Állam és politika szétválasztásáért

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Leadership for changing world

Elérkezett az ideje, hogy a vallás mintájára szétválasszunk államot és politikát! A politika erkölcsi közmegítélése lesújtó, ezzel együtt egy ilyen szétválasztás a mai gondolkodás számára első látásra abszurdnak tűnhet. Ahogy az egyházak működését határozottan be lehetett határolni a hit területére, hasonlóképpen kellene behatárolni a pártok működését: bátran és szabadon foglalkozzanak általános, hosszú távú ideológiai, társadalomfilozófiai és társadalompolitikai kérdésekkel, végezzenek feltárást, elemzést és kritikát, de hagyják a közügyek intézését független, szuverén szakemberekre.

A modern társadalmakban a politikai pártok meghatározó szerepet játszanak, amely már teljességgel átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, egy új, nyomasztó etatizmus motorja. Ezért különösen időszerű, sürgető lenne harcolni az állam és a politika szétválasztásáért, ami forradalmi átalakulást hozna a demokrácia fejlődésében. Ehhez hatalmas ellenállást kellene legyőzni: a fennálló rend megőrzésében érdekelt politikai elitét és még inkább a meghatározó gazdasági érdekekét. Hiszen a szétválasztás végső értelme éppen ez lenne: kiiktatni az önző partikuláris érdekek láthatatlan és ellenőrizhetetlen érvényesítésének leghatékonyabb eszközét. Bár igen meghökkentően hathat az állam és politika szétválasztásának elképzelése, az több vonatkozásban nem is annyira új (lásd közvetlen demokrácia, önigazgatás).

Ésszerű feladat, ezért meg lehet, fontos feladat, ezért meg kell csinálni!

Budapest, 2012. december 14.

Változó Világ Mozgalom

A VVM eredeti javaslata

Az Európában kialakult sajátos, pártokra épülő – ezért pártokratának nevezhető – politikai modell zsákutcába vitte a demokráciát. Mi ennek a modellnek a lényege? Elsősorban az, hogy a parlament maga választja meg a végrehajtó hatalom, azaz a kormány vezetőjét. Ezen az úton a végrehajtó és a törvényhozó hatalom megosztása, ami a felvilágosodás óta a demokrácia egyik alapelve, egyben garanciális eleme, lépésről-lépésre formálissá vált.

Ebben a politikai pártok megjelenése meghatározó körülmény. Azok óriási és nehezen ellenőrizhető hatalomgyakorló szerepre tettek szert, amely összefonja a hatalom két legfontosabb szféráját. Igaz, egy adott időpontban ez csak az akkor többségben, úgymond „kormányon lévő” pártra (vagy pártok alkalmi koalíciójára) vonatkozik, de ez az összefonás szempontjából mellékes körülmény. A lényeg: a pártokrata modellben a hatalom nem végrehajtó és törvényhozó ágra, hanem kormánytöbbségre és ellenzékre tagolódik. A valóságos helyzet az: a kormánypárt a függöny mögött két figurával bábszínházat játszik a társadalomnak: egyik kezében a parlament, a másikban a kormány. A választási győzelem magát a teljes hatalmat a nyertes tábor birtokába, gyakorlatilag hitbizományába adja: a parlamenti többség igen szabadon, érdemben senki által nem gátolható módon gyakorolja egyszerre a törvényhozói és a végrehajtó hatalmat, maga döntve a saját maga fölött gyakorolt ellenőrzési funkciók értelmezésének és gyakorlásának kérdéseiben.

Igaz, hogy az ellenzék és a társadalom egésze bizonyos ellenőrzési funkciókra képes és ezek gyakorlására saját érdekében maximálisan törekszik. Csakhogy ebben igen könnyű megakadályozni, másrészt az ellenzék nem mindig törekszik érdemi és tárgyilagos, szakmailag igényes ellenőrzésre, hanem egy feltétlen ellenzésre és obstrukcióra. Ez két ellenséges táborra osztja a hatalmi elitet, amely a felszín alatt általában képes cinkoson megalkudni egymással, de a tudatosan manipulált társadalom megosztottsága tragikus formákban jelentkezik.

A pártokrata modell további súlyos hibái közül kiemelhetjük a gyakran elvtelen koalíciókötéseket is. Nem kisebb gond a politikai élet bekódolt instabilitása, a koalíciók felbomlásának, az idő előtti választásoknak állandóan fennálló veszélye, törpe politikai csoportok visszaélése a „mérleg nyelve”-helyzetükkel.

A demokrácia új modelljének egyik sarkköve a tényleges hatalommegosztás. Ezt a legnagyobb mértékben az amerikai modell közelíti meg, de egyáltalán nem szükséges azt másolni. Ellenkezőleg, tiszteletben tartva az európai hagyományokat, az állam egységét szimbolizálhatja egy, a hatalmi ágak fölött álló köztársasági elnök. A lényeg az, hogy a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány vezetőjét közvetlen módon kellene választani. A hatalommegosztást viszont azzal is meg kellene erősíteni, hogy a törvényhozási folyamat egésze, tehát a törvénykezdeményezés és előkészítés joga is a törvényhozás privilégiuma maradjon. Ennek érdekében akár komoly intézményi hátteret is ki kellene alakítani a törvényhozás részére.

Az új modell másik sarkköve egy mélyreható történelmi folyamat indítása, amely hasonlatos lenne az állam és az egyház szétválasztásához. Ez pedig ezúttal az állam és a pártok szétválasztása lenne. Ahogy az egyházak működését határozottan be lehetett határolni a hit területére, hasonlóképpen kellene rákényszeríteni a pártokat, hogy foglalkozzanak általános, hosszú távú ideológiai és társadalomfilozófiai kérdésekkel és hagyják a közügyek intézését olyan szakemberekre, akik például az ügyvédek vagy az építészek módján működnének, különböző társadalommérnöki irodákban. A modern társadalmakban a politikai pártok meghatározó szerepet játszanak. Ez a meghatározó szerep viszont nem határoz többé pozitív, annál több negatív jelenséget. Ezért különösen időszerű, már-már sürgető lenne az állam és az egyház szétválasztásának mintájára, meghirdetni, és elérni az állam és a politika szétválasztását. A modern demokráciák fejlődésében ez az egyik legnagyobb forradalmat hozhatná meg.

A politika és az állam szétválasztását megnehezítheti a követelés első látszatra abszurd jellege, hiszen sokak számára állam és politika egy és ugyanaz. Az igazi gondot viszont nem a lélektani szempontok, hanem a stratégiai érdekek fogják okozni. Ezen belül a politikai elit közvetlen érdekeltsége a fennálló rend megőrzésében eltörpül a meghatározó gazdasági érdekekhez képest. Hiszen az egész szétválasztás értelme éppen ez: kiiktatni a partikuláris önző érdekek láthatatlan és ellenőrizhetetlen érvényesítésének leghatékonyabb eszközét. Bár igen meghökkentően hathat az állam és politika szétválasztásának elképzelése, több vonatkozásban nem is annyira új. Egyrészt bizonyos közös pontok vannak a közvetlen demokrácia régi eszményeivel, másrészt rokonítható az önigazgatással is.

Budapest, 2002. október

Változó Világ Mozgalom

Tények és tapasztalatok

A pártfrakciók gyakorlata a frakciótagok szavazásának "szabályozásában" kirívó példája a fennálló politikai modell torzulásainak. Tanulságos a volt államtitkár esete:  Ángyán József levele

Ajánlott irodalom

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Angyal Pál: Felségsértés. Királysértés. Hűtlenség. Lázadás. Hatóságok büntetőjogi védelme, 1937

Balog Iván ea: A hatalom humanizálása (Tanulmányok Bibó István életművéről), 1993

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül, 1983

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu