Idős Tér

Az idősek objektív okokból többnyire kisebb térben és szűkebb időkeretek között mozoghatnak. Kevesebb a lehetőségük az új információk befogadására. Ebből a szempontból feltétlenül említést érdemel az idősebb korosztály viszonylagos „médiafüggősége”. „A TV, rádió jóvoltából bárhová eljuthatok, az nekem mindennap egy utazás” – hallhatjuk nap, mint nap. „A világ beköszönt a lakásba” – hirdeti a reklám. Vajon ugyanazokat az élményeket élné meg a néző a helyszínen? Vajon az élet mindennapi ügyeinek intézéséhez, a nehézségekkel való sikeres megküzdéshez kellő alapot nyújtanak-e a TV-sorozatok, vagy az önfeledt gondtalan reklámfigurák? A média inkább az idősek (és a fiatalok) mesevilága, amelyre szükség van, de amely semmiképpen sem pótolhatja a személyes tapasztalást és a saját önálló véleményalkotást. A tevékenység fizikai terepeinek beszűkülését egy biológiailag megalapozott, de sok esetben (nem tudatos, tehát) alattomos tényező, a passzivitás is befolyásolja. Idősebb korban sok, korábban örömteli tevékenység elvégzéséhez valóban nehezebb út vezet, és végrehajtásához erősebb kezdeti elhatározás szükséges. Nyilvánvaló, hogy az egyébként viszonylag időigényes, befogadó jellegű aktivitások fokozódása végül is a fizikai tér megfogyatkozásával jár.

A jelenlegi magyar társadalomban az öregedést kísérő anyagi folyamatok az ésszerűen elképzelhetővel éppen ellentétesek. Szó sincs az egész életen át végzett munka „jól megérdemelt jutalmáról”. Noha kétségtelen, hogy az idős ember közvetlen és közvetett fogyasztásának költsége csökken, a tartós cikkeknek csupán az állagmegóvására kell költenie, a háztartás fenntartásához igényelt nagyobb mérvű segítség anyagi terhe és nem utolsósorban az egészségügyi költségek emelkedése miatt mégsem beszélhetünk az idősek olcsóbb megélhetéséről. A családok legtöbbször semmiféle, a korábbi generációk által felhalmozott javakkal nem rendelkeznek, amelyek hozadéka a nyugdíjjal kiegészülve gondtalan életet biztosíthatna. (Sok esetben az időseknek kell a fiatalokat segíteniük.) A nyugdíjak ritkán, legfeljebb utólag követik az élet drágulását, ezért az idős nyugdíjas réteg általános elszegényedésével lehet számolni, a minimálisan szükséges jövedelemmel nem rendelkezők pedig egyre nagyobb mértékben szorulnak az eleve elégtelen „szociális háló”, vagy a szintén akadozó nem profit-alapú segélyező szervezetek szolgáltatásaira.

A magyar lakosság siralmasan magas átlagéletkora, azaz a fiatalok és idősek kedvezőtlen aránya és az idősek rossz egészségi állapota miatt már 60-70 éves kor körül megindul a korosztály ritkulása. A fiatalabb generáció jelenléte nem tudja maradéktalanul biztosítani a társas kapcsolatokat. Gondoljunk csak arra, hogy a technika lélegzetelállító fejlődésével, vagy például a modern művészetekkel kapcsolatos témákban hogyan vehet részt a „régimódi” idős korosztály. Generációs feszültségekhez és viszonylagos izolációhoz vezethet az idősek sokszor erkölcsi elveikben is eltérő gondolkodása is. Az időseknek a fiatalabbakra történő egyre nagyobb mértékű ráutaltsága elvileg a személyes kapcsolatok erősödésével is járhatna, de a valóságban ennek ellenkezőjét váltja ki. Ennek többek között az is oka lehet, hogy a fiatalok nem tudnak, vagy nem akarnak élni azokkal a (az élettapasztalatokon, illetve történelmi átélésen alapuló, esetleg a magasabb fokú klasszikus műveltség kínálta) viszonzási lehetőségekkel, amelyeket az idősek ajánlhatnának fel a fizikai, vagy gyakorlati segítség fejében. Az idősek társas kapcsolatai elvileg könnyebben visszaállíthatóak, mivel a szóbajövő megoldások (utazás, klub, tanfolyam, idősek egyeteme stb.) profitorientált vállalkozások keretében is kínálkoznak.

A „helytelen” idősödés legveszélyesebb általános következménye: az izoláció. Az idős emberek szempontjából az egyik legjellemzőbb kóroki tényező az életkor előrehaladtával bekövetkező kényszerű izoláció. Ez több okra vezethető vissza. A fent részletezett biológiai változások miatt a betegek élettere mind térben (lassult és nehezített közlekedés), mind időben (lassult aktivitás, megnövekedett pihenési igény) beszűkül. Mindenütt a világon, de különösen a jelenlegi hazai körülmények között az idősek anyagi helyzete romlik, az utazási, kulturális és egyéb lehetőségek beszűkülnek, vagy megszűnnek (a jövedelem sok esetben a létfenntartáshoz sem elegendő). Szűkülnek a társas kapcsolatok, a korosztály létszáma folyamatosan csökken. A fiatalabb generáció jelenléte az idősek számára nem pótolja a kortársakat, hiszen a fiatalok érdeklődése, világszemlélete, értékrendje rendszerint eltérő. Az idős emberek betegségei, azok tünetei, a testi panaszok, a fiatalabbaktól való különbözőség, látványa valamint a fokozott betegségtudat egyaránt a társas kapcsolatok beszűküléséhez vezet.

Sok idős ember eltúlozza ezeket a jelenségeket: „Egy alkalommal azonban, s épp abban a korszakomban, amikor Tamás fiam riasztására figyelni kezdtem jogtalannak látszó öregedésemet, balszerencsémre, otthon találtam az öregembert. Betegnek minősítette magát, állítólag fájt a torka, nyaka fehér selyemkendővel átkötve, délutáni uzsonnáját fogyasztotta. Ez idő tájt már felöltötte aggastyáni formaruháját, annak látszott, ami volt. Orra elvékonyult s megnyúlt orcáinak két dagadt tasakja között, nyakának ráncai egy hosszan lelógó lebernyeggé folytak össze, mely véreresen kitüremkedett gallérja alól, a vizenyős szeme fölött csiptetője pedig már akkor sem villogott, ha egy-egy öreges dührohamában a legszívesebben megvakította volna ellenfelét. Egyébként meglepően megszelídült, s ha beszéd közben szavait egy-egy tüntetően felerősített, nyálfröccsentő kis kehintés szakította meg, szégyellősen mosolyogva körbenézett, mintha a halál nevében bocsánatot kérne a jelenlevőktől, és zsebkendőjével hosszan körültörölgette száját, állát és nyakráncait. Tiszta kis ember volt, meg kell hagyni.” (Déry Tibor: Kedves bópeer)

Ezt az állapotot tetézheti a fokozott gyógyszerfogyasztás, sok esetben iatrogén gyógyszerfüggőség, illetve alkoholélvezet. A szociális tényezők másik, elsősorban a társadalom részéről megnyilvánuló negatív hatása a mindennapi élet feladatainak bonyolulttá válásával kapcsolatos. A korábban egyszerű, átlátható ügyintézési formák folyamatosan változnak, az idősek számára egyre gyakrabban érthetetlen, túlságosan bonyolult feladatot jelentenek. A kérdőívek kitöltése, a kaputelefonok, bankkártyák, pin kódok kezelése, a számítógép, az internet, de akár a TV távirányító, vagy a maroktelefon használata jó esetben halmozott hibákkal történik, rosszabb esetben az idős ember meg sem próbálja a fentiekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítását, és létrejön a ma már tömegeket érintő ún. funkcionális analfabetizmus.

Túlzott leegyszerűsítés az, amikor az orvosok a fenti problémákat azzal a sommás megjegyzéssel nyugtázzák, miszerint az időskorban a depresszió rizikója fokozott. A fenti folyamat eredményeként kialakuló lelki-érzelmi zavar – lényegét tekintve – egyszerre több is, és kevesebb is a depressziónál. Az izolációval összefüggő depresszió kérdésének legfontosabb szakmai és társadalmi jelentősége abban áll, hogy a befejezett öngyilkossági kísérletek aránya a legtöbb országban az idős korosztályban a legmagasabb.

Az időseknél fellépő gondolkodási, viselkedési vagy kedélyzavarok kóreredetében a fenti tényezők természetesen nem azonos súllyal esnek latba. A tünetegyüttesek értékelésekor azonban minden esetben a kiváltó okok lehetőleg teljes körű feltárására kell törekedni.

Idős Tér

kiemelt oldalai

További tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon

Európai Tér + Enciklopédia

Budapesti Tér + Lexikon

Fogyasztói Tér + Enciklopédia

Gasztronómiai Tér + Lexikon

Kisebbségi Tér

Lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

Az Új Szavak Lexikonja

A Számok Enciklopédiája

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.