VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

 

A mai nap, részletesen  

Támogatásod?

Számít!

 

Interjú Nagy Péterrel

A Változó Világ interjú-gyűjteménye | Életrajzok | Légy hős! | Pályázatok | Történelem | Életmód | Földrajz | Kultúra | Mesterségek | Tudományok

 

Egyéni keresés

 

A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.

Agathón görög filozófus (i. e. 447?–401)

A világ bölcsessége :: A népek bölcsessége :: A világ bölcselői

A reklám helye

Nagy Péter, a hazai szakszövetség főtitkára szerint...

 

   

 

   

 

 

 

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

 

 

A magyar reklám elmúlt huszonöt évét bemutató, látványos album látott napvilágot nemrégiben. Cikkek sokasága és mintegy nyolcszáz kép illusztrálja a szakma negyedszázadát. Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára állítja: Budapesten korántsem olyan bántó a hirdetések sokasága, mint ahogy azt gyakran említik.

Ez itt a reklám helye. Összefoglalva az elmúlt évtizedeket, ön szerint melyek voltak a legjobb hazai hirdetések?

– A legelső telitalálat a Fabulon kampánya volt, máig emlékezetes a Skála-kópé és a „Ha bemegyek, jól kijövök!” szlogen. Nekem legjobban a rendszerváltás utáni sok főleg külföldi eredetű reklám között az első, valóban magyar reklám tetszett, amely arról a mondatról emlékezetes, hogy Kovács úr huszonöt év után megvette élete második autóját. Igényes és hatásos volt a Postabank kampánya, és az elmúlt évek slágere, a Soproni Ászok villámtréfa-sorozata.

Önre hatnak a reklámok?

– Csak nem képzeli, hogy erre azt válaszolom, hogy nem!? Persze nem a bugyutaságok hatnak rám, de azok, amelyek szellemesek, információgazdagok, és érzem rajtuk, hogy a választásban segítenek, azok természetesen engem is befolyásolnak.

Mióta foglalkozik a reklámmal?

– Huszonöt évig a Magyar Hirdetőnél dolgoztam, 1984 óta vagyok a Magyar Reklámszövetség főtitkára.

– Mit gondol: a múlt negyedszázadban, a hazai viszonyokat, lehetőségeket figyelembe véve színvonalasak, értékesek voltak a magyar reklámok?

– Nálunk két cég, a Magyar Hirdető és a Hungexpo kezében összpontosult a szakma. Előbbi a belföldi, utóbbi a külföldi reklámokkal, kiállításszervezéssel foglalkozott. És sokkal jobban, mint a környező országok hasonló cégei. Varsóban, Prágában és Berlinben működött egy-egy reklámvállalat, igaz, utóbbi leginkább a pártállam ünnepeinek dekorációit készítette.

– Régi kiadványokat lapozgatva, korabeli, budapesti fotográfiákat nézegetve feltűnik az embernek, mennyire fontosnak tartották nálunk a reklámot már a századelőn vagy később, a háborúk környékén is.

– Valóban fontos terület volt ez. A második világháború előtt például egy sor kicsi és egy egészen nagy reklámvállalat, a Budapest Főváros Hirdető Vállalata foglalkozott a hirdetésekkel. Az újságokban főképpen kereskedelmi reklámok jelentek meg. Az utcai plakátok nyolcvan százaléka inkább kulturális eseményeket propagált. Színházi előadást, cirkuszműsort, mozifilmeket. Ez ma pontosan fordítva van. Ma a kereskedelmi reklámok uralják az utcát, a kultúra pedig egyre hátrébb szorul.

– A kereskedelmi hirdetések az óriásplakátok megjelenésével kaptak hihetetlenül nagy teret. Hány óriásplakáthely van Magyarországon, és ezen belül mennyi található Budapesten?

– Országosan harmincezer, ezek egyharmada a fővárosban. Igaz, a lehetőségeknek csak hetven-nyolcvan százalékát használják folyamatosan.

– A szocializmus idején óriásplakát nem létezett, volt helyette Budapesten néhány óriási fényreklám. Bájos igyekezet volt ez arra, hogy a főváros nyugati metropolishoz hasonlítson.

– Ebben a városvezetésnek is jelentős szerepe volt, hiszen főképpen Budapest vezetői szorgalmazták, hogy a Duna-parti házakon minél több neonreklám világítson.

Kétségtelen: egy neonreklám nagyon látványos. Viszont ennek a látványosságnak ára van. A fényreklámok sok esetben szép, századfordulós házakat csúfítanak el Budapesten.

– Szerintem ezeken a házakon nincs olyan sok fényreklám. Egyébként nem is olyan könnyű ilyen típusú szerkezeteket elhelyezni, a társadalmi ellenállás is nagy, igen költségesek, ráadásul a mai, gyorsan változó világban cégek olyan váratlanul alakulnak, szűnnek meg és olvadnak egymásba, hogy ekkora beruházást bizonyára alaposan meg kell gondolni. Ezért aztán valószínűsíthető, hogy a jövőben ez a terület nem terjeszkedik látványosan. Változatlanul jelentős lesz viszont az óriásplakát, és egyre fontosabbak lesznek a mozgó reklámeszközök, valamint az utcabútorokon elhelyezett hirdetések.

Mennyit költenek Magyarországon reklámra?

– 1999-ben a hirdetők százhatvanmilliárdot fordítottak e célra. Ezt csak a klasszikus reklámhordozókat, a rádió-, tévé-, sajtó- és plakáthirdetéseket figyelembe véve számolták ki. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb teret hódít a direkt marketing, melynek szóróanyagaival nap mint nap tele van a levelesládánk, valamint az eseménymarketing, azaz a különböző fesztiválokkal, kulturális és sporteseményekkel „reklámozott” cég- és márkahirdetések tömege. És akkor még a kiállításokról nem is beszéltünk.

– Vagyis mára követhetetlenné vált ez a terület?

– A klasszikus reklámok adatai követhetőek, hatásuk mérhető. Ezeknek megfelelően vásárolnak a cégek reklámidőket a rádióban, televízióban és felületeket az újságokban. Összességében azonban elmondható, hogy a többi reklámfajtáról jórészt nincsenek pontos adatok.

– Az sem tudható, hány ember él ma Magyarországon, főképpen Budapesten a reklámból?

– Nagyon sok. Néhány jelentős ügynökség mellett körülbelül ötszáz kisebb cég kezében összpontosul a reklámipar, és ezek számtalan huszonéves fiatalt alkalmaznak.

– Vagyis tengernyi a szakember?

– Nem. Ahhoz ugyanis, hogy egy fodrászüzletet nyisson valaki, mestervizsgát kell tennie, ahhoz, hogy reklámügynökséget, ahhoz semmiféle végzettség vagy képzettség nem szükséges.

– Általános nézet szerint a fővárost leigázta a reklámipar. A hirdetésekből sok van, ezek harsányak és tolakodóak.

– Talán csak egy kicsivel van több reklám Budapesten, mint amennyinek lennie kellene. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a fényreklámok díszítik a várost. Az óriásplakátok esetében sem érzem, hogy ezek elborítanának minket. Amiből valóban sok van, az a postaládákban kilószámra található prospektus, az utcán osztogatott szórólap.

Mégis mit gondol: mi az oka, hogy sok embert taszít a reklám világa?

– Ennek számtalan oka lehet. A harsányságon kívül említhetném ezek között például a prűdséget is. Mondok egy példát. Amikor renoválták a bazilikát, az építkezési hulladékot óriásplakátokkal takarták el. Az egyik egy filmet hirdetett, melynek az volt a címe, hogy Vidám vacsora. Több telefont kaptam, hogy micsoda dolog ez, mert vallási környezetben erről mindenkinek az utolsó vacsora jut eszébe. És említhetném azt is, hány tiltakozást kapunk, ha kihívóbban öltözött hölgy jelenik meg a plakátokon. Utasítottak el már AIDS-reklámot is, pedig aligha létezik fontosabb dolog annál, mint hogy felhívjuk a figyelmet az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyek egyikére. Amikor egyébként egy Magnum fagyit nyalogató hölgy miatt tiltakoztak városszerte, akkor Fábry Sándor azt mondta: ne tessék elfelejteni, hogy ezt csak így lehet megenni.

– Gondolom, a helyzetet tovább bonyolítja, hogy rövidesen nem lehet dohányárut hirdetni, és a kihívó hölgyeknek is el kell tűnniük a plakátokról és a reklámfilmekből.

– Reklámszakemberként ennek a korlátozásnak egyáltalán nem örülök.

Trencsényi Zoltán (Népszabadság, 2001. január 30.)

 

 

 

 

 

X

Hirdetés X

 

 

 

 

         

 

 

  

VÁLTOZÓ VILÁG 28.

Az interjú

 K     R     M 

 

X

Hirdetés X

 

– ...Ha a háború véget ért, talán hasznára lehetünk a világnak.

– Valóban azt gondolják, hogy akkor hallgatni fognak magukra?

– Ha nem: tovább várunk. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek, s majd ők várnak tovább... De nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje.

– Hányan vannak maguk?

– Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén....

Folytatás 

Figyeld a Változó Világ Mozgalom blogját !

Kapitány – Szomorúan figyelem, hogy a demokrácia Európában válságban van.

Professzor – Inkább a demokrácia Európában honos modellje van válságban, éspedig mélyülő válságban.

Doktor – Láttunk mi már valóságos és mondva csinált válságok szűnni nem akaró mélyülését.

Mester – Az igazi probléma, kedves barátaim, az, hogy ez a modell akkor is rossz, ha éppen nincs válságban.

Doktor – De mit kell érteni európai modell alatt?

Kövesd a négy barát beszélgetéseit !

Változó Világ Közösségi Tér

Első lépés: regisztrálj!

Második lépés:

foglald el saját birtokodat!

Harmadik lépés:

ismerd meg birtokodat!

 

X

 

 

  

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

 

g TÖRTÉNELEM

g JOG

g ÉLETMÓD

g FÖLDRAJZ

g KULTÚRA

g EGÉSZSÉG

g GAZDASÁG

g POLITIKA

g MESTERSÉGEK

g TUDOMÁNYOK

  

X

X

  

  

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdő oldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

 

Változó Világ, 2022