|
|
|
Az ájurvéda komplex táplálkozási rendszert
alkot. Ez 3 fő alkattípust ismer (vata, pitta, kapha), és a napi, illetve
évszakos ritmusnak megfelelően ajánl étrendet. 6 alapízt (édes, savanyú,
sós,keserű, fanyar és csípős), és 6 ételminőséget (nehéz, könnyű, olajos,
száraz, hideg, meleg) különböztet meg. Lényege: a dosák kiegyensúlyozása; a
különböző ízű és ételminőségű ételek az egyes dosákat fokozzák vagy
csökkentik.
Az ájurvéda rengeteg hasznos megfigyelés nagy
gyakorlati értékkel bíró gyűjteménye. Ez a táplálkozási rendszer a kalóriák
kiegyensúlyozott étrendje, azonban nem szentel közvetlen figyelmet a
kalóriáknak, a vitaminoknak és az ásványi anyagoknak. E tápanyagokat ugyanis
szellemi megismerés révén ismerjük, nem pedig közvetlen tapasztalás útján. A
nyugati ember táplálkozásmódosítási törekvései legnagyobbrészt laboratóriumi
elemzésekre támaszkodnak. Ezzel szemben az ájurvédikus táplálkozás
közvetlenül a természetből ered. Ízlelőbimbóink egy falat étel hatására
rengeteg hasznos információt küldenek a dosáknak. Az elsődleges információt
azonban az ízük hordozza. Az ájurvéda hat ízt, illetve rászát különböztet
meg: a már ismert négy, az édes, a savanyú, a sós, és a keserű ízhez még
kettő járul: a csípős és a fanyar. Az ájurvéda szerint a kiegyensúlyozott
étrendnek minden étkezéskor tartalmaznia kell mind a hat ízt. Nem kell
azonban az étkezésnek minden alkalommal mind a hat ízt felvonultatnia. Az
alapszabály egyszerűen az, hogy a nap során adjuk meg testünknek mind a hat
ízt, hogy teljes lehessen a test ételekre adott válasza. Az Ájurvéda szerint
nem az a legfontosabb, hogy mit eszünk, hanem az, hogy a szervezetünk mit
csinál azzal, amit megeszünk. Az ízek felhasználásra kerülnek a túlsúlyba
került dosák kiegyensúlyozására is, hiszen minden dosa azokat az ízeket
keresi, amelyek visszaadják egyensúlyát. A vatát a sós, a savanyú és az
édes, a pittát a keserű, az édes és a fanyar, a kaphát a csípős, a keserű és
a fanyar íz hozza egyensúlyba. (A kiemelt ízek hatnak legerősebben a dosa
csökkentésére.)
Nehéz vagy könnyű – a búza nehéz, az árpa
könnyű, a marhahús nehéz, a csirke könnyű, a sajt nehéz, a fölözött tej
könnyű.
Olajos vagy száraz – a tej olajos, a méz száraz,
a szójabab olajos, a lencse száraz, a kókusz olajos, a káposzta száraz.
Meleg vagy hideg – (melegíti vagy hűti a testet)
– a bors meleg, a menta hideg, a méz meleg, a cukor hideg, a tojás meleg, a
tej hideg.
Ezek a jellegek közvetlenül a nyelvre és a
gyomorra hatnak. Működési elvük: ”hasonló a hasonlónak örül”. Ha a pittát
kívánjuk egyensúlyba hozni, kerüljük a hasonló tulajdonságú ételeket. A
chili csípős, forró és olajos, így természetesen a pitta súlyosbodását
okozza.
Ezeket a jellemzőket nem kell megjegyezni. Bár
az ájurvédikus szövegek hosszú étellistákat adnak a megfelelő ízekkel és
gunákkal (alapvető természeti minőségek), ez az ismeret a testünkbe már
beépült. Aki egyensúlyban van, ha fázik, meleg ételt kíván, ha nehéznek érzi
magát, akkor könnyűt. Ha például valaki kapha-típusú, és zöld salátát kíván,
ez azt jelenti, hogy egyensúlyban van, mert a zöldségfélék általában
keserűek és fanyarok (ez a két íz az, amely a kapha-típus számára jó).
Viszont ha ugyanaz a kapha-ember csak olajban sült krumplira (sós),
fagylaltra (édes), és sajtra (savanyú) vágyik, akkor sem az ösztönei, sem
Kapha dosája nincsenek egyensúlyban. A megoldás egyszerű: ilyenkor fordíts
hátat egészségtelen kívánságaidnak, és kezdd el ismét mind a hat ízt
fogyasztani! Ezzel megindul az egyensúly visszaállításának folyamata, és
amint ez megtörtént maguktól visszatérnek az elveszett, természetes ösztönök
is. Nem kell lemondani a fagylaltról és a sült krumpliról, és a zöld saláta
fogyasztása épp annyira örömteli lesz majd, mert az uralkodó dosádat ez
elégíti ki.
Az ősi kultúrák világszerte ráeszméltek, hogy az
étrendnek dinamikusnak kell lennie anélkül, hogy a zsírokról, a
szénhidrátokról és a fehérjékről bármit is tudtak volna. Kellettek az ízek,
amelyek felébresztik a testet, mint a keserű és a fanyar, és olyanok,
amelyek elnyugtatják – elsődlegesen az édes. Az emésztést néha növelni
kellett „forró” ízekkel: a csípőssel, a savanyúval és a sóssal, máskor pedig
csökkenteni a „hideg” ízekkel – a keserűvel, a fanyarral, az édessel.
Táplálkozási rendszerük központi elemeit,
alapvető szabályszerűségeit ösztönösen értették meg. Tapasztalati úton
megállapították, hogy minden ételnek megvan a saját ízprofilja. Az egyszerű
ételeknek, amilyen a fehér cukor vagy az ecet, csak íze van, de a legtöbbnek
legalább kettő: a citrom savanyú, de édes és keserű is, a sárgarépa édes,
keserű és fanyar, a sajt édes és savanyú. A tejet tökéletes ételnek
tekintették, mert mind a hat íz jelen van benne nyilvánvaló édessége
mellett. Az ájurvéda a tejivást inkább önmagában, mint más étkezéssel
kombináltan ajánlja. Lehet azonban tejet inni más ételekkel, gyümölcsökkel,
magvakkal és cukorral – sőt a tej ellensúlyozza legjobban a finomított fehér
cukrot, amely elárasztja a szervezetet, ha önmagában fogyasztjuk.
Az emésztő tűz – az agni
A legtöbb ember sohasem beszél az emésztéséről
orvossal. A jó egészséghez szokott társadalomban adottnak vesszük ugyanis
élelemfeldolgozó-képességünket, és nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget
az esetenként felfordult gyomornak vagy a kellemetlenül töltött éjszakának,
miután túlettük magunkat. Többnyire csak akkor gondolkodunk el étkezésünk
módosításán, ha valami komolyabb problémára derül fény, mint a gyomorfekély
vagy a rák.
Az ájurvéda azonban már a gyenge emésztést is a
betegségi folyamat egyik fő tényezőjének tartja. Ugyanis minden sejt az
élelemből épül fel. Ha jól használják fel az élelmet, a sejtek jól épülnek,
ha rosszul, akkor a betegség folyamata máris elindult.
Az ájurvédikus bölcsek szívesen mondták, hogy ha
megfelelően meg tudjuk emészteni, akkor a méreg is hasznunkra válik, míg
rossz emésztéssel az ember belehalhat a nektárivásba is. Az ájurvéda szerint
nincsenek abszolút jó vagy rossz ételek, csak olyanok, amelyek az adott
személy számára jók vagy rosszak. Az a legfontosabb, hogy abból, amit
megettünk, ki tudjunk vonni minden életadó értéket. E tekintetben az emberek
nem születtek egyenlőnek, a három fő testtípusnak nagyon eltérő az
emésztőképessége. Mint mindennek, amit a dosák érintenek, a három emésztési
stílusnak is vannak előnyei és hátrányai. Lehet, hogy a vaták nem örülnek a
felfedezésnek, hogy gyenge vagy megbízhatatlan emésztésre hajlamosak, de ez
teszi őket körültekintőbb étkezőkké, és ritkán kell félniük a pitták
elszabadult étvágyától vagy a kétségbeejtő elhízástól, amelyet sok kapha
tapasztal.
Az emésztőcsatorna nemcsak táplálékot von ki a
szervezet számára, hanem nagymértékben felelős az érzelmekért is. A
„nyugati” tudomány is úgy tartja, hogy az érzelmek megélésekor a tudatunkban
lévő gondolati tartalom és a belső szerveink felől érkező idegi
információkból származó érzetekből áll össze az, amit érzelemként élünk meg.
Ha idegesek vagyunk, görcsbe rándul a gyomrunk, és fordítva, ha fáj a
hasunk, akkor olyan gondolatoktól is türelmetlenekké válunk, amelyek
máskülönben közömbösnek tűntek volna. A vata egyensúlyvesztés gyakran
felkavart érzések formájában nyilvánul meg, amelyek a belekben fájdalmat
okoznak. A pitta dosa felelős a helyes anyagcseréért és a „tiszta vérért” (a
mérgek eltávolításáért), ő szabályozza az emésztés helyes sebességét is. Ezt
nevezik agninak, azaz „emésztő tűznek”. Az agni az egyik legfontosabb, – a
dosákkal egyenlő – elv az Ájurvédában. A jó egészség elsődleges jele, hogy
az agni lobogva ég, azaz hatékonyan emésztjük az elfogyasztott ételt,
eljuttatjuk a szükséges tápanyagot minden sejtünkhöz, és anélkül égetjük el
a hulladékot, hogy méreglerakódások maradnának bennünk.
A természet úgy alkotta meg az emberi testet,
hogy a nap folyamán az agni ciklikusan változzék. Ha az agni napi ritmusát
valami megzavarja, azt az emésztés sínyli meg. Igen hasznos tehát tudni,
hogyan tudjuk helyrehozni a pislákoló agnit. Ha az alapvető ciklus felborul,
a test összezavarodik – az étvágy és az emésztés kezdi átfedni egymást. Ha
ez megtörtént, az agni a jelenségek széles tárházával jelzi a bajt:
- Gyomorégés és gyomorsavtúltengés
- Étvágytalanság az étkezési időben
- Székrekedés vagy hasmenés
- Közömbösség az étkezés iránt
- Beteges fokú kövérség vagy soványság
Ha ezen tünetek közül bármelyik is fellép, az
első és legfontosabb teendő az, hogy az agnit visszaállítsuk természetes
ciklusába.
Sose próbáljuk az agnit helyreállítani, ha
betegnek érezzük magunkat. Ilyenkor az agni alacsony szinten (de legalábbis
nem helyesen) ég, ez nem a megfelelő idő arra, hogy megbolygassuk. Az agni
helyreállítása a következő hétvégi menetrenddel lehetséges:
Szombat
Az agnit először ki kell oltanunk. Ez úgy
történik, hogy a nap folyamán semmit nem eszünk, csak folyadékot iszunk.
Vata és pitta-típusúak igyanak meleg vízzel hígított gyümölcslevet egy-egy
pohárral reggelire, ebédre és vacsoraidőben. (Három-négy pohárral lehet még
az étkezések között is inni.) Az alma vagy a szőlőlé a legjobb, a narancslé
azonban túlságosan savas. A cél az, hogy ne legyen étvágyunk, és alig
kelljen emésztenünk. A kapha-típusúak követhetik ezt a módszert is, vagy
igyanak csak meleg vizet. Töltsük a napot könnyű tevékenységgel: olvasással,
tévénézéssel. Jó ötlet a könnyű séta is reggel és délután.
Ha az ájulás környékez az éhségtől, együnk egy
evőkanál mézet meleg vízzel, és feküdjünk le 5 percre. Előfordulhat, hogy a
végtagokat könnyűnek érezzük, de ha remegni kezdünk vagy szédülünk, akkor
feküdjünk le és pihenjünk.
Vasárnap
Ezen a napon kell újraindítani az agnit: együnk
könnyű, forró gabonapehelyből álló reggelit (zab, rizs vagy búza), kevés
vajjal, tejjel és cukorral. A gyógytea is jó reggel a gyomor elnyugtatására
– vaták számára édesgyökér, a pittáknak és a kapháknak borsmenta. Ha
betartottuk a szombati programot, akkor nem kívánunk bőségesebb reggelit.
Délig ne együnk újra! Pontosan délben fogyasszunk bőséges ebédet, amely
anélkül elégít ki, hogy nehéz vagy mértéktelen lenne. Ne együnk ismét
vacsoráig! Korán vacsorázzunk, legalább 3 órával lefekvés előtt! A vacsora
legyen tápláló és a testtípusnak megfelelő, valamivel kevesebb az ebédnél. A
rizs, a lencse és a párolt zöldségfélék megfelelőek.
Az alábbiak ismét kibillentik az agnit, ezért
kerülendők:
- Étkezések közötti evés. Az agni szereti a megkezdett dolgot befejezni,
ezért kibillen a napközben fogyasztott rágógumi, keménycukor, vagy
leheletfrissítő mentolos cukrok üres ösztönzésétől.
- Erős ösztönzők. A koffein, só és alkohol erős ösztönzők, és csak
mértékletesen fogyaszthatók. Ha szeretünk kávézni, valamit mindig együnk
hozzá, ne üresen igyuk! Ugyanez vonatkozik az alkoholra. Ha valaki e
stimulánsok bármelyikének rabja, akkor lehetetlen az emésztését egyensúlyba
hozni.
- Étkezések kihagyása. Az agninak szüksége van rá, hogy naponta háromszor
tegyen valamit, és zokon veszi, ha nem eszünk.
A csak részben megemésztett étel amává, hideg,
rossz szagú maradvánnyá válik, amelynek „ragacsossága” megakadályozza a
dosák szükségesen szabad áramlását.
Az agni a következőket adja:
- kicsattanóan egészséges arcszín és fénylő szemek
- székrekedés és hasmenés nélküli, erős emésztés
- bármilyen étel elfogyasztásának képessége
- tiszta, szalmaszínű vizelet
- erős szag nélküli, normál széklet
Ha ama van a szervezetben, az állapot lehet
enyhe vagy súlyos. Korai jelei közé tartoznak:
- fénytelen bőr és szem
- kellemetlen szájíz, reggel pállott nyelv
- erősen rossz szagú lehelet
- zavaros, sötét vagy elszíneződött vizelet
- gyenge emésztés, krónikus székrekedés és/vagy hasmenés
- étvágytalanság (az étel rosszul esik)
- ízületi fájdalmak
Az áldásos étrend és étkezési szokások
Együnk friss gyümölcsöt, az évszaknak és a
földrajzi területnek megfelelőt! A test számára a lehető legjobb ételek a
saját környezetünkben termelt gyümölcsök, zöldségfélék és tejtermékek – ezek
az élelmiszerek ugyanazon a levegőn, vízen, táplálékon, és napfényben
növekedtek, amelyen mi magunk is.
A főétkezés az ebéd legyen! A vacsora kevesebb
legyen; a reggeli pedig tetszés szerinti, de mindenképpen a nap legkisebb
étkezése.
Együnk minden nap azonos időben! Két étkezés között ne nassoljunk, és
kerüljük az éjszakai evést, ami megzavarja az emésztés ritmusát, és könnyen
termel amát.
Vagy egyedül étkezzünk, vagy olyan emberekkel,
akiket őszintén kedvelünk – legjobb a család. A negatív érzelem (mindegy
hogy a mienk, a szakácsé vagy a bennünket körülvevő embereké) káros hatással
van az emésztésre.
|
|
|
