Vallási Útmutató és Címtár

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Oisztrosz: A heves ösztönt, dühöt és haragot megszemélyesítő alvilági démon, akit kígyókkal a hajában ábrázoltak.

Oizüsz: Nüx önmagától szült leánya, a siralom és a gyász istennője. Oizüsz az Alvilágban élt és Hádésznak szolgált, de kíséretét alkotta Thanatosznak és az Erinnüszeknek is.

Ókeániszok: Ókeánosz és Téthüsz háromezer leánya a folyamistenek nővérei, a „külső tenger” istennői. Ókeánosz háromezer leánya a tengerben élt, azonban közülük jó párnak fontosabb szerep is jutott, ilyenek voltak: Dióné, Métisz, Sztüx, Tükhé, Peithó, Élektra, Aszia, de a tengerben élők között is voltak jelentősebbek, így Eurünomé és Dórisz. Ezeken kívül a háromezerből mintegy harmincat ismerünk név szerint: Admété, Ianthé, Hippó, Prümnó, Uranié, Kallírhoé, Klümené, Klütia, Zeuxó, Idüia, Paszithoé, Ianeira, Rhodeia, Thoé, Galaxaura, Pléxaura, Méloboszisz, Polüdóra, Kerkéisz, Plútó, Perszé, Xanthé, Petraia, Meneszthó, Telesztó, Európé, Eudóra, Khrüszéisz, Akaszté, Okürhoé, Amphiró és Kalüpszó. Közülük is sokan lettek istenek feleségei vagy kedvesei, de sokuk választott magának halandó férjet.

Ókeánosz: Uranosz és Gaia fia, a legidősebb titán, testvérei a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a Titaniszok és a többi Titán, az egész földet körülölelő, határtalan, végtelen folyam istene, amely az ő nevét viseli. Húgát Téthüszt vette feleségül akitől hatezer gyermeke született, háromezer leány, az Ókeániszok és ugyanennyi fiú, a folyamistenek. A többi titánnal szemben egyedül Ókeánosz nem vett részt apja uralmának megdöntésében, a titanomakhiában Zeuszt segítette és a harc idejére menedéket nyújtott Hérának, Démétérnek és Hesztiának, valamint a Gigászok lázadásának leverésében is az olümposzi isteneket támogatta. Zeusz uralma alatt távol az istenek zajos világától élte elégedetten napjait feleségével együtt és bár gyűléseikre nem járt el soha, valamennyi isten részéről nagy tisztelet övezte. Melléknevei: Kanyargó, Mélyörvényű.

Oknosz: A késlekedést és a lomhaságot megszemélyesítő alvilági démon, aki az egyik mocsaras alvilági folyó sásából folyton kötelet fon, de az elkészített részt szamara rögtön felfalja, így a munka sosem készül el.

Oneirosz: Nüx apa nélkül született fia, az ábrándot megszemélyesítő isten, néha Zeusz követe.

Oreiászok: Gaia leányai, a hegyek nimfái, akik általában a róluk elnevezett hegyekben éltek gondtalanul, tánccal, mulatozással és kergetőzéssel múlatva az időt. Sokan közülük Artemisz társnői voltak.

Orphné: Alvilági istennő, a sötétség nimfája, akit Akherón vett feleségül, s akitől Aszkalaphoszt a Perszephónét eláruló, Hádészt szolgáló alvilági kertészt szülte.

Orthanész: Hermész és egy nimfa fia, Koniszalosz és Tükhón testvére, phallikus isten, akinek a termékenység és a nemzés tartozott feladatkörébe, akárcsak testvéreinek.

Orthosz: Tüphón és Ekhidna fia, kétfejű kutyaszörny, aki Gérüóneusz marhacsordáját őrizte Erütheia szigetén, mígnem a marhákat tizedik feladataként elhajtó, Héraklész buzogányával agyon nem ütötte.

Ossza: Elpisz leánya, a hír szárnyas istennője, aki Zeusz követeként jár-kel a nagyvilágban, igaz és hamis üzeneteket híresztelve.

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Cox, George William: Görög regék, 1991.

Graves, Robert: Görög mítoszok I–II, 1970.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hamilton, Edith: Görög és római mitológia, 1992.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Homérosz: Íliász, 1981.

Homérosz: Odüsszeia, 1985.

Homéroszi himnuszok, 1981.

Kerényi Károly: Görög mitológia, 1977.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Ovidius: Átváltozások, 1975.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Petz György: Kérdések és válaszok a görög mitológiáról, 1974.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Román József: Zeusz, 1966.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban, 1993.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

A KÖNYVEK   ::   A MAGÁNKÖNYVTÁR   ::   A KÖZKÖNYVTÁR

A Változó Világ bölcsességei

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre. (Epikurosz)

Mondd meg, ki az istened, megmondom, ki vagy! (Szimeonov Todor)

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!