|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Az Európai Unió történeteTörténelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok
![]()
Egyéni keresés
|
VÁLTOZÓ VILÁG 30.
AZ EURÓPAI UNIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRTÉNETE Írta Magyar Péter
|
|
A Változó Világ a YouTube-on, a Facebookon, a Pinterest-en. |
|
|
|||||
|
A britek végre bekerülnek
Miután megegyeztek a költségvetésről, nem volt akadálya többé, hogy a Hágában rögzített menetrendnek megfelelően 1970 júliusában megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Nagy-Britanniával, a legnagyobb meglepetésre azonban ezeket már nem Harold Wilson munkáspárti kormánya kezdhette el, mivel június 18-án váratlanul vereséget szenvedett a választásokon. Londonban a konzervatívok kerültek ismét hatalomra, s a miniszterelnöki székbe az az Edward Heath ülhetett, aki az első próbálkozásnál, 1962-ben a brit főtárgyaló volt. Azóta az Európai Közösség nagyot lépett előre belső szabályozásai terén, a brit kereskedelem arányai tovább tolódtak el – az EGK külső vámfala ellenére is – Nyugat-Európa felé, tehát a brit gazdasági érdekek egyre inkább a belépést sürgették. A közösség pedig jó előre világosan leszögezte álláspontját: nincs külön alku, mindent el kell fogadni, ami a Hatok között kialakult és jogszabállyá vált, a teljes joganyagot. Ezért a harmadik tárgyalássorozat jóval kevesebb vitatémát hozott. A britek tudomásul vették, hogy a gazdáknak fizetett különbözeti támogatásokról le kell mondaniuk, hogy az élelmiszeráraik jócskán megemelkednek a belépés után, ám mindezt ellentételezi – remélték –, hogy megszűnik vámhátrányuk az EGK piacán. Egyetlen lényeges kikötésük az átmeneti időszakra vonatkozott: hét év átmenetet kértek a mezőgazdaságuk átállásához, és hármat csupán az ipari-kereskedelmi feltételek maradéktalan alkalmazásához. Ezt Párizs kapásból ellenezte: hogyisne, mondta, a britek így jóval hamarabb húznának hasznot abból, hogy iparcikkeik akadálytalanul bejutnak a Közös Piacba, mintsem viselnék a közös mezőgazdasági politika rájuk háruló terheit. Végül egységes ötéves átmeneti időszakban állapodtak meg. Másfél év alatt lezárultak a tárgyalások, a belépés 1973. január 1-jétől volt érvényes. A legsúlyosabb nehézséget nem a nemzetközösségi országok cikkeinek bejutási feltételei, nem is a mezőgazdasági rendtartás alkalmazása jelentették, hanem a brit font, mint tartalék valuta megrendült helyzete, és a brit hozzájárulás mértéke a közös költségvetéshez mindaddig, amíg az teljesen át nem áll a saját bevételi forrásokra. London jóval kevesebbet akart befizetni, mint amennyire a Hatok igényt tartottak. Bár a helyzet utána sem ígérkezett rózsásnak London számára: világos volt ugyanis, hogy ha változatlan marad a brit élelmiszerimport szerkezete, s a britek továbbra is a nemzetközösségi országokból szerzik be szükségleteik zömét (az új-zélandi vajtermelés 85 százaléka irányult például Angliába), hatalmas összegeket lesznek kénytelenek lefölözésként befizetni a közös kasszába. Ettől csak úgy mentesülhettek, ha fokozatosan átállnak más beszerzési forrásokra, az olcsó világpiac helyett a közösségen belül vásárolnak drágán. Franciaországnak éppen ez volt a célja. Ennek csak az szabott határt, hogy a brit fizetési mérleg további romlása még inkább veszélyeztette volna a font helyzetét. Ez utóbbi bizonyult a legkényesebb kérdésnek, miután a közösségben már folyt a gondolkodás és tervezgetés egy valutaunió kialakításáról. A tárgyalásokon Párizs feltételül szabta, hogy Nagy-Britannia fokozatosan szüntesse meg a font tartalék valuta jellegét, ne álljon helyt azokkal a követelésekkel szemben, amelyek abból fakadtak, hogy számos ország – jobbára a nemzetközösségiek – valutatartalékaikat fontban tartották. London kénytelen volt ezt vállalni. Miután minden téren a francia álláspont volt a legkeményebb – bár ez sohasem öltött vétójelleget, mint De Gaulle idején –, a fordulatot a tárgyalásokon Heath és Pompidou párizsi találkozója hozta meg 1971 májusában. Ezen megegyeztek a még vitás kérdésekben, s a megegyezés alapját az a nézetazonosság adta meg, hogy a közösség működését a „résztvevő nemzetállamok egyhangú döntése biztosíthatja”. A gaulle-ista elveket, bár mérsékeltebben, továbbra is hangoztató francia kormányzat értékes szövetségest lelt a szuverenitásukat szintén igen féltő britekben. Garancia volt ez arra, hogy a kibővült közösségben is kizárólag egyhangúlag hozott döntések születhetnek. A tárgyalások végül elhúzódtak 1972 januárjáig bizonyos részletek – az új-zélandi vaj és a karibi cukor számára biztosítandó átmeneti kivételek – miatt. Ezek rögzítésével eldőlt a nemzetközösségi országokhoz fűződő viszony kérdése is: azok elveszítik vámmentes bejutási lehetőségeiket, de megnyílhat előttük a Yaoundei Egyezményhez hasonló társulási forma. S lezárultak a tárgyalások ugyanarra az időre másik három csatlakozni kívánó országgal, Írországgal, Dániával és Norvégiával is. A szerződések és jegyzőkönyvek aláírása után az év végéig kellett ezeket ratifikálni ahhoz, hogy 1973 kezdetétől a közösség tíztagúra bővüljön. Ehhez igazították az intézményeket is: a 9 főt számláló Bizottság 14 tagúra bővült (a négy nagy tagország, köztük a britek két-két főt küldhettek, a többiek egyet-egyet), a parlament 142 helyét 208-ra bővítették (Nagy-Britannia 36 képviselőt jelölhetett ki), a Bíróság 7 tag helyett 9-ből állt azontúl. A parlamenti jóváhagyások a tagországokban mindenütt simán lebonyolódtak. Egyedül a francia kormányzat ítélte meg úgy, hogy nem elég a nemzetgyűlés hozzájárulása, népszavazásra kell bocsátania a kérdést a gaulle-ista parlamenti többség berzenkedése miatt. Ennek eredménye végül nem alakult túl meggyőzően: bár az érvényes szavazatok 68 százaléka igent mondott a brit csatlakozásra, 40 százalék volt a tartózkodás, 7 százalék az érvénytelen szavazat, s így valójában a győztes többség a szavazásra jogosultaknak 36 százalékát tette csak ki. A brit alsóházban heves vita folyt; az ellenzéki Munkáspárt Wilson vezetésével megkérdőjelezte a kialkudott feltételeket, s bár a szavazás – 356 igen, 244 nem – jóváhagyta a kormány ténykedését, még a kormánypárti képviselők sem szavaztak teljes számban Heath mellett. A Munkáspárt a tárgyalások alatt is, utána is állandóan bírálta a konzervatívok tárgyalási eredményeit, s arra igyekezett kihasználni az ügyet, hogy megbuktassa a kormányt, ellene hangolva a Közös Piaccal szemben bizalmatlan és ellenséges brit választókat. Ez a taktika be is vált, 1974-ben Heath választási vereséget szenvedett, az ismét kormányra kerülő Wilson pedig – saját taktikája foglyaként – kénytelen volt bejelenteni, hogy „újratárgyalást” kezdeményez a csatlakozás kérdéséről. |
| ||||
|
A 20 éves VÁLTOZÓ VILÁG könyvsorozatban eddig 77 magyar és 8 idegen nyelvű kötet jelent meg. A könyv világában ez hosszú időszak, hosszú címlista, figyelemre méltó, szép eredmény! Igen, a könyv világában ez szép eredmény, de jellemző hátránya a hasonló sorozatoknak, hogy régebbi kötetei egyre nehezebben beszerezhetők... A VÁLTOZÓ VILÁG esetében ettől többé ne tartsunk, mert a sorozat minden kötete kapható, vagy rövid határidővel megrendelhető, most már nem csak könyv alakban, hanem elektronikusan is! |
![]() |
Egyedülálló: egyedi, személyre szabott változat! A sorozat kötetei igényelhetők egyedi, személyre szabott változatban. Erre számtalan megoldás lehetséges. Az egyik legegyszerűbb - szinte költségmentes - megoldás az, amikor az igénylő biztosítja a belső (B2) borító anyagát. A személyre szabás csodás módon növeli a kötet érzelmi hatását és értékét, rendhagyó és időtálló ajándékká is teszi.
Érdemes
tájékozódni!
|
X |
Hirdetés X |
A tudás hatalom – Egy kompetens világért Változó Világ könyvírási pályázat Az én napom a Változó Világban Az én helyem a Változó Világban Az én lapom a Változó Világban Olvasni öröm – Egy olvasó világért Tudni, tenni, emberhittel – Egy jobb világért Új Kert – Egy boldogabb világért |
– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak. – Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra? – Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje. – Hányan vannak maguk? – Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén.... ![]() Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját![]() |
|
X |
Hirdetés X |
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
© Változó Világ, 2024 |