VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

Emberhit

Változó Világ Mozgalom

Az Élet Útmutatója

 

Ma  

Támogatásod? Számít!

 

A görög mitológia istenei és isteni lényei

Mitológia | Ókor | Történelem | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

 

Egyéni keresés

 

Az új templomokat ledönteném, hogy értetek küzdjek, régi istenek…

Byron, George Gordon Noel, Lord, angol költő (1788-1824)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: 365+1 bölcsesség :: A világ bölcselői

A GÖRÖG ISTENEK

A görög istenek és isteni lények kisenciklopédiája

P

 

CHANGING WORLD  v LE MONDE CHANGEANT  v СВЕТЪТ В ПРОМЯНА  v WELT IM UMBRUCH v MENIACI SA SVET

 

A

B

C

D

E

F

G

H

I

K

L

M

N

O

P

R

S

T

U

V

Z

 

 

Szex-öröm-erotika

 

Mitológia

 

Greek Mithology Link

 

VÁLTOZÓ VILÁG 1.

Élő vallások

 K     R     M 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 45.

Görögország

 K     R     M 

 

Vallási Útmutató és Címtár

 

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

 

 

Palaimón: Athamasz orkhomenoszi király és felesége Inó fia, eredeti nevén Melikertész, tengeristen. Mikor a Dionüszosz nevelése miatt Athamasz házára haragvó Héra őrületet bocsátott a királyra, s az szarvasnak nézve megölte egyik fiát Learkhoszt, Melikertész anyjával együtt menekülni kezdett haragvó apja elől. Athamasz üldözni kezdte a szerencsétleneket, mire azok egy szirt tetejéről a tengerbe vetették magukat. A Dionüszosz neveléséért hálás Zeusz kérésére Poszeidón Inót Leukothea néven tengeristennővé, Melikertészt pedig Palaimón néven tengeristenné változtatta. Palaimón a tengeren utazókat, a hajósokat oltalmazó isten lett, aki delfinháton járta a tengert és segített a bajbajutottakon.

Palikoszok: Héphaisztosz és Aitné fiai, pusztító funkciókat betöltő istenek, akik a föld elemi feladatai mellett az üldözöttek védőistenei voltak, az esküszegőket megbüntették, de az ártatlanokat pártfogolták.

Pallasz: Kriosz és Eurübia fia, Asztraiosz és Perszész testvére. Pallasz Sztüxöt a legnemesebb gondolkodású Ókeániszt vette feleségül, s vele élt felesége ezüstös oszlopokon nyugvó palotájában, az Alvilágban. Házasságukból négy gyermek született: Bié, Niké, Kratosz és Zélosz. A titanomakhiában Zeuszt segítette feleségével, apósával és gyermekeivel együtt.

Pán: Hermész és Drüopé nimfa fia, az erdők, mezők, legelők, vadászok, kecskepásztorok és nyájak istene. Pán kecskeszarvval, szakállal, farokkal és kecskelábakkal jött a világra, anyja úgy megijedt tőle, hogy elszaladt és magára hagyta az újszülöttet. Hermész azonban nem hagyta cserben fiát, hanem egy nyúl bőrébe takarva felvitte az Olümposzra, hogy bemutassa őt istentársainak. Az istenek amikor meglátták a furcsa kis szerzetet éktelen kacajra fakadva mulattak a fiú külsején és Dionüszosz mivel leginkább neki tetszett, Pánnak nevezte el, mert „mindnyájan” kedvüket lelték benne. Pán legszívesebben Árkádiában tartózkodott, idejét pásztorkodással és sípjátékkal töltve. Legkedvesebb társai a Szatüroszok, Szilénoszok és különböző nimfáktól született fiai a Paniszkoszok, társnői a nimfák voltak. Sokszor csatlakozott Dionüszosz vidám csapatához, de részt vett a nimfák dáridóin is. Az emberekkel szemben készségesen viselkedett, segített a vadászoknak megkeresni az elejtett vadat, vigyázta és termékennyé tette nyájaikat, de ha álmában megzavarták, haragjában akkorát ordított háborgatójára, hogy azon erőt vett a „páni rémület” a pánik. Pán sok nimfát elcsábított, velük nemzette számtalan fiát, a Paniszkoszokat, Ékhóval Iünx nimfát (Héra később nyaktekerccsé változtatta, mert Zeuszt bájitallal megitatva szerelemre gyullasztotta Héra papnője Ió iránt), Euphémével Krotoszt, Szümaithisszel, pedig Akiszt. Kedvese volt ezenkívül még Szeléné is, aki eleinte visszautasította őt, de egyszer, egy egész éjszakán át tartó olümposzi lakomán Pán tisztára mosott fehér gyapjúval álcázta magát. A már kissé kapatos Szeléné nem ismerte fel, s hagyta, hogy meglovagoltassa a hátán, majd Pán az istennővel elrohant és egy szerelmes éjszakát töltöttek együtt. Szeléné ezután az éjszaka után válogatott állatokból álló juhnyájat ajándékozott kedvesének. Több művészeti alkotás tanúsága szerint Aphroditéhoz is fűzték szerelmi szálak. De Pánt nem kísérte mindig ilyen szerencse a szerelemben, beleszeretett egyszer a szűz Pitüsz nimfába és üldözőbe vette. A riadt lány árkon-bokron keresztül menekült erőszakos csodálója elől, de Pán nem tágított, mikor már majdnem utolérte, Pitüsz rémületében inkább fenyővé változott, mintsem hogy az isten hozzáférhessen. Hasonlóan alakult Szürinxszel való esete is, a gyönyörű nimfa inkább a folyóba ugrott és hagyta, hogy náddá változtassák, de nem lett Pán kedvese. Ebből a nádból készítette el Pán az első pásztorsípot, amelyet a nimfa emlékére szürinxnek nevezett el, de amit mi inkább pánsíp néven ismerünk. Pán összemérte tudását Apollónnal egy zenei versengésben a Tmólosz-hegyen, de vesztesként távozott, pásztorsípját felülmúlta Apollón arany lantja. Szent növénye a bodza.

 

ZEUSZ FELESÉGE

Héra istennő feljegyzései a szerelemről

…A görög istenek valóban jó barátságban éltek a földiekkel. Halandó férfi istennőnek nemzette azt a héroszt, aki a görög akhájoknak a trójai háborút megnyerte, amely háború azért tört ki, mert egy másik halandó férfi nem a megfelelő istennőt jutalmazta Erisz aranyalmájával. Megesett, hogy egyetlen éjszaka két isten hált ugyanazzal a halandó asszonnyal. Sőt! Halandó férfi döntőbíráskodott magának az istenek királyának, Zeusznak és feleségének, Héra istenasszonynak abban a vitájában, hogy a szeretkezés vajon a férfinak vagy a nőnek nyújtja-e a nagyobb testi gyönyört…

Hát ezekről a dolgokról szólnak az istenek királynőjének, a férjéhez talán egyedül hűséges, s ami ennél is több, a csapodár férfi ágyába újra és újra szűzen befekvő Héra istennőnek – amúgy nagyon is emberi hangú – feljegyzései...

 

Panakeia: Aszklépiosz és Épióné leánya, Hügieia, Iaszó, Ianiszkosz és Iatrosz testvére, a növényi eredetű gyógyszerek istennője, aki testvéreivel együtt apja kísérője volt.

Pandia: Zeusz és Szeléné leánya, Herszé nővére, a teliholdas éjszakák fényét megszemélyesítő istennő. Anyját a hold istennőjét teliholdas éjszakákon mindig elkísérte, nevének jelentése „egészen fényes”.

Paniszkoszok: Pán és különböző nimfák fiai, erdei istenek. Apjuk minden tulajdonságát örökölték, már ami a szarvakat, a kecskelábakat és a vidám kedvet illeti. Apjuk kíséretét alkották, szívesen csatlakoztak Dionüszoszhoz is, de a nimfák kegyeit sem vetették meg.

Paphié. A mennyegzői lármát megszemélyesítő istennő, Aphrodité kísérője.

Pégaszosz: Poszeidón és Medusza fia, Khrüszaór testvére, szárnyas ló. Meduszát Poszeidón Athéné egyik templomában ejtette teherbe, mire az istennő úgy megharagudott, hogy a Gorgót rémséges szörnyeteggé változtatta. Mikor Perszeusz hős levágta Medusza szörnyfejét, a megcsonkított testből Pégaszosz ugrott elő testvérével együtt. A szélsebesen repülő ló főleg a Parnasszoszon és a Helikónon élt és a Múzsáknak szolgált, ő szállította őket az Olümposz és egyéb kedvelt tartózkodási helyeik között. Pégaszoszt Athéné támogatásával Bellerophontész hős fogta be és segítségével megölte a rettenetes lűkiai Khimairát, de amikor a hős a ló hátán az Olümposzra kívánt felrepülni, Zeusz veszettséget küldött Pégaszoszra, aki ledobta hátáról vakmerő lovasát.

Peithó: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, a hízelkedő rábeszélés istennője. Aphrodité társnője és segítője volt, tekintettel Peithó feladatkörére, amelynek óriási jelentősége van a szerelemben. Kegyeire istenek és emberek egyaránt pályáztak.

Penia: Valószínűleg Nüx leánya, a szegénység istennője. Penia, mint a megtestesült szegénység koldusgúnyába öltözve járta az emberek világát, de az olümposzi lakomákon is részt vett néha és ilyenkor kéregetve járt a lakmározó istenek asztala körül. Fő ellenfele a vak Plutosz volt.

Perszé: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, Héliosz első felesége. Héliosznak négy gyermeket szült: Aiétészt, a kolkhiszi királyt, Perszészt, a tauroszi királyt, Kirkét, az Aiaia szigetén élő varázslónőt és Pasziphaét, Minósz király feleségét.

Perszephóné: Zeusz és Démétér leánya, Iakkhosz testvére, Hádész felesége, a zöld vetések istennője és az Alvilág királynője. Fiatal korát Nüsza mezőin töltötte, társnői, az Ókeániszok körében. Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnőit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységből négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnői csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tűnt. A sikoltásra a helyszínre siető Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekatéval, de ő is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha ő tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennőnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddővé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különböző követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nővérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám ekkor Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész örült a hírnek, Perszephóné az övé kellett hogy maradjon, de azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörő örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennője az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynője. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tűrte, hogy az megcsalja. Megmentette férje elől Leuké és Minthé nimfát is. Az Alvilágban legszívesebben Hekaté közelében tartózkodott, hálából, mert az segített anyjának a keresésben. Perszephóné alakja oldotta az Alvilág komorságát, szigorúan kormányozta ugyan, de sokkal nagylelkűbb és szelídebb volt mint Hádész és sokszor tett kivételeket, pl. Dionüszosznak és Héraklésznak is.

Perszész: Kriosz és Eurübia fia, Asztraiosz és Pallasz testvére, felesége Aszteria, leányuk Hekaté.

Phaethón: Héliosz és Klümené fia, a Héliászok testvére. Anyja úgy nevelte, hogy nem tudta apja kilétét, de amikor felnőtt és megtudta, hogy apja Héliosz és ezt társainak is elmondta, azok kinevették. A fiú bizonyítékot akart és anyja tanácsára felkereste apját. A Nap istene szeretettel fogadta és Phaethón kérésére kijelentette, hogy ő az apja, s bizonyítékként megesküdött a Sztüx vizére, hogy teljesíti fia bármilyen kérését. A fiú nem sokat gondolkozott, olyan kéréssel állt elő, amely apját rémülettel töltötte el: egyetlen napra adja kölcsön a tüzes égi fogatot, amelyet négy tűzfúvó ló húz. Héliosz megpróbálta lebeszélni róla, azonban süket fülekre talált, a fiú elvakultságában csak a napszekeret akarta. Héliosz aggódva nézett a tűzfogaton kirobogó fia után, a legrosszabbtól tartva. Phaethón csak egy rövid ideig örülhetett annak, hogy azon a napon ő hozta meg a fényt a világnak, de utána a lovak megérezték, hogy nem gazdájukat viszik, s hogy nincs biztos kézben a gyeplő és őrült, féktelen száguldásba kezdtek. Letértek a kiszabott útról, előbb túl magasra ragadták a szekeret, majd pedig annyira közel szálltak a földhöz, hogy tüzet fogtak a magasabb hegyek és erdők, a folyók kiszáradtak és Arábia és a Szahara termékeny földjei sivataggá változtak. Gaia nem bírta tovább a forróságot és kétségbeesetten kiáltott Zeusznak, hogy vessen véget a borzalomnak, mert a világ elég. Zeusz meghallgatta a rémült kiáltást és villámával lesodorta az égről a vakmerő Phaethónt. A fiú az Eridanosz folyóba zuhant, a folyó nimfái emeltek sírt teste fölé. Nővérei a Héliászok eljöttek, hogy meggyászolják öccsüket, bánatukban a folyó partján nyárfákká változtak, s könnyeikből borostyán keletkezett.

Phaethusza: Héliosz és Neaira leánya, Lampetié nővére, testvérével együtt apja marháit őrizte Thrinakia szigetén, amely hétszer ötven tehéncsordából és juhnyájból állt, a háromszázötven nappalt és éjszakát jelképezve.

Phantaszosz: Hüpnosz és Paszithea fia, Morpheusz és Ikelosz testvére. A különféle élettelen tárgyak alakjában megjelenő álom istene. Fák, vizek és sziklák alakjában is megjelent mintegy az álom tájait megfestve ezzel. Rendszerint két testvére társaságában látogatta a halandókat.

Philotész: Nüx apa nélkül született fia, aki a barátságot és a szeretkezést személyesítette meg, s mint ilyen Aphrodité kíséretét is alkotta.

Phlégethón: Ókeánosz és Téthüsz fia, alvilági folyamisten. Az Alvilág egyik folyamát alkotta, mint lángfolyam hömpölygött végig Hádész birodalmán, amely füstöt okádva torkollott az Akherón vizébe.

Phobosz: Arész és Aphrodité fia, Deimosz, Erósz, Anterósz és Harmónia testvére, az iszonyatot megszemélyesítő isten. Testvérével Deimosszal minden csatába elkísérte apját, s gyakran ők fogták be annak lovait is harci szekere elé.

Phoibé: Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, testvérei a többi Titanisz, a Titánok, a Küklópszok és a Hekatonkheirek. Phoibét bátyja Koiosz vette feleségül, akinek két leányt szült, Aszteriát és Létót.

Phonosz: Erisz fia, Léthé, Algosz, Limosz stb. testvére, a gyilkolás, az öldöklés és a pusztítás istene. Az Alvilág bejáratánál élt testvéreivel együtt és akárcsak azok, ő is anyja hű kísérője volt.

Phorküsz: Pontosz és Gaia fia, Néreusz, Thaumasz, Kétó és Eurübia testvére, tengeristen, a tenger őre és a tengeri szörnyek felvigyázója. Húgát Kétót vette feleségül, akivel több vérbeli ivadékot nemzett, apja volt a Graiáknak, a Gorgóknak, Ládónnak, Ekhidnának és Thoószának. Kedvesétől Krataiától is született egy leánya, Szkülla.

Phoszphórosz: Asztraiosz és Éósz fia, testvérei Boreász, Eurosz, Notosz, Zephürosz és valamennyi csillag, a Hajnalcsillag megszemélyesítője. Az egyedüli csillag volt, amely bevárta nagybátyja, Héliosz jöttét, s csak azután hanyatlott a tengerbe.

Phtonosz: Erisz leánya, Horkosz, Hüszminé, Ponosz stb. testvére, az irigység istennője. Mint legtöbb testvére ő is az Alvilág bejáratánál élt és segítette anyja minden megmozdulását. Kancsal volt és beesett arcú, viperák húsát falta és kezében tövises indákkal körültekert bottal járta a világot.

Pitüsz: Nimfa, akit Pán üldözött szerelmével, de akibe Boreász is beleszeretett. Pán elől menekülve, mikor az már utolérte volna Gaia fenyővé változtatta. Valahányszor ághaihoz ért másik kedvese Boreász, panaszosan fel-fel sóhajtott, bánkódva sorsán.

Pleiászok: Atlasz és Pléióné leányai, a Hüászok nővérei, a Fiastyúk csillagzat istennői. Heten voltak: Maia, Meropé, Élektra, Kelainó, Taügeta, Alküóné és Szterópé. Szerelmével Órión kezdte üldözni őket és ez a kitartó hajsza öt hónapon át tartott. A kimerült Pleiászok már nem bírtak tovább menekülni üldözőjük elől, s mikor az már majdnem utolérte őket a hét leány Zeuszhoz fohászkodott, aki meghallván kérésüket úgy vetett véget a kegyetlen hajszának, hogy a Pleiászokat előbb galambokká, majd amikor azok már nagyon magasan szálltak csillagokká változtatta.

Pléióné: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, Atlasz felesége. Leányaik a Hüászok és a Pleiászok. Pléiónét leányaival a Pleiászokkal együtt Órion üldözte és ő is akárcsak leányai csillaggá változott.

Plutosz: Iaszión és Démétér fia, a gazdagság és a bőség istene. Születése után az Iasziónra féltékeny Zeusz villámmal sújtotta apját, de őt magát leánya, Eiréné és Tükhé Ókeánisz gondjára bízta. Plutosz a későbbiekben is legszívesebben e két istennő közelében tartózkodott, jelképezve azt, hogy a gazdagság a béke és a szerencse záloga. Plutosz mivel vakon született egyformán osztotta a javakat az arra érdemeseknek éppúgy, mint az érdemteleneknek. Közismert volt bőségszaruja, amelyből elapadhatatlanul osztotta ajándékait.

Polüphémosz: Poszeidón és Thoósza fia, ijesztő külsejű egyszemű óriás, küklópsz. Ijesztő külseje ellenére szerelemre gyulladt a szép Néreisz, Galateia iránt, de az elutasította közeledését, mert a szép Akiszt szerette. Ezért Polüphémosz a tengerparton sétáló párra sziklát dobott, amely Galateiát elkerülte, de Akiszt leterítette. Az ifjú szikla alól kiszivárgó véréből folyó keletkezett, s ő ebben a folyóban élt tovább, mint annak istene. Polüphémosznak egy jós egyszer azt jövendölte, hogy Odüsszeusz fogja elvenni szeme világát. A küklópsz csak legyintett rá, de egyszer aztán a Trója alól hazatérőben lévő Odüsszeusz csakugyan betért hozzá, de őt és társait az óriás foglyul ejtette, s többet megevett közülük. Odüsszeusz azonban leitatta Polüphémoszt és társai segítségével egy gerendával kiszúrta egyetlen szemét. Polüphémosz őrjöngött a fájdalomtól és a dühtől és Odüsszeuszéknak csak csellel sikerült a barlangból elmenekülniük. Mikor már a hajón voltak visszakiáltott az óriásnak és elárulta a nevét. Annak eszébe jutott az egykori jóslat és erősen megalázva érezte magát, hisz azt várta, hogy, hozzá hasonló óriás lesz az, aki megfosztja látásától. Apjához Poszeidónhoz fohászkodott, hogy büntesse meg megvakítóját, az meghallgatta kérését és tíz évi bolyongásra ítélte Odüsszeuszt.

Ponosz: Erisz fia, Léthé, Lógosz, Amphillógia stb., testvére, a gond és a fáradtság istene. Ő is, akárcsak testvérei, az Alvilágban élt és innen látogatta a fenti világot.

Pontosz: Gaia önmagától szült fia, ilyen tekintetben, Uranosz és a hegyek testvére, a belső tenger mélyének istene. Az általa megszemélyesített belső tenger az emberek által is hajózható volt, míg a külső tengert az Ókeánoszt csak istenek és héroszok látogatták. Pontosz nászra lépett Gaiával és vele nemzette Néreuszt, Thaumaszt, Phorküszt, Kétót és Eurübiát.

Poszeidón: Kronosz és Rheia második fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Zeusz testvére, a tenger istene, a tizenkét főisten egyike. Poszeidónra születése után ugyanaz a sors várt mint testvéreire, apja az uralmát fenyegető esetleges trónfosztás veszélye miatt lenyelte. Mint isteni lény Poszeidón akárcsak testvérei tovább élt apja belsejében, míg Zeusz ki nem szabadította, aki anyja segítségével kerülte el ezt a sorsot. Mikor kiszabadult bátyjával Hádésszal együtt csatlakozott Zeuszhoz és sok más szövetségessel együtt megdöntötték Kronosz uralmát. A győzelem után a három testvér megegyezett, hogy sorshúzással osztják fel egymás között a világot, Poszeidón a tengert kapta. Korlátlan ura és parancsolója volt a tenger birodalmának, királya volt valamennyi tengeristennek és ura az összes tengeri állatnak. A Küklópszok által kovácsolt háromágú szigonyával uralkodott a vizeken, mellyel óriási vihart tudott támasztani a tengeren, de intésére lecsillapult a leghatalmasabb hullám is. Ha szigonyát a földbe vágta, földrengés keletkezett, ezért „Földrázónak” is nevezték. Pompás palotája, Aigaiban, a tenger mélyén állt, de sokszor az Olümposzra is felkocsizott, hogy részt vegyen az istenek lakomáin és gyűlésén. Aranysörényű, bronzpatájú lovak által húzott fogatán mindig a tenger felszínén járta birodalmát, a hullámok maguktól nyíltak szét előtte. Tengeri istenek és állatok kísérték útján és a tenger szörnyei is kiemelkedtek a vízből, hogy köszöntsék urukat. Felesége Amphitrité, a legszebb Néreisz volt, Naxosz szigetén pillantotta meg és szeretett bele, mikor az testvéreivel táncolt. Amphitrité eleinte nem akart Poszeidón felesége lenni és elmenekült előle, de Poszeidón hű szolgája, Delphinosz rábeszélte az istennőt a házasságra, jutalmul a csillagok között kapott helyet. Házasságukból négy gyermek született: Tritón, Rhodé, Bentheszikümé és Kümopoleia. Ennek ellenére Poszeidón gyakran megcsalta feleségét, többek között Thoószával, akivel Polüphémoszt, Naidával, akivel Próteuszt, s Meduszával, akivel Pégaszoszt és Khrüszaórt nemzette, valamint ló alakjában megerőszakolta Démétért, aki Areiónt és Deszpoinát szülte neki. Noha birodalmának szuverén uralkodója volt, Poszeidón a többi istennel nemigen fért meg. Állandó vitákba bocsátkozott velük, de rendszerint alul maradt. Héliosszal Korinthoszért, Dionüszosszal Naxoszért, Zeusszal Aigina szigetéért, Hérával Argoszért, Apollónnal pedig Delphoiért civakodott, de ellenlábasai mindig győztesen kerültek ki a vitából. Leghíresebb vitáját azonban Athénével folytatta Attika uralmáért. Az indulatos Poszeidón már párbajra hívta ki az istennőt és az el is fogadta a kihívást, de Zeusz közbelépett és azt parancsolta, hogy terjesszék az ügyet az istenek tanácsa elé. Zeusz úgy döntött, hogy azé lesz Attika és arról kapja majd fővárosa a nevét, aki értékesebb ajándékot ad az ott élő embereknek. Poszeidón szigonyát az Akropoliszba vágta, amelynek során tengervízből táplálkozó sós vizű forrás fakadt, s a földből előbukkant az első ló. Athéné viszont egy magot ültetett el, amelyből az első olajfa sarjadt, s ezért Athénét kiáltották ki győztesnek és a várost Athénnak nevezték el. Poszeidón haragjában árvízzel sújtotta a város síkságait, de sikerült megengesztelni. Mivel egyszer Hérával, Athénével és a többi istennel együtt Zeusz ellen lázadt, Apollónnal együtt halandó embernek kellett szolgálnia, Laomedón részére felépítette Trója falait. Szent állata a ló volt, amelyet ő teremtett, növénye a fenyő és a hárs, valamint tengeri növényekből, moszatokból font koszorúval szorította le kék hajfürtjeit.

Potameidák: a Naiászokhoz tartozó nimfák, akik a folyóvizek istennői voltak. Életüket folyókban vagy azok partjain töltötték, tánccal, mulatozással töltve az időt. Az emberekkel szemben segítőkészek voltak, öntözték földjeiket és egyes folyók vizének gyógyító hatása volt.

Pothosz: az epekedő szerelmi vágyódást megszemélyesítő isten, aki Aphrodité és egyben Erósz kíséretét is alkotta.

Priaposz: Dionüszosz és Aphrodité fia, Hümenaiosz testvére, a kertek, a növények és az állatok termékenységének és a szexualitás istene. Mikor Aphrodité terhes volt Priaposszal, Héra megérintette testét rontó szándékkal, helytelenítve Aphrodité csapodár életmódját. Aphrodité ennek köszönhetően egy torz gyermeket szült, akit óriási nemi szerv éktelenített. Aphrodité eltaszította magától az újszülöttet torz születése miatt és a nimfák gondjaira bízta, azok gondozták és nevelték. Mikor Priaposz felnőtt, lévén ő a testi szerelem istene, gyakran támadt nimfákra és istennőkre, de megmozdulásait nem kísérte szerencse. Lotisz nimfa, akit meg akart erőszakolni inkább lótusszá változott át, Hesztiát pedig, akit egy falusi lakoma során szemelt ki magának egy szamár ordítása mentett meg, felébredt, sikoltozni kezdett, mire Priaposz elmenekült, félvén attól, hogy a többi isten felébred. Jelképei a szamár, a kéjvágy szimbóluma, s a nyesőkés, amely a kertek termékenységét jelképezi.

Prométheusz: Iapetosz és Aszia fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére, az emberiség jótevője, a megtestesült büszke dac és kitartás, szabadság és emberszeretet. Mikor Zeusz fellázadt apja Kronosz ellen, hogy ledöntse trónjáról és új rendet juttasson uralomra, Prométheusz Epimétheusszal együtt Zeusz oldalára állt, annak ellenére, hogy maga is a titánok második nemzetségéhez tartozott. Prométheusz bízott abban, hogy Zeusz uralomra jutásával egy jobb, igazságosabb világrend is kezdetét veszi. A küzdelemben mind tanáccsal, mind közvetlen jelenlétével segítette Zeuszt és az ennek, valamint a többi szövetségesnek köszönhetően diadalmaskodott apján és a Titánokon. A győzelem után Zeusz nekilátott uralma megszilárdításához, s ezzel Prométheusszal való kapcsolata egyre inkább elhidegült. Mikor a sors rendelése szerint a földön meg kellett jelennie halandó fajoknak is, az istenek földből és tűzből megalkották az embert és az állatokat, s azoknak tulajdonságokkal való felruházását Prométheuszra és Epimétheuszra bízták. Mielőtt a feladat elvégzéséhez nekiláttak volna, Epimétheusz kérte bátyját, hogy hagyja rá a feladatot, majd elvégzi egyedül, ő addig pihenjen, s később tekintse meg az eredményt. Prométheusz hallgatott testvérére és Epimétheusz nekilátott a tulajdonságok felosztásához a föld élőlényei között. Mikor feladatát elvégezte elégedetten hevert le egy fa árnyékába és büszkén szemlélte munkája eredményét, ekkor érkezett meg Prométheusz. Az élőlényeket végigmérve szinte azonnal észrevette, hogy az embernek nem jutott semmi, haraggal fordult öccse felé, összeszidta ügyetlenségéért, de Epimétheusznak már kiürült a tarsolya, s már semmit sem adhatott az embernek. Prométheusz szívét bánat fogta el, hisz az összes élőlény közül pont az embert szerette a legjobban - hisz megteremtésében oroszlánrészt vállalt - s azon törte a fejét, hogy miként segíthetné meg a szeretett emberi fajt. Hogy megmentse őket, odaajándékozta nekik a reményt, a tudásvágyat és a legfontosabbat, az Olümposz tűzhelyéről vett tüzet. A tűz birtokában az emberek élete óriásit fejlődött, mentesek lettek az időjárás szeszélyeitől, tápláló ételeket és szerszámokat készítettek, úrrá lettek erdőn, mezőn, igába fogták a barmokat, elejtették a vadakat, az ember uralta a földet és roppant hatalmasnak érezte magát. Zeusz letekintve az emberekre haragra gerjedt, mert helytelenítette a halandók elbizakodottságát és gőgjét és elhatározta, hogy kipusztítja az emberi fajt. Prométheusz megijedt a hír hallatán és azzal a kéréssel járult az Olümposz ura elé, hogy hagyja életben az embereket és megígérte, az emberek áldozatokat fognak bemutatni ezentúl, hogy megengeszteljék az isteneket. Zeusz elfogadta a kérést és Prométheusz közös ünnepséget rendezett az emberek és istenek számára, hogy megbékéltesse egymással a halandó és a halhatatlan fajt. Az ünnepségen sor került az első áldozat bemutatására, de vita támadt, hogy az áldozati állat melyik részét kell az isteneknek felajánlani. A furfangos Prométheusz mint mindig, most is az embereknek akart kedvezni, s ezért cselt szőve a bikát feldarabolta, bőréből két egyforma zsákot varrt és a zsákokba belerakta az állat részeit. Az egyikbe a legjobb húsokat, a nem éppen étvágygerjesztő gyomorral letakarva, a másikba a fehér csontokat, dús zsírba göngyölve. Miután az elosztással végzett felszólította Zeuszt, hogy válasszon kedve szerint, az pedig a zsírral letakart csontokhoz lépett, de ahogy felemelte a hájat és rájött, hogy rászedték éktelen haragra gerjedt és felindultságában visszavette az emberektől a tüzet, mondván, egyék csak meg nyersen a húsukat. E naptól fogva az emberek csak zsírba göngyölt csontokat égettek a halhatatlanok oltárán. A tűz visszavétele után az emberekre nagy szenvedés várt, éheztek és az időjárás viszontagságainak is ki voltak szolgáltatva. Prométheusz aggódva figyelte az emberek pusztulását és szenvedését és elhatározta, hogy bármi áron is, de visszaszerzi a tüzet. Titkon Zeusz palotájába surrant és felkutatta a halandók elől elzárt tüzet. Egy üreges növény, a narthex szárában kevéske parazsat lopott és sietett vissza a földre, közben óvatosan lóbálva a szárat, hogy a tűz ki ne aludjon. Az embereknek újból odaajándékozta a tüzet és így megmentette őket a pusztulástól. Mikor Zeusz észrevette, hogy az emberek házaiban ismét lobog a láng azonnal rájött, hogy ismét Prométheusz szedte rá. Bosszút esküdött, de nem csak Prométheusz, hanem az emberek ellen is. Megparancsolta Héphaisztosznak és Athénének, hogy földből és vízből formáljanak csodálatos nőalakot, teremtsék meg az első nőt. Az első halandó asszonyt Zeusz parancsára az istenek ajándékokkal látták el, szépséggel, kézügyességgel, ravaszsággal és kíváncsisággal. Szépen feldíszítették, Hermész pálcája érintésével életre keltette és elnevezte Pandórának, „Mindenki ajándékának”, mert valamennyien megajándékozták valamivel. Az első asszonyt Hermész lekísérte a földre és rábízta az ügyefogyott Epimétheuszra. Az elfeledkezve Prométheusz intelmeiről, hogy semmit se fogadjon el Zeusztól átvette a lányt és szerelemre lobbanva iránta asszonyává tette. Epimétheusz házában a fal mellett hatalmas hombárok sorakoztak bort, olajat és gabonát rejtve magukban, de az egyikben nem élelem, hanem a Prométheusz által fogságba zárt baj istenségei lapultak. Epimétheusz Prométheusz kérésére eltiltotta Pandórát ettől a hombártól, de az asszony oldalát furdalta a kíváncsiság és férje figyelmetlenségét kihasználva leemelte az edény fedelét. Seregestől rajzottak elő a baj istenségei, az öregség, az irigység, a gond, a fájdalom, a kétségbeesés, a hazugság és minden ami nyomorba dönti a halandókat. Pandóra rémülten csapta le a fedelet, de későn, a rossz szellemei már szabadok voltak és észrevétlenül jártak-keltek, megszállva az emberek világát. Mikor Zeusz látta, hogy terve valóra vált, haragja Prométheusz ellen fordult, villámmal sújtotta a titánt és megparancsolta Héphaisztosznak, hogy súlyos láncokkal bilincselje a Kaukaszosz zord szirtjéhez. Segítségül mellé rendelte Kratoszt és Biét, s ezek támogatásával Héphaisztosz teljesítette apja parancsát. Zeusz Sztüx vizére tett esküt, hogy soha nem engedi, hogy Prométheusz megszabaduljon láncaitól. A titánt felkeresték az Ókeániszok és maga Ókeánosz is és megpróbálták rábeszélni, hogy béküljön ki Zeusszal, ismerje el hatalmát és akkor az feloldja majd láncait. Prométheusz hajthatatlan maradt, büszkén válaszolta, hogy ismer jóslatot Zeuszról is, tudja mikor és hogyan fog elbukni. Mikor ez Zeusz fülébe eljutott, elküldte Hermészt, hogy próbálja meg kideríteni a titkot, azonban a titán elhárította az egyezkedést, nyíltan szembeszállt és kinyilvánította gyűlöletét az istenekkel szemben. Mikor Hermész megvitte a választ apjának, Zeusz dühében villámaival a sziklát Prométheusszal együtt a Tartaroszba taszította és kijelentette, hogy a titán addig nem térhet vissza a napvilágra, míg nem jelentkezik egy halhatatlan, aki lemond örök életéről és helyet cserél Prométheusszal, kiváltva azt az árnyak birodalmából. Ez a halhatatlan évek múltán Kheirón kentaur volt, akit Héraklész talált el véletlenül mérgezett nyilával, örök fájdalmat okozó sebet ütve rajta. A jóságos kentaur lemondott kiváltságáról és kérte bebocsátását az Alvilágba ezzel kiváltva Prométheuszt. Zeusz újra felhozatta a titánt a Kaukaszoszra, de rászabadított egy hatalmas saskeselyűt, aki nap mint nap csőrével kivájta a titán máját, amely éjjel ismét újranőtt és így szenvedései soha nem értek véget. Időközben Zeusz annyira megszilárdította uralmát, hogy már semmi sem fenyegethette, már az emberekkel szemben sem táplált haragot, védte-óvta közösségeiket. Már csak egyetlen dolog nyugtalanította, a titok, amelyet Prométheusz tudott. Ismét elküldte hozzá Hermészt, felajánlotta szabadulását a titokért cserébe, de Prométheusz újra elutasította. Ekkor felkeresték rokonai, akik meggyőzték arról, hogy Zeusz már nem a régi, teljesen megváltozott és uralma alatt istenek és emberek elégedetten élik életüket. Prométheusz felhagyott hát a daccal, amely már értelmét vesztette és elárulta a titkot, Zeusz ne lépjen nászra Thetisszel, mert az apjánál kiválóbb utódot hoz majd világra, ezért adja nőül egy halandóhoz. A jóslatot elárulta, de a szabadulást nem fogadta el Zeusz kezéből, arra várt, hogy azok szabadítsák ki, akik miatt vállalta a szenvedéseket, az emberek. Reménye teljesült, egy szép napon Héraklész jelent meg a szirt alatt, mindig célba találó nyilával leterítette a véres lakomára érkező saskeselyűt és súlyos buzogányával leverte a titán nehéz bilincseit. A szabadulás pillanatában megjelent Hermész, aki azt az üzenetet hozta Zeusztól, hogy a legfőbb isten többé nem akadályozza Prométheusz szabadságát, hogy pedig a visszavonhatatlan eskü teljesüljön, amelyet Zeusz a Sztüx vizére tett és amely kimondta, hogy Prométheuszt örökre a Kaukaszosz sziklájához láncolja, a titánnak, Héphaisztosszal, tulajdon bilincseiből gyűrűt kellett kovácsoltatnia és bele a kaukaszoszi szikla egy darabkáját foglaltatnia. E jelben örökre leláncolt maradt, de mégis szabad, a titán tiszteletére hordtak később az emberek köves gyűrűt és hordanak ma is, hálájuk jeléül jótevőjükért. Felvétele az Olümposzra győzelme tetőpontja volt, amelyet kimondhatatlan szenvedésekkel harcolt ki, de büszkén, megalkuvás nélkül.

Prophaszisz: Epimétheusz és Pandóra leánya, a mellébeszélés megszemélyesítője, aki minden tekintetben apja tulajdonságait örökölte, akárcsak nővére, Metameleia.

Próteusz: Poszeidón és Naida nimfa fia, öreg tengeristen. Pharosz szigetének közelében élt, ő volt a felvigyázója Amphitrité halainak és fókáinak. Délidőben a fókákkal pihenni tért a szigetre, a fókanyáj közepére heveredve. Próteusz jóstehetséggel volt megáldva, de nem szívesen jósolt senkinek sem, csak akkor, ha valaki erőszakkal kényszeríttette. Nem volt könnyű sarokba szorítani, hisz állandóan változtatta a külsejét, vízzé, tűzzé, fává, s különböző állatokká válva siklott ki kérdezői kezéből. Egyedül Arisztaiosznak, valamint Menelaosznak sikerült jóslásra bírnia, amikor Trójából hazafelé tartott. A küzdelemre Eidothea, Próteusz leánya készítette fel, aki feleségétől, Pszamathé Néreisztől született.

Pszeudosz: Erisz önmagától szült fia, Léthé, Ponosz, Düsznomia stb., testvére. A hazudozás és a hamis szó istene. Akárcsak testvérei, ő is az Alvilág bejáratánál élt, innen látogatta a felvilágot. Anyját készségesen segítette a viszály szításában, de az emberek és istenek világában is otthon érezte magát.

Pszükhé: Halandó királylány, aki előbb Erósz kedvese, majd mint istennő, felesége lett. Történetében az emberi lelket személyesíti meg, amely a halált is vállaló küzdelmekkel érdemli ki, hogy a szerelemmel földöntúli boldogságban egyesüljön. Pszükhé egy királyi pár harmadik leányaként látta meg a napvilágot, két nővérének szépsége elhalványult mellette, aki olyan gyönyörű volt, hogy messzi földről csodájára jártak. Az emberek már azt rebesgették, hogy a lány nem is közönséges halandó, hanem egy földreszállt istennő, egy új Aphrodité. Pszükhé korántsem örült az istenítésnek, mert senki sem akarta feleségül venni, csak földöntúli szépségét csodálták. Szépsége felkeltette Aphrodité irigységét is, mert tisztelői Pszükhéhez pártoltak, templomai elnéptelenedtek. Meg akarta alázni a lányt, ezért fiát Erószt arra kérte, hogy keltsen benne szerelmet a föld legnyomorultabb férfia iránt, de Erósz mihelyt megpillantotta, belészeretett Pszükhébe, bár erről anyjának nem szólt. A lány apja felkereste Apollón jósdáját, hogy megtudakolja, hogyan szerezhetne leánya számára vőlegényt, s azt a választ kapta, hogy leányát mennyegzői ruhába öltöztetve vezesse egy magas sziklára, ahova majd érte jön egy kegyetlen szárnyas isten aki az egész világot leigázza. A királyi pár teljesítette az utasítást, s mikor Pszükhé magára maradt Erósz Zephürosszal elraboltatta és palotájába vitette egy mély völgybe. Itt éltek boldogan egymással, de úgy, hogy csak éjszaka találkoztak, s Erósz sohase fedte fel kilétét. Az isten figyelmeztette kedvesét, hogy nővérei el fognak jönni és látván szerencséjét tönkre fogják tenni boldogságukat. Ha kérdezik majd titokzatos férje felől, adjon kitérő válaszokat, ajándékozza meg nővéreit ékszerekkel és indítsa útjukra őket. Így is tett Pszükhé, nővérei csakugyan eljöttek és kíváncsi kérdéseikre a lány kitérő válaszokat adott, de ez felkeltette azok gyanúját, hogy húguk maga sem ismeri férje kilétét, s mivel irigyelték boldogságát, elhatározták, hogy tönkreteszik és addig zaklatták, míg rávették, hogy győződjön meg arról, ki a férje, mert ők úgy tudják, hogy a jósda egy rettenetes, förtelmes szörnyről beszélt. Éjszaka Pszükhé kezében olajlámpással és egy éles késsel férje ágyához lopakodott, de ott a legédesebb lényt találta, Erószt. Fölébe hajolt, hogy megcsókolja, de a lámpásból egy csepp forró olaj az isten vállára cseppent, aki felriadt és mérgében mert Pszükhé megszegte fogadalmát, elrepülve otthagyta a lányt, de azt az egyet még elárulta neki, hogy gyereket vár, akinek az apja ő maga. Pszükhé bánatában elhatározta, hogy vízbe fojtja magát, de a folyó istene kimentette és a parton üldögélő Pán azt tanácsolta neki, hogy kutassa fel kedvesét. Pszükhé Erósz keresésére indult, de mivel nem lelte nyomát, ezért annak anyjától, Aphroditétól kért kegyelmet, aki időközben értesült a dolgokról és ismét fellángolt régi haragja a lány iránt. Amikor megtudta, hogy Pszükhé gyermeket vár, belőle pedig nagymama lesz, dühe tetőpontjára hágott, megkorbácsoltatta szolgálóival a lányt és nehéz próbáknak vetette alá, remélve, hogy elpusztul a feladatok teljesítése közben. Legutolsó és egyben legnehezebb feladataként az Alvilágba kellett leszállnia, hogy Perszephónétól egy arcfestéket tartalmazó szelencét hozzon Aphroditénak. A küldetést szerencsésen teljesítette és már közel járt a szerelemistennő palotájához, de úrrá lett rajta a kíváncsiság, felnyitotta a ládikát és a kiáramló gőz, - mert az volt benne, nem arcfesték - halálos kábulatba ejtette. Szerencsére Erósz megmentette, majd megkérte Zeuszt, hogy emelje istennői rangra kedvesét. Az istenek ura teljesítette a kérést, az ifjú pár lakodalmán, amit az Olümposzon tartottak, megjelent Aphrodité is és ünnepélyesen kibékült menyével, hisz istennőként már nem volt kifogása ellene. Pszükhé pedig nem sokkal utána megszülte leányát, Hédónét, a gyönyört.

Püthón: Gaia fia, rettentő, pikkelyes testű sárkánykígyó. Amikor Héra megtudta, hogy Létó Zeusztól gyermekeket vár, Püthónt bérelte fel, hogy elpusztítsa. Püthón Létó nyomába eredt és az istennőnek csak keserves hajsza után sikerült Délosz szigetére menekülnie, ahol Zeusz egy sziklával torlaszolta el a kígyó útját és Létó megszülhette ikreit Artemiszt és Apollónt. Apollón felserdülvén Püthón keresésére indult, hogy megbosszulja anyja üldöztetését és meg is találta a Parnasszosz hegy lábánál egy mély hasadékban. Rettentő küzdelem kezdődött a szörny és az isten között, de Apollón tévedhetetlen nyilai kivívták a győzelmet és Püthónt elpusztították. A küzdelem helyén templomot alapított és a mély hasadéknál lévő jóshelyen amit nagyanyjától Phoibétől kapott ajándékba, híres delphoi jósdájának rakta le alapjait.

 

 

 

További lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

A Tudás 365+1 Napja

Az Év 361+1 napja

Élvezetek Lexikonja

Életrajzok

Interjúk

A Számok Enciklopédiája

Az Új Szavak Lexikonja

Facebook Enciklopédia

Hasznos tudnivalók

Üzleti Enciklopédia

Cégmutató

Tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon

Európai Tér + Enciklopédia

Budapesti Tér + Lexikon

Idős Tér + Lexikon

Fogyasztói Tér + Enciklopédia

Gasztronómiai Tér + Lexikon

Kisebbségi Tér

 

 

KVÍZ

Mitológia

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

 

 

 

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

 

A KÖNYVEK   ::    A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

 

 

   

 

 

A Változó Világ bölcsességei

 

   

 

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

   

   
   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

     

 

   
         

 

Nőalakok a görög mitológiában

 

 

A görög mitológia

 

X

Hirdetés X

 

Pályázatok

A tudás hatalom – Egy kompetens világért

Változó Világ könyvírási pályázat

Az én napom a Változó Világban

Az én helyem a Változó Világban

Az én lapom a Változó Világban

Olvasni öröm – Egy olvasó világért

Tudni, tenni, emberhittel – Egy jobb világért

Jót jól – Egy etikus világért

Légy hős!

Új Kert – Egy boldogabb világért

Az Európai Unió a Változó Világban

A 20. század elszámoltatása

A sorozat katalógusából kiválaszthatod, és akár személyre szabott vagy céges kivitelben megrendelheted:

  SAJÁT VÁLTOZÓ VILÁG-KÖTET

Főleg budapesti cégek, szervezetek, intézmények részére:

ÚTMUTATÓ ÉS CÍMTÁR 

Cégek, szervezetek, intézmények részére:

  SAJÁT ÉVKÖNYV

Magánszemélyek, cégek, szervezetek, intézmények részére:

SAJÁT NAPTÁR 

(1, 12 vagy 365 lapos is, idézetekkel!)

Mindenféle papíralapú vagy elektronikus kiadvány elkészítéséhez  – évtizedes tapasztalatok, meggyőző referenciák birtokában – készséggel biztosítjuk professzionális szolgáltatásainkat

Kiadói szolgáltatások

Ki mit tud? Azt nem tudom.

De azt igen, hogy

ÉN MIT TUDOK!

Idegrendszeri sérült, mozgásfejlődésben elmaradt koraszülöttek, csecsemők DÉVÉNY módszer (DSGM) szerinti gyógyítása. Felnőtteknél komplex mozgás rehabilitáció, www.dsgm.eu

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Mennyire tetszik az oldal?

Gyenge

 

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*

Angyal iskola

*

Doktori iskola

*

Az élvezetek akadémiája

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

Emberhit

Változó Világ Mozgalom

Az Élet Útmutatója

  

g TÖRTÉNELEM

g JOG

g ÉLETMÓD

g FÖLDRAJZ

g KULTÚRA

g EGÉSZSÉG

g GAZDASÁG

g POLITIKA

g MESTERSÉGEK

g TUDOMÁNYOK

  

X

X

  

  

 

Fedő (kezdő) oldal | Parvis (nyitó oldal) | Olvasószolgálat | Például teszteld internetkapcsolatod sebességét! | Médiaajánlat | Impresszum

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 2017

 

2015. június 29-én telepítve.

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

2002. május 15-én telepítve.