Élvezetek lexikonja

Cipő – Régi civilizáció vívmány, de – bizonyára sokak számára meglepő módon – tömegesen csupán a 20. század óta használják az emberek. Azóta naponta hosszú időt töltünk cipőben. E mellett a cipőnek nagy szerepe van közérzetünk és önérzetünk alakításában. Fontos szempont, hogy a cipő kényelmes legyen, de ennek a szempontnak a súlya különböző. Más tétje van annak, hogy mit huzunk fel otthon, például vendégeket várva, és más, ha egy nagyobb sétára, netán egy több órás túrára indulunk a természetbe. A cipő befejezi az embert, közben olyan szerepet játszik az összképben, mint a talpazat egy szobornál. Előnyös, ha az ember stabilon áll benne, de ez a stabilitás tágabb értelemben értelmezendő, mindenek előtt stabilon kell állni abban a környezetben, abban a szituációban, ahol vagyunk. Egy az alkalomhoz kevésbé illő lábbeli a fogadáson vagy az operában komoly tragédia. Jó, ha a cipő jellege és stílusa illik hozzánk és illik az alkalomhoz. Egy ragyagóan szép fiatal nő bátran megengedhet magának bármilyen extravagáns magas sarkú cipőt, ez csak növelné lábának eleganciáját, az összkép csillagosát. Hiba elhanyagolni az egészségügyi szempontokat. Különösen, ha hosszabb ideig kell hordani a cipőt, fontos, hogy minél nagyobb részben természetes anyagokból álljon az, és a konstrukciója lehetővé tegye a láb légzését. Nincs jobb, mint egy megszokott cipő. Lábunk viszonylag gyorsan megismeri és belakja a cipőt. Láb és lábbeli könnyen összebarátkoznak. Néha éppen az ellenkezője történik. Egy-egy cipő képes kitartóan törni a lábunkat. Ezen próbálhatunk orvosolni tágítással, puhítással stb. De gyakran maga a láb megtanulja, és hosszú ideig „emlékszik” a győtrésre, így, ha látszólag orvosoltuk is a bajt,ha újra felhúzzuk a cipőt, a lábunk ugyanúgy fog szenvedni, esetleg ugyanugy megsebződik, ahogy előtte. Egyes olcsó lábbeliek egyéb alattomos problémákat is okozhatnak, ezért határozottan javasolhatom, hogy a jó cipő kiválasztásnál mellőzzük a túlzott sporolást, áldozzunk rá elegendő pénzt és időt. A jó, kényelmes cipő igazi élvezetté teheti a járást (esetleg a túrázást vagy éppen a futást). Biztos vagyok, hogy legtöbben őrizünk is olyan kellemes gyermekkori emlékeket, amikor új szép cipőt kaptunk, és élveztük azok bőrillatát, járásközbeni nyikorgását vagy kopogását. Idősebb korban persze jobban értékeljük a kényelmet, a puhaságot, a meleget.

További lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

A Tudás 365+1 Napja

A Számok Enciklopédiája

Az Új Szavak Lexikonja

Facebook Enciklopédia

Hasznos tudnivalók

Üzleti Enciklopédia

Cégmutató

Tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon

Európai Tér + Enciklopédia

Budapesti Tér + Lexikon

Idős Tér + Lexikon

Fogyasztói Tér + Enciklopédia

Gasztronómiai Tér + Lexikon

Az év könyve

Csend – A csendet ajándékként kell felfogni. Ritkán adatik ez az élmény, néha magunknak kell elővarázsolni. A legcsöndesebb a gondolat, az ember gondolkozzon, és amikor az ember gondolkozik, csendet kérünk. Az ember benne van a légkörben, benne van egy közegben, mely tele van zajjal, zörejjel, hangokkal. Éppen ezért ritkán adódik az az élmény, hogy csend van körülöttünk. A csend veszélyes is. Ha nagyon nagy a csend és hosszasan vagyunk kényszerítve csöndes, hangtalan helységben, zárkában, akkor ebben teljesen felbomlottak az álmok. De amikor természetes és spontán módon találkozunk a csenddel, akkor ez egy csodálatos élmény. Érdekes, hogy a csendnek van komoly lélektani összefüggése is. Amikor például nézzük a csillagokat egy nyári éjszakán, akkor különösen, ha olvastuk A kisherceget, bizonyára eszünkbe jut „Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” – gondolja magában.” Majd egy kicsit később mondja: „Nem tudom, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.” Én úgy gondolom, hogy minden embernek megvan a maga egy egyetlen rózsája valamelyik csillagon. Csak a legtöbb ember, mire felnő megfeledkezett róla. Megfeledkezett róla, de ott a lelke mélyén kiolthatatlanul él a virág emlékképe. A csendben, a nagy csendben viszont bármikor meghallhatja a kis csengőt, az egyetlent. A csend felnagyítja az apró zörejeket. Milyen hangosan halljuk a tűz ropogását, vagy a szél suhanását, ha egy csendes éjszakán, éjjelen vagyunk a tábortűz mellett az erdő szélén. És a modern világban, a modern korban az emberek meg zajjal zenével szennyezett környezetben élnek. Általában az otthonunkban is állandóan szól a rádió vagy a televízió. Érdemes néha kikapcsolni a rádiót, a televíziót és figyelni és élvezni a csendet. A csendnek sok egyéb megjelenése, megnyilvánulása van, bizonyos képekhez kapcsolódik a csend, aláhúzza a kép szükségét a csend. Vagy, ha egy vastag, hangszigetelő üvegen keresztül látunk valakit, látjuk gesztusait, szájának mozgását, de hangtalan a képe, akkor is megcsap a csend. Még akkor is, ha ezt a zajos utcán történik. A csendnek szép és komoly szerepe van, mint egy motívum, mint egy ellenpont a zenében. Szinte nincsen zenemű, amelyből hiányzanának a szünetek, amikor megszólal a csend. Vagy amikor a csend kettévágja a zenét, a hangot.

Hirdetés X

Kezdő oldal	Olvasószolgálat	Médiaajánlat	Impresszum
Parvis	Teszteld internetkapcsolatod sebességét!