Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Maia: Atlasz és Pléióné leánya, a Pleiászok egyike, Zeusz kedvese, Hermész anyja. Maiát Zeusz Árkádiában látogatta meg, a Külléné-hegyen, míg Héra mélyen aludt, s így mit sem sejtett az egészről. Szerelmükből Hermész született, akivel gyermekkori tolvajlásai miatt Maiának sok gondja akadt.

Makhé. Erisz leánya, apja nem volt, Ponosz, Léthé, Pszeudosz és Hüszminé stb., testvére, a harc és az ütközet istennője. Makhé szívesen kísérte el anyját a véres csatákba, ezzel Arészt is segítve.

Mania: Nüx leánya, a dühöngő őrületet és a féktelen önérzetet megszemélyesítő istennő, akinek hatalmával szemben az emberek tehetetlenek voltak. A művészek szúrós tekintetű, rövidre nyírt hajú öregasszonynak ábrázolták.

Meliászok: Uranosz lecseppenő vérétől megtermékenyülve Gaia szülte őket, közismertebben „kőrisnimfák” volt a nevük. Hárman voltak, Melissza, Ida és Adraszteia. Ők voltak a gyermek Zeusz nevelői, miután Rheia őt titokban megszülte és Gaiával Krétára vitette. A Meliászok Amaltheiának az isteni kecskének tejével és lépes mézzel táplálták a gyermek Zeuszt, és őrizetéül a Kurészeket Kréta hegyi szellemeit állították a Dikté-hegy barlangja elé.

Melissza: Egyike a Meliászoknak, Ida és Adraszteia nővére. Testvéreivel és Amaltheiával együtt nevelte Zeuszt a krétai Dikté-hegy mély barlangjában. Amaltheia tejével és lépes mézzel táplálták a nagy jövőjű gyermeket, és a Kurészekből, Kréta hegyi szellemeiből állítottak őrséget a barlang szájához.

Menoitész: Hádész szolgálatában álló alvilági démon, akinek feladata Hádész gulyáinak őrzése volt. Ő volt az, aki Gérüóneuszt, a háromtestű óriást értesítette, Héraklész lopásáról és ugyancsak ő szállt szembe Héraklésszel, amikor az, alvilági útja során le akart vágni pár marhát Hádész csordájából, áldozatul a halottaknak. A hős megragadta Menoitészt, bordáit összeroppantotta, s csak Perszephóné kérésére engedte szabadon.

Menoitiosz: Iapetosz és Aszia fia, Atlasz, Prométheusz és Epimétheusz testvére. Mikor Zeusz fellázadt atyja Kronosz ellen, Menoitiosz fivérével Atlasszal és atyjával Iapetosszal együtt Kronoszt támogatta a tízéves küzdelemben. Menoitiosz felfuvalkodott és erőszakos természetű volt, ezért a fiatal titánok közül Atlaszon kívül egyedül őt érte Zeusz haragja, villámával vakmerősége és támadókedve miatt az Alvilágba döntötte.

Metameleia: Epimétheusz és Pandóra leánya, Prophaszisz nővére. Nővérével együtt apja együgyű természetét örökölte, nevének jelentése „Késő bánat”.

Méthé: A mámor istennője, Dionüszosz kísérője, aki Dionüszosz többi társához hasonlóan állandóan a közelében tartózkodott és elkísérte a világon mindenhová.

Métisz: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, az ész, az értelem és a megfontoltság istennője, Zeusz első törvényes felesége, Athéné anyja. Mikor Zeusz felnőtt és bosszút akart állni Kronoszon testvérei elnyeléséért, megkereste Métiszt, a távoli Ókeánosz partján. Métisz meghallgatta a tanácstalan Zeuszt és megígérte neki, hogy támogatni fogja. Először is azt tanácsolta neki, hogy keresse fel anyját Rheiát és kérje meg, hogy tegye Kronosz pohárnokává. Mikor ez megtörtént Métisz füvekből kipréselt mérget adott Zeusznak, hogy azt tegye Kronosz italába. Kronosz a méregnek köszönhetően sorra kihányta az elnyelt gyermekeket és Zeusz hadat indított apja megbuktatására, amelyet Métisz és még számos más isten támogatásával meg is nyert. Mikor Zeusz az istenek királya lett hálásan emlékezett vissza a segítőkész Métiszre és elhatározta, hogy feleségül veszi. Métisz - lévén hozzá képest sokkal alacsonyabb rangú - eleinte húzódzkodott a férjhezmeneteltől és különböző állatok alakjában próbált menekülni kérője elől. Zeusz végül is utolérte, s ezután már Métisz nem ellenkezett többé. Mikor Métisz teherbe esett az istenek urától, Gaia és Uranosz felkeresték unokájukat, Zeuszt és figyelmeztették arra, hogy Métisz most egy leányt fog szülni, aki bölcsesség dolgában túltesz majd rajta, de ha ismét gyermeket szül az fiú lesz aki erőben fogja túlszárnyalni apját és ledönti majd égi trónjáról. A nagyszülők azt tanácsolták Zeusznak, hogy kövesse Kronosz példáját, s nyelje el várandós asszonyát. Zeusz megfogadta a tanácsot és hízelkedő rábeszéléssel ágyába csalta Métiszt, majd mikor az elaludt lenyelte, s később a saját fejéből szülte meg bölcs leányukat Athénét. Métisz ennek ellenére tovább élt Zeusz belsejében és bölcs tanácsokkal, jóslatokkal látta el urát.

Minthé: Alvilági nimfa, akit Hádész el akart csábítani és szeretőjévé tenni, de ezt Perszephóné még idejében észrevette és Minthét édes illatú mentává változtatta, ezzel megmentve férje közeledése elől.

Mnémoszüné: Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a többi Titanisz, a Titánok, a Hekatonkheirek és a Küklópszok testvére, az emlékezés istennője, a Múzsák anyja. Mikor Zeusz az istenek királya lett és már két (Métisszel és Themisszel kötött) házasságán túl volt, megkérdezte az isteneket, hogy mire lenne még szüksége a világnak. Az istenek erre azt felelték, hogy dicsőítőkre, akik zenével és dallal zengenék tetteiket. Zeusz erre szerelmével ostromolni kezdte Mnémoszünét, aki engedett a csábításnak és kilenc éjszakát töltöttek együtt Pieriában, az istenektől távol. A kiszabott idő elteltével Mnémoszüné kilenc egyforma természetű leánynak adott életet, akik csak a táncra és a zenére tudtak gondolni, a kilenc Múzsának.

Moirák: Nüx apa nélkül született leányai, a sors istennői. Hárman voltak, Klóthó („a Fonó”), Lakheszisz („az Osztó”) és Atroposz („a Megkerülhetetlen”). A sorsnak ezek az istennői szőtték fonták a végzet fonalát, Klóthó gombolyította a guzsalyról, Lakheszisz kimérte a hosszúságát, és Atroposz ollójával kíméletlenül elmetszette azt. Még az istenek akaratát is hatalmukban állt megváltoztatni, de olykor Zeusszal együttműködve ügyeltek a világmindenség rendjére.

Mómosz: Nüx fia, a gáncsoskodás és az ostobaság istene. Mómosz állandóan belekötött az istenekbe, bírálta alkotásaikat és képtelen ötleteivel egyre csak bosszantotta őket mígnem egyszer Zeusz megelégelte örökös áskálódását az istenek ellen és dühében kidobta az Olümposzról, s megtiltotta neki, hogy többet betegye oda a lábát. Mómosz azóta az emberek között él és osztogatja ártalmas „tudományát” a szegény halandók rovására.

Morosz: Erebosz és Nüx fia, Thanatosz bátyja, a végzet megszemélyesítője.

Morpheusz: Hüpnosz és Paszithea fia, Ikelosz és Phantaszosz testvére, az ember alakban megjelenő álom szárnyas istene. Morpheusz bárki alakját magára tudta ölteni, s akkor jelent meg a halandóknál, mikor már atyja hatalmába kerítette azokat.

Múzsák: Zeusz és Mnémoszüné leányai, a zene, a tánc, a költészet és a tudományok bűvös hatalmú istennői. Kilencen voltak, s mind a kilencőjük más-más, művészettel kapcsolatos feladatot látott el: Kalliopé az epikus költészet, Euterpé a lírai költészet, Erató a szerelmi költészet, Thaleia a komédia, Melpomené a tragédia, Terpszikhoré a tánc, Kleió a történetírás, Polühümnia a himnikus költészet és Uránia a csillagászat Múzsája volt. Mind a Helikon-hegyen és a Parnasszoszon, mind az Olümposzon otthon érezték magukat, az istenek hegyén egy lakoma sem folyt le az ő jelenlétük nélkül. Tánccal, énekkel örvendeztették az isteneket, vezetőjük Apollón volt, aki ezért a Muszagétész „a Múzsák vezetője” címet viselte. Szent állataik a méhek voltak, akiket a Múzsák madarai néven is emlegettek.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::   A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!