A büntetőjog humanizálása

Helyzetjelentés

Sajnos a büntetőjog humanizálása az elmúlt években nem ért el érdemi haladást.

A magyar kormányzat több alkalommal jelzett szándékot a helyzet javítására. Így mind a Gyurcsány-, illetve Bajnai-, mind az Orbán-kormány illetékesei tettek ilyen jellegű nyilatkozatokat, bizonyos óvatos kísérletek is történtek. Ugyanakkor a törvényalkotás és a kormányzás összességében a jogi szigorítások irányában tesznek folyamatosan jelentős lépéseket. Súlyosbodnak mind a szabadságvesztési tételek, mind a pénzbírságok. Különösen aggályos, hogy az egyre magasabb pénzbírságok alkalmasak a nehezebb helyzetben lévő családok és vállalkozások végzetes tönkretételére.

Különösen kirívó a magyar karhatalom antihumánus gyakorlata, például a bilincs és vezetőszíj indokolatlan, rendszerint politikai indíttatású alkalmazása.

A jelenlegi folyamatok ismeretében a prognózisunk sem lehet kedvező. A több éve elhúzódó gazdasági válság vége még nem látszik, ezzel szemben egyre jobban bekerülünk egy súlyos élelmezési válságba. Ez világszerte zavargásokhoz, helyi és regionális konfliktusokhoz, fennálló rendszerek megdöntéséhez vezethet el. Ilyen körülmények között a világ legtöbb országában pozíciókat veszíthetnek azok a haladó eszmék és erők, amelyek számára fontos a büntetőjog humanizálása, felülkerekedhetnek a retrográd rendpárti erők.

2011. február

Változó Világ Mozgalom

VÁLTOZÓ VILÁG 61.

A demokratikus jogállam

K R M

Bírságbejelentő

Ezen az oldalon bejelentést tehet arról, ha a Kormány által irányított államigazgatási hatóságok mérlegelési jogkörükben az első alkalommal előforduló kis súlyú szabályszegések esetén Önnel szemben bírságot szabtak ki.

Húsvéti felhívás

A büntetőjog humanizálása jegyében helyes lenne feléleszteni a régi nevezetes bibliai hagyományt, a mai körülményeknek megfelelő formában. A Változó Világ Mozgalom azt javasolja, hogy minden évben Nagypénteken 100 elítéltet szabadon engedjenek, és 1000 elítéltnek csökkentsék a büntetését.

Erre ki kellene dolgozni egy megfelelő kiválasztási módszert, amely nem másol régi kétes hagyományokat, hanem valóban biztosítja az igazságosság és a társadalmi érdekek érvényesülését.

2011. Nagypéntek

Változó Világ Mozgalom

Ők megszívlelték a Változó Világ Mozgalom ajánlását!

Az ortodox Húsvét Nagypéntekjén Grúzia elnöke 170 elítéltnek kegyelmet adott, 30 elítélt büntetését megfelezte. A szabadulók még a nap folyamán elhagyták a börtönt. Javaslatokat a kegyelemre az elnök mellett működő kegyelmi bizottság, a grúz ügyészség és a patriarkátus tett. (2012. április 14.)

Első felhívás

A büntetés társadalmi szükségszerűség. Annak módja és mértéke a társadalom fejlettségének függvénye, ezért folytonosan változik, fejlődik. Ugyanakkor a büntetés hagyomány, mély és erős gyökerekkel. Ezért rendszerint jobban megfelel a barbárabb múltnak, mint a civilizáltabb jövőnek.
Ma már a halálbüntetést a legtöbb civilizált ország elveti, és ennél is nagyobb egyetértés kíséri a megcsonkítás, a kínzás, a testi fenyítés elvetését. Ugyanakkor még ma is sokan követelik a büntetések szigorítását, egyesek még a halálbüntetés visszaállítását is.

Ide tartozik a gyerekek, a fiatalok, de bizonyos mértékben a felnőttek nevelésében alkalmazott nem büntetőjogi büntetések gyakorlata is. Ebben szintén jelentős változás állt be, bár eléggé ellenmondásos módon. Régen az apának jogában állt a gyerekét megölni, a testi fenyítés pedig már-már megkövetelt eleme volt a szükségszerű nevelési szigornak. Fenyítési joga volt a nevelőnek, tanítónak. Ma ezen a téren létezik egy sok országban uralkodó szélsőséges nevelési liberalizmus, amely a nevelési büntetést szinte teljes egészében elveti, ugyanakkor társadalom és hatóság egyaránt elkeserítő módon tűri a családon belüli testi, lelki és szexuális erőszakkal szemben.

El kell törölni az életfogytiglani börtönbüntetést, amely a halálbüntetésnek egy lassú, kegyetlen formája. A börtönbüntetéseknek felső határt kellene szabni. Ennek legmegfelelőbb mértéke a 20 év. De a jognak még így is biztosítania kell minden elítéltnek az esélyt, hogy még életében visszanyeri a szabadságát. Ezért a börtönbüntetés időtartama nem haladhatná meg az elítélt várható hátralévő éveinek 80%-át.

Radikálisan vissza kell szorítani a börtönbüntetés alkalmazását. Egy évnél hosszabb időre csak a visszaeső erőszakos bűnözőket kellene ítélni.

Nagyobb szerepet kellene biztosítani az anyagi büntetésnek, de eközben kerülni kellene az elítélt és családjának anyagi ellehetetlenítését. A körülményekhez igazodó pénzbírság, kárenyhítő járadék, a normális lakhatást és munkavégzést nem érintő részleges vagyonelkobzás lenne indokolt.

A legnagyobb változást a korrekciós, átnevelő hatás biztosításában kellene elérni. A börtönbüntetés teljes időszakának a lehető legintenzívebb átnevelést kellene szolgálnia, a legmodernebb pedagógiai és pszichológiai eszközökkel. Hasonlóképpen gondoskodni kellene megfelelő korrekciós és nevelő programról minden olyan bűncselekmény és szabálysértés esetében is, amely nem jár börtönbüntetéssel.

A kárenyhítési és átnevelési elvek egy fontos kiegészítő formája a speciális átnevelő és a közhasznú munka.

A büntetési eszközök jóval szélesebb skáláját kellene kialakítani: bizonyos jogok, szakmák gyakorlásának korlátozása, lakhely-kijelölés stb.

A börtönbüntetések és általában a szigorú büntetési formák drasztikus korlátozásával egy időben radikálisan kellene megnövelni a büntetett előélet, és általában a „szociális profil” jelentőségét, hatókörét, elévülési idejét, nyilvánosságát. Speciális szabályokat kellene kialakítani a kisebb súlyú, nehezen kideríthető és bizonyítható jogsértési vélelmezések (feljelentések) kezelésére. A hatóságokat ésszerű körben mentesíteni kellene az ilyen esetek kezelésének-nyomozásának kötelezettsége alól, és az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása mellett, ezeket a vélelmezéseket szükséges volna gyűjteni, és bizonyos törvényi feltételek mellett figyelembe venni.

Külön és gondosan kellene szankcionálni és számon tartani az aszociális, álságos, csalárd és hazug magatartást. A társadalomnak létérdeke az erkölcs, az etika. Ezért a büntetőjognak és a büntetési gyakorlatnak kiemelkedően erkölcsösnek és etikusnak kell lennie.

Önpusztító hatása lenne, ha a társadalom éppen az emberi jellem formálódásának legfontosabb időszakában büntetlenséget, büntetőjogi vákuumot hagyna meg. Már a 4-5 éves gyereket hatásosan és ünnepélyesen be kell avatni a felelősségviselésbe, a büntethetőségbe. Innentől kezdve a felnőtté válás végső pillanatáig szabályozni kell a fiatalok speciális büntetőjogát. Ez természetes módon elsősorban a szülő vagy gyám joga és kötelessége, másodsorban a nevelőé, harmadsorban pedig különféle szakosított hatóságoké. Ezen a téren fontos lenne, hogy a büntetés kiszabásának világos és hatásos menete, rituáléja legyen.

A büntetés semmi, az átnevelés minden.

Budapest, 2008. szeptember