Élvezetek lexikonja

Ágy – Ez több mint szentély. Abban alszunk, és abban szeretkezünk. Ha telik rá, vagy éppen valami miatt indokolt, hiba sajnálni rá a pénzt. De érdemes tudni, hogy több tényezőn múlik az alvás nyugalma, vagy a szeretkezés boldogsága. A legfontosabb, hogy mélyen szeressük, és őszintén tiszteljük ágyunkat. Vigyázzunk rá. Felkelés után alaposan szellőztessük az ágyat, az ágyneműt, a párnákat. Ha egy mód van rá, az ágyneműt és a párnákat tegyük ki a napra, friss levegőre. Napsütötte ágyneműbe bújni: mennyei élvezet. Én bűnnek érzem utcai ruhában beleülni az ágyneműbe, de még azt is, ha ráülnek a paplanra, vagy – szörnyű rá gondolni – a párnára. Ennek van praktikus oka (otromba dolog összenyomni a paplant és a párnát, azok legyenek levegősek), de van higiéniai és lélektani oka is. Valamilyen „ágy-fundamentalizmus” sokat segíthet abban, hogy valóban szentélynek érezzük ágyunkat. Ágyneműnek számomra a legkellemesebb a szatén, bár annak hűvös az érintése, ezért inkább nyáron, vagy meleg szobában jó. Ezen kívül jól csúszik, így, ha a paplan ilyen huzatban van, könnyen lecsúszhat rólunk. Kiváló még a pamut és a len szövet.

Alkotás – Az alkotás az ember természetes képessége, sőt, éppen az alkotókészség emelt ki minket az élővilágból. Ezzel szembe is fordultunk konzervatív biológiai alapjainkkal, a genetikus meghatározottsággal, a hagyományok uralmával. A társadalmak, a közösségek jellemzően képviselik ezt a konzervativizmust, de mivel a túléléshez mindig is kellett furfang és innováció, azok meg szokták találni a konzervativizmus mellett megtűrt megnyilvánulási lehetőségeit. Így a legmerevebb falusi közösségekben is talál az alkotóvágy utat magának az ételkészítésben, a házimunkákban, az ünnepi rituálék előadásában. Ott viszont, ahol merev hagyományok kevésbé fojtogatják a légkört, ott az alkotás határtalan lehetőségeket teremt. Öröm és élvezet szempontjából szinte teljesen mindegy, hogy maga az alkotás egyéb tevékenységeinket kísérő kiemelés-e, vagy kenyérkereső munka. Ami számít, az alkotás teremtsen újat, tisztát és szépet, adjon örömet nekünk, és mindenkinek, aki találkozik vele.. Fontos, hogy tiszteljük az alkotó vágyat és az alkotó aktust – magunkban, és talán még inkább másokban, különösen a gyerekekben. A konzervatív közösségek legkártékonyabb hatása éppen az alkotóvágy kipusztításában nyilvánul meg. Hányszor halljuk azt a panaszt, hogy szülők, az iskola, a közösségek megölik a minden gyerek lelkében megbúvó Mozartot. Látszólag költői túlzásnak tartja ezt a feltételezést, ezzel szemben a helyzet az, hogy valóban minden gyerek rendelkezik valamilyen tehetséggel, amely kezdetben tesz is kísérleteket megkapaszkodni ebben vagy abban a képességben, sajnos egyre bátortalanabbul. Ha erre gondolunk csak csodálni lehet azt a például Bulgáriában elterjedt népszokás, hogy amikor a kisbaba megtanul járni, ünnepséget rendeznek és egy kis „sorsjátékot” játszanak. Az első lépéseit tanulgató gyermek köré, többé-kevésbé szabályos körben különböző tárgyakat helyeznek el, amelyek egy-egy képességet vagy mesterséget hivatottak jelképezni és lesik, merre indul el a gyerek. Addig folytják vissza lélegzetüket, ha kell, biztatják a lépkedésre, amig a kis ember tekinget ide-oda, a végén bizonytalan léptekkel megcéloz valamelyik tárgyat, amíg örökkévalóságnak tünő másodpercek után, érte nyújtja kezét, és a jelenlévők boldog üdvriválgása közepette megragadja. A felnőttek könnyeznek: igen, ebben lesz majd a kicsinek tehetsége. De jó lenne, ha minél több felnőtt a gyereknevelés hosszú évei alatt hasonló lelkesedéssel gondozná a mindenkiben rejlő tehetség csiráit.

További lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

A Számok Enciklopédiája

Az Új Szavak Lexikonja

Facebook Enciklopédia

Hasznos tudnivalók

Üzleti Enciklopédia