VÁLTOZÓ VILÁG

 

Merj tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Szimeonov Todor író, könyvkiadó (1947)

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

2019, XVIII. évfolyam

 

 

Április 29.

A magyarországi németek kitelepítéséről

 

 

   

 

 

 

 

 

Életrajzok

 

Net-Nyelv-Kultúra

  

 

X

 

Hirdessen 4625 magyar oldalon fix kattintási díjon a Netadclikkel! Csak az eredményekért fizet!

Hirdetés X

 

 

1949

1980

2008

Az év könyve

 

 

 

 

 

 

Mostanában sok szó esik – és nem csupán nálunk – az úgynevezett Benes-dekrétumokról. A néhai csehszlovák elnöknek a második világháborút követő rendeletei a magyarságot is súlyosan büntették, elsősorban azonban a német kisebbség ellen irányultak. Egyáltalán, a kelet-közép-európai németeket a második világháború után példátlanul megbüntették a győztesek. Ám Magyarországon is volt „németkérdés”. Elsősorban erről beszélgettem Szarka Lászlóval, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatójával.

 

– Hogyan született meg Magyarországon és térségünkben az a hatalmas német diaszpóra, amelynek döntő részét a második világháború után felszámolták?

A Kárpát-medence német népessége, hasonlóan Kelet-Közép-Európa német lakosságához, több történeti korban, több hullámban alakult ki. Tény, hogy különféle germán törzsek a honfoglalás előtt is jelen voltak ebben a régióban, de a honfoglalás előtti és a XX. századi németség között semmiféle etnikai vagy települési folytonosság nem létezett. Az első nagy betelepítések Magyarországon a XII. és a XIII. században történtek. Ekkor az államalapítás német katonanépessége után hospes, azaz vendég minőségben elsősorban városlakó németeket hívtak be királyaink: bányászokat, kereskedőket, kézműveseket, iparosokat az ország városiasodó területeire, jelentős kiváltságokkal ruházva fel őket, amivel megalapozták a szepességi városok és az erdélyi szász székek önkormányzati fejlődését.

– A magyar urbanizáció letéteményesei tehát a németek?

– Mind a magyarok, mind a szlávok által lakott térségekben, a Kárpát-medencében, de azon túl északabbra, keletebbre – vagyis például a lengyelek és az oroszok által uralt területeken – ezekben a századokban meghatározó volt a németek városalapító tevékenysége. A városi jog, a városépítés, a városi szerkezetek meghonosításában igen nagy szerepet játszott a németség.

– Amint azt a szépirodalomból, például Jókaitól is tudjuk, a betelepítések második nagy hulláma a török hódoltság után következett.

– Hamar világossá vált ekkor, hogy a Kárpát-medencében nincsen annyi ember, amennyire szükség volna. A hatalmas veszteségeket elszenvedő magyar népesség a szlovákokkal, románokkal és szerbekkel együtt sem tudta volna belakni ezt a területet. Az Alföld, a Bánság, a Bácska nagy része lakatlan volt. Persze az uralkodóház, a kamara, a visszahódított területeket megszerző földbirtokosok egyaránt arra törekedtek, hogy az újonnan telepítettek elsősorban katolikus vallású, törekvő, magas termelési kultúrával rendelkező népcsoportok legyenek. Így fordultak a német tartományok felé.

– A második nagy telepítési hullám azonban messze túlment a Kárpát-medencén.

– Az 1762 és 1796 között uralkodó orosz cárnő, II. Katalin – aki egyébként maga is német származású volt – sok helyen telepített le németeket. Így például a Volga mentén, a Krím-félszigeten és persze az akkor orosz uralom alatt álló lengyel területeken. Ennek – a XIX. században is folytatódó keleti irányú német migrációval együtt – az lett az eredménye, hogy a XIX–XX. század fordulóján majd nyolcmillió német élt Németország határaitól keletre. Hetvenhét százalékuk (5,8 millió) az Osztrák–Magyar Monarchia nem osztrák területein, 23 százalékuk (1,8 millió) pedig Oroszországban.

– Mennyi német élt ekkor Magyarországon?

– Körülbelül kétmilliónyi. Ám meg kell említeni, hogy a XIX. század második felében igen erős asszimilálódás kezdődik a magyarországi németség köreiben. Így lesz a XIX. század első harmadában még német többségű Óbuda, Buda, illetve az erősen német jellegű Pest, majd Budapest a magyarosodásuk első nagy terrénuma. De hasonló jelenség figyelhető meg a múlt századfordulón Pozsonyban, a Szepességben, a felvidéki bányavárosokban, Brassóban és Erdély több más városában, sőt még Temesváron is. Katus László számításai szerint a dualizmus ötven éve alatt több mint félmilliónyi ember cserélte németről magyarra anyanyelvét.

– Konfliktusmentes volt-e ez a grandiózus asszimilációs folyamat?

– Nem. Ez az asszimilációs veszteség szembesíti először a történetileg erősen magyarországi patrióta – vagyis hungarus tudatú – németséget a magyar nemzetállammal.

– Azért a dualizmus idején is voltak olyan német törekvések – például az erdélyi szászok körében –, amelyek inkább a német, mint a magyar lojalitást hangsúlyozták.

– Van olyan felfogás, amely szerint a történelmi Magyarországon élő németséget ötféle magatartástípusba lehet osztani. Mindegyikre jellemző a hungarustudat, hiszen számukra az egységessé váló német nemzetállam nem volt megélt nemzeti élmény, és ezért jó ideig távoli történésnek számított. Persze jelentős különbségek is voltak. Akadt olyan csoport, amely számára a magyarsághoz való kötődés életprogram volt: tudatosan magyar akart lenni nyelvben, érzelmekben, kultúrában egyaránt. Ide elsősorban a gyorsan mobilizálódó, értelmiségivé, kereskedővé, iparossá váló emberek, családok tartoztak. Itt kell megemlíteni, hogy máig él a magyar közgondolkodásban egy hamis kép. E szerint a szászok és a svábok mind iparosok, kereskedők, egyszóval elsősorban gazdag emberek. Ezzel szemben a valóság az, hogy az 1910-es népszámlálási adatok szerint 56 százalékuk a mezőgazdaságból élt. Általában öt holdnál kisebb birtokon gazdálkodtak, tehát szegényparasztok voltak. A németségnek ezt a nagy tömbjét egyfajta kettős önazonosság jellemzi. Egyfelől ősei földjének, valódi szülőföldjének tekinti Magyarországot, másfelől gyökereiben, nyelvében, kultúrájában német: a németre jellemző munkaközpontú életet él, ápolja hagyományait, takarékoskodik, szinte a végsőkig kizsákmányolja magát, minden áron gyarapodni akar. Számára Magyarország politikai keret, ezen belül azonban az adott régió német közössége jelenti számára a szülőföldhazát. A harmadik csoportba azok a falun élő, de gazdaságilag erősödő, több lábon álló német parasztok, iparosok sorolhatók, akik a német kultúra mellett igyekeznek bevinni a magyar nyelvet a családba. A kétnyelvű sváb ember azoknak a városias vagy központi régióknak a jellegzetes alakja, amelyeket az intenzív magyar–sváb együttélés velejárói, például vegyes házasságok, gazdasági kapcsolatok jellemeztek. A negyedik csoport – amely a két világháború között jelenik meg – kezdi rosszul érezni magát Magyarországon. Úgy találja, jobb volna neki osztrák vagy német keretek között. Ebből a csoportból már a századforduló táján több tízezren indultak el Ausztria, elsősorban Bécs felé. Az ötödik csoport az, amelynek számára könnyen vonzóvá vált a pángermán gondolat. Ők az egységes Németországból kisugárzó pángermán mozgalom lelkes aktivistái, támogatói vagy csodálói, akik úgy érzik, nekik küldetésük van, és Magyarország területén is a német egység megteremtésére kell törekedniük. Ez a tudat erősödött fel a két világháború között igen különféle hatások eredményeképp.

– Hány német lakosa maradt Magyarországnak a trianoni döntés után?

– A trianoni területen 1910-ben élt 555 ezerből az 1920-as népszámlálás szerint 552 ezer. Az 1930-as népszámlálás szerint azonban már csak 480 ezren maradtak. Ez a nagyméretű fogyás volt az oka annak, hogy 1931-ben Bleyer Jakab – aki 1918 után a magyarországi német kisebbség mozgalmainak, elsősorban az 1924-ben alapított Német Népművelődési Egyesületnek a vezetője volt – mint parlamenti képviselő a svábkérdést a legfontosabb belpolitikai problémák közé emelte. Országházi beszédeiben megállapította, hogy a magyar állam a XIX. és a XX. században egyaránt tudatosan és erőszakosan magyarosított, és Trianon után sem tartja tiszteletben a kisebbségi jogokat. Bleyer szerint ez tovább nem tartható, mert végzetesen aláássa a hagyományos német–magyar együttélést. Ekkortól erősödött fel az a vita, amelyet a népi írók éleztek ki, mert szerintük a magyarság fogyásának az egyik oka az itt élő németek gazdagodása és terjeszkedése volt.

– A német probléma majd Hitler hatalomra jutása után kezd igazán súlyossá válni Magyarország számára. És főleg azt követően, hogy Imrédy miniszterelnök a fasiszta Németország támogatását remélve Kárpátalja megszerzéséhez, 1938 novemberében engedélyezi a Volksbund, a nemzeti eszméket valló magyarországi németeket tömörítő szervezet létrehozását Magyarországon. Milyen szerepe volt itt ennek a szervezetnek?

– A náci Németország keleti németpolitikája meglehetősen differenciált volt. A hódítási célterületeken – Lengyelországban és Csehszlovákiában – a német népcsoportok a hitleri külpolitika közvetlen irányítása alá kerültek. Mint említettem, a magyarországi németség erősen tagolt volt, ezért irányítása, bekebelezése is nehezebben ment. Ám a sokféle sérelem nyomán meggyöngültek a Magyarországhoz minden negatív tapasztalat ellenére erősen kötődő, Bleyer és Gratz Gusztáv vezette német mozgalom pozíciói. Ez igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1930-as években, még Hitler hatalomra kerülése előtt, kibontakozzék a Basch Ferenc nevével fémjelzett kisebbségi német nacionalista radikalizmus, amely elutasította a tömeges névmagyarosításokat és az asszimilációval szemben a disszimilációt szorgalmazta. Erre alapozódott a Volksbund szerveződése. Rögtön meg kell azonban jegyezni azt, hogy ez a radikalizmus és maga a Volksbund sem jelentett volna igazán súlyos problémát, ha nincsen világháború. Megmaradhatott volna a németek központi kulturális, közösségszervező-érdek-képviseleti szervezetének. Ám, amikor a magyar politika a második bécsi döntés után végleg kényszerpályára kerül, és a három SS-toborzás a magyar kormány hozzájárulásával történik meg, és a toborzást éppen a Volksbund végzi el, akkor már nem lehetett másról szó, mint egy náci alakulat működéséről. Ezzel együtt figyelembe kell venni, hogy számos avatott kutatónak – például Tilkovszky Lorántnak, Gerhard Seewannak – az a véleménye, hogy a Volksbund mindvégig igen megosztott szervezet volt. Rengetegen kényszerből lettek tagjává, a katonai sorozások pedig igen sokakat egyenesen elrettentettek tőle. Ugyanezen vélemények szerint ez a szervezet a saját erejéből – tehát a hitleri Németország ösztönzése, sőt kényszerítése nélkül – képtelen lett volna arra, hogy a magyarországi németek felét tagjává tegye. Ez a szervezettség tehát igen nagy részben formális volt, így a magyarországi németeknek a Volksbund-tagság alapján történő későbbi kollektív büntetése mindenképpen igazságtalannak, tragikusnak minősíthető.

– Mi az, ami konkrétan a Volksbund számlájára írható?

– Egyfelől a náci ideológia terjesztése, a német faji felsőbbrendűség eszméjének népszerűsítése, másrészt a német haderő támogatása. A Volksbund vezetése olyan mértékben azonosult a hitleri Németország háborús céljaival, hogy azok érdekében hajlandó volt feláldozni a saját hadra fogható tagságát. Ezenkívül a német háborús célok érdekében igen intenzív gazdasági tevékenységet folytatva, kiszolgálva a német hadiipart, megpróbálta kiszakítani a németeket az évszázados együttélés gazdasági, interetnikus kereteiből. Vélt és valós sérelmek hangoztatásával szította a különben is meglévő német–magyar ellentéteket, ami a német népcsoporttal szembeni többségi ellenérzéseket növelte. Mindennek pedig az lett a következménye, hogy a negyvenes évek elejétől egyre általánosabbá válik a vélemény – nem utolsósorban a tudatosan terjesztett kormányzati propaganda nyomán –, hogy a magyarországi németséget a háború után vissza kell telepíteni Németországba.

– Tehát a németek kitelepítése nem háború utáni találmány.

– Olyannyira nem, hogy Hitler 1941 előtt konkrét terveket dolgoztatott ki a délkelet-európai németek hazatelepítésére, és a magyarországi németek körében is sok szó esett erről. Voltak tehát német kitelepítési tervek is, és a világháború évei alatt megfogalmazódtak a szövetséges hatalmak erre vonatkozó elképzelései is. Ráadásul 1944 nyarától az SS és a német hadvezetés hozzálátott a nagy német tömegek evakuálásához azokról a területekről, amelyeket közvetlenül fenyegetnek a szovjet támadások. Észak-Erdélyből Észak-Magyarországon át százezreket menekítettek így. De a Bánságból, Bácskából, sőt még Tolnából és Baranyából is katonai kísérettel igyekeztek evakuálni német csoportokat. Tehát a háború utolsó szakaszában a németség jórészt tisztában volt azzal, hogy itt most egy nagy leszámolás következik.

– Hogyan válhatott a győztes hatalmak számára elfogadhatóvá a kollektív bűnösség elve?

– A háború utolsó szakaszában mindenki számára egyértelművé vált, hogy Kelet-Közép-Európa szovjet érdekszférává válik. A Szovjetunió 1941-ben kazah, kirgiz területekre telepítette át a volgai németeket. Ez volt tehát a németkérdés elintézésének szovjet modellje: ha ezt meg lehet csinálni egymilliós közösséggel, akkor meg lehet csinálni jóval nagyobbal is. Legalább ilyen súlya volt annak, hogy a két szövetséges szláv állam, Csehszlovákia és Lengyelország – ez utóbbi nyugatra tolt új határai közt – kisebbségek nélküli nemzetállammá kívánt válni. Benes csehszlovák elnök 1941-től azt sulykolta, hogy az első számú feladat az egész katasztrófát elindító müncheni szerződés jóvátétele. Ez pedig főként úgy valósítható meg, ha Németország területére telepítik a több mint hárommilliós csehszlovákiai németséget. És a háború után közvetlenül, hónapokkal a potsdami szerződés előtt megkezdődik mind Csehszlovákiában, mind Lengyelországban a németek tömeges elűzése. Potsdam után ehhez a folyamathoz csatlakozik Magyarország is.

– Itt azonban belpolitikai viták vannak arról, mi is valójában a teendő?

– Valóban, míg máshol teljes volt a politikai egyetértés abban, hogy minden németnek mennie kell, nálunk 1945 decemberéig nyílt viták folytak a „németkérdésről”. Végül az döntött, hogy a politikai pártok többsége, a belpolitikai okok, földosztással összefüggő telepítési igények miatt támogatta a németek tömeges kitelepítését. Ezt a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette magyar kormány által 1945. december 22-én véglegesített hibás döntést a Szövetséges Ellenőrzési Bizottság is sürgette. Így kívánt megfelelni Csehszlovákia kérésének, hogy helyet csináljanak a Szlovákiából áttelepítendő magyarok részére. Így a magyar kormány olyan rendeletet fogadott el, amely az 1941-es népszámlálásban magukat németeknek valló állampolgárok közül a Volskbundnak és a német fegyveres alakulatnak, német pártoknak, egyesületeknek a tagjait, illetve „a hitlerista szervezeteket bármi módon támogatókat” ítélte kitelepítésre. Eredetileg 300–500 ezer német kitelepítéséről volt szó.

– De szerencsére 300 ezer fő kitelepítésére sem került sor.

– A magyarországi németeknek 1946 januárjában a Budapest környéki falvak német lakóinak kitelepítésével elkezdődött elűzése azt eredményezte, hogy a nyugati német zónába 130-150 ezer ember került ki, a második hullámban pedig 50 ezer, a keletnémet zónába. Összesen tehát 180-200 ezer németet telepítettek ki Magyarországról. A malenkij robotra a Szovjetunióba elhurcoltak 60 ezer németet. Az elmenekültekkel együtt 220-250 ezer lehet a Németországba kerültek száma. A háborús veszteségeket is figyelembe véve Magyarországon körülbelül 200 ezer német maradhatott. Az 1949-es népszámlálás alkalmával azonban mindössze 23 ezren vallották magukat németnek. Joggal írta 1945-ben Bibó István, hogy egy olyan országban, ahol a népszámlálási adatokat az elűzés, a szülőföldtől való megfosztás alapjának tekinti egy kormány, száz évig nem lehet azt remélni, hogy objektív adatokhoz jutnak.

– Milyen az ön mérlege mindazzal kapcsolatban, ami a németekkel történt?

– Úgy ítélem meg, hogy az egész kelet-közép-európai térség hatalmas veszteséget szenvedett el azzal, hogy a második világháborúban elpusztított zsidóság után a másik jellegadó kisebbségét is elveszítette. Hiszen a németség a maga városi polgári és mintaadó falusi életformáival, fejlett közösségi érzékével, munkakultúrájával egyfajta civilizatórikus szerepet is betöltött. A németek tehát a térség nemzetei által is megbecsült – és persze, ahogy az már lenni szokott: irigyelt és utált – tényezője volt ennek a világnak. A világháború és az utána végbement etnikai tisztogatások olyan multietnikus, multikulturális társadalmakat romboltak szét, amelyek hosszú évszázadokon keresztül életképeseknek bizonyultak, és nem voltak törvényszerűen pusztulásra ítélve.

 

Interjú Szarka Lászlóval, készítette Hovanyecz László [Népszabadság 2002. április 27.]

 

 

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG 23.

A magyarországi németek

 K     R     M 

 

  

 

X

Hirdetés X

 

 

 

   

Ajánlott irodalom

 

 

Új fejezet a könyvkiadásban! Felejtsük el azt a szót: „elfogyott”!

A  VÁLTOZÓ VILÁG

kötetei mindig kaphatók, vagy rövid határidővel rendelhetők,

könyv alakban vagy elektronikusan,

akár személyre szabva is.

Könyvrendelés

 

 

 

 

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, 1988.

Tokarev, Sz. A. (szerk): Mitológiai enciklopédia, 1988.

Trencsényi-Waldapfel Imre (ford.): Ember vagy, 1979.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia, 1974.

 

 

 

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

         

 

 

   

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

 

 

 

A TUDÁS 365+1 NAPJA

    

 

 

Olvasó világ

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

Könyvrendelés

 

 

 

 

 

  

Mennyire tetszik az oldal?

> Gyenge > Közepes > Jó >

Érdekel egy ajándékkötet PDF-ben

 

 

Az élet iskolája

*****

Angyal iskola

*****

Doktori akadémia

*****

Az élvezetek akadémiája

*****

 

 

VÁLTOZÓ VILÁG

1995 óta

ÚTMUTATÓ

1991 óta

TREND-VÁLTÓ

1992 óta

ÉRTÉK-REND

1992 óta

MOST, VALAMIKOR

Az idők kezdete óta

EMBERHIT

ÉLETÚTMUTATÓ

Változó Világ Mozgalom

Érdekel?

1949

Megfogantam, tehát vagyok...

Az elme öregedése

Az otthoni betegápolás

Amerikai politika...

Hollandia

Dánia

Életrajzok

A táplálkozás

A madarak

Budapest története...

A magyarországi szlovákok

I. Habsburg Ferdinánd

Buddhizmus, misztika, Tibet

További témák 

Könyvrendelés

Legyél szerzőnk!

Tudod?

Nemzeti Útmutató

Megyei Útmutató...

Használati Útmutató...

Keresési Útmutató...

Innovációs Útmutató...

Világ Útmutató...

Édes Útmutató...

Európai Uniós Útmutató...

Bécs

Családfelállítás

Kisebbségi Útmutató...

Betegápolási Útmutató...

Cégmutató

Termékoldalak

Tájékozódási Útmutató...

Vallási Útmutató...

Szabadidő Útmutató...

Utazási Útmutató...

További témák  

Érted?

A kompetencia

A tudás 365+1 napja

Interjú-válogatás

Adjál nekünk interjút!

Nagy Hermész Enciklopédia

Összeesküvés-elméletek

A szélenergia

Euroutazások

Facebook Enciklopédia

Bécs

A magánkönyvtár

Számítógépes modellek

Gasztronómiai Enciklopédia

A számok világa

Budapest utcái

Ludens

Szex

További témák  

Helyesled?

Változó Világ Klub

Etika

Veszélyek

Legendák

Alapítványok

Népek bölcsességei

A könyvek világa

Az én helyem...

Pályázataink

Hasznos tudnivalók A-tól Z-ig

A települések túléléséért

Az olvasás

A kompetencia

Tanítások és technikák

Magyar iskolák a világon

Éttermek

Budapest újdonságai

Szimeonov Todor haikui

További témák  

 

TÖRTÉNELEM

JOG

ÉLETMÓD

FÖLDRAJZ

KULTÚRA

EGÉSZSÉG

GAZDASÁG

POLITIKA

MESTERSÉGEK

TUDOMÁNYOK

 

A Változó Világ barátai

Beszélgessünk!

Nyitott ajtók

Támogatod?

Innovációs Tér

Fogyasztói Tér

Európai Tér

Kisebbségi Tér

Idős Tér

Gasztronómiai Tér

Budapesti Tér

Közösségi Tér

Változó Világ Mozgalomért

Közhasznú Alapítvány

A Mester beszélgetései

Csetlő-napló

 

 

 

X

X

 

 

CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА | WELT IM UMBRUCH | MENIACI SA SVET

Flag Counter

2010. június 20-én telepítve.

  

Kezdőoldal

Olvasószolgálat

Médiaajánlat

Impresszum

Parvis

Teszteld internetkapcsolatod sebességét!

 

ingyenes webstatisztika

 

Változó Világ, 2019