|
|
Carl Edward Sagan
amerikai csillagász, asztrobiológus, ismeretterjesztő
1934. november 9. – 1996. december 20.
Sagan hitt a Drake-formula által
jósoltakban, abban, hogy nagyszámú földönkívüli civilizáció jöhet létre a
kozmoszban, de az ilyen civilizációk létére vonatkozó bizonyítékok hiánya
– az Enrico Fermi által leírt Fermi-paradoxon szerint – azt sugallja, hogy
a technológiai civilizációk hamar elpusztítják önmagukat. Mindez arra
ösztönözte, hogy megtalálja és írásaiban a nagyközönség elé tárja azokat a
lehetőségeke, amelyek az emberiség önpusztításához vezethetnek, mindig
remélve, hogy az emberiség elkerülheti a katasztrófát és inkább a világűrt
meghódító fajjá válik. Ebbéli aggodalmait legszemléletesebben a mára
legendássá vált Kozmosz c. ismeretterjesztő sorozata utolsó részében
jelenítette meg.
1981-es a Ronald Reagan elnök fémjelezte éra
eszkalálódó fegyverkezési versenye legrosszabb félelmeit látszott
igazolni, ezért politikailag egyre aktívabb lett. 1983 márciusában a
Reagen-adminisztráció bejelentette a Csillagháború néven elhíresült
tervezetet, a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést, melyben a világűrbe
telepített fegyverek vonnának védernyőt az USA fölé a szovjet nukleáris
fenyegetéssel szemben. Sagan azonnal nyilvánosan emelte fel szavát a terv
ellen, kifejtve, hogy az megbonthatja a nagyhatalmak közötti nukleáris
egyensúlyt, lehetetlenné téve a nukleáris leszerelési folyamatot, felvetve
az emberiség nukleáris végpusztulásának esélyét.
Amikor Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár
1985. augusztus 6-án bejelentette a szovjet atomfegyver-kísérletek
egyoldalú moratóriumát, Reagen ezt üres propagandafogásnak bélyegezte és
országa hasonló kísérleteinek folytatását jelentette be. Erre válaszul
amerikai békeaktivisták egy tiltakozó akció-sorozatot szerveztek a Las
Vegas mellett fekvő Nevadai Teszt Lőtérre, az USA atombombatesztjeinek
helyszínére. Az 1986-87 során tartó tiltakozássorozatban több száz
aktivistát tartóztattak le (köztük például Martin Sheen hollywoodi
sztárt). Carl Sagan maga is kétszer volt a letartóztatottak között,
mindkétszer akkor tartóztatták le, amikor átmászott a lőtér
szögesdrótkerítésén.
Sagan a csillagászati tudományok, a kozmosz
emberekkel való megismertetésének egyik legnagyszerűbb alakja volt. Ő volt
a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált
Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak.
A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet
eredete és a helyünk a világegyetemben. A sorozatot először 1980-ban
sugározták, később még 60 országban is vetítették – köztük Magyarországon
is – és közel 600 millió nézője volt. Alkotói Emmy-díjban és
Peabody-díjban részesültek érte.
Carl Sagan később a Kozmoszt könyv alakban
is megírta, és ez lett az angol nyelven írt, valaha legtöbb példányban
eladott tudományos ismeretterjesztő mű. Számos más nagysikerű könyv is
származik még Sagantől, így a Pulitzer-díjas Az éden sárkányai: Gondolatok
az emberi értelem fejlődéséről, vagy a Broca agya: Gondolatok a tudomány
romantikájáról és a Kozmosz folytatásaként írt Halványkék pötty: Látomás
az emberiség űrbeli jövőjéről. De egy regénye, a Kapcsolat is híressé
lett, amelyből Jodie Foster főszereplésével mozifilm is készült.
Élete kései szakaszában alkotott műve, a
Kísértetjárta Föld, avagy a Tudomány, mint gyertya a sötétben egész
tudományos munkásságának ars poeticáját foglalja össze. Ebben a
szkepticizmust, a kritikus gondolkodást tudományos módszerként
aposztrofálja és az olvasóknak olyan módszereket ajánl, melyekkel a
felfedezések, tudományos magyarázatok tesztelhetők, és a megtévesztő, vagy
csaláson alapuló eredmények kiszűrhetők.
|
|
|
|
|
Erich Fromm
filozofus, humanista
Frankfurt am Main, Németország, 1900.
március 23. – Murato, Svájc, 1980. március 18.
1947-ben jelent meg „Pszichoanalízis és
etika” című írása, valamint koncepciója a marketingorientációról. Ebben az
évben keletkezett „Az önmagáért való ember. Az etika pszichológiai
alapjainak vizsgálata”. E művében született meg a karakter fogalma, mely
azt a kapcsolatot tartja, amely az egyént a világhoz köti. 1955-ben került
napvilágra „Kiutak egy beteg társadalomból” című írása. Ebben az évben
védőbeszédet mondott a közösségi szocializmus mellett. 1956-ban jelent meg
a világsikert aratott „A szeretet művészete”, melyben azt kutatja, hogy a
modern világban hogyan lehetne megőrizni az emberi tudat, az emberi
szubjektum integritását. Fromm szerint emberi mivoltunkat, ha nem is a
szeretet által nyertük el, de a szeretet nélkül fenntartani nem volnánk
képesek. A szeretet létünk egyik alapfeltétele, vagy másként: egyfajta
válasz a lét kérdéseire. Fromm szerint: „Az ember minden korban és minden
kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást
találnia, hogyan győzze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az
egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a
világegyetemmel. Az emberi faj csecsemőkorában még egynek érzi magát a
természettel. A föld, a növények, az állatok még az ember világa.”
1957-ben belépett az amerikai békemozgalomba, tiltakozva az USA
atomfegyver politikája ellen. 1959-ben jelent meg „Sigmund Freud.
Személyisége és munkássága”, 1961-ben „Az emberkép Marxnál” című könyve,
valamint egy műve az amerikai külpolitikáról. 1962-ben részt vett a
moszkvai békekonferencián. Ebben az évben jelent meg „Az illúziók másik
oldala” című írása. 1964-ben adták közre „Az emberi szív” című munkáját,
melynek fő témája a nárcizmus felhasználása társadalmi méretekben. Lapjain
az író a gyűlölet, a rombolás, az agresszivitás pszichés feltételeit, az
emberi viselkedés negatív aspektusait veszi szemügyre. 1965-ben erősen
elkötelezte magát a békepolitika mellett, és a vietnami háború ellen.
Ebben az évben adták ki Marcuse-zal, Blochhal és másokkal közösen a
„Humanista Szocializmus” című gyűjteményes munkájukat. 1966-ban jelent meg
„Olyanok lesztek, mint az Isten” című műve. E tanulmánya az Ótestamentum
elemzése, melyben a vallásos tapasztalást és annak fejlődési állomásait
vizsgálja. 1968-ban látott napvilágot „A remény revolúciója”. 1973-ban
adták közre „Az emberi destruktivitás anatómiája” című könyvét. 1976-ban
került a nyilvánosság elé „Birtokolni vagy létezni” című írása.
|
|
|
|
|
Carl Gustav Jung
svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus
Kesswil, Svájc, 1875. július 26. – Küsnacht,
Svájc, 1961. június 6.
A mások által hagyományosan leírt három
jelenségen túl (idő, tér, okság) létezik egy negyedik, ez a szinkronicitás.
Szinkron jelenségekről akkor beszélünk, ha valamilyen külső esemény és egy
belső (archetipikus) esemény véletlen módon egybeesik, egy időben jelenik
meg. Erre példa: meghal egy ember és megáll az óra a halottas szobában.
Ezek a jelenségek vonatkozhatnak életre, halálra, születésre, szerelemre
stb. Akkor tapasztal az ember szinkronicitást, amikor szoros kötődés
alakul ki vagy szűnik meg közte és egy másik ember között. Jung szerint az
egymás utáni álmokat álomsorozatokként kell elemezni, ahogy a tudat
tudatfolyamatot alkot, úgy a tudattalan is. Az álmok feladata, hogy
kompenzálják a tudatos részt, hogy fennmaradjon az egyensúly. Az álom egy
belső színház, aminek a tudattalan a rendezője, minden szereplő egy-egy
személyiségrészünket képezi. Jung szerint az álom prospektív (előrejelző)
szereppel rendelkezhet, egyfajta intuíció a jövőről. Itt megmutatkozik
misztikus gondolkodása (Freud ezzel ellentétben azt állította, hogy az
álom a múltról szól). Jung megkülönböztetett hétköznapi álmokat és
archetipikus álmokat. Utóbbiak főleg kritikus élethelyzetekben jellemzőek,
nagyon megmozgatják az embert, mindig mitológiai tartalmúak. Álomfejtéskor
az álomban található szimbólumok megfejtése nem ad megoldást az álom
jelentésére. Jung tanítványainak azt mondta, hogy tanulják meg a
mítoszokat, szimbólumokat, aztán felejtsék el őket. Egy egyén álmának
elemzésekor fontos a szimbólumok jelentésének figyelembe vétele mellett az
egyénnel szóasszociációs vizsgálatot végezni, hogy kiderüljön, az egyénnek
személyesen mit jelentenek azok a tartalmak, amelyek megjelentek az
álmában. Jung a neurózist a kreativitás egy formájának, vagyis nagy emberi
teljesítménynek tartotta, ezáltal a lélek mozgásban van, meg akarja oldani
a problémát. Jung által legitimmé vált, hogy az embernek vannak
spirituális igényei. Jungot tekinthetjük a transzperszonális pszichológia
egyik meghatározó képviselőjének (ez határterületet képez a tudomány és az
ezoterika között).
|
|
|