent. Az inakat Hermész és Pán lopta vissza, s ők ölték meg Delphünét is.

Démétér: Kronosz és Rheia második leánya, Hesztia, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére, a gabona, a mezőgazdaság és a földművelés istennője, a tizenkét főisten egyike. Férje soha nem volt, azonban két fivérével Zeusszal és Poszeidónnal, valamint Iasziónnal is szerelembe vegyült. Zeusztól Perszephónét és Iakkhoszt, Poszeidóntól Areiónt és Deszpoinát, Iaszióntól pedig Plutoszt szülte. Mikor Zeusz megtudta, hogy Démétér Iasziónnal nászt ült féltékenységében villámmal sújtotta az istent. Csak Démétér kérésére engedte, hogy Iaszión tavasszal mindig visszatérhessen az Alvilágból. Legnagyobb szomorúságot azonban leánya Perszephóné okozott Démétérnek. Mikor Perszephóné Nüsza mezején virágot szedett társnőivel, Hádész az Alvilág királya elrabolta, hogy feleségévé tegye. Démétér csak leánya kiáltását hallotta, s keresésére indult, de hasztalan. Kilenc nap múltán találkozott Hekatéval, de ő is csak a lány segélykiáltását hallotta, de megmenteni nem tudta és a rabló kiléte felől sem tudott bizonyosat mondani. Együtt felkeresték Hélioszt, a mindentlátó napistent, akitől megtudták, hogy a lányt Hádész rabolta el. Démétér elkeseredésében távol maradt az Olümposztól mivel tudta, hogy Hádésznak Zeusz adott engedélyt a lányrabláshoz. A földet terméketlenné tette, így az nem hozott termést, a növények nem növekedtek, a magok nem csíráztak. Egyszer -vándorlása közben - Poszeidón kéjsóváran üldözni kezdte, de a bánatos Démétér kitért bátyja közeledése elől, és kancának álcázva magát egy ménesbe vegyülve próbált elrejtőzni. Poszeidónt azonban nem sikerült becsapnia, az isten csődörré változva meghágta Démétért (e lónászból származott a már említett Areión és Deszpoina) Bujdosása során Démétér eljutott Eleusziszba, ahol szolgálónak állt be a város királyához. Közben átka következtében az emberi fajt a kipusztulás veszélye fenyegette, ezért Zeusz Íriszt küldte hozzá, hogy térjen vissza az Olümposzra, de ő hajthatatlan maradt. Majd több más istent és istennőt is elküldött Zeusz, hogy engeszteljék ki Démétért, de ő közömbösen irántuk kijelentette, hogy a föld mindaddig meddő marad, amíg Perszephónét viszont nem látja. Zeusznak nem volt más választása, Hermésszel üzent Hádésznak, hogy küldje vissza a lányt anyjához, Démétérnek pedig, hogy visszakapja a leányát, ha az nem evett a holtak eledeléből. Hádész kénytelen kelletlen útnak indította a lányt, ámde Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész elmosolyodott, hisz tudta: Perszephónénak vissza kell térni hozzá. Mikor megérkeztek Démétér kitörő örömmel fogadta a leányát, de amikor a gránátalmamagról hallott, nem akarta átka alól feloldozni a földet. Végül a dolog egyezséggel zárult: Perszephónénak az év kétharmad részét anyjával kell töltenie, mint a zöld vetések istennője, az év egyharmad részét pedig Hádésszal, mint az Alvilág királynője. ĺgy is történt: mikor beköszönt az ősz Perszephóné leszáll az Alvilágba, és Démétér visszavonja ajándékait a földtől, ez a tél. S mikor Perszephóné visszatér anyjához, a természet kivirul, beköszönt a tavasz, s eljön a gyümölcsöztető nyár is. Démétér szent növénye a búzavirág és a pipacs, szent állata a daru volt. Melléknevei: Bőkezű, Dúshajú, Zöldköntösű.

Deszpoina: Poszeidón és Démétér leánya, Areión testvére, nimfa, aki Démétér és Poszeidón híres lónászából született.

Diké: Zeusz és Themisz leánya, a Hórák egyike, a jog és az igazságosság istennője. Anyjával Themisszel együtt a jog betartására ügyeltek, és segítették Zeuszt hatalmának gyakorlásában. Ezenkívül nővéreivel együtt az Olümposz felhőkapuját őrizte.

Dióné: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, Aphrodité anyja, az eső és a források istennője. Dióné megtetszett Zeusznak, aki szerelmével ajándékozta meg az istennőt és e szerelem gyümölcse lett a szépséges Aphrodité. Zeusz felvitte kedvesét az Olümposzra, hogy ott éljen a többi isten körében, akárcsak tőle született leányát, aki nagyhatalmú istennő lett.

Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a szőlő, a bor, a szüret, a lakomák, a mámor és a felszabadultság istene. Zeusz titokban látogatta a szépséges thébai hercegnőt Szemelét, de ez nem kerülte el féltékeny felesége, Héra figyelmét. Héra féltékenységében nem akarta, hogy a már Zeusztól állapotos Szemelé megszülje gyermekét, s ezért dajkájának álcázva magát, azt tanácsolta a lánynak, hogy kérje meg kedvesét Zeuszt, hogy teljes isteni pompájában jelenjen meg nála, mint egykor Héránál. Zeusz mivel ezelőtt visszavonhatatlan esküvel megígérte kedvesének, hogy teljesíti bármilyen kívánságát, menydörgés közepette és villámokat szórva jelent meg thébai hercegnőnél, ezzel lángba borítva palotáját. A lány nem bírta el a látványt, s halálra égett, de Zeusz kiemelte halott kedvese testéből még fejletlen fiát, és saját combjába varrta, hogy ott fejlődjék, s mikor ideje elérkezik világra hozza. A gyermeket Nüsza hegyén szülte meg combjából, a szülésnél fia Hermész segédkezett, s őrá bízta az újszülöttet is, hogy vigye el Inóhoz, Szemelé nővéréhez, hogy nevelje fel a fiút. Zeusz még azt a kikötést tette, hogy a fiút, mint leányt neveljék, hogy Héra gyanút ne fogjon, azonban az istennőt nem lehetett rászedni, és tébolyt bocsátott Inóra és annak férjére Athamaszra. Ekkor Hermész Dionüszoszt a nüsza-völgyi nimfákhoz a Hüászokhoz és a Szilénoszokhoz vitte, hogy neveljék ők. Dionüszosz itt találta fel a bor készítésének mesterségét és ismerte meg mámorfakasztó tulajdonságait. Már csaknem teljesen felnőtt, de Héra haragja még mindig nem csillapodott le. A nüszai nimfák, Héra bosszújától tartva Zeuszhoz menekültek, aki jutalmul fia iránti gondoskodásukért csillagzattá változtatta őket, belőlük lett a Hüászok (Fiastyúk) csillagkép. Ezután Héra haragja Dionüszoszra irányult, tébolyt küldött az istenre és az Ázsia és Afrika több helyét is bekóborolta kíséretével együtt. Mikor tébolyából kijózanodott tiszteletét az egész világra rákényszerítette és mindenütt terjesztette adományát a bort. Aki ellenállt azt keményen megbüntette, őrületet bocsátott rá, vagy elpusztította. Mikor hatalmát már mindenütt elismerték, leszállt az Alvilágba és megkérte Hádészt, hogy engedje vissza a napvilágra anyját Szemelét. Hádész beleegyezett a kérésbe és Dionüszosz az Olümposzra vitte Szemelét, akit Zeusz Thüóné néven istennővé tett, s aki ezentúl ott élt fia, s egykori kedvese közelében. Dionüszosz óriási kísérettel járta a világot, kíséretéhez tartozott korábbi nevelője, az öreg, pocakos, örökké részeg Szilénosz, Pán az erdő kecskelábú istene, a Szatüroszok és a Szilénoszok az erdők szellemei és a mainászok, vagy bakkhánsnők. Híres volt szerelmi kalandja Aphroditéval, aki Priaposzt és Hümenaioszt szülte az istennek, valamint Ariadnéval, Mínósz király leányával, aki a felesége lett és akit Zeusz istennői rangra emelt. Szent növényei a szőlő és a borostyán, szent állata a tigris és a párduc volt. Jelképe a tobozban végződő szüreti bot, a thürszosz. Melléknevei: Messzehatóhangú, Repkénykoszorús, Bevarrott.

Dioszkúroszok: (Kasztór és Polüdeukész) Zeusz Lédát, a spártai Tündareosz feleségét kedvesévé tette, hattyú alakban ejtette teherbe. Léda két tojást szült, az egyikből a szépséges Heléné és Polüdeukész-Zeusz gyermekei-, a másikból Klütaimésztra és Kasztór -Tündareosz gyermekei- keltek ki. Kasztór a lóbetörésben, Polüdeukész az ökölvívásban tűnt ki. Sok hőstettet vittek véghez: kiszabadították nővérüket Helénét, Thészeusz fogságából, részt vettek a kalüdóni vadkan elejtésében és tagjai voltak az argonauták expedíciójának. Meghívást kaptak unokatestvéreik, Idasz és Lünkeusz eljegyzésére, azonban korábbi összetüzésüket-egy marhacsorda miatt - azzal zárták le, hogy a menyasszonyokat, Leukipposz leányait elrabolták. Az összecsapásban, amelyet az asszonyokért vívtak Kasztór és Lünkeusz elesett, Zeusz villámmal sújtotta Idaszt Kasztór megöléséért, Polüdeukészt pedig az Olümposzra ragadta. Polüdeukész viszont nem akarta elfogadni a halhatatlanságot testvére halála felett érzett bánatában, ezért Zeusz megengedte, hogy felváltva élvezzék a halhatatlanok kiváltságait, s részt vegyenek az alvilági lét gyötrelmeiben is. Feladatuk az istenek körében az lett, hogy Poszeidónnak segítsenek, óvják a hajósokat, kedvező szelet biztosítsanak nekik, s csillagos eget a tájékozódáshoz.

Dórisz: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, Néreusz felesége, a Néreiszek anyja. Férjétől ötven leányt szült, a tenger nimfáit.

Drüászok: Az erdei fák nimfái, akik a fákra vigyáztak. Kedvenc időtöltésük a többi nimfával, a Szatüroszokkal, Szilénoszokkal, Paniszkoszokkal való tánc, kergetőzés, mulatozás volt.

Düsznomia: Erisz leánya, apja nem volt, a törvénysértés és a törvénytelenség istennője. Anyja, hogy viszályt szíthasson leánya képességeit is ügyesen kihasználta, aki ebben szívesen támogatta. Düsznomiának ellenfele is akadt, Eunomia, a törvényesség istennőjének személyében. Egyébként az Alvilág bejáratánál lakott számos testvérével együtt.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Ó, te boldogtalan, hát nem tudod, hogy tisztító szertartások révén a bűneidtől ugyanúgy nem szabadulsz meg, mint a helyesírási hibáidtól? (Szinópéi Diogenész)

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

EMBERHIT

2001 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

VVM

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

APEVA

Az idők kezdete óta

© Változó Világ, 2023