Budapest enciklopédia

VÁLTOZÓ VILÁG 25.

Budapest az egyesítéstől...

Naplás-tó – Budapest, XVI. kerület 1997 óta áll fővárosi védettség alatt. Szabadon látogatható A tó és környezete a maga közel 150 hektárjával a Budai Tájvédelmi Körzet után a második legnagyobb természetvédelmi terület Budapesten. A sors iróniája, hogy maga a tó a hetvenes években épült mesterséges tározó, így kialakulása semmiképpen sem nevezhetõ természetesnek, de jelenléte védte meg az alatta, illetve felette található, a fõvárosban egyedülálló növénytársulásokat. A nyári hónapokban egy-egy nyári hétvégén akár több ezren is kilátogatnak ide. A tó és környéke télen sem pihenhet, ilyenkor a korcsolyázók veszik birtokukba, de ez természetvédelmi szempontból közel sem jelent akkora zavarást, mint a nyári terhelés. Botanikai érték: A terület eredetileg a Szilas-patak árterületén egy széles, lapos völgyben elhelyezkedõ, idõszakosan vízzel borított magas talajvízállású láprét volt. Ennek maradványai, az alsó-, és felsõ-láprét, valamint a tó mellett található fűzláp képezik a terület ökológiai szempontból legértékesebb részét. Az alsó-láprét messzirõl látható védett növénye a szibériai nõszirom (Iris sibirica). Ez a növény jégkorszaki maradványfajnak tekinthetõ, mivel az egykori hűvös klíma emlékét õrzi. Megtalálható itt még a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) és a szintén védett réti iszalag (Clematis integrifolia) is. Más növénytársulások is megfigyelhetõk itt, mint például a nádas, magassásos, bokorfüzes, valamint a Cinkotai kiserdõ különbözõ fás társulások maradványait mutató erdeje. Eddig több mint 400 növényfajt írtak le a területrõl. Zoológiai érték: A ritka botanikai különlegességek mellett a természetvédelmi terület fõ értéke a madárvilág rendkívüli fajgazdagsága. Az 1985-tõl rendszeresen folyó madármegfigyelés eredményeként 180 madárfaj jelenlétét mutatták ki a szakemberek, köztük több védett ritka madárfajét is, mint például a fekete harkály (Dryocopus martius), amely a tó fölötti erdõben fészkel. Ez a fajgazdagság annak köszönhetõ, hogy ezen a másfélszáz hektáros területen nagyon változatos élõhelytípusok találhatók. Van itt mezõgazdasági terület, szabad vízfelület, nádas, liget, bozót, fenyõ-, tölgy-, valamint akácerdõ. Ezek mindegyike különbözõ madárfajok otthonául szolgálhat. Fészkel itt a bíbic (Vanellus vanellus), a vízityúk (Gallinula chloropus), a törpegém v. pocgém (Ixobrychus minutus), a kakukk (Cuculus canorus), a karvaly (Accipiter nisus), stb. Sajnos a horgászok csónakjukkal beeveznek a nádasba, ahol zavarják az ott költõ madarakat. A nyolcvanas években még három vöcsökfajt figyeltek meg a tavon, amelybõl napjainkra már egy sem maradt. A terület egykor rendkívül gazdag kétéltű faunája is megsínyli az ember közelségét. Az itt élõ kétéltűek - mint a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a tavi béka (Rana esculenta), a gyepi béka (Rana temporaria), a zöld varangy (Bufo viridis), a pettyes gõte (Triturus vulgaris) stb. - tóba lerakott petéi többnyire a mesterségesen betelepített “sport halak” áldozatául esnek. A hüllõk közül említést érdemel a vízisikló (Natrix natrix), a mocsári teknõs (Emys orbicularis), a fürge gyík (Lacerta agilis), a zöld gyík (Lacerta viridis), valamint az erdei sikló (Elaphe longissima). A WWF Magyarország mocsári teknõs programjának mintaterületéül választotta a tavat. A szakemberek felmérték az itt élõ állományt, és folyamatosan vizsgálják annak alakulását. A megfigyelések során nagyszámú ékszerteknõs is befogásra került. Ezek az állatok megunt házikedvencként jutottak ide, és jelenlétük a faunában az õshonos mocsári teknõsöket veszélyezteti. A tóban 1997 telén vándorlóként néhány napig megjelent a fokozottan védett vidra (Lutra lutra). Geológiai érték: A Duna által a pleisztocén elején lerakott hordalékkúp maradványai alkotják az V. teraszt (a nagyobb számok a régebben keletkezett teraszokat jelölik). Ebbe vágódott be az elõször a pleisztocén végén megjelenõ Szilas-patak. A patak többnyire huminites öntésiszapból álló allúviuma 500 méter szélességben övezi a jelenlegi medret. Tájképi érték: Minthogy a Naplás-tó Budapest legnagyobb tava, mesterséges eredete ellenére különleges és mindenképen védendõ tájképi értéknek minõsül.

Budapest Tér

kiemelt oldalai

Budapesti Enciklopédia

Nagy Budapesti Útmutató és Címtár (Budapest utcái)

További tudásterek a Változó Világban