Francesco Petrarca

 Életrajz

Arezzóban született, 1304. július 20-án, ser Petracco firenzei jegyző és Eletta Canigiani első gyermekeként. Apját, a fehér guelfek hívét 1302 októberében száműzik Firenzéből. A család előbb Arezzóba, majd Incisába, végül Pisába költözik. 1312-ben a korabeli pápai székhely, Avignon mellett, Carpentras-ban telepednek le, ahol Petrarca megkezdi tanulmányait Convenevole da Prato irányítása alatt. Később jogot tanul Montpellier-ben és Bolognában, majd apja halálakor, 1326 áprilisában visszatér Avignonba, ahol elmélyült filológiai tanulmányokat folytatva is vidám, nagyvilági életet él.

1327. április 6-án, nagypénteken, a Santa Chiara templomban pillantja meg először Laurát, életének nagy szerelmét s verseinek legfőbb ihletőjét. 1330-ban fölveszi az alsóbb papi rendeket és Giovanni Colonna bíboros szolgálatába áll. A Colonna család támogatása révén európai utazásokat tesz, melyre megismerésvágya és belső nyugtalansága egyaránt sarkallja. 1337-ben jut el először az általa oly sokszor dicsőített Rómába, majd megelégelve a mozgalmas életet, visszavonul a Sorgue forrásvidékére, Vaucluse-be. 1353-ig életének napjait hol itt, hol Avignonban tölti, de saját bevallása szerint is "nagy megszakításokkal", mert hosszabb időt tölt Parmában, valamint megfordul többek között Nápolyban, Veronában, Padovában és Mantovában is.

Nem utolsósorban ügyes önmenedzselése eredményeképpen, 1341. április 8-án, miután vizsgát tett Anjou Róbert nápolyi király előtt, a Capitoliumon költővé koronázzák. 1347 újabb fordulópontot jelent az életében: Cola di Rienzo római felkelését támogatva szakít pártfogóival, a Colonnákkal, és élesen bírálja a pápai udvar itáliai politikáját. November 20-án Rómába indul, de végül nem teljesen világos okokból lemond tervéről és nem csatlakozik Cola akciójához. A következő éveket különböző észak- és közép-itáliai városokban tölti. 1351 nyarán a pápa hívására visszatér Provence-ba, ahol csaknem két évig marad, majd 1353 májusában végleg Itáliába költözik. A Visconti család uralta Milánóban telepedik le, amiért firenzei barátai élesen bírálják. 1361-ig marad ott, közben a Viscontiak megbízásából követi minőségben Prágában és Párizsban is megfordul.

1361 és 1368 között rövid ideig Padovában, majd évekig Velencében él leányával, Francescával és két unokájával, akik közül kedvencét, Francescót elveszti: fia, Giovanni 1361-ben bekövetkezett halála után így újabb súlyos csapás éri a költőt. Több levelet vált ez idő tájt művelt barátaival, akik mesterükként tekintenek rá, köztük Boccaccióval. 1368-ban Padovába költözik, ahol két évig marad, majd életének utolsó esztendeit egy Arquà nevű falucskában tölti. Itt éri a halál 1374. július 19-én.

Francesco Petrarca a Wikipédiában

Művei

Francesco Petrarca Daloskönyve (Részletek)

Ajánlott irodalom

Bartha Dénes: A XVIII. század magyar dallamai: Énekelt versek a magyar kollégiumok diák-melodiáriumaiból (1770-1800). Budapest, 1935.

Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok. 1785–1848. Budapest, 1963.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Kazinczy Ferenc: Jót s jól! Kazinczy-breviárium, 1981

Nagy Júlia: Református kollégiumi irodalom és kultúra a XVIII-XIX. században, 2000

Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565–1840.). Budapest, 1963.

Szauder József: Az éj és a csillagok. Budapest, 1980.

Szeli Valéria, Várady Géza (szerk.): Életrajzok - Életrajzi regények bibliográfiája, 2003

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu