VÁLTOZÓ VILÁG

VV EXTRA

MÉG TUDÁS

EMBER

KÖZÖSSÉG

VVM

 

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

 

Az Európai Unió története

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

 

Egyéni keresés

 

Az európai egyesülés talán a legeredetibb és legmesszebb mutató történelmi vállalkozás ebben az évszázadban.

Pascal Fontaine

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: A világ bölcselői

VÁLTOZÓ VILÁG

AZ EURÓPAI UNIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRTÉNETE

A könyv

Részlet a könyvből

Magazin

 

 

 

 

   

Az európai integráció krónikája

   
   

 

1929. szeptember 5. Aristide Briand francia külügyminiszter a genfi Népszövetségben Európa egyesülését sürgeti.

1946. szeptember 19. Winston Churchill volt (és később ismét) brit miniszterelnök Zürichben felveti a francia–német kibékülésen alapuló „Európai Egyesült Államok” gondolatát.

1947. június 5. Marshall-terv Európa újjáépítésére; a Szovjetunió elutasítja maga és csatlósai számára.

1948. január 1. Életbe lép a vámunióról kötött egyezmény Belgium, Hollandia és Luxemburg között, a Benelux-szerződés, amit még 1944-ben írtak alá az emigráns kormányok. Ez lesz az első sikeres gazdasági társulás.

1948. március 17. Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia és Luxemburg aláírja a brüsszeli egyezményt, amely kormányközi „gazdasági, szociális és kulturális együttműködést” intézményesít, s kiterjed a katonai védelemre is.

1948. május 8–10. Az európai egység hívei hágai kongresszusukon felhívást intéznek demokratikus Európa, az Európa Tanács megteremtésére.

1949. április 4. Washingtonban aláírják az Észak-atlanti Szerződést, amely az amerikai haderő európai jelenlétével biztosítja Nyugat-Európa védelmét az esetleges szovjet terjeszkedéssel szemben.

1949. május 5. Tíz nyugat-európai ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Svédország) részvételével megalakul az Európa Tanács, amely története folyamán hasznosnak bizonyult a jogállamiság garanciáinak erősítésében, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az integráció tekintetében.

1950. május 9. Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tesz az Európai Szén- és Acélközösség megalakítására. Ezt a napot minősítik később megemlékezésül Európa-nappá.

1950. október 24. René Pleven francia kormányfő egyesített nyugat-európai hadsereg – Európai Védelmi Közösség – felállítását javasolja, hogy elkerülhető legyen a német újrafelfegyverzés.

1951. április 18. Hat ország – Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg – Párizsban aláírja az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) alapító szerződését. Ez nemzetek fölötti intézményekre ruházza a szén- és acélipari termelés, a gazdaságban akkor meghatározó szerepet betöltő nehézipar állami irányítási jogkörét. A létrehozott legfontosabb vezető intézmény, a Főhatóság (elnöke a francia Jean Monnet) kötelező intézkedéseket hozhat a tagállamokra és a gazdasági élet szereplőire.

1951. július 25. Életbe lép a párizsi szerződés.

1952. május 27. Aláírják az Európai Védelmi Közösség (EVK) létrehozására irányuló szerződést.

1953. február 10. Létrejön a szén, a vasérc és az ócskavas, majd később az acéltermékek közös piaca, e termékek kereskedelme a közösségen belül fokozatosan vámmentessé és szabaddá válik.

1954. augusztus 31. A francia nemzetgyűlés elutasítja a nyugat-európai katonai egyesülést előirányzó EVK-szerződést, amit pedig Németország és a Benelux már ratifikált.

1954. október 23. Az NSZK visszakapja szuverenitását, és Olaszországgal együtt csatlakozik a Franciaország, Nagy-Britannia és a Benelux-országok által 1948-ban létrehozott brüsszeli egyezményhez. Az új szervezet, a Nyugat-európai Unió (NYEU) biztonsági kérdésekben illetékes, de háttérbe szorul a NATO mögött, amely a katonai együttműködés igazi fóruma lesz; az NSZK-t rögtön meghívják az atlanti szövetség tagjai közé.

1955. június 2. Teret nyer a gondolat, hogy a politikai egyesülést meg kell előznie a gazdasági integrációnak. Messinában a Hatok külügyminiszterei elhatározzák, ilyen irányba lépnek tovább, s a kimunkálásra létrehoznak egy bizottságot Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter vezetésével.

1956. május 29. A Spaak-bizottság jelentése alapján a külügyminiszterek tárgyalásokat kezdenek vámunióra épülő „közös piac”, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrehozásáról.

1957. március 25. Rómában az ESZAK hat tagországa aláírja az EGK-t és az Európa Atomenergiai Közösséget (Euratom) megalapító Római Szerződéseket.

1958. január 1. Életbe lépnek a szerződések. Az EGK első, kilencfős bizottságának elnöke a német Walter Hallstein. A három közösség – EGK, ESZAK, Euratom – parlamenti gyűlése és bírósága közös intézmény; az EGK távlati célja a gazdaság egészének integrációja az áruk, a szolgáltatások, a tőkék és a munkaerő szabad mozgása útján.

1958. július 3–11. Az olaszországi Stresában tartott tanácskozáson felvázolódik a közös mezőgazdasági politika.

1959. január 1. Az első általános, 10%-os vámcsökkentés az EGK-n belül.

1959. július 21. Nagy-Britannia, Ausztria, Dánia, Izland, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország megalakítja az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA). A tagok az ipari vámokat leépítik egymás között, de nincs közös vámhatáruk a kívülállókkal szemben. A szerződés 1960 májusában lép érvénybe.

1960. szeptember 5. De Gaulle francia elnök a „nemzetek Európájáról” beszél, szembeállítva azt a nemzetek fölötti intézményekkel.

1961. január 1. A nemzeti vámtarifák első, részleges egymáshoz igazítása az EGK-ban egységes külső vámfal kialakítása céljával.

1961. február 10. Az EGK állam- és kormányfői szorosabb politikai együttműködést határoznak el, s ennek kidolgozására bizottságot állítanak fel, élén a francia diplomata Fouchet-val.

1961. augusztus 9. Nagy-Britannia csatlakozási kérelmet nyújt be; Írország és Dánia néhány nap különbséggel szintén.

1961. november 8. Megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Nagy-Britanniával.

1962. január 14. A miniszteri tanács dönt az első agrárpiaci szabályokról, az első finanszírozási rendről, valamint a versenyszabályozásról.

1962. április 17. A politikai unióról folytatott tárgyalások megszakadnak, mivel nincs egyetértés a Fouchet-bizottság javaslatairól.

1962. április 30. Norvégia is benyújtja csatlakozási kérelmét.

1963. január 14. De Gaulle francia köztársasági elnök sajtóértekezleten elutasítja a brit csatlakozást. Egy héttel később francia–német barátsági és együttműködési szerződést írnak alá, megvetve a „Párizs–Bonn tengely” alapját.

1963. január 29. Megszakadnak a Nagy-Britanniával folytatott csatlakozási tárgyalások.

1963. július 20. Az EGK a kameruni Yaoundéban 17 afrikai állammal – volt gyarmatokkal – kereskedelmi előnyöket biztosító többoldalú szerződést ír alá.

1964. május 4. Megkezdődik a GATT-ban a Kennedy-fordulónak nevezett vámtárgyalás (1967-ben ér véget).

1965. április 8. A három közösség – EGK, ESZAK, Euratom – irányító testületeit egyesítik, ezentúl egyetlen Miniszteri Tanács és egyetlen közös Bizottság működik; a szervezet neve Európai Közösség (EK).

1965 folyamán Franciaország hét hónapon át nem vesz részt a Tanács döntéshozatalában („üres szék” politikája), mert a mezőgazdasági politika pénzügyi feltételeiről folyó vitában egyedül maradt a Bizottsággal és a többi tagállammal szemben.

1966. január 29. Megszületik a vitát lezáró luxemburgi kompromisszum: ha egy kérdés valamely tagállam számára „létfontosságú”, a döntés csak egyhangú lehet, az alapszerződésben előírt minőségi többséggel történő döntéshozatalt nem alkalmazzák, noha az érvényben marad.

1966. május 11. Elfogadják az agrárpiaci rendtartás szabályait, a finanszírozás rendjét, s döntenek, hogy az előírtnál hamarabb teljessé teszik a vámuniót.

1967. május 11. Nagy-Britannia másodszor is benyújtja csatlakozási kérelmét, Írország, Dánia és Norvégia szintén.

1967. július 1. Elfoglalja hivatalát az első közös brüsszeli Bizottság, elnöke a belga Jean Rey.

1967. július 28. Svédország és Norvégia csatlakozási kérelmet nyújt be.

1967. november 27. De Gaulle másodszor is megvétózza a britek tagságát.

1968. július 1. Befejeződik a belső vámhatárok teljes lebontása és életbe lép a közös külső vámhatár, vagyis teljessé válik a Közös Piac. Egy hónap múlva szabad a munkaerő-áramlás is a tagországok között.

1968. december 18. A Bizottság beterjeszti a mezőgazdaság szerkezeti reformját, a kisgazdaságok leépítését célzó „Mansholt-tervet”.

1969. december 1–2. Az állam- és kormányfők Hágában úgy döntenek, hogy az integráció elmélyítéseként 1980-ig megteremtik a gazdasági és pénzügyi uniót, s ennek előkészítésére Werner luxemburgi kormányfő vezetésével bizottságot hoznak létre. (A terv nem valósul meg.) Döntenek arról is, hogy fél éven belül csatlakozási tárgyalásokat kezdenek Nagy-Britanniával, Dániával, Írországgal és Norvégiával.

1969. december 22. Megállapodás arról, hogy a mezőgazdasági rendtartás közösségi forrásokból történő finanszírozzák.

1970. január 1. Közösségi hatáskörbe kerül a külkereskedelmi politika, a tagországok nem köthetnek többé kereskedelmi szerződéseket.

1970. április 21–22. Döntés a miniszteri tanácsban, hogy 1975-ig megteremtik az EGK saját költségvetési forrásait.

1970. június 30. Megkezdődnek az újabb csatlakozási tárgyalások Nagy-Britanniával.

1970. július 2. Az olasz Franco-Maria Malfatti az Európai Bizottság elnöke; két év múlva lemond a posztról olasz parlamenti képviselőségért.

1970. október 27. Elfogadják a Davignon-jelentést, a javaslatot, hogy a külügyminiszterek rendszeresen üljenek össze a tagországok külpolitikájának egyeztetésére.

1971. április 5. Megszűnik a dollár aranyra válthatósága, az árfolyamok szabadon lebegnek.

1972. január 22. Aláírják Nagy-Britanniával és a másik három tagjelölt országgal a csatlakozási szerződéseket.

1972. március 21. Bevezetik az úgynevezett „valutakígyót”: a tagországok valutáinak árfolyama egymáshoz képest 2,25%-os sávhatárok között lebeghet. Az Európai Bizottság elnöke a holland Sicco Mansholt.

1972. július 13. A brit alsóház jóváhagyja a csatlakozást.

1972. július 22. Az EGK szabadkereskedelmi megállapodást köt a „maradék” EFTA-tagokkal (Ausztria, Izland, Portugália, Svájc és Svédország).

1972. szeptember 25. Norvégiában népszavazáson elutasítják a csatlakozást.
1973. január 1. Nagy-Britannia, Írország és Dánia belépésével az EGK kilenctagúra bővül, mintegy 270 milliós piaccal.

1973. március 12. Valutaválság a közösségben: Nagy-Britannia, Írország és Olaszország kiválik a valutakígyóból.

1973 folyamán szabadkereskedelmi megállapodás Norvégiával és Finnországgal.

1974. január 21. A munkaügyi miniszterek megegyeznek a Közösség szociális cselekvési programjáról.

1974. december 10. Az állam- és kormányfők Párizsban megállapodnak arról, hogy Európai Tanácsként a jövőben rendszeresen üléseznek, s itt tárgyalják meg a legfontosabb, stratégiai horderejű kérdéseket.

1975. február 28. Togóban 46 afrikai, karibi és csendes-óceáni fejlődő országgal – a volt gyarmati országokhoz fűződő speciális viszony kialakítása jegyében – aláírják a kereskedelmi és pénzügyi kedvezményeket biztosító Lomei Egyezményt.

1975. március 10–11. Az Európai Tanács első ülése Dublinban.

1975. március 18. A miniszteri tanács létrehozza a Területfejlesztési Alapot (FEDER). Ugyanekkor létrehozzák az egyes nemzeti valuták „kosarából” az európai elszámolási egységet (UCE), egyelőre korlátozott használattal.

1975. június 5. A brit népszavazás az EK-ban maradás mellett dönt.

1975. július 22. Megállapodás arról, hogy bővül az Európai Parlament költségvetési jogköre, s hogy létrehozzák az Európai Számvevőszéket.

1975. december 1–2. Az állam- és kormányfők Rómában úgy döntenek, hogy 1978-ban (ez a ratifikációk elhúzódása miatt végül átcsúszott 1979-re) már közvetlenül választják meg az Európai Parlament képviselőit az addigi módszer – a nemzeti parlamentek tagjai közül történő kijelölés – helyett.

1976. február 16. A kommunista országokat tömörítő gazdasági szervezet, a KGST ajánlattal fordul az EK-hoz együttműködési egyezmény megkötésére.

1976. július 27. Csatlakozási tárgyalások kezdődnek Görögországgal.

1976. november 15–16. A miniszteri tanács kialakítja a KGST-nek adandó választ: néhány korlátozott témakörben hajlandó tárgyalni a KGST-szervezettel is, de kereskedelmi kérdésekről csak annak egyes tagországaival.

1977. május 7. Roy Jenkins, az Európai Bizottság decemberben beiktatott új brit elnöke első alkalommal vesz részt a Közösség képviseletében a Hetek csúcstalálkozóján Londonban.

1977. május 17. A miniszteri tanács elfogadja a hozzáadottérték-adó (mai nevén: áfa) alapjának egységesítésére vonatkozó irányelvet.

1977. július 1. Befejeződik a vámok teljes leépítése a kilenc tagország között, illetve a közös külső vámhatár már minden tagállamra érvényes.

1978. július 6–7. Az állam- és kormányfők Brémában elvileg döntenek egy Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és az egységes európai valuta (ECU) kialakításáról.

1978. október 17. Csatlakozási tárgyalások kezdődnek Portugáliával.

1979. február 5. Csatlakozási tárgyalások kezdődnek Spanyolországgal.

1979. március 13. Életbe lép az Európai Pénzügyi Rendszer; Nagy-Britannia nem csatlakozik az árfolyam-összehangoláshoz, az összes többi tagország igen.

1979. május 28. Aláírják Görögországgal a csatlakozási szerződést.

1979. június 7. és 10. Megtartják a tagországokban az Európai Parlament első közvetlen és általános választását. Az így megválasztott parlament július 17-én ül össze először Strasbourgban, az Európa Tanács közgyűlési épületében, elnöke a francia Simone Veil.

1979. október 31. Aláírják a második Lomei Egyezményt, immár 58 afrikai, karibi és csendes-óceáni országgal.

1980 folyamán együttműködési megállapodást írnak alá Jugoszláviával és Romániával.

1980. október 6. Az Európai Bizottság a vas- és acélipar mélyülő válsága miatt termelési kvótákat ír elő a közösségi kohászati vállalatoknak.

1981. január 1. Görögország a közösség tizedik tagállama.

1981. január 6. A luxemburgi Gaston Thorn az Európai Bizottság elnöke.

1982. január 4. Lépés a közös külpolitika kialakítása felé: a külügyminiszterek egységesen elítélik a rendkívüli állapot bevezetését Lengyelországban.

1982. február 23. Grönland – amely Dánia részeként csatlakozott 1973-ban – népszavazáson a kilépés mellett dönt.

1983. január 25. Hatévi tárgyalás lezárásaként a tagországok megegyeznek a közös halászati politika alapelveiben és szabályozásáról.

1984. február 14. Az Európai Parlament elfogadja Altiero Spinelli olasz képviselő uniós tervezetét.

1984. április 9. Az EK és az EFTA tagállamai (Ausztria, Finnország, Izland, Norvégia, Svájc és Svédország) aláírnak egy közös nyilatkozatot, amely a két gazdasági közösséget egybenyitó vámmentes Európai Gazdasági Tér (EGT) megteremtését tűzi ki célul.

1984. június 14–17. Az Európai Parlament második közvetlen választása.

1984. június 26. Az Európai Tanács Fontainebleau-ban dönt a költségvetési források növeléséről.

1984. december 8. Aláírják a harmadik Lomei Egyezményt 65 afrikai, karibi és csendes-óceáni országgal.

1985. január 7. A francia Jacques Delors az Európai Bizottság elnöke.

1985. június 12. Aláírják a csatlakozási szerződést Spanyolországgal és Portugáliával, miután előzőleg az állam- és kormányfőknek sikerült megállapodniuk egy integrált mediterrán fejlesztési programról, amely újabb támogatásokat juttat az EK dél-európai országainak.

1985. június 14. Fehér Könyv a piacegységesítésről. A luxemburgi Schengenben Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megállapodik a határellenőrzések fokozatos megszüntetéséről egymás között. Később ehhez más tagállamok is csatlakoznak.

1985. június 28–29. A milánói Európai Tanács többséggel úgy dönt, hogy kormányközi konferenciát hívnak össze a Római Szerződés módosítására.

1985. december 2–3. Az Európai Tanács Luxembourgban jóváhagyja a piacegységesítés programját és a külpolitikai egyeztetés intézményesítését. 1992-re a Közösségen belül maradéktalanul egységessé és szabaddá teszik a piacot: a tőke, a munkaerő, az áruk és szolgáltatások akadálytalanul mozoghatnak, s mindezt az alapszerződést módosító Európai Egységes Okmányba foglalják.

1986. január 1. Spanyolország és Portugália belépésével az EK 12 tagúvá bővül.

1986. február 17. és 28. Luxembourgban és Hágában aláírják az Európai Egységes Okmányt. Az EK alapszerződését első ízben módosító megállapodással új területeket vontak be az integráció körébe: a műszaki fejlesztést-kutatást és a környezetvédelmet. Bővült az Európai Parlament jogköre, amennyiben a miniszteri tanács fontosabb döntéseihez szükséges immár a parlament egyetértése is. A külpolitikai egyeztetés és együttműködés továbbra is kormányközi jellegű maradt. Az okmány legfontosabb eleme az egységes belső piac megvalósításának szerződésbe foglalása többségi szavazással hozott döntések útján.

1986. május 29. Az Európai Bizottság székháza előtt első ízben vonják föl az EK kék-sárga csillagos lobogóját, és hangzik föl az EK himnuszaként Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda.

1987. július 1. Hatályba lép az Európai Egységes Okmány.

1988. február 11–12. Elfogadják a Delors-csomagot a költségvetés, az agrárpolitika és a területfejlesztési alapok átfogó reformjáról; a közösségi költségvetés megemelkedik.

1988. június 27–28. A hannoveri csúcson a gazdasági és pénzügyi unió kidolgozására szakértőkből álló bizottságot alakítanak Delors vezetésével.

1988. szeptember 26. Elsőként az akkori szocialista országok közül Magyarországgal kereskedelmi és együttműködési megállapodást írnak alá.

1989. június 15–18. Az Európai Parlament harmadik választása.

1989. június 26–27. Az Európai Tanács Madridban elfogadja az Európai Pénzügyi Unió három szakaszban történő kialakítására vonatkozó Delors-tervet; az unió kidolgozására kormányközi konferenciát hívnak össze.

1989. július 14–16. A hét vezető ipari ország párizsi csúcstalálkozóján meghirdetik a kelet-európai reformországok támogatását, s fölkérik az Európai Bizottságot a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó segélyek összehangolására, amiből később kinő az EK PHARE-programja.

1989. december 15. Aláírják a negyedik Lomei Egyezményt 69 afrikai, karibi és csendes-óceáni országgal.

1989. december 18. Kereskedelmi és együttműködési megállapodást írnak alá a Szovjetunióval.

1990. május 29. Párizsban létrehozzák a demokratikusan átalakuló közép- és kelet-európai országok támogatására az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD), amelynek többségét az EK és tagországai birtokolják.

1990. június 19. Luxemburgban aláírják a második Schengeni Egyezményt.

1990. július 1. A német valutaunió megvalósulásával az egykori NDK gyakorlatilag az EK része lesz. Megkezdődik az Európai Pénzügyi Unió (EMU) első szakasza, amelyben lebontják a tőkemozgások előtt álló akadályok többségét, erősítik a gazdaságpolitikák összehangolását és a jegybankok együttműködését.

1990. október 3. Érvénybe lép a két Németországot egyesítő szerződés; az NSZK öt új tartománnyal bővül, nem módosulnak a szerződések.

1990. december 14–15. A római csúcsértekezleten útjára indítják az integráció elmélyítését, a közös pénz bevezetését célzó kormányközi konferenciát.

1991. június 24. A pénzügyminiszterek áttörést érnek el az adó-összehangolásban: az ÁFA egységes mértéke 15%, a jövedéki adó alá vont termékek köre azonos (alkohol, dohány, olajszármazékok).

1991. december 9–10. A hollandiai Maastrichtban az Európai Tanács elfogadja az Európai Unió Szerződését. Ismét bővül a közös politikák köre, s 1999-re megteremtik az egységes valutát és a közös jegybankot. Közös kül- és biztonságpolitika valósul meg (2. pillér), valamint belügyi-igazságügyi együttműködés (3. pillér). Az EK elnevezése Európai Unióra változik.

1991. december 16. Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával aláírják a társulási szerződést.

1992. február 7. Maastrichtban a tagországok aláírják az Európai Unió Szerződését.

1992. május 2. Portóban az EFTA-val aláírják az Európai Gazdasági Térre vonatkozó szerződést.

1992. június 2. Dániában népszavazáson csekély különbséggel elvetik a maastrichti szerződést.

1992. szeptember 16. A pénzpiaci zűrzavarok következtében a londoni kormány kivonja az angol fontot az Európai Pénzügyi Rendszerből. Másnap Rómában kiléptetik az olasz lírát is, a pesetát pedig 5 százalékkal leértékeli a spanyol kormány.

1992. szeptember 20. Franciaországban a népszavazás jóváhagyja a maastrichti szerződést.

1992. december 6. Svájcban népszavazáson elutasítják az EGT-megállapodást és az ország csatlakozási kérelmét.

1992. december 11–12. Az Európai Tanács Edinburghben kompromisszumra jut: elfogadja Dánia kérését, hogy nem vesz részt a pénzügyi unióban és a közös védelmi politikában. Elfogadják a második Delors-csomagot 1999-ig szóló költségvetési fedezet kialakítására.

1993. január 1. Az Európai Egységes Okmány alapján megvalósult az egységes belső piac: az áruk, a tőkék, a szolgáltatások és a munkaerő immár teljesen akadálytalanul mozoghatnak a 350 milliós piacon.

1993. május 18. A dániai népszavazás – a kivételezett helyzet alapján – jóváhagyja a maastrichti szerződést.

1993. június 22. A koppenhágai csúcsértekezleten rögzítik, milyen feltételekkel csatlakozhatnak a közép-kelet-európai országok.

1993. augusztus 2. Az újabb pénzpiaci zavarok hatására a pénzügyminiszterek az Európai Pénzügyi Rendszerben részt vevő valuták lebegési sávját 2,25%-ról 15%-ra terjesztik ki.

1993. október 12. A német alkotmánybíróság elfogadhatónak ítéli az Európai Unióra vonatkozó maastrichti szerződést, s ezzel az november 1-jén hatályba léphet, a ratifikáció mindenütt lezárult.

1993. november 5. Soknemzetiségű európai hadosztályt állítanak fel Strasbourgban Eurocorps néven.

1993. december 11. Az Európai Tanács brüsszeli ülésén Jacques Delors bizottsági elnök beterjeszti a gazdasági növekedésről, versenyképességről és foglalkoztatottságról szóló Fehér Könyvet.

1994. január 1. Életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió második szakasza: létrehozzák a közös jegybank elődjeként az Európai Pénzintézetet (EMI). Ennek első elnöke a magyar származású belga bankár, Alexandre Lamfalussy.

1994. március 9–10. Megtartja első ülését a maastrichti szerződéssel létrehozott Régiók Tanácsa, amely az EU tartományainak és helyi önkormányzatainak képviselőiből álló tanácsadó testület.

1994. március 16. Lezárulnak a csatlakozási tárgyalások Ausztriával, Svédországgal, Finnországgal és Norvégiával.

1994. április 1. Magyarország csatlakozási kérelmet nyújt be. Egy héttel később Lengyelország szintén, majd az elkövetkező időszakban összesen még nyolc közép- és kelet-európai ország.

1994. június 9–12. Az Európai Parlament negyedik választása.

1994. június 24–25. Korfun aláírják a csatlakozási megállapodást a négy volt EFTA-országgal.

1994. november 28. Norvég népszavazás a csatlakozásról. Előzőleg Ausztriában, Finnországban és Svédországban a népszavazás jóváhagyta a csatlakozást; Norvégiában másodszor is elutasítják ugyanezt.

1994. december 9–10. Az Európai Tanács esseni ülésén elfogadják a közép-kelet-európai társult országok csatlakozását segítő stratégiát; a képviselőik megfigyelőként jelen lehetnek az őket is érintő ügyekben a csúcsértekezleteken és a miniszteri tanácsüléseken.

1995. január 1. Ausztria, Finnország és Svédország az EU tagja; ezzel az unió 15 tagúra és 370 milliósra bővül.

1995. január 23. Megkezdi működését a luxemburgi Jacques Santer vezette Európai Bizottság, amely előzőleg az Európai Parlamentben viharos viták után kis különbséggel kapott csak jóváhagyást.

1995. március 26. Életbe lép az útlevél- és határellenőrzéseket megszüntető Schengeni Egyezmény a részes tagországok, Németország, Franciaország, Benelux, Spanyolország és Portugália között. Később csatlakozik Ausztria és Olaszország is.

1995. május 3. Az Európai Bizottság elfogadja a közép-kelet-európai országok csatlakozására vonatkozó irányelveket és felkészülési (jogharmonizációs) programot tartalmazó Fehér Könyvet. Ezt a júniusi cannes-i csúcson adják át az érintetteknek. A csúcs arról is dönt, hogy a közös valuta és jegybank létrehozásának időpontja két évvel csúszik, 1999. január 1-re.

1995. július 26. A tagországok aláírják a rendőrségi együttműködést célul kitűző Europol-egyezményt.

1995. november 28. Együttműködési megállapodás 15 mediterrán országgal szabadkereskedelmi övezet létesítéséről, a szociális és kulturális kapcsolatok növeléséről.

1995. december 15–16. Az Európai Tanács madridi értekezletén nevet adnak a jövendő közös valutának: euró. S döntenek arról, hogy a következő évben összeül a maastrichti szerződést felülvizsgáló, az intézményi és újabb költségvetési reformokról dönteni hivatott kormányközi konferencia.

1996. március 29. Az Európai Tanács torinói ülésén elindul a kormányközi konferencia. A cél: úgy átalakítani az intézményeket és a költségvetést, hogy lehetővé váljék az arra érett közép-kelet-európai országok csatlakozása, egyúttal kialakítani az EU igazságügyi és belügyi-rendőri együttműködésre irányuló 3. pillérét.

1996. június 23–24. A firenzei csúcson éles vita a bizottság által a kergemarhakór miatt márciusban elrendelt brit marhahúsexport-tilalom, illetve az emiatt foganatosított brit döntési bojkott kapcsán. Megállapodás az energiapiac liberalizálásáról.

1996. november 25. Az olasz líra négyévi szünet után visszatér az Európai Pénzügyi Rendszerbe.

1996. december 13–14. Az Európai Tanács dublini ülésén elfogadják az úgynevezett stabilitási paktumot, amelynek célja, hogy a közös valuta és jegybank megteremtése után is fennmaradjon a szükséges pénzpolitikai szigor. Bemutatják a jövendő euró-bankjegyeket.

1997. június 16–17. Az Európai Tanács Amszterdamban lezártnak minősíti a kormányközi konferenciát. A maastrichti szerződés felülvizsgálata keretében új szerződésbe foglalják a 2. és a 3. pillért. Az új EU-szerződést októberben írják alá, az intézményi reformok ügyében nem történt előrelépés.

1997. október 27. A brit pénzügyminiszter megerősíti: Nagy-Britannia nem vesz részt a közös valutában annak indulásakor.

1997. december 13. A luxemburgi csúcsértekezleten átfogó országértékelések után úgy döntenek, hogy 1998 áprilisában – Ciprus mellett – öt kelet-európai országgal (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Észtország, Szlovénia) kezdenek tárgyalást a csatlakozásukról. Öt másik csatlakozni kívánó (Románia, Bulgária, Szlovákia, Lettország, Litvánia) egyelőre parkolópályán marad.

1998. március 18. Az Európai Bizottság Agenda 2000 címmel elfogadja az unió költségvetésének már a bővítés fedezetét megteremteni hivatott gyökeres átalakítására vonatkozó tervezetet: a 2000-től 2006-ig terjedő időszakra alaposan megkurtítják a mezőgazdasági kiadásokat, kisebb mértékben a fejletlenebb régiók felzárkóztatását célzó területfejlesztési alapokat, hogy fedezetet teremtsenek a bővítéshez.

1998. március 25. Az Európai Bizottság a megállapított kritériumok teljesítése alapján 11 országot javasol az euró-övezet tagjául: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország vezetheti be 1999.január 1-jén az egységes valutát.

1998. március 30. Londonban hivatalosan megkezdődik a csatlakozási folyamat 11 pályázóval, Ciprussal és tíz közép- kelet-európai országgal. Előbb átvilágítják a belépni szándékozó országokat, és csak utána kezdődhetnek a tulajdonképpeni csatlakozási tárgyalások, a belépések várható legkorábbi időpontja 2003.

1998. május 2. A holland Wim Duisenberget nevezik ki az Európai Központi Bank első elnökének. A bank június 1-én kezdi meg tevékenységét.

1998. június 23. A német–francia kezdeményezésre még 1993-ban felállított európai közös haderő, az Eurocorps első hadműveleteként békefenntartó szerepet vállal Boszniában.

1998. június 26. A mezőgazdasági miniszterek részleges megegyezésre jutnak a közös mezőgazdasági politika költségeit csökkentő Agenda 2000 reformról.

1998. október 1. Hivatalosan is megkezdi működését a tagországok rendőrségeinek munkáját összehangoló, hágai székhelyű Europol.

1998. október 6. Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke független vizsgálóbizottságot állít fel annak tisztázására, hogy történtek-e pénzügyi visszaélések az általa vezetett testületnél.

1999. január 1. Véglegesen rögzített árfolyamok közzététele után útjára indul 11 ország közös valutája, az euró. A bankjegyek csak két évvel később kerülnek forgalomba, a nemzeti pénzek utána hamarosan megszűnnek; ez a legnagyobb horderejű integrációs lépés évtizedekre visszamenően.

1999. január 17. Pénzügyi visszaélések gyanúja miatt az Európai Parlament bizalmi szavazást tart, hogy lemondassa az Európai Bizottságot.

1999. március 16. A Jacques Santer vezette Európai Bizottság lemond, miután a vizsgálóbizottság súlyos pénzügyi visszaéléseket mutatott ki néhány főbiztos tevékenységével kapcsolatban.

1999. március 24–26. Az Európai Tanács berlini ülésén megegyezés születik az Agenda 2000 költségvetési reform még nyitott kérdéseiről, és Romano Prodi volt olasz kormányfőt jelölik az Európai Bizottság élére.

1999. május 1. Életbe lép az Amszterdami Szerződés; az Európai Parlament számos új területen közös döntési jogkört kap a miniszteri tanáccsal, így szükséges a jóváhagyása a jövőben az Európai Bizottság elnökének kinevezéséhez. A közös biztonsági és külpolitikát „EU külügyi és védelmi miniszter” képviseli ezentúl. Júniusban a kölni csúcson Javier Solana spanyol szocialista politikust, a NATO leköszönő főtitkárát nevezik ki a posztra.

1999. június 10–13. Megválasztják – ötödik alkalommal – az Európai Parlamentet. 

 

 

A 20 éves VÁLTOZÓ VILÁG könyvsorozatban eddig 77 magyar és 8 idegen nyelvű kötet jelent meg.

A könyv világában ez hosszú időszak, hosszú címlista, figyelemre méltó, szép eredmény! Igen, a könyv világában ez szép eredmény, de jellemző hátránya a hasonló sorozatoknak, hogy régebbi kötetei egyre nehezebben beszerezhetők...

A VÁLTOZÓ VILÁG esetében ettől többé ne tartsunk, mert a sorozat minden kötete kapható, vagy rövid határidővel megrendelhető, most már nem csak könyv alakban, hanem elektronikusan is!

Könyvrendelés

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Közkönyvtárak

Iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Szabad könyvpolc

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Egyedülálló:

egyedi, személyre szabott változat!

A sorozat kötetei igényelhetők egyedi, személyre szabott változatban. Erre számtalan megoldás lehetséges. Az egyik legegyszerűbb - szinte költségmentes - megoldás az, amikor az igénylő biztosítja a belső (B2) borító anyagát.

A személyre szabás csodás módon növeli a kötet érzelmi hatását és értékét, rendhagyó és időtálló ajándékká is teszi.

Érdemes tájékozódni!

 

 

 

X

Hirdetés X

 

Pályázatok

A tudás hatalom – Egy kompetens világért

Változó Világ könyvírási pályázat

Az én napom a Változó Világban

Az én helyem a Változó Világban

Az én lapom a Változó Világban

Olvasni öröm – Egy olvasó világért

Tudni, tenni, emberhittel – Egy jobb világért

Jót jól – Egy etikus világért

Légy hős!

Új Kert – Egy boldogabb világért

Az Európai Unió a Változó Világban

A 20. század elszámoltatása

– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak.

– Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra?

– Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje.

– Hányan vannak maguk?

– Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén....

Folytatás 

Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját !

Változó Világ Közösségi Tér

Első lépés: regisztrálj!

Második lépés:

foglald el saját birtokodat!

Harmadik lépés:

ismerd meg birtokodat!

 

X

Hirdetés X

 

 

 

 

  

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

EMBERHIT

2001 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

VVM

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

APEVA

Az idők kezdete óta

 

© Változó Világ, 2023