|
Budapest gyógyfürdői
Budapest...
Mai Manó
Héraldique
|
|
Fővárosunk megtisztelő jelzője nem
szokványos. A megnevezés jelző értékű, éppúgy, mint a rangos
családok, közösségek számára odaítélt megkülönböztető cím, valaminek
az értékelése s viselőjének a privilégiuma. A "Budapest Fürdőváros"
elnevezés hosszú folyamat következménye, a város természeti
kincseinek rangra emelése.
A forrásokat már ősidők óta szenthelynek kijáró
tisztelet övezte. A vallási tartalommal összekötött fürdés szokása a
keleti népeknél, a hindi vallás követőinél volt először
megfigyelhető. A fürdőkultúra legősibb, mintegy ötezer év előtti
leletét az Indus folyó melletti völgyekben tárták fel, ahol ezt az
ősi rítust, illetve kultúrát már vízvezetékek, fürdőszobák és
fürdőmedencék is jellemezték. Valamikor régen az éltető víz új
tartalmat, értelmet kapott, s a lelkük, hitük megtisztulásán túl a
test betegségeinek gyógyítását is várták tőle.
A víz mint természetes gyógytényező, mint a
legegyszerűbben alkalmazható, használható gyógymód, ősidők óta az
élet megtartása, a frissítő megújulás és a gyógyítás velejárója
volt.
A hellén kor klasszikus gondolkodója és orvosa, Hippokratész, a
természetes gyógymódok hirdetője állapította meg: "...a víz mégis a
legjobb". A bölcseletek tudatos, empirikus felismerését,
alátámasztását az orvostudomány története során mindig olyan
törekvések jellemezték, mint a gyógyítás módjának és a betegségek
okának megismerése iránti vágy. Ezzel együtt megmaradt a természetes
gyógymódok iránti szüntelen érdeklődés.
Az ember igyekezett kilesni a természet titkait, hogy
azokat a saját hasznára fordítsa. Ember és állat egyaránt kereste a
hideg vagy meleg forrásokat, kereste az enyhülést bajaira,
fájdalmaira. A történelem előtti időkben nemzedékről nemzedékre
szálltak a gyógymódok, praktikák, kiváltképpen azok, amelyek a
tapasztalat szerint a legjobban beváltk. Az őskorban a betegségekkel
való foglalkozás alapjában a gyógyításban merült ki, lett légyen az
ráolvasás, érzékenységi próbák sora, ördögűzés vagy mágikus szerek
alkalmazása.
Az anatómiai ismeretek lassú fejlődése mellett a gyógymódok is
kezdetlegesek voltak.
Egy nagy lépés választja el a gyógytudományt Paracelsus, Sebastian
Kneipp vagy Vinsent Priesnitz munkásságától. Egyes ellenzőik
ironikusan mondták, hogy ismét feltalálták "a meleg meg a hideg
vizet". Az utánuk jövő gyógyító iskolák azonban egyetértettek abban,
hogy a természetes gyógymódok alapját, a prevenciót szolgáló
életmód, a komplex terápiák és a rehabilitáció témakörében is
maradandó alapot a vízgyógyászat és a klímaterápia szolgálja a
legjobban.
A mai Budapest ősidők óta lakott, kétezer éve
fürdőivel fémjelzett hely. Különböző törzsi települések feltárt
nyomai, Pannónia földjének aquincumi és a II. római légió
táborhelyének volt fürdőépületei jelentik az első, korai korszakot.
A honfoglalást követő legkorábbi értékelhető emlék 1178-ból való,
amely a mai Óbuda-Újlak (Lukács és Császár Fürdők) területén említ
települést Felhévíz néven. A betegápolással foglakozó Szent János
rend szállt meg itt, és fürdőt, kórházat alapított. A későbbi
leírások szerint a Szent Gellért-hegy tövében, az alhévizi
forrásoknál lévő "ispotályt" II. Endre királyunk leányának a
tiszteletére nevezték el Szent Erzsébetnek.
Fürdőink második nagy korszakát a török uralom hozta
meg, a gyógyvizekre épített, sajátos stílusjegyeket és igényességet
hordozó, egyedi fürdőkultúrát megtestesítő közösségi épületeivel. A
legnagyszerűbb tán mégis az, hogy majd fél évezred múltán magunk is
megcsodálhatjuk, mi több, kipróbálhatjuk a török fürdőket. Ezen
fürdők okán méltán nevezték fővárosunkat a reumások Mekkájának.
A harmadik kor a felvilágosodás kora volt. Már az
1700-as évek első harmadában regisztrálhatjuk azokat a a korai
tanulmányokat, melyek a budai hévforrások hasznos voltáról szólnak .
1762- ben Mária Terézia rendeletére került sor minden ásványvíznek
"a kincstár terhére végzendő analizálására és jegyzékbe
foglalására." Kitaibel Pál javaslatára 1812-ben kezdték gyűjteni a
hévforrások gyógyító erejéről szóló adatokat. Kitaibel vetette
papírra Magyarország hydrographiáját. A Duna két partján elterülő, s
szigeteit magához ölelő város pedig fejlődési ütemét felülmúlón
létesítette az igényeknek és a kornak megfelelő, sőt az előremutató
gyógyító, üdítő, frissítő fürdőit. Az 1930-as évek elején adták
Budapestnek, a világ legtöbb gyógyító termálvízkútjával rendelkező
fővárosának a "Fürdőváros" címet. A Budapest Fürdőváros Egyesület
kezdeményezésért Budapesten 1937-ben került megrendezésre az első
Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus.
A Gellért Fürdőben megalakult a Nemzetközi
Fürdőszövetség, budapesti állandó székhellyel. Ezt a Kongresszus az
alábbiakkal indokolta: "... egyetlen város sem tarthat igényt erre
több joggal mint Budapest, amelyet a természet pazar bőkezűséggel
halmozott el kitűnő hatású gyógyvizekkel, páratlan természeti
szépségekkel; amellett Budapestet magas orvosi felkészültsége,
gyógyintézeteinek kitűnő felszerelése, a tudományos kutatás magas
színvonala méltóvá teszi, hogy a gyógyfürdők nemzetközi ügyeit innen
intézzék..."
|
|
|
