Babits Mihály

Életrajz

Babits Mihály a két világháború közötti magyar polgári irodalom egyik irányítója, a Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő képviselője. Apja királyi táblabíró volt. A pécsi cisztercita gimn.-ban, majd 1901-től 1905-ig a bp.-i tudományegyetem bölcsészkarán tanult és itt, Négyesy professzor stílusgyakorlatain kötött egész életre szóló barátságot Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával és Oláh Gáborral. 1902-től kezdve különböző lapok és folyóiratok közölték verseit és műfordításait. 1905–06-ban gyakorló tanár a bajai cisztercita gimn.-ban, 1906-ban szerezte meg a magyar-latinszakos tanári oklevelet. 1908-ig Szegeden, majd 1911-ig Fogarason tanított. Ehhez az időszakhoz fűződnek első nagyobb irodalmi sikerei: a nagyváradi Holnap antológia 1908-ban és 1909-ben közölte legreprezentatívabb verseit, az 1908-ban megindult Nyugat állandó munkatársa. 1909-ben megjelent első verseskötete (Levelek Irisz koszorújából). 1911–16-ban az újpesti, aztán a bp.-i tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy utcai gimn.-ban tanított. Az I. világháború kitörését ellenérzéssel fogadta és 1915-től kezdve több pacifista szellemű versben adott éles hangot békevágyának: Ezekkel a költeményeivel, különösképpen a Fortissimóval (amely miatt 1917-ben elkobozták a Nyugatot) annyira magára haragította a hivatalos Mo.-ot, hogy kénytelen volt lemondani tanári állásáról. Nagy lelkesedéssel üdvözölte a háború végét jelentő polgári forradalmat, majd a köztársaság kikiáltását is. 1919. máj.-tól az egy.-en a világirodalom és modern m. irodalom tanára. De már a Tanácsköztársaság idején meghasonlott önmagával, újra befelé fordult, a Tanácsköztársaság bukása után megfosztották katedrájától, tanári nyugdíjától és egyéb megaláztatások érték. 1919 őszén közzétette Magyar költők ezerkilencszáztizenkilencben c. tanulmányát. A l’art pour l’art esztétika fő hirdetőjévé vált, ez határozta meg írói, irodalomirányító magatartását; a hivatalos, akadémikus irodalomtól elkülönülő, humanista módon gondolkodó, de a baloldali tendenciák harcait nem vállaló polgári írói tábor vezetője lett. Ezentúl kizárólag az irodalomnak élt. 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (Török Sophie költőnőt). A házasságát követő évtől kezdve változó társszerkesztőkkel (köztük 1930-tól 1933-ig Móricz Zsigmonddal) együttműködve, majd 1939-től egyedül szerk. a Nyugatot, 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora. E kettős pozíciója révén igen nagy befolyásra tett szert a m. irodalmi élet irányításában. 1930-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Sok fiatal író – Illyés Gyula, Gelléri Andor E., Szabó Lőrinc, Pap Károly stb. – útjának volt az egyengetője, de József Attila tehetségét – részben személyes természetű sérelem miatt – csak élete végén ismerte el. A 20–30-as években is alig múlt el esztendő anélkül, hogy egy v. több könyve ne jelent volna meg. 1938-ban súlyos gégeműtétet hajtottak végre rajta. Egyre súlyosabbá váló betegsége ellenére is folytatta a munkát. Közben a fasizmus és a II. világháború veszélyének fokozódása mindjobban kimozdította elszigeteltségéből, és egyre határozottabban, egyre élesebb hangon fordult szembe az embertelenség erőivel. A Jónás könyve (1938), költői pályáját lezáró verses remekmű, már nyílt szembefordulás a fasizmussal és bátor önbírálat is: a világtól, a politikától elzárkózó művészi magatartás elítélése. Gégerákban halt meg. – Irodalmunk egyik legnagyobb formakultúrájú költője volt. Formai cizelláltságú költeményei, a dunántúli dzsentrivilág és a lateinerréteg századeleji pusztulását ábrázoló regényei és novellái, valamint tanulmányai, ez utóbbiak vitatható szempontjaik ellenére is, a m. irodalom és próza történetének jelentős állomásai, műfordításai nyelvi gazdagságát és nagy nyelvművészetét mutatják. Lefordította Dante Divina Commedia c. művét.

Babits Mihály a Magyar Életrajzi Lexikonban

Nagy László a Wikipédiában

Élete regénye

Életrajzok a Változó Világban

Babits Mihály: Keresztül-kasul az életemen. [Török Sophie "Költészet és valóság" c. írásával.] Szentendre 1997, Kairosz, 178 p.

Csányi László: Babits átváltozásai. Budapest 1990, Szépirod. K., 241 p., ill. (Egyéniség és alkotás.)

Kardos Pál: Babits Mihály. Budapest 1972, Gondolat, 668 p.

Pók Lajos: Babits Mihály alkotásai és vallomásai tükrében. (2. kiad.) Budapest [1970], Szépirod. K., 215 p., ill. (Arcok és vallomások.)

Rába György: Babits Mihály. Budapest 1983, Gondolat, 326 p., [40] t. (Nagy magyar írók.)

Török Sophie: "most én vagyok hang helyetted...". Török Sophie Babits Mihályról. (Összeáll., szöveggond., utószó, jegyz.:Téglás János.) Budapest 2000, Palatinus, 246 p., ill.