Politikai gyilkosságok - Változó Világ magazin

A gyilkosságok krónikája

1901

1901. szeptember 28. – Az amerikai megszállók Jacob H. Smith tábornak parancsára tömeggyilkosságot követnek el a Fülöp szigeteki Balangigában.

1914

1914. július 31. – Egy a nacionalista sajtó által feltüzelt fanatikus fiatalember, Raoul Villain Párizsban a rue de Montmartre-i Café du Croissant kávéházban lelövi Jean Jaurèst. (A gyilkost, mivel hazafias felindulásból cselekedett, a háború után felmentették.)

1948

1948. január 30. – Miközben Mahatma Gandhi arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben egy szélsőséges nacionalista lelőtte.

1973

1973. szeptember 11. – A hadsereg által végrehajtott puccs során az elnöki palota ostroma közben meghalt meg Salvador Allende. Allende szeptember 11-én reggel arról értesült, hogy a valparaísói flotta fellázadt ellene és követeli a lemondását. Telefonon is beszélt a puccsistákkal, akik visszalépéséért cserébe felajánlották neki az országból való szabad eltávozást. Allende visszautasította az ajánlatot, mire a légierő megkezdte a kormányzati negyed bombázását; az elnöki Moneda-palotát szárazföldi egységek is ostrom alá vették. Az elnök – életben maradt orvosa és a hadsereg szerint is – a Függetlenség Termében tartózkodott, amikor egy géppuskával hátulról lelőtték. A puccsal kezdődő időszakot kirívó kegyetlenség, politikai gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harminc ezren kényszerültek emigrációba. A hatalomátvételt követően a CIA azt állította, hogy nem volt „közvetlen szerepe” a történtekben; Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerint a puccsot nem az USA „követte el”, de „megteremtette a legfontosabb feltételeit”. Később nyilvánosságra került dokumentumokban viszont az olvasható, hogy az USA kormánya és a CIA 1970-től kezdve folyamatosan tervezte Allende megbuktatását. Sajnos az Egyesült Államokban a puccsal kapcsolatos legfontosabb iratok még mindig titkosítva vannak, így a hatalomátvételben való részvétel mértéke egyelőre nem tisztázható.

1981

1981. október 6. – Szadat egyiptomi elnök 1981 szeptemberében elrendelte elnöksége legnagyobb hajtóvadászatának megindítását ellenfelei ellen. A hivatalos adatok szerint mintegy 1600 ellenzékit börtönöztek be, többek között diákokat is. Alig egy hónappal ezután, 1981. október 6-án Szadatot meggyilkolta az Egyiptomi Iszlám Dzsihád nevű iszlámista szervezet. A merényletre egy, a Jom Kippur-i háború emlékére tartott díszfelvonulás alkalmával került sor. Az egyiptomi elnököt négyszeres biztonsági intézkedések védték, és a felvonuláson résztvevő katonáknál nem lehetett lőszer – csakhogy az ezért felelős tisztek éppen mekkai zarándoklatukon voltak. A tömeg felett elszállt egy Mirage vadászgép, amivel elterelték a figyelmet, közben egy csapatszállító megállt az elnöki lelátó előtt. A kiszálló hadnagy szalutált, Szadat pedig felállt, hogy fogadja a tisztelgést. Ekkor a teherautóból előrontó, Halid Iszlambuli alezredes vezette fegyveresek gránátokat dobtak és fegyvereikkel lövéseket adtak le az elnökre, aki azonnal életét vesztette. A magas rangú nézők pánikszerű menekülése közben és a kialakuló tűzharcban heten meghaltak – köztük a kubai nagykövet és egy ortodox pap – és huszonnyolcan megsérültek, így például Hoszni Mubarak alelnök, Butrosz Butrosz-Gáli külügyminiszter, később ENSZ-főtitkár, James Tully ír védelmi miniszter, valamint további diplomaták és tisztviselők. Az összeesküvőket bíróság elé állították, és 1982 áprilisában kettejüket sortűz, hármójukat pedig kötél által kivégezték.

1984

1984. október 31. – Két szikh testőre meggyilkolta Indira Gandhit. Ennek közvetlen oka az volt, hogy amikor a szikhek függetlenedni akartak, Gandhi utasítást adott a szikhek által szent helynek tekintett központjuk elfoglalására. Szikh testőreiben ez szörnyű felháborodást keltett. A gyilkosság hírére India-szerte etnikai zavargások törtek ki, amelyekben sok ezer szikh halt meg.

1986

1986. február 28. – Stockholmban merénylet áldozata lett Olof Palme. A tragédia megrázta a svéd közvéleményt, különösen, hogy az elkövetőt nem sikerült elfogni, illetve elítélni. Egy feltételezett gyilkost elfogtak, és Palme felesége fel is ismerte, de jogi megfontolások miatt – Palme felesége a szembesítés előtt már látta a feltételezett elkövető fényképét a sajtóban – az illetőt végül felmentették. A svéd bűnüldözés és igazságszolgáltatás kudarca hosszú évekig foglalkoztatta a svéd és a nemzetközi közvéleményt.

1991

1991. május 21. – Két évvel a kormányfői posztról való leköszönése után a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű Srí Lanka-i terrorszervezet bombamerényletének áldozatává vált Radzsiv Gandhi, aki édesanyja, Indira Gandhi meggyilkolását követően vette át az ország irányítását.

1999

1999. október 27. – Ismeretlen fegyveresek betörnek az örmény parlament ülésére és tüzet nyitnak Vazgen Szargszian miniszterelnökre, aki életét veszti. A merényletnek további hét halálos áldozata van.

2000

2000. augusztus 25. – Ivan Stambolicot, Szerbia volt elnökét, a szerbiai kommunista párt exelnökét a belgrádi Kosutnjak parkban rabolták el ismeretlenek. Stambolic kocogás után pihent a padon, amikor fegyveresek betuszkolták a mikrobuszba, és elhajtottak. Holttestét 2003-ban találták meg. Gyilkosait megtalálták, és elítélték.

Hirdetés X

Névsor

Allende [Salvador Allende Gossens] (1908. június 26.[1], Valparaíso – 1973. szeptember 11., Santiago de Chile) – Chilei közéleti személyiség, orvos, 1970 és 1973 között Chile elnöke. Az 1920-as években, orvostanhallgatóként kezdett érdeklődni a politika iránt: részt vett a Carlos Ibáñez del Campo ezredes diktatúrája elleni tiltakozásokban. A Chilei Diákok Szövetségének (FECH) elnökhelyettesévé választották. 1929-ben belépett a szabadkőművesek közé és csatlakozott az Avance (Előre) mozgalomhoz. A Marmaduque Grove vezette Ibáñez-ellenes felkelés leverése után letartóztatták, később szabadon engedték. Ezt követően az 1933-ban alakult Szocialista Párt valparaísói szervezetének titkára lett; 1937-től a párt parlamenti képviselője. 1938-tól 1940-ig egészségügyi miniszter a radikális párti Pedro Aguirre Cerda kormányában. 1945-ben nagy többséggel a valparaísói körzet szenátorává választották. 1966-ban a szenátus elnökévé választották. 1968-ban személyes védelme alá helyezte az Ernesto Che Guevara vezette bolíviai gerillahadsereg túlélőit; emiatt sok támadás érte, követelték a lemondását. Ugyanebben az évben elítélte a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulását.
1969-ben létrejött a chilei Népfront (Unidad Popular), amely a szocialistákat, a kommunistákat és más kisebb baloldali pártokat tömörítette. A Népfront Allendét jelölte az 1970. szeptember 4-ei elnökválasztásra; ezen a szavazatok 36,2%-át szerezte meg – 1,3%-kal többet, mint riválisa, Alessandri. Mivel azonban egyikük sem szerzett abszolút többséget, a végső döntést a chilei alkotmány alapján a parlamentnek kellett meghoznia. Itt a baloldali pártok a kereszténydemokraták segítségével Chile elnökévé választották Allendét. A támogatásért cserébe az elnök támogatta a kereszténydemokraták tízpontos alkotmánymódosítási javaslatát. A választást követően, még beiktatása előtt, Allende ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg.

Gandhi [Indira Gandhi] (Allahabad, India, 1917. november 19. – 1984. október 31.) – Indiai politikus. Édesapja Dzsaváharlál Néhrú, aki korábban elsőként töltötte be – és mintegy 17 éven át meg is tartotta – India kormányfői tisztét. Gandhi két cikluson keresztül volt India miniszterelnöke. Első ízben 1966. január 19. – 1977. március 24-éig. Majd 1980. január 15-től újra elnökölt 1984. október 31-éig.

Gandhi [Mahatma Gandhi] (Porbandar, Gudzsarát állam, 1869. október 2. – Újdelhi, Delhi állam, 1948. január 30.) – Indiai jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. Egész életében India függetlenségéért, a hinduk és a muzulmánok megbékéléséért, az erőszakmentesség felülkerekedéséért harcolt. 2007 júniusában az ENSZ közgyűlése október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.

Gandhi [Radzsiv Gandhi] (Mumbai, 1944. augusztus 20. – 1991. május 21.) – Indiai politikus, miniszterelnök.

Jaurès, Jean (Castres, 1859. szeptember 3. - Párizs, 1914. július 31.) francia szocialista politikus, történész és filozófus. Egy vidéki polgárcsalád gyermeke. Apja: Jules Jaurès, édesanyja: Adélaïde Barbaza, testvére Louis Jaurès (a francia haditengerészet admirálisa lett). Ösztöndíjjal, Párizsban az École Normal Superieure-ben tanult Henri Bergsontól filozófiát. Huszonöt éves korában már képviselő és a filozófia tanára. Tanárként Albiban és Toulouse-ban dolgozott. A szociális haladásért harcoló politikus volt. 1902-ben létrehozta a Francia Szocialista Pártot. Ő alapította és szerkesztette 1904-ben a l'Humanite című napilapot. Előbb polgári radikális volt, majd 1893-tól független parlamenti képviselő lett. A Dreyfus-per során barátjával, Émile Zolával kiállt Dreyfus mellett. Élharcosa volt annak a pacifista mozgalomnak, amely a 19. század Európájának egyik vágyálmát fogalmazta meg. A szarajevói merénylet után minden erejével igyekszik megvédeni a békét. A II. Internacionálé sikertelenül próbálta a háborút megakadályozni, Brüsszelben hatalmas nemzetközi békekongresszust hívtak össze, a szocialisták megkísérelték megmenteni Európát a konfliktustól. 1914. július 29-én itt a franciák nevében ő szólalt fel. Látnokként hirdette 1914-ben: „Ha a háború kitör, borzalmas lesz, és elképzelhetetlen méreteket ölt. Először válik általános világháborúvá, amely elborít minden kontinenst… Bolygónk piroslik majd a kiontott vértől.”

Palme [Sven Olof Joachim Palme] (1927. január 30. – 1986. február 28.) – Svéd politikus, 1969 – 1976 és 1982 – 1986 között Svédország miniszterelnöke. Palme egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban kezdte meg, 1948-ban Bachelor of Arts fokozatot szerzett. Tanulmányai alatt beutazta az országot. Ezután visszatért Svédországba, ahol 1951-ben jogi diplomát szerzett. Egy évig a Svéd Egyesült Diákszövetség elnöke volt. Egyetemi tanulmányai alatt szociáldemokrata meggyőződésűvé vált. 1953-ban Tage Erlander miniszterelnök kabinetjének munkatársa lett. 1958-ban szociáldemokrata képviselőként bekerült az akkoriban még létező közvetett választású svéd felsőházba. 1963-ban kb. helyettes államtitkári rangban lett a kormányzat tagja, majd államtitkár, 1967-ben pedig kultuszminiszter lett és így egyházi kérdésekkel is foglalkozott, bár addigra már kilépett a svéd (állam)egyházból. A tárca 1968-ban nevet változtatott és így Palme oktatási miniszter lett. 1969-ben Erlandert követte a miniszterelnöki székben.
Az 1973-as választásokon pártja szűk győzelmet aratott. Palme miniszterelnökként jelentős szociáldemokrata reformokat vezetett be, növelte a dolgozók beleszólását a munkahelyi ügyekbe, valamint új alkotmányt fogadtatott el, amely teljesen kiüresítette a királyság intézményét, és az így pusztán szimbolikussá változott. Az 1976-os választásokon a szociáldemokraták 40 évi kormányzás után ellenzékbe szorultak, és az 1979-es választásokon sem sikerült győzniük. Palme azonban továbbra is a szociáldemokrata párt vezetője maradt. 1980-ban az ENSZ képviseletében közvetített az Irak és Irán közötti háború lezárása érdekében.
1982-ben a szociáldemokraták élén újra kormányra került és folytatta szociáldemokrata irányultságú reformjait. 1985-86-ban konfliktusba került országa katonai vezetőivel, akik nem tartották elég erőteljesnek fellépését a Szovjetunióval szemben a Svédország elleni – teljesen nem bizonyított – szovjet, tengeralattjáróval elkövetett határsértések, kémkedési ügyek kapcsán. Palme politikai tevékenysége sok vitát váltott ki, bizonyos körökben kimondottan gyűlölték, más társadalmi csoportokban viszont rendkívül népszerű volt. Határozottan támogatta Fidel Castro Kubáját, Salvador Allende chilei elnököt. Élesen elítélte az 1968-as csehszlovákiai intervenciót, a Prágai tavasz leverését. 1972-ben, amikor az Egyesült Államok a vietnami háborúban karácsonykor hatalmas bombatámadást indított Hanoi ellen, Palme ezt a nácik bűneihez hasonlította. Emiatt az Egyesült Államok egy időre megszakította a diplomáciai kapcsolatot Svédországgal. A dél-afrikai kérdésben is éles ellentétbe került például Thatcher brit miniszterelnöknővel és Reagan amerikai elnökkel. Különösen aktív támogató politikát folytatott a fejlődő országok irányába.
1986. február 28-án Stockholmban merénylet áldozata lett. A tragédia megrázta a svéd közvéleményt, különösen, hogy az elkövetőt nem sikerült elfogni, illetve elítélni. Egy feltételezett gyilkost elfogtak, és Palme felesége fel is ismerte, de jogi megfontolások miatt – Palme felesége a szembesítés előtt már látta a feltételezett elkövető fényképét a sajtóban – az illetőt végül felmentették. A svéd bűnüldözés és igazságszolgáltatás kudarca hosszú évekig foglalkoztatta a svéd és a nemzetközi közvéleményt.

Szadat [Muhammad Anvar asz-Szadat] (Mit Abu l-Kóm, Minúfija kormányzóság, 1918. december 25. – Kairó, 1981. október 6.) – Arab politikus, katonatiszt, 1970-től haláláig Egyiptom elnöke.

Szargszian [Vazgen Szargszian] (?, 1959. március 5. – Jereván, 1999. október 27.) – Örményország miniszterelnöke.

Stambolic [Ivan Stambolic] (Brezova, 1936. november 5. – Belgrád, 2000. július 25.) – Szerb és jugoszláv politikus.

A Változó Világ bölcsességei

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad! (Szimeonov Todor)

Jobb tudni, mint megijedni. (Szimeonov Todor)

Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja. (Szimeonov Todor)

A tény kevés, a vélemény sok. (Szimeonov Todor)

Nincs új a nap alatt, csak a változó világ... (Szimeonov Todor)

Kezdő oldal	Olvasószolgálat	Médiaajánlat	Impresszum
Parvis	Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

Politikai gyilkosságok a 20. században

A Változó Világ bölcsességei