Soroksári Botanikus Kert – Budapest, XXIII. ker. Péteri major 1977 óta áll fővárosi védettség alatt. Szabadon látogatható A látogatásról és a botanikus kertrõl további információt a Corvinus Egyetem Növénytani Tanszékén illetve a Soroksári Botanikuskert (1) 287-2432 telefonszámán lehet kapni. Az 1963-ban alapított botanikus kert elsõsorban a hazai felsõfokú kertész oktatás céljait szolgálja. Az utóbbi években mind jelentõsebb szerepet vállal a fõváros alap- és középfokú oktatási intézményeinek természeti oktatási nevelési feladataiban. A nemzetközi kutatásokban is aktívan közreműködik a különbözõ szaporítóanyag-csere programok keretén belül. Külön érdekessége a területnek, hogy a sziklakert építése során 4000 éves bronzkori leletek kerültek elõ. A bejárathoz közel látható a 20 forintosról ismert magyar nõszirom (Iris aphylla ssp. hungarica). A fák és cserjék telepítésénél azok növényföldrajzi hovatartozásukat, származásukat vették figyelembe. Ez a csoportosítás jellemzi napjainkban is a területet. A növényföldrajzi (Észak-Amerika, Kelet-Ázsia, Közép-Ázsia, Kaukázus, Balkán, Endemikus) bemutatók mellett található itt sziklakert, illetve a kutatást szolgáló rendszertani gyűjtemény is (rózsa, berkenye, vadkörte). A Soroksári Botanikus Kertet a hasonló botanikus kertek közül kiemeli az a tulajdonsága, hogy nem csak mesterséges, de ritka természetes élõhelyekkel is rendelkezik. Ezek egyike a száradó kékperjés láprét. Itt található több védett orchideafaj, a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a vitézkosbor (Orchis militaris), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) természetes elõfordulása. Nem kevésbé értékes a homokbucka sem. Néhány az itt található védett növények közül: magyar csenkesz (Festuca pallens ssp. hungarica), kései szegfű (Dianthus serotinus), csikófark (Ephedra distachya ssp. monostachya). A botanikus kert gombaflórája rendkívül gazdag. Sajnos a jogalkotók mind a mai napig nem figyeltek fel a gombák természeti jelentõségére, ezért hazánkban egy gombafaj sem (!) élvez védelmet. A különbözõ növénytársulások különbözõ állatoknak nyújtanak élõhelyet. A botanikus kertben mindenhol gyakori fürge gyík (Lacerta agilis) és zöldgyík (Lacerta viridis) mellett a sziklakertben sütkérezõ fali gyíkokkal (Podarcis muralis) is találkozhatunk. A tóban mocsári teknõs (Emys orbicularis) és vízisikló (Natrix natrix) él. A terület számos madárfajnak, fõként énekesmadaraknak jelent búvó és fészkelõ helyet. Az M0-ás és az M5-ös autópálya forgalma erõsen zavarja az itt megtelepedni kívánó madarakat. Ennek ellenére olyan fajokkal találkozhatunk itt, mint az erdei fülesbagoly (Asio otus), a szürke gém (Ardea cinerea), a feketeharkály (Dryocopus martius), a sárga billegetõ (Motacilla flava) és a fülemüle (Luscinia megarchynchos). A botanikus kert a Duna II. teraszán található. Felszínén futóhomok, lösz és ártéri üledékek találhatók. A homokbuckát is felépítõ futóhomok szemcséinek kisebb mértékű koptatottsága a nem túl nagy távolságból történt szállításra utal. A laposabb részek alluviális üledékén alakultak ki azok a vizes élõhelyek, amelyekbõl több is található a védett területen. Sajnos a Gyáli-patak ágának szabályozása, valamint az autópályák építése oly mértékben bolygatta meg a kert vízháztartását, hogy általános száradási folyamatot idézett elõ.

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Változó Világ, 2023