VÁLTOZÓ VILÁG

VV EXTRA

MÉG TUDÁS

EMBER

KÖZÖSSÉG

VVM

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

A zsidók története Magyarországon

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

VÁLTOZÓ VILÁG 9.

A ZSIDÓK TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON

Írta Erényi Tibor

A Változó Világ

a YouTube-on,

a Facebookon,

a Pinterest-en.

VVM-blog

Emberhit

Csetlő-napló

Beszélgetések az Új Kertben

PRIMAX

Kultúra

Zsidó Egyetem

Eurorégiók

Vallási Útmutató és Címtár

Zsidók a nagyvilágban

A zsidó államiság megszüntetése (Kr. u. 70.) szinte egész Jeruzsálem és Júdea (amely nagyjából a mai Izrael területét foglalta magába) pusztulásával járt együtt. A hatalmas véráldozatok ellenére a zsidóság azonban megmaradt. Ezt az tette lehetővé, hogy már az ország pusztulása előtt számos zsidó a határokon kívül élt, szinte az akkori "Európa", a Római Birodalom egész területén. A szétszóródás folyamatát az ország pusztulása meggyorsította. Zsidó hitközségek jöttek létre,  a diaszpórában közösséget alkotva a birodalom szinte mindegyik tartományában. A folyamat már a rómaiak előtti, hellenisztikus (görög) világban megkezdődött: számos zsidó élt a Földközi-tenger térségében, majd később a mai Közel-Kelet mohamedán országaiban is.

A római hatalom a számára fanatikusnak minősülő, egyisten-hívő, a mindennapi életet rengeteg előírással szabályozó zsidó vallás létjogosultságát nem vonta kétségbe addig, amíg ez nem veszélyeztette a Birodalom érdekeit. A sztoikus–epikureus, panteisztikus római szemlélet folytán az államhatalom vallási ügyekben toleráns volt, a térítő szándéktól idegenkedett. A zsidó hitközségek és iskolák birodalom-szerte szabadon működhettek.

Ez a helyzet megváltozott, amikor a zsidóságtól elvált kereszténység Nagy Konstantin császár intézkedései nyomán (Kr. u. 323-ban) uralkodó vallássá lett, és az egész birodalom népességének megtérítésére törekedett. 395-től tulajdonképpen már két Római Birodalom létezett: a nyugati (Róma) és a keleti (Bizánc). Mindkettőben vad zsidóüldözés kezdődött – immár vallási alapon. Később a Közel-Kelet mohamedán hitre tért országaiban virágzó zsidó központok jöttek létre, amelyekben kidolgozták a zsidó tantételek hatalmas  gyűjteményét. (Talmud VI. század.)

A szétszóródott zsidóság által alkotott hitközségek  "kulturális autonómiát" élveztek, de egyben a feudális társadalmon kívül (amely nem ismerte az emberek evilági egyenjogúságának elvét), a többségtől elrekesztve. A zsidók főleg külön városnegyedekben, mindinkább a városi önkormányzatok által  kialakított gettókban éltek. A kiszorítottságnak két fő oka volt. 1. A zsidó vallás és életforma nagymérvű mássága, illetőleg az ezzel kapcsolatos zsidóellenesség; 2. a zsidók elzárkózási s bizonyos védelmet kereső hajlama. A zsidóknak a társadalmi munkamegosztásban betöltött helye sajátos volt és a későbbiekben is az maradt. Őstermeléssel, földműveléssel –  már csak földbirtok hiányában  sem – foglalkozhattak, nem lehettek katonák, céhtagsággal rendelkező iparosok, s a kialakuló egyházi és világi értelmiség tagjai sem. Maradt számukra elsősorban a gazdasági- és pénzélet, a kereskedelem, mindezek számos formájával; hitelüzlet, vándorkereskedelem, és mindezen foglalkozások különböző "segédmunkákkal" való kiegészítése. (Bolti szolga, fuvaros, bizonyos – a kereskedelemmel kapcsolatos – fizikai munkák elvégzése.) Kikeresztelkedés esetén – ez általában ritka volt – a korlátozások elvben megszűntek, "személyi jogon" betagolódhattak a rendi társadalomba, akár a földbirtokos arisztokrácia soraiba, vagy az uralkodó udvartartásába is. A gazdasági tevékenység a több százados szétszóródás folytán a zsidó diaszpórában erős gazdasági–kereskedelmi–pénzügyi hajlamot honosított meg, szakértelmet fejlesztett ki, hiszen ez volt a megélhetés szinte egyedüli eszköze. Ezek után nyilvánvaló, hogy a zsidók jelentős része később a polgárosodás folyamatában, magának a polgárságnak az összetételében, valamint a kialakuló értelmiségben lakossági számarányukat meghaladó mértékben voltak jelen. Magához a polgárosodáshoz a zsidóknak elsődleges érdekeik fűződtek.

A feudalizmus évszázadaiban a zsidók a maguk korlátozott gazdasági–kereskedelmi funkcióit a körülöttük létező társadalomban végezték, de a nemzetté válás lassú folyamata során nem váltak franciákká, angolokká, németekké, vagy oroszokká – magyarokká sem. Ezért a többséget illetően anakronisztikus lenne pl. a XIII. vagy XIV. századról szólva  francia vagy magyar zsidókról beszélni. A zsidók életformája – foglalkozásuk és a vallási előírások révén –  erőteljesen különbözött a környezetétől. Saját nyelvet is kialakítottak: az európai kontinensen a jiddist (a német nyelv héber és szláv elemeket is tartalmazó egyik dialektusa), kisebb részben pedig egy sajátos spanyol nyelvjárást alkalmaztak. (A jiddist beszélők az askenázik, míg a spanyol nyelvjárást a szefardok használták.)

A zsidóknak a társadalomban való elhelyezkedése, az ebből következő "másság" mindig is alkalmas volt zsidóellenes hangulatok  keltésére. Ehhez a keresztény egyházak gyakran hozzájárultak, sokszor felhasználva és gerjesztve a "pénzes zsidókat" megcélzó indulatokat. 

Az utóbbiak – lévén az ingatlanszerzéstől eltiltva – ingó (kereskedelmi) tőkével rendelkeztek, amelyet – a keresztényeket a kamatszedéstől elvben eltiltó, megfosztó intézkedésektől eltérően – kamat fejében kölcsön is adhattak. (A tilalom a XI-XII. századtól gyakorlatilag több helyütt érvényét vesztette - tehát már nemcsak a zsidók lehettek uzsorások. Mellesleg: az uzsorát az ősi zsidó törvények is tiltották.)

Valójában nem minden zsidó volt "pénzes", a szegény zsidók – a családfő házanépéhez tartozó kisegítők, szolgák, (akik a hatalom intézkedései folytán többnyire nem is lehettek keresztények) – egyáltalában nem voltak vagyonosak, sokszor nélkülözniük is kellett. A társadalmon kívüliség, az állandó veszélyeztetettség, létbizonytalanság terhelte a gazdagokat, és méginkább a szegényeket.

A "másság" kirekesztő és diszkrimináló hatást váltott ki, sok esetben alapul szolgálva a bűnbakképzésre (pl. a nagy járványok idején). A zsidók a száma nem volt különösebben nagy: az antikvitás és a feudalizmus időszakában 3-4 millió között mozoghatott, az egyes országok zsidó népessége a lakosság számához viszonyítva százalékban – néhány kivételtől eltekintve – szinte alig kifejezhető. Ugyanekkor viszont a zsidók gazdasági szerepe mindinkább "hézagpótlóvá", jelentőssé vált. Ez a környezettel különböző "ÉRDEKKONFLIKTUSOKRA" vezetett. A másság és az érdekkonfliktus – témánk szempontjából kulcsszavak.

X

Hirdetés X

X

Hirdetés X

2010. június 20-én telepítve.