A finn konyha

A gazdálkodással és élelmiszerismerettel foglalkozó Elintarviketieto Oy 1995-ben faggatta a finneket arról: milyen ételeket is tálalnak fel otthon. A felmérés szerint a 10 leggyakoribb finn étel:

• Lihapullat (húsgombóc)

• Jauhelihakastike (darált hús, barna mártásban)

• Makaroonilaatikko (rakott tészta) (Elõregyártottan is kapható, minden supermarketben megtalálható)

• Lihakeitto (húsleves) (De nem azonos a magyar húslevessel!)

• Pizza

• Makkarakeitto (kb. virslileves)

• Ruokasalaatti (saláta)

• Makkara/Nakkikastike (Kolbász, virsli mártásban)

• Keitetyt/Paistetut nakit (fõtt/sült virsli)

Ugyanebből a felmérésből kiderül, hogy a finnek külföldi vendégeik számára
otthon legszívesebben feltálalt ételeinek listája így fest:

• Karjalanpaisti (karéliai sült)

• Peruna (burgonya)

• Karjalanpiirakka (karéliai pirog)

• Kala (hal)

• Lohi (lazac)

• Lihapulla (húsgombóc)

• Salaatti (saláta)

• Perunamuussi (burgonyapüré)

• Kotimainen marja (hazai bogyó)

• Savukala (füstölt hal)

• Poronkäristys (rénszarvaspörkölt)

• Ruisleipä (rozskenyér)

• Lakka (mocsári hamvasszeder)

A HAL (kala)

"Finnországban számos ízletes halfajta él, amelyeket egyenesen kötelező megkóstolni. Magát az országot is fel lehet osztani heringes, nagymarénás és törpemarénás vidékekre. Az Északi-öböl (Pohjan- lahti) partjainál a nagymaréna, a Finnöböl (Suomen Lahti) vizeiben pedig a balti hering a jellegzetes halfajta. Az ország belsõ területe a törpemaréna birodalma, míg a Lappföld (Lappi) a lazacról ismert világszerte. De nem szabad kihagyni a csukát (hauki), a sügért (ahven) és a fogast (kuha) sem! A törpemaréna, a nagymaréna, a menyhal (made) és a lazac ikrája (mati) feltétlenül a finn gasztronómia elitjéhez tartozik. A halakat többféle módon készítik: a legősibb mód-szer a füstölés, a sütés parázson és a szárítás. A halakat főzik, sütik, párolják, pácolják és nyersen fűszerezik. Többek között kocsonyát, pirogot és számtalan más halételt készítenek. - olvashatjuk Major Árvácska könyvében.

A KENYÉR (leipä)

Sok a jóízű finn kenyér. A savanyú, vagy az egész rozs-szemes savanyú kenyér olyan különleges csemege, amit Finnországon kívül másutt nem is nagyon ismernek. Távol a hazájától a legtöbb finn ezután sóvárog. A savanykás, lapos száraz rozskenyér (hapankorp-pu) a különféle alakú ugyancsak száraz kenyér (nakkileipä), vagy a Väinämöinenrõl elnevezett palttoon-nappi megkóstolásra érdemesek. A különféle pirogok és sós tészták ízletes falatkák.

VÁLTOZÓ VILÁG 46.

Finnország

K R M

Dolgozni, vállalkozni, élni Finnországban

Finnország telefonkönyve

Reguly Antal így vélekedett a finn étkezésről: "Táplálékuk és ételeik elkészitési módja a lehető legrosszabb. Napi táplálékuk a sós nyers hal és az édes vagy savanyú tej, a húst is mind lesózzák vagy megfüstölik, egyedül a burgonya és a zabkása az, amit melegen esznek. De ünnepeiken jobb ételeket is kap az ember, kávét pedig mindig." Ezeket a nem túl hízelgő sorokat Reguly 1840-ben írta, tehát akkor, amikor Finnország lakosságának mintegy fele szükségtáplálékon élt, olyan ételeket evett, amelyek csak 40%-ban voltak alkalmasak emberi fogyasztásra. "Volt idő, mikor éhezni azt jelentette, hogy az ember finn." - tartja a mondás. A finn történelem lapjain és a hagyományokban megőrződtek a különösen ínséges esztendők (pl.1695-97:az ún. "nagy halálévek") emlékei. A legutolsó nagy éhínség nem is olyan régen, 1867-68-ban pusztított Finnországban. Ez a két év volt a kb. tíz évre nyúlt "bibliai szűk esztendők" közül a legnehezebb. Ruovesi, Orivesi vidékén minden hatodik ember áldozatául esett. A kormány kérésére szakemberek járták a falvakat és tanították a népet, hogy kell zuzmóból, mohából ehető kenyeret sütni. Ilyen körülmények között a finn konyhaművészet csak későn indulhatott fejlődésnek. Az ősrégi népi ételek, étkezési módok, evőeszközök, vedények a finn parasztgazdaságok többségében az 1920-as évekig, helyenként a 2. világháborúig is fennmaradtak. A nemesség és a polgárság étkezési szokásai a gusztáviánus kortól (az 1770-es évektől az 1810-es évekig) kezdve mentek át jelentős változáson. Ekkor kezdődött - svéd közvetítéssel - a francia hatás, amely szerencsésen keveredett a szintén franciás jellegű orosz konyhaművészettel. Természetesen mind a svéd-finn, mind az északi orosz népi táplálkozásnak voltak közös, a földrajzi adottságoktól függő jellegzetességei, bár a pravoszláv vallásúak étkezési szokásai jelentősen különböztek az említettekétől. Végeredményben a finn konyha rendkívül változatossá, könnyeddé, ízletessé, táplálóvá alakult. Mindemellett vannak olyan különlegességei, amelyekkel Finnországban járva alkalmunk lesz megismerkedni.

Szíj Enikő: Finnország c. útikönyvéből (Panoráma, Budapest, 1979)

Major Árvácska

Suomi, természetesen

A finn konyha

(részletek)

Major Árvácska: Suomi, természetesen című könyvében (Lokki-Sirály Könyvek, Budapest, 1998) így ír a finn konyháról: "A mai finn konyhában egyaránt tükröződik a hagyomány és a nemzetközi jelleg: a legerősebben a két szomszéd, Svédország és Oroszország hatása érezhető. Valaha a finnek is azt ették, amit a természet kínált és amire lehetőségük adódott, többségük száz évvel ezelőtt még igen egyszerű ételeket fogyasztott. Az akkori ételválaszték rozskenyérből (ruisleipä), burgonyából (peruna), sózott halból (suolakala) és egyfajta savanyú tejből (piimä) állt. A burgonya, a kenyér, a halfélék és a tejtermékek (maitotuote) mai is a finnek alapételeinek számítanak. A Magyarországon oly mindennapos búzából (vehnä) sütött puha kenyér egykor főúri kiváltság volt a finneknél, s húst (liha) alig ettek. Az életszínvonal emelkedésével azonban általános lett a búzakenyér fogyasztása, s a hús is szinte mindennapi eledellé vált."
"Harminc éve az egészségügyi meggondolások meghatározó tényezõi a finnek étkezési kultúrájának. A 70-es évektõl kezdve egyre csökken az állati zsiradék (eläinrasva) használata, s a zöldség (kasvis), a gyümölcs (hedelmä) és a bogyók (mansikka, mustikka stb.) fogyasztása jelentõsen megnõtt. A finnek mindig is szorgalmasan ették a gyökeres növényeket:a burgonyából,a karórépából (lanttu) és a sárgarépából (porkkana) sütõben készült rakott ételek (laatikko) már jó ideje hozzátartoznak a finn terített asztalhoz. Ugyanígy használatos a cékla (punajuuri) és a karalábészerû nauris.Igaz,meglehetõsen sok virsliszerû kolbász is fogy. Egy régi szólás szerint a finnek legkedvesebb zöldségféléje a kolbász, azaz a makkara. A mai finn fiatalok gyerekkoruktól hozzászoknak a gyárilag elõállított készételekhez. Sokuk számára a hagyományos finn töltöttkáposzta (kaalikäärylä) egzotiku-sabbnak tûnik, mint a pizza. A kutatók hisznek abban, hogy a jövõben visszatér az egyszerû, otthoni koszt."

Bokor Judit: Finn konyha

Előszó

(részletek)

".. S hogy most már valóban az étkezési szokásokról is szó essék, elöljáróban le kell szögezni: ezek a kultúra egészének egy darabkáját képezik, s természetesen magukon viselik ennek a kultúrának megannyi sajátosságát. Amikor pedig egy kortárs nemzet konyhájáról beszélünk, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy abba éppúgy beletartoznak a hagyományos, népi ételek, mint a mai életformához kötődő, s esetenként a táplálkozástudomány eredményeit asztalunkra varázsló fogások is. Ezt főképp azért kell hangsúlyoznunk, mert a szerző az itt leírtakat saját, öt éven át "felszippantott" élményanyagára építi; a recepteket tehát nem olyan ember gyűjtötte és állította össze, aki a finn konyhán nőtt volna föl, azt "belülről" ismerné. Milyennek ismerte meg egy hosszabb megfigyelésre lehetőséget kapott magyar háziasszony a finn konyha-technika "fogásait", a hétköznapok és az ünnepek ízeit s az étkezési szokásokat: erről fog szólni ez a könyv."

"Mai finn életmód - étkezési ritmus: Finnországban sincs másként, mint bármely más, fejlett országban. A nők nagy rész munkába állt. A gyerekek az iskolában étkeznek (a világon egyedül álllóan az alsó tagozatos gyermeke ingyenes iskolai étkezésben része-sülnek!), a dolgozók a munkahelyükön ebédelnek, így a családi étkezések számára a hétköznap esték és a hétvégék maradtak meg. Ilyenkor aztán előtérbe kerül a készen vagy félkészen vásárolható ételek felhasználása, annál is inkább, mert ezek bőségesen és elérhető áron állnak a háziasszonyok rendelkezésére. Alapvetően ezek a körülmények határozzák meg a mai finn ember étkezési ritmusát s magát az étkezések tartalmát is, de mindkettőbe erőteljesen <<beleszól>> a modern táplálkozástudomány aktuális eredményeinek tudatosan, a központi egészségnevelési program által támogatott gyakorlattá változtatási szándéka is. Ennek megfelelően ma általánosan elfogadott irányelv a "sokszor keveset" étkezési ritmus meghonosítása, amely jól összeegyeztethető a munkából, iskolából hazatérő család étrendjével."

"A reggeli bőséges, változatos, de szénhidrátban szegény. Mindig tartalmaz friss zöldség-, gyümölcsfélét és tejterméket, a kenyér lehetőleg kevert vagy barna. A tízórai szerepét a kávézás tölti be, majd viszonylag korán, 11 és 12 óra között fogyasztják el a nap első főtt ételét (lounas), amely általában nem túl sok, kevéssé megfőzött vagy hirtelen sült hús mellett bőségesen tartalmaz zöldségeket. Az ebédhez fogyasztott ital friss gyümölcslé vagy - még gyakrabban - tej vagy aludttej. (Vagy víz - a szerk.) A második fő étel (päivällinen) elfogyasztására közvetlenül a munkaidő után (5 óra körül) kerül sor, tartalma nagyjából megegyezik az előbbiével. Ezután estefelé már csak egy könnyű, magyar értelemben vacsorának aligha nevezhető étkezés következik (iltapala), amely általában néhány csésze kávéból vagy teából és egy szelet vékony kenyérből, esetleg gyümölcsből áll."

"Az egészséges táplálkozási szokások meghonosítását nem lehet elég korán kezdeni: már az óvodás gyermekek értékrendjében is egy étel "finom"-mal egyenértékű dicséretnek számít, ha azt mondjuk róla, hogy "egészséges". - olvashatjuk az előszóban.

A gyerekzsúr

"... S végül ide kívánkozik még a családban lévő gyermekek számától függően évente csak néhány alkalommal sorra kerülő születésnapi gyermekzsúr menüje. Az asztalt ilyenkor kedvesen, általában eldobható, színes tányérokkal és pohárajak terítik meg, és változatos díszítményekkel ékesítik. A menüben a torta nem annyira nélkülözhetetlen kellék, mint nálunk, s ha általában mégis feltálalják, azt inkább csak a gyertyaelfújás s a születésnapi üdvözlő dal eléneklésének szertartásáért teszik. Biztosan megkínálják viszont a gyermekeket valamilyen szörppel, gyümölccsel, zöldséggel (lsd.a 2. képen a megtisztított répákat az üvegtálban), ropival vagy más sajtos-sós ropogtatnivalóval, esetleg pattogatott kukoricával és sajtkockákkal, és - manapság egyre gyakrabban - fagylalttal. Ez utóbbi még a tortát is helyettesítheti, ha megfelelően tálalják". - olvashatjuk Bokor Judit könyvében.

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A világ helyzete, 2008

Babits Mihály: Az európai irodalom története, 1943

Hees, Frank Erhard: Belgium, 1993

Pevsner, Nikolaus: Az európai építészet története, 1972

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...