Ördögorom – Budapest, XII. kerület, Edvi Illés utca 1982 óta áll fővárosi védettség alatt. Szabadon látogatható Az 1982-ben védetté nyilvánított terület mindössze a jelenlegi védett terület D-i részén található két kőfejtőre, a felhagyott köszörűkő bányákra terjedt ki. Maga az Ördögorom, illetve a vele szemközt található Farkasvölgyi karsztbokorerdő, valamint az Edvi Illés úti mészkedvelő tölgyes 1999-ig a XII. kerületi Önkormányzat védelme alatt állt, ekkor került fővárosi védelem alá. A közel 9,5 hektárnyi területen a magyar flóra fajainak közel egyharmada, több mint 600 található meg, köztük 44 védett. Ez a fajgazdagság nemcsak a dolomit alapkőzetnek tulajdonítható, hanem annak is, hogy a K-Ny irányú területen viszonylag kis helyen találhatók meg a melegebb D-i és a hűvösebb É-i lejtőkre jellemző növények. A védett terület legelterjedtebb fás társulása a mészkedvelő tölgyes. Szegélyein megtalálható a tarka nőszirom (Iris variegata) és a magyar repcsény (Erysimum odoratum). A sajmeggyes, valamint a cserszömörcés karsztbokorerdő átmenete figyelhető meg a hársas törmeléklejtő-erdő felé. Ezek a növénytársulások olyan fajokkal rendelkeznek, mint a tavaszi kankalin (Primula veris), a gérbics (Limodorum abortivum) vagy a vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens). Természetesen nyílt dolomitsziklagyep is megtalálható a területen leánykökörcsinnel (Pulstatilla grandis), hangyabogánccsal (Jurinea mollis) és magyar gurgolyával (Seseli leucospermum). További védett növény a nagyezerjófű (Dictamnus albus) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis). Az erősen mozaikos növényzetnek is köszönhetően állatvilága meglepően gazdag. Lepkefaunája külön is említést érdemel, amelyben megtalálható a Vörös Könyves védett magyar boglárka (Jolana iolas), amelyet hazánkban fedeztek fel vagy a szintén veszélyeztetett kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) és a dongószender (Hemaris tityus). A hüllők közül a gyakori fali gyík (Podarcis muralis) mellett előfordul a zöld gyík (Lacerta viridis), a pannon gyík (Ablepharus kitaibellii), valamint a rézsikló (Coronella austriaca) is. Madárvilága a Budai-hegységre jellemző, zavarást kevésbé tűrő erdei fajokból áll. Látható itt a védett fekete harkály (Dryocopos medius), a kék galamb (Columba oenas) és a karvalyposzáta (Sylvia nisoria). Emlősök közül említést érdemel a borz (Meles meles) és a menyét (Mustela nivalis) is. A hegy fő tömegét a kőfejtőkben tanulmányozható tűzköves triász dolomit valamint eocén abráziós breccsa és konglomerátum alkotja. A kb. 235 millió éves tűzköves dolomit feltehetően sekélytengeri körülmények között képződött. A tűzkő vegyi hatásra utólag csapódott ki a tengervízből. A triász időszak után hosszabb (több tízmillió éves időszakra) szárazföldi periódus következett. Ezt követően az eocén tengerelöntés hatására a hullámveréses sziklás tengerparti üledékképződésre jellemző, szögletes szemcsékből álló abráziós breccsa képződött. Azokból a hullámzással a szikláról leszakított kőzetdarabokból, amelyek sokáig maradtak, és aprózódtak ebben a környezetben, keletkezett a lekerekített koptatott szemcsékből álló konglomerátum. Gyakran látogatott kirándulóhely, kiváló panorámával.

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023