|
|
|
Ha
egy betegség hosszú időre ágyba kényszerít valakit, fokozott a veszélye a
felfekvés (decubitus) kialakulásának, ami különösen az idős embereket fenyegeti.
Ha otthonukban ápolunk beteget, a legfontosabb teendők egyike a decubitus
megelőzése, mert a jelentős fájdalom mellett az is előfordulhat, hogy nem is az
alapbetegség, hanem az elhanyagolt, súlyos felfekvésből származó szepszis miatt
veszítjük el a beteget. Mindez azonban gondos ápolással megelőzhető. Ha sokáig
fekszünk mozdulatlanul, tehát testünk azonos pontjait huzamosabb ideig fennálló
nyomás éri, egyszerűen megfordulunk, "fészkelődünk" egy kicsit. Ha azonban
mozgáskorlátozottság vagy tudatzavar lép fel, nem vagyunk képesek erre a még
alvás közben is jól működő mozgássorozatnak az elvégzésére. A nyomásnak kitett
pontokon károsodik a bőr és az alatta lévő lágy részek.
Felfekvésre az alábbi tényezők hajlamosítanak: életkor, mozgáskorlátozottság
vagy mozgáshiány, vérkeringési és beidegzési zavarok, rossz fizikai állapot,
bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség), inkontinencia, helytelen ágyazási mód.
A felfekvés kialakulásának veszélye annál nagyobb, minél több rizikófaktor van a
nyomási behatás mellett együttesen jelen. Idős, lázas, magatehetetlen, leromlott
állapotú, inkontinens betegeknél szinte biztos a felfekvéses fekély kialakulása.
Miről lehet a kezdődő decubitust felismerni?
Az
1. szakaszra jellemző a bőrpír megjelenése, amely ujjnyomásra eltűnik, majd kis
idő múltán ismét megjelenik. A bőr meleg, elvékonyodott, sérülékeny, betegünk
fájdalomról panaszkodik.
A
2. szakaszban már hámhiány tapasztalható. A bőr forró, és a hámhiányos terület
erős fájdalmat okoz. A felfekvés ebben a stádiumban még gyorsan gyógyítható és a
mély, fekélyes decubitus kialakulása még elkerülhető. Ha azonban nem történik
eredményes beavatkozás, akkor rövid időn belül ez a terület hideg tapintatúvá,
érzéketlenné válik, kékesen elszíneződik és megkezdődik a szövetelhalás.
A
3. szakaszra jellemző a szövetelhalás, melynek két fajtája ismeretes. A száraz
üszkösödés esetében a szövetrész feketésen-vörösen, vagy barnásán elszíneződött,
felszíne száraz és ráncos, míg a nedves üszkösödés esetében az elhalt terület
feketés-vörösen elszíneződött és szürkés, rendkívül kellemetlen, átható szagú
váladékot termel.
Az
otthonában ápolt betegnél különösen fontos, hogy gondoljunk a felfekvés
lehetőségére, ne várjuk meg jeleinek mutatkozását, hanem előzzük meg azt!
Kerüljük a tartós nyomási behatást. Változtassuk gyakran a beteg helyzetét, hogy
az elkerülhetetlen nyomás legalább óránként a test más-más részét érje. A fekvő
beteg ne állandóan hanyatt feküdjön, gyakran fordítsuk hol a bal, hol a jobb
oldalára. Ha a beteg magatehetetlen és visszadőlne a hátára, úgy lepedőbe húzott
pléddel vagy párnával támasszuk ki.
A
lepedő száraz, feszesre húzott és gyűrődésmentes legyen. A beteget hasra is
fordíthatjuk, de gondosan ügyeljünk, hogy könnyen tudjon lélegezni. A nyomásnak
különösen kitett testtájak (keresztcsont, farpofák, könyök, sarok) alá
helyezzünk gyopár párnacsaládból, vagy laticelből párnákat, gyűrűket. Az
ágytálat a beteget jól megemelve, kíméletesen kell a beteg alá helyezni és a
lehető legrövidebb időn belül eltávolítani.
Védjük betegünk bőrét, oly módon, hogy rendszeresen fürdessük vagy mosdassuk,
bőrét mindenhol gondosan és kíméletesen töröljük szárazra. Az összefekvő,
bepárásodásra hajlamos bőrfelületekre hintsünk hintőport, melyet gondosan
simítsunk el. Az összefekvést megakadályozandó, gézlapot vagy száraz, tiszta
textíliát helyezhetünk gondosan kisimítva az összefekvő bőrfelületek közé. A
hintőpor testszerte alkalmazható.
A
megfelelő vérkeringést elsősorban a nyomásmentesítéssel segíthetjük elő, a
forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető, szakember (otthonápolási
szolgálat tagja) által betanított tornával és masszázzsal és a test melegen
tartásával. A masszázs legegyszerűbb formája pl. a beteg hátának, fenekének
enyhe mentolos, szaliciles alkohollal való bedörzsölése, frottírtörölközővel
való enyhe dörzsölgetése.
A
felfekvés kezelése kezdeti stádiumban az otthonában ápolt betegnél is
lehetséges, sőt sok esetben eredményesebb is. Ilyenkor alkalmaznunk kell a
kezelő orvos, vagy ápolónő által meghatározott fertőtlenítést a hámhiányos
területen, majd a nedves sebfelületet steril gézlappal fel kell itatni. A seb
környékének védésére, hámosítására és fedésére szintén a szakember által
meghatározott anyagokat használhatunk, melyet szövetbarát rögzítő tapaszokkal
lehet a bőr károsítása nélkül a testre rögzíteni. Ezek a szerek a decubitus
súlyosabb eseteiben is, a beteg otthonában is jó eredménnyel alkalmazhatók,
ilyenkor azonban feltétlenül szükséges a szoros orvosi ellenőrzés.
A
beteg ápolása során egyszer használatos kesztyűt alkalmazzunk, a használt
kötszert pedig veszélyes, fertőző hulladékként kell kezelni és megsemmisíttetni.
|
|
|
