Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskolakönyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Tartarosz: Khaosz fia, Erebosz, Nüx és Gaia testvére, az örök sötétségbe burkolózott, félelmetes, feneketlen mélységű alvilági szakadék istene. A szakadék körül magas rézfal futott körbe, kapuja is rézből, de kapufélfája márványból volt, a szakadék mélyéből szörnyű dohszag tört elő és iszonyú viharok söpörtek végig rajta. Olyan távolság választotta el a földtől, mint amilyen azt az égtől. A Tartaroszba vetés a legszörnyűbb büntetés volt, itt bűnhődtek a gonosz életűek, akik soha nem értek gyötrelmeik végére. Ide zárta be Uranosz és Kronosz is a Hekatonkheireket és a Küklópszokat, akiket Zeusz szabadított ki végleg, s ez volt a legyőzött Titánok börtöne is és a Tartarosz őrei - előző foglyai - a Hekatonkheirek lettek. Tartarosznak fia is született, nővérétől Gaiától, ez volt Tüphón, a rettenetes szörny.

Téleszphórosz: Csuklyát viselő isten, aki a gyógyulás megszemélyesítője és haláldémon volt, Aszklépiosz és Hügieia kíséretét alkotta.

Telesztó: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, aki a misztériumokba való beavatás istennője volt.

Téthüsz: Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a Titánok és a többi Titanisz testvére, Ókeánosz felesége, tengeristennő. Termékeny házasságának bizonyítéka mérhetetlenül sok utódja volt, háromezer leányuk, az Ókeániszok és ugyanennyi fiuk, a folyamistenek. Téthüsz, akárcsak férje, Zeuszt támogatta a titánok harcában, s a harc idejére menedéket nyújtott Zeusz három nővérének és a Gigászok lázadásakor is az Olümposz isteneit támogatta. Hérával nagyon jó viszonyt alakított ki, az istenek királynője gyakran visszajárt egykori nevelőjéhez.

Thanatosz: Nüx apa nélkül született fia, Hüpnosz ikertestvére, a halál istene. Testvérével együtt anyja palotájában élt az Alvilágban és Hádésznak szolgált. Fekete palástjával, fagyos fekete szárnyaival és komor ábrázatával mindenütt rémületet keltett, még az istenek előtt is gyűlöletes volt. Feladatköre csak a végrehajtás volt, a vég óráját a Moirák szabták meg, elhatározásukat közölték Thanatosszal, aki a meghatározott időben megjelent a halandók házában, hajukból egy fürtöt vágott ki kardjával, megragadta lelküket és átadta Hermésznek, aki az Alvilágba kísérte őket. Állandó jelzője: Riasztóhangú.

Thaumasz: Pontosz és Gaia fia, Néreusz, Phorküsz, Eurübia és Kétó testvére, a tengeren keletkező csodálatos természeti jelenségek tengeristene. Élektra Ókeániszt vette feleségül és négy leányuk született: Írisz és a Hárpiák.

Theia: Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, testvére a Hekatonkheireknek, a Küklópszoknak, a Titánoknak és a többi Titanisznak. Theia bátyjának, Hüperiónnak lett a felesége és három ragyogó gyermeket szült neki: Hélioszt a Napot, Szelénét a Holdat és Éószt a hajnalt.

Themisz: Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, testvére a Hekatonkheireknek, a Küklópszoknak, a Titánoknak és a többi Titanisznak, Zeusz második felesége, a Hórák anyja, a törvényes rend istennője. Themisz a természet törvényszerűségeiben és a társadalmi létben érvényesülő rendet egyaránt képviselte. A titanomakhiában Zeusz és társai oldalán állt, majd a küzdelem után Zeusz második törvényes felesége lett. Lovak húzta aranyszekerén a Moirák vezették az Olümposzra. Öt leányt szült Zeusznak, a Hórákat, valamint Homonoiát és Adikiát. Themisz házasságuk után is az Olümposzon élt tovább és hű tanácsadója maradt Zeusznak, s gyakran hívta gyűlésbe az isteneket. Hérával is jó kapcsolatot alakított ki, annak ellenére, hogy ő utána Héra lett Zeusz harmadik, egyben utolsó törvényes felesége. Mellékneve: Széporcájú.

Thetisz: Néreusz és Dórisz leánya, Néreisz, Thetisz gyönyörűséges tengeristennő volt, olyannyira, hogy Poszeidón és Zeusz is egyszerre szeretett bele és akarta kedveséül. Prométheusz jóslata azonban óva intette őket ettől a násztól, mert a végzet rendelése az volt, hogy Thetisz fia túl fogja szárnyalni apját és ezért Zeusz az istennőt egy halandó férfihoz kényszerítette feleségül. Ez a halandó Péleusz, Phtia királya volt. Házasságukból Akhilleusz a dicső hős született, aki valóban messze meghaladta apja képességeit. Lakodalmukon robbant ki - Erisznek köszönhetően - az a viszály az aranyalma körül, amelynek következménye a trójai háború lett, s amelyben fiuk Akhilleusz is életét vesztette. Thetisz egyébként jóindulatú és békeszerető istennő volt, megmentette és felnevelte Héphaisztoszt, mikor azt esetlensége miatt Héra ledobta az Olümposzról, s egy ízben Zeuszt is megmentette, akkor, amikor az istenek Héra vezetésével fellázadtak ellene és miközben aludt úgy lekötözték, hogy mozdulni sem tudott. A Zeuszt féltő Thetisz megkereste Briareószt, az egyik Hekatonkheirt és sietve hívta az Olümposzra, hogy szabadítsa meg kötelékeitől az istenek urát, ezzel örök hálára kötelezve azt. Melléknevei: Ezüstlábú, Szépfürtű, Szélesleplű.

Thoósza: Phorküsz és Kétó leánya, a Gorgók, a Graiák, Ládón és Ekhidna testvére, a zajos és viharos tengert megszemélyesítő istennő. Thoósza testvéreihez hasonlóan nem volt túl csábos jelenség - mint azt szerepköre is jelzi -, de ennek ellenére Poszeidón mégis megajándékozta szerelmével. Ebből a nászból született az ijesztő külsejű egyszemű küklópsz, Polüphémosz.

Thriák: Az alsóbbrendű jóslások és jövendölések három istennője, a Parnasszoszon laktak és - Themisz mellett - ők is tanították az ifjú Apollónt. Apollón tanácsára Hermész is felkereste őket, hogy elsajátíthassa tőlük a kavicsjóslás tudományát.

Titaniszok: Uranosz és Gaia leányai, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a Titánok testvérei. Hatan voltak, Theia, Rheia, Themisz, Mnémoszüné, Phoibé és Téthüsz. Közülük négyen testvéreikhez, a Titánokhoz mentek feleségül, Theia Hüperionhoz, Rheia Kronoszhoz, Phoibé Koioszhoz és Téthüsz Ókeánoszhoz, Themisz és Mnémoszüné pedig mind a ketten Zeusszal léptek nászra.

Titánok: Uranosz és Gaia fiai, a Hekatonkheireknek, a Küklópszoknak és a Titaniszoknak testvérei. Hatan voltak, Ókeánosz, Koiosz, Kriosz, Hüperión, Iapetosz és Kronosz. Apjuk uralma alatt éltek. Házasságra léptek leánytestvéreikkel a Titaniszokkal, Ókeánosz Téthüszt, Koiosz Phoibét, Hüperión Theiát és Kronosz Rheiát választotta feleségül, míg ketten tengeristennőket vettek nőül, Kriosz Eurübiát, Iapetosz pedig Asziát. Gaiát bántotta az, hogy Uranosz másik hat fiát a Tartaroszba vetette és ezért rávette a Titánokat, hogy bosszulják meg apjuk tettét és fosszák meg hatalmától. A legkisebb, Kronosz vállalta a bosszút, élesre fent sarlót vett át anyjától és lesből támadva megcsonkította apját. A trónfosztás után Kronosz nyilvánította magát a mindenség urának, de az időközben börtönükből kiszabadított testvéreit ismét a Tartaroszba vetette, mert félt hatalmas erejüktől. Kronosz Rheiától született gyermekeit sorra lenyelte, mert félt, hogy valamelyik gyermeke fogja megfosztani uralmát. A gyermekéért bánkódó és bosszút esküdő Rheiának azonban sikerült legfiatalabb gyermekét Zeuszt titokban megszülnie, aki felnővén valóban fellázadt apja ellen, kényszerítette testvérei visszaadására és hadat üzent ellene. Ezzel kezdetét vette a titanomakhia, a Titánok harca. Kronosz testvéreihez a Titánokhoz fordult segítségért akik készségesen támogatták a küzdelemben és eleinte jelentősen visszaszorították a lázadók csapatait. Azonban a tizedik évben Zeusz szövetségesei támogatásával végre döntő csapást mért a Titánokra, a győztesek a Tartarosz mélyére vetették a veszteseket és őrizetükre a lebírhatatlan erejű Hekatonkheireket rendelték. Kronosznak később Zeusz megkegyelmezett, de száműzte, mikor pedig uralmát már megszilárdította, a többi Titánt is felengedte sötét börtönükből.

Titüosz: Gaia óriás termetű erőszakos fia. Mikor Létó és Artemisz egyszer meglátogatták Apollónt Delphoiban és Létó az erdőben sétált, a vad Titüosz megtámadta, elhurcolta és meg akarta erőszakolni. A védtelen istennő segítségért kiáltott mire az anyjuk védelmére siető Apollón és Artemisz rohant elő, minden gondolkodás nélkül nyílzáport zúdítottak az erőszakos támadóra, Zeusz pedig arra ítélte Titüoszt, hogy a Tartaroszban súlyos láncokkal kovácsolják a földhöz és két keselyűt is oda rendelt, hogy azok beleit tépjék, amelyek minden éjjel újra nőttek, csak azért, hogy szenvedése véget nem érő legyen.

Tritón: Poszeidón és Amphitrité fia, Rhodé, Bentheszikümé és Kümopoleia testvére, tengeristen, a tenger trombitása. Tritón félig ember, félig hal alakú isten volt, szüleivel élt, azok tenger alatti palotájában. Szigonnyal és kagylótrombitával a kezében járta a tengert, szigonya olyan erős volt, hogy a sziklákat is széttörte, ezzel hasított utat, a veszélyes zátonyok és szirtek között. A kagylótrombita hangjára pedig, ha erősen belefújt heves viharok söpörtek végig a tengeren, de tompa zúgásától a legpusztítóbb vihar is elcsitult, ha gazdája úgy akarta. A tenger nimfáival, a Néreiszekkel számos utódot nemzett, a Tritonokat.

Tritonok: Tritón Néreiszektől származó fiai, apjukhoz hasonlóan felsőtestük emberi, míg ágyékuktól lefelé halfarkat viseltek. Főbb tengeri istenségek kíséretét alkották, de szívesen duhajkodtak a tenger nimfáival is.

Tükhé: Ókeánosz és Téthüsz leánya, Ókeánisz, a szerencsés véletlen és a kiszámíthatatlanság istennője. Zeusz és a többi isten környezetében az Olümposzon élt, istenek és emberek egyaránt tisztelték és szerették, bőségszarujából kiszámíthatatlanul osztogatta adományait. Legszorosabban Plutosszal tartott kapcsolatot, hisz Eirénével együtt ő nevelte és gondoskodott róla. Pártfogolta a szerencsejátékosokat, de néha még a vagyonukból is kiforgatta őket. Jelképe a gömb, amelyet mindig kezében tartott, jelképezve vele a szerencse forgandóságát.

Tükhón: Hermész és egy nimfa fia, aki a nemzésre és a termékenységre felvigyázó phallikus isten volt, akárcsak két testvére Koniszalosz és Orthanész.

Tüphón: Tartarosz és Gaia fia, a legnagyobb, a legerősebb és a legocsmányabb szörny amely valaha is a világra jött, Delphüné testvére. Tartaroszba vetett fiaiért a titánokért bánkódó Gaia odaadta magát öccsének Tartarosznak. Ebből a nászból született meg Delphüné és Tüphón, aki arra volt hivatva, hogy legyőzze Zeuszt és megbuktassa uralmát. A csípőig ember formájú és a csípőtől lefelé tekergőző óriáskígyóból álló szörny Kilikiában jött a világra a Korükosz-barlangban. Ujjai hegyén is kígyók nőttek, fejét és állát csapzott szőrzet fedte, szemei izzottak, szájából tüzes láva fröcskölt és szárnyai elsötétítették az eget. Mielőtt feladata teljesítésére indult volna talált magához illő feleséget, Ekhidna személyében. Nászukat Arimában, Ekhidna sziklák alatti barlangjában ülték. Gyermekeik Kerberosz, Orthosz, a nemeai oroszlán, Khimaira, Szphinx, az erümanthoszi vadkan, a krommüóni vademse, Hüdra s a Prométheusz máját tépő saskeselyű. Amikor rohamra indult az Olümposz ellen az istenek menekülni voltak kénytelenek Egyiptomba és különböző állatoknak álcázták magukat, Athéné azonban nem volt hajlandó elrejtőzködni, Zeuszt is megrótta gyávasága miatt, s addig bíztatta, míg fel nem öltötte igazi alakját. Visszatért az Olümposzra és villámaival hatalmas égzengés közepette rohamra indult Tüphón ellen. A megsebzett Tüphón üvöltve menekülni kezdett, azután Zeusz közelharcba bocsátkozott vele. Tüphón kígyói Zeusz köré tekeredtek és a szörny így elvette Zeusztól sarlószerű kardját, amely fegyvere volt a küzdelemben. Kivágta vele kezeiből és lábaiból az inakat és foglyát a korükoszi barlangba hurcolta. Zeusz inai nélkül tehetetlenül hevert, mozdítani sem tudta magát. Tüphón ellenfelét és annak inait szörnynővére Delphüné őrizetére bízta. Zeusz legyőzetése szinte megbénította az isteneket, döbbenten álltak, s azon gondolkoztak, hogy mit tegyenek, mígnem Hermész és Pán vállalták, hogy megpróbálják kiszabadítani Zeuszt. A barlanghoz lopóztak, s Pán olyan iszonyú hatalmasat kiáltott, hogy Delphüné szörnyethalt, míg Hermész az inakat kereste meg és illesztette vissza apjába. Zeusz ismét az Olümposzra ment, harci szekerére szállt és ismét üldözni kezdte Tüphónt, az pedig menekült fel a Nüsza hegyére. Itt a Moirák siettek Zeusz segítségére úgy, hogy megkínálták a szörnyet olyan almákkal, amelyek biztos halálra ítélték. Tüphón a Haimosz-hegyre menekült, ahol Zeusz felé hatalmas sziklákat kezdett hajigálni, de Zeusz a sziklákat villámaival széthasította, amelyek visszahullva iszonyú sebeket ejtettek Tüphónon. Szicília felé vette útját, de ahogy a szigetre ért Zeusz véget vetett a küzdelemnek, óriási sziklát kapott fel, s ráhajította, ebből lett az Etna, amelyet Tüphón mindmáig megpróbál levetni magáról, a hegy még ma is tüzet okád és füst tör az égre csúcsáról.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::   A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!