H

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Hálaadás napja – Az Egyesült Államok népe évről évre november negyedik csütörtökén ünnepli a Hálaadás, avagy angolul Thanksgiving napját. Sok-sok monda és rege veszi körül ezt az ünnepet, annál is inkább, mert voltaképpen ez egy kitalált hagyomány. Eredete a gyarmati New England puritán hálaadásain alapul. Mind Plymouth pilgrimjei (zarándokai), mind Boston puritánjai szigorúan kálvinista protestánsok voltak, akik elvetették a vallási naptárakban feltüntetett ünnepeket, amelyek a középkorból maradtak az angol népre. Az ő hitük szerint a karácsony, a húsvét és a szentek napjai nem képezték részét az igazi keresztény egyháznak, ember alkotta kitalációknak tekintették őket, amelyeket ki kell iktatni. Mindössze három vallási ünnepet tartottak meg, amelyekre igazolást tudtak találni az Új Testamentumban: a vasárnapot, a böjt és megalázkodás, valamint a hálaadás és dicséret napjait. Az utóbbi kettő végeredményben egy érem két oldalát képezte, mivel ezeket az isteni gondviselésre adott válaszul jelölték ki. A böjti napokat jobbára a tavaszi időszakban tartották, amikor különben is szűkében voltak az élelemnek, míg a hálaadásokat ősszel, a betakarítást követően. A katolikus és anglikán hálaadásoktól eltérően ezek sohasem estek vasárnapra, inkább az úgynevezett „prédikációs” hétköznapokra, amelyek általában egybeestek a hetipiacokkal. A hagyomány szerint az első Hálaadás Napja 1621-ben volt, és a pilgrimek attól kezdve minden évben megülték azt. A valóság ezzel szemben az, hogy ez elsősorban nem volt igazi hálaadás, hanem inkább világinak mondható aratási ünnepség, amely tudomásunk szerint nem ismétlődött meg, tehát mindmáig nem számít egy hagyomány kezdetének. Nem beszélve arról, hogy a pilgrimek sohasem minősítették volna igazi Hálaadás Napjának ezt a lakomát, amelyen a wampanoag indiánok is részt vettek, mivel az ünneplők táncoltak, világi dalokat énekeltek és játékokkal szórakoztak. Az első valódi New England-i kálvinista Hálaadás Napját Plymouth Colony-ban tartották 1623 nyarán. A gyarmatosok meg akarták köszönni Istennek, hogy egy gondviselésszerű zápor megmentette a termésüket. Amikor a dolgok kedvező irányban haladtak, a termés jó volt vagy győzelmet arattak egy háborúban, a New England-iek Hálaadás Napot rendeztek, megköszönvén a Teremtőnek az áldásokat, aztán hazamentek és ünnepi vacsorát tálaltak fel, amely lehetett családi, avagy közösségi jellegű. Amikor azonban roszszul álltak a dolgok, ha nem volt elég élelem, esetleg a bennszülöttek az ellenállás jeleit mutatták, vagy járvány tizedelte meg őket, akkor böjtre és megalázkodásra tettek felhívást. A templomban bocsánatért és útmutatásért könyörögtek Istenhez. Az embereket emlékeztették erkölcsi és vallási kötelezettségeikre, és ösztönözték őket nemcsak saját bűneik elhagyására, de másokénak megakadályozására is, hogy így vegyék elejét Isten neheztelésének. 1777-ben a Kontinentális Kongresszus a Saratoga városánál aratott csodával is felérő győzelem után meghirdette az első országos amerikai Hálaadás Napját. A proklamáció híven tükrözte az ünnep New England-i, puritán gyökereit. A napot hivatalosan vallási szertartásnak szánták az isteni gondviselés meghálálása céljából, és mint vasárnap, tilos volt mind a munka, mind a szórakozás. Az ünnep ugyan nem hasonlított a mi hálaadásról való elgondolásunkhoz, amely a családi vacsorára és a vidámságra helyezi a hangsúlyt, de a szigorú érzelmi háttér ellenére csökkenni látszott a régi puritán szenvedély, olyannyira, hogy a hálaadás kevésbé vallásos, inkább világi ünneppé vált. A súlypont áttolódott a vallási szertartásról a családi összejövetelekre. A közösségek továbbra is elmentek a templomba minden Hálaadás Napján, de a társadalmi és étkezési szempontok fontossága egyre növekedett, az ünnep az otthonra és a családi tűzhelyre fordította a fő figyelmet. A Hálaadás Napjának első, korszerű változatát Abraham Lincoln elnök vezette be 1863 novemberének utolsó csütörtökével. A Hálaadás Napja azonban csak amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig, amikor november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét a Hálaadás Napjává, azaz nemzeti ünneppé nyilvánította. Sok víz folyt le a Hudson folyón az 1621-es hálaadás óta, amelyet a közvélemény persze továbbra is az első ilyen ünnepnek tart. Akkoriban azonban még egészen másként festett a dolog. A jó öreg pilgrimek még nem ettek villával, csak kanállal, késsel és urambocsá a tíz ujjukkal fogyasztották a felszolgált ételeket, majd nagy asztalkendővel törölgették kezüket-szájukat. Manapság ezen az ünnepen gyászba borul a pulykatársadalom, mert szinte nincs olyan család, ahol ne szolgálna fel ilyen szárnyast a ház asszonya. A pilgrimek nem ettek feltétlenül pulykát, hacsak véletlenül nem sikerült egy ilyen vadmadarat elejteniük, mivel szaladgált belőlük jó néhány az amerikai erdőkben. A következő különbség a főzelékfélék terén mutatkozik, ugyanis manapság ezek egész hada kerül az asztalra, ami persze akkoriban nem állt ilyen mennyiségben a pilgrimek rendelkezésére.  A 17. században bizony sem nekik, sem a wampanoag indiánoknak nem volt hűtőszekrényük, következésképpen sok szárított hús, főzelék és gyümölcs került az asztalukra. A húsételek általában vadakból kerültek ki, és főként sütötték őket. Egy-egy pilgrimnek az volt a feladata, hogy ilyen alkalmakkor órákig ügyeljen és forgassa a nyársat, hogy a hús egyenletesen piruljon meg. Hát igen, változnak az idők, és mi velük változunk. Ma már a háziasszony beállítja időre a sütőt, beteszi a pulykamadarat, azután felhívja telefonon a barátnőjét, és kellemes beszélgetéssel tölti a sülési időt, ami bizony nem pilgrim módi. A Hálaadás Napja előtt a pulykahús ára alaposan felszökik, de ez senkit sem riasztott vissza a vásárlástól. Voltak persze előrelátó lelkek, akik már hetek óta fagyasztották a szegény madarat a mélyhűtőben, így megtakarították a főzelékfélék árát. No, de ki néz ilyen kicsinységekre? Említésre méltó, hogy az elnökválasztás visszásságai sem vetettek árnyékot az amerikaiak ünnepi kedvére. Megtartották a felvonulásokat, a templomok is zsúfolásig megteltek, és a legtöbb család még most, lapunk megjelenésének idején is pulykát eszik, mert annyi a maradék. Erre a napra még az elnökjelöltek is békét kötöttek, és családjuk körében vígan fogyasztották az ünnepi pulykasültet.

Forrás: Hetek, Márer György

 

További lexikonok a Változó Világban

A Tudás 365+1 Napja Az Év 361+1 napja Élvezetek Lexikonja Életrajzok Görög istenek Interjúk A Számok Enciklopédiája Az Új Szavak Lexikonja Facebook Enciklopédia Hasznos tudnivalók Üzleti Enciklopédia Cégmutató

Tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon Európai Tér + Enciklopédia Budapesti Tér + Lexikon Idős Tér + Lexikon Fogyasztói Tér + Enciklopédia Gasztronómiai Tér + Lexikon Kisebbségi Tér

Halak – Az állatöv tizenkettedik csillagjegye, február 20-tól március 20-ig tart. Eleme: a víz, stabilitása: változó, uralkodó bolygója a Neptun és a Jupiter, polaritása: negatív. A Halak jegyében született személy – az asztrológia szerint – többnyire jól működő ösztöneire hallgat, határozott, megnyerő fellépése hatással van partnereire, ennek ellenére inkább az egyszerű életet kedveli, kerüli az izgalmakat és a kalandokat, ugyanakkor érzelmes, együttérző, könnyen befolyásolható. A Halak jegyében születtek a legromantikusabb emberek. Önzetlenek, mindenkin segítenek, aki rászorul, sőt önfeláldozók. Családszeretők és társaságkedvelők. Bár többnyire igyekszenek a háttérben maradni, csak akkor érzik jól magukat, ha nagy nyüzsgés van körülöttük. Nehezen jönnek indulatba, de ha felbosszantják őket, nehezen csillapodnak le. Szeretik a természetet, különösen folyó- vagy tengerparton érzik jól magukat. Legszívesebben vízparti házban élnék le életüket, de mert ez csak keveseknek adatik meg, a többség, ha csak teheti, minden szabad idejét valamilyen nagyobb víz mellett tölti. A legtöbb Halak-szülött a művészetek nagy barátja. Olykor maga is megpróbálkozik valamely művészeti ággal, hivatásszerűen vagy csak hobbiként. Sok író, festő, grafikus, színész, díszlet- és jelmeztervező, kirakat- és lakberendező kerül ki e jegyből. Mindez a jó ízlésének, művészi érzékenységének köszönhető. Saját otthonát is jó ízléssel, finom eleganciával rendezi be, ugyanis csak harmonikus környezetben érzi jól magát. Álmodozó természetéből fakad, hogy gyakran épít légvárakat és bizony nem egyszer azért éri csalódás, mert megalapozatlan tervei kudarcba fulladnak. Üzleti érzéke nincs, ezért jobb, ha bizonytalan vállalkozások helyett a biztos megélhetést választja. Igaz ugyan, hogy a szerencse szinte egész életén át útitársa, és gyakran átsegíti a nagyobb bajokon, de a Halak nehezen viseli a kudarcokat, egy-egy csapás után csak nagyon nehezen képes talpra állni. Kicsit szertelen, szeret jókat enni, még inkább inni, az önmérséklet gyakran nem erénye. Öltözködésében kedveli a puha pamutanyagokat, a simogató selymet, a romantikus lágy vonalakat, az egyszerű eleganciát. Kedveli a kék valamennyi árnyalatát. A kötött ruhákat előnyben részesíti, s ha csak teheti, maga kreálja.

Hanuka (más írásmóddal: Chanuka vagy Chanukka, a szó jelentése: megszentelés, megtisztítás) – Az egyik legnagyobb, nyolc napig tartó zsidó ünnep: a fény ünnepe, amely egy csodára emlékeztet. A hagyománynak megfelelően nyolc napon keresztül meggyújtják a nyolcágú Menóra (Chanukkia) egy-egy újabb gyertyáját. A Hanuka története időszámításunk előtt 164-re megy vissza, amikor a makkabeusok győzelmet arattak IV. Antiochus szír uralkodó felett. A János evangéliumában szereplő említés a legkorábbi írott forrás erre az ünnepre vonatkozóan, hiszen a Tanach (Tóra, Próféták és Írások), vagyis az Ószövetség könyvei erre az időre már teljességükben elkészültek. Egyedül Dániel könyve utal profetikuson erre az ünnepre. Az apokrif Makkabeusok könyve (I.-II.-III.-IV.) tartalmazza ezen események történelmi leírását. Az Egyiptomban legyőzött Antiochus a veresége feletti keserűségét élte ki Júdea megtámadásával, útja során férfiakat, nőket, gyermekeket mészárolva. Elfoglalta a jeruzsálemi templomot is. A templomból elhurcolta az arany menórát és templomi edényeket, és Izrael Istene iránti megvetését kifejezendő, disznót áldozott fel a Templomban Zeusz tiszteletére. Megtiltotta a zsidó nép számára a körülmetélkedést, a Sabat megtartását és a kóser étkezési szabályok gyakorlását. Megparancsolta, hogy a Templomban egyedül disznókat szabad áldozni. Ő maga is megfőzött egy disznót a Templomban, levét pedig a szent Tóra tekercsekre öntötte. A szír katonáknak pedig megparancsolta, hogy ezeket a rendelkezéseket tűzzel-vassal tartassák be a néppel. Egy napon, amikor Modi'in városában egy szír katona egy Mattitjahu haMakkabi (a makkabi szó kalapácsot jelent) nevű papot és családját arra kényszerített, hogy disznót áldozzanak, Mattitjahu megölte az első zsidót, aki engedett a kényszernek, majd végzett a szír katonával, és kíséretével. Így kezdődött a lázadás. Mattitjahu halála után fia, Jehuda (Júdás) vette át a zsidó felkelés vezetését és vezette győzelemre az először gerillaharcot vívó, majd nyílt háborút folytató zsidókat. Kiszlév hó 25-ik napján a Templomot újra Istennek szentelték, és új oltárt állítottak fel. Újra meggyújtották az "örökmécsest" (nér támid), de csak egy napra való megszentelt olíva olajat találtak. A Makkabeusok 2. könyve számol be arról a csodáról, miszerint az olaj mégis nyolc napon át égett, amely idő éppen elegendő volt arra, hogy előállítsák az állandó égetéshez szükséges mennyiséget. Hanuka posztbiblikus, azaz a bibliai idők utáni ünnep. Azt a Misna nem említi, aminek több magyarázata is lehetséges. Az egyiket Chátám Szófer, neves pozsonyi rabbi adja, aki szerint Jehuda, a Fejedelem, a Misna szerkesztője, Dávid király leszármazottja volt, a Hasmoneusok pedig, akik a szír-görög elnyomók elleni felkelést vezették - és később dinasztiát is alapítottak - leviták voltak, akik nem tartoztak az uralkodó Júda törzshöz. Ilyeténképpen Jehuda, a Fejedelem, trónbitorlóknak tekintette őket, és úgy tett, mintha nem is léteznének. Mint általában a zsidó ünnepek, ez is bensőséges, családi ünnep, de van egy különleges jellege. Kötelezővé teszi a csoda közhírré tételét (pirszum hánész), ezért a Menórát ki kell tenni az ablakba. A Hanuka változó ünnep, 2002-ben november 29. és december 6., 2003-ban december 20. és 27. között ünneplik. (Élő vallások, A zsidók története Magyarországon, Rabin)

Hét főbűn – Az Accidia (lustaság, restség), Luxuria (bujaság, kéjelgés), Superbia (gőg, kevélység), Ira (harag, düh), Invidia (irígység, féltékenység), Avaritia (kapzsiság, fösvénység), Gula (torkosság, falánkság). Az emberiség kultúrtörténetén végigvonul a hét főbűn eszméje, hol inkább szimbolikus, hol inkább misztikus formában. Klasszikus megjelenése Hieronymus Bosch festménye, A hét főbűn és a négy végső dolog, valamint Dante Alighieri műve, a Divina Commedia (Isteni színjáték) és Edmund Spenser The Faerie Queene (A tündérkirálynő) c. költeménye. A Bibliában, valamint William Shakespeare életművében is találunk a hét főbűn magatartásformáira utaló sorokat.

Hollandia

Húsvét – A számtalan pogány tavaszváró, a zsidó Pászka és a legnagyobb keresztény misztérium összefonódó ünnepe. Változó dátumú ünnep. A niceai zsinat (325) döntése óta Jézus feltámadása a tavaszi napéjegyenlőséget [március 21.] követő holdtölte utáni első vasárnap. A változó dátum oka a holdtölték változó időpontja. Az ünnepeket 40 napos böjt előzi meg, ennek bevezető napja a húshagyó kedd, a böjt első napja hamvazószerda, a bűnbánat napja. Utolsó hete a nagyhét (Virágvasárnap, Nagycsütörtök, Nagypéntek, Húsvétvasárnap, Húsvéthétfő) A Húsvét A tudás 365 napjában: 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6 - 7 - 8 - 9 - 10 - 11 - 12 - 13

Fogalommá vált nevek

Hatvani István – a magyar Faust

Haynau (Julius J. Haynau) – a bresciai hiéna, az aradi hóhér

Hunyadi János – a törökverő

Heyerdahl (Thor Heyerdahl) – Seńor Kon-Tiki

Ajánlott irodalom

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Dudás Róbert: A táplálkozás, 1998

Földes J., Ravasz L.: Cukrászat, 1999

Gyapay Dénes: Olaszország, 2006

Gyivicsán A., Krupa A.: A magyarországi szlovákok, 1996

Huotari Juhari: Finnország, 2005.

Kozár Mária: A magyarországi szlovének, 2006

Manherz Károly: A magyarországi németek, 1997

Pintér Attila: Görögország, 2005.

Szűcs R. Gábor: Dánia, 2003.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!