Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Naiászok: Folyamistenek leányai, a vizek nimfái. Szigorúan véve a belvizek istennői voltak, amelyek közé azonban jó pár Ókeánisz is tartozott. A Naiászokat három nagy csoportba lehet osztani a következőképpen: a Krenaiák a források, a Potameidák a folyók, patakok, a Limnakidák pedig az állóvizek, tavak nimfái voltak. Lakásaik patakokban, folyókban, tavakban, forrásokban, nedves barlangokban és hasadékokban voltak. Életüket akárcsak a többi nimfa énekkel, tánccal és mulatozással töltötték, de sokan társnői voltak Artemisznek vagy alkották Apollón, Hermész és Dionüszosz kíséretét.

Napaiák: A völgyek nimfái, akik a völgyekben, szurdokok mélyén, kőrianásokban éltek, gondtalanul, idejüket tánccal, dallal és mulatozással töltve.

Néda: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, annak a folyónak a nimfája, amelyben Rheia megfürösztötte az újszülött Zeuszt.

Neiké: Erisz apa nélkül született leánya, Léthé, Hüszminé, Androktaszia, Ponosz, stb., testvére, a rágalom és a gyalázat istennője. Többi testvéréhez hasonlóan anyját a viszály istennőjét minden tekintetben támogatta.

Nemeai oroszlán: Tüphón és Ekhidna fia, sebezhetetlen fenevad, aki az Apeszasz-hegy alatt elterülő nemeai völgyben élt, s rettegésben tartotta az egész környéket, míg Héraklész tizenkét munkája első feladataként meg nem ölte. A feladat csak látszólag nem volt nehéz, mivel a szörny bőrén semmiféle fegyver nem fogott. Héraklész buzogányának óriási ütésével kábította el, majd pedig megfojtotta. Ezután az okozott problémát, hogy hogyan nyúzza le áldozata bőrét, de isteni sugallatra az állat karmait használva ezt a gondot is megoldotta. Zeusz pedig fia tiszteletére emlékül az égen helyezte el a fenevad képmását, az Oroszlán lett az állatövben.

Nemeszisz: Nüx önmagától szült leánya, a könyörtelen megtorlás és az osztó igazság istennője, akit hol szárnyakkal, hol szárnyak nélkül ábrázoltak. Haragja leginkább azok ellen irányul, akik a természet rendjének törvényeit megsértették, vagy a gőg és a fennhéjazás bűnébe estek. Ezenkívül az embereket, érdemükhöz híven szerencsével is megajándékozhatta. A büntetést és a balsorsot addig mérte a halandókra, amíg az ki nem egyenlítette az elkövetett bűnök mértékét. Állandó jelképei: a kard, az ostor és a zabla.

Nephelé: A felhők istennője, aki Athamasz orkhomenoszi királyt választotta férjéül, s akitől két gyermeket Phrixoszt és Hellét szülte. Athamasz azonban később elfordult feleségétől és Inó thébai királylányt választotta második feleségéül. Nephelé sértődötten tért vissza az égbe, s kiadta a parancsot gyermekeinek a felhőknek, hogy ne hullajtsanak esőt Athamasz földjére. Athamasz felesége Inó, aki gyűlölte Nephelé gyermekeit, ezt arra próbálta felhasználni, hogy elpusztítsa őket, azt állítva, hogy megszűnik az aszály, ha feláldozzák mindkettőjüket. Erre azonban nem került sor mert Nephelé egy aranygyapjas kost küldött gyermekei megmentésére, aminek hátán repülve elmenekültek apjuk házából.

Néreiszek: Néreusz és Dórisz leányai, a tenger hullámait megszemélyesítő jóságos tengeri istennők. Ötvenen voltak, név szerint: Plótó, Eukranté, Szaó, Amphitrité, Eudóra, Thetisz, Galáneia, Glauké, Kümothoé, Szpeió, Thoé, Halia, Paszithea, Erató, Euniké, Melité, Eulimené, Agaué, Dótó, Prótó, Pherusza, Dünamené, Nészaia, Aktaia, Prótomédeia, Panopeia, Galateia, Hippothoé, Hipponoé, Kümodoké, Kümatolégé, Kümó, Éióné, Halimédé, Glaukonomé, Pontoporeia, Leiagora, Euagora, Laomédeia, Polünoé, Autonoé, Lüszianassza, Euarné, Pszamathé, Menippé, Nészó, Eupompé, Themisztó, Pronoé és Némertész. A tenger ezüstös barlangjaiban laktak, tánccal, zenével szórakoztatták magukat és a tenger többi istenét, s mint jóságos istennők oltalmazták a hajósokat. A legszebb közülük Amphitrité, Poszeidón feleségeként a tenger királynője lett, a többiek közül sokan a Tritonok kedvesei voltak, míg Thetisz a halandó Péleuszhoz ment feleségül.

Néreusz: Pontosz és Gaia fia, Thaumasz, Phorküsz, Kétó és Eurübia bátyja, Dórisz férje, az ötven Néreisz atyja, öreg tengeristen. Néreusz ismerte a jövőt, ám nem szívesen jósolt senkinek. Éppen ezért csak erőszakkal lehetett erre rávenni, de azzal is csak úgy, ha az ember jól megszorította, és fogva tartotta, mert különben különféle alakokat vett fel és kisiklott a kérdezők markából. Jóslásra bírni egyedül Héraklésznak sikerült.

Niké: Pallasz és Sztüx leánya, testvérei Bié, Kratosz és Zélosz, a győzelem szárnyas istennője. Niké a titanomakhia idején nagyapjával, Ókeánosszal, szüleivel és testvéreivel egyetemben Zeuszt támogatta, majd mikor a harc az ifjabb istenek győzelmével végződött, jutalmul Zeusz, testvéreivel együtt kísérőjévé avatta. Niké azontúl az Olümposzon élt, és nem csak Zeusznak és a többi istennek segített, hanem sokszor az emberektől sem tagadta meg a sok formában megnyilvánuló győzelmet. Ezenkívül Niké elválaszthatatlan társa és kísérője lett Zeusz legkedvesebb leányának, Athénének.

Nimfák: (helyesen Nümphák) Az erdőket, vizeket, hegyeket benépesítő, különböző szülőktől származó istennők, akik a természet termékenységét személyesítik meg. Élőhelyük szerint különböző csoportokat alkotnak, amit származásuk is elárul. Az Oreiászok, Gaia leányai, az Alszeidák, a Napaiák és a Drüászok különféle hegyistenek, vagy más esetben Gaia utódai, a Naiászok, különféle folyamistenek gyermekei, de előfordul közöttük jó pár Ókeánisz is. Csaknem kivétel nélkül gyönyörű szépek voltak, és életük javarészét gondtalanul, tánccal, mulatozással és legkedvesebb kísérőikkel a Szatüroszokkal, Szilénoszokkal, és Paniszkoszokkal való kergetőzéssel töltötték, vagy Artemisz, Apollón, Hermész és Dionüszosz társnői, kísérői voltak. Istenektől és halandóktól született gyermekeik száma, szinte megszámlálhatatlan.

Notosz: Asztraiosz és Éósz fia, testvérei Boreász, Eurosz, Zephürosz, Phoszphórosz és valamennyi csillag, a déli szél istene. Viharos, esőt hozó szél volt, aki a hajósokat különösen veszélyeztette, leginkább, ha Boreásszal ütközött össze. Mellékneve: Felleghajtó.

Nüx: Khaosz leánya, az első istennő, Erebosz testvére és felesége, Gaia és Tartarosz nővére, az éj megszemélyesítője. Nüx minden nap végén megjelent a földön négy fekete ló által húzott szekerén és sötétségbe borította a világot. Palotája kékes, ködös felhőbe burkoltan állt az Alvilágban, ahol leányával Hémerával, a nappallal élt felváltva, úgy, hogy mikor az egyik hazatért, a másik útnak indult. Vele lakott még két fia, Hüpnosz és Thanatosz is. Nüx szülte az élet és a halál titkait magukba rejtő, titokzatos, sötét erőket, amelyek diszharmóniát keltettek a világban, de amelyek nélkül se a világ, se annak harmóniája nem képzelhető el. Erebosszal három gyermeket nemzett, Aithért, Hémerát és Kharónt, majd önmagától szülte Thanatoszt, Hüpnoszt, Eriszt, Apatét, Nemesziszt, a Kéreket, Oizüszt, Philotészt, Mómoszt, Géraszt, Komoszt, a Moirákat, Anankét, Oneiroszt, Hübriszt és Atlasztól a Heszperiszeket. Zeusz kérésére eredményesen részt vett az olümposzi istenek oldalán a lázadó Gigászok elleni küzdelemben, de amúgy nem nagyon avatkozott bele az istenek ügyes-bajos dolgaiba, ennek ellenére azonban Zeusz és a többi isten a legnagyobb tisztelettel viseltetett iránta.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::   A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!