Idős Tér

Az egészséges öregedés 30 pontja

Iván László professzor, az Idősügyi Tanács elnöke 2002-ben készült összeállítását az alábbiakban ismertetem. Az egyes pontokat rövid megjegyzéssel kommentálom (a szerző hozzájárulásával).

1. Nem a naptári évek, hanem saját személyes életünk szerint öregszünk, ezért ismerkedjünk meg magunkkal, kössünk békét magunkkal, és tudatosan törekedjünk arra, hogy vágyaink, képességeink és lehetőségeink között egyensúlyt teremtsünk.

Érdekes általános gondolkodási séma él az emberekben. A „fiatalabbnak néz ki a koránál”, „letagadhatna 10 évet” stb. típusú megjegyzések ma a legnagyobb dicséretet jelentik az egyén számára. Az idősek nagy része erre – nemritkán erőlködve – törekszik is, magatartásában, öltözködésében, modorában egyaránt. Képzeljük el, milyen sértődés lenne abból a megjegyzésből, hogy „lám milyen jó, éppen annyi idősnek nézel ki, mint amennyi vagy”. Ezzel sajnos maguk az idősek erősítik a társadalomnak azt a rendkívül káros pragmatikus viszonyulását, miszerint az idős ember a fiatalabbhoz képest kevesebbet „ér”. Ez a szemléleti csökevény talán abból az időből származik, amikor kétségtelen volt, hogy az idősek számára a fiatalabbaknak kellett a vadászat vagy a gyűjtögetés során az élelmet megszerezni. Ma már azonban a társadalom tagjainak fizikai vagy érzékszervi képességei az elérhető életnívó szempontjából elveszítették elsődleges jelentőségüket. Személyes véleményem az, hogy életkorunkat vállalnunk kell, sőt, tapasztalataink, élményeink és történeteink segítségével meg kell mutatnunk a fiatalok számára, hogy bizonyos bölcsesség megszerzéséhez a megélt évtizedek vezettek el.

2. Vegyük tudomásul, hogy a JÓ ÖREGEDÉST megszabják: az egészség, tevékenység, érzelmi- hangulati állapotunk, ön- és közbizalmunk, társas kapcsolódásunk, valakihez, valamihez, valahová tartozásunk, anyagi biztonságunk, hasznosságunk tudata és a folyamatos érdeklődéssel kísért tanulás, kíváncsiság. Ezért ezek karbantartása SAJÁT FELADAT IS.

Azt hiszem, minden olvasóm egyetért azzal, hogy az öröm élménye szolgáltatja a mindennapi élet lelki energiáját. Az öröm érzetét rövid átmeneti formában előidézhetik passzív tevékenységek is, de a mély és tartósabb, ismételten is megélhető öröm megszerzéséhez aktív tevékenységre van szükség. Ezt talán az alábbi egyszerű példával szemléltetném: kellemes érzést érezhetünk, amikor a piacon vásárolt gyönyörű almát elfogyasztjuk, de micsoda különbség az élményt illetően, amikor az egész évi fáradozás után saját almafánk gyümölcsét ízleljük meg!

3. Figyeljünk megszokott napirendünkre és szükség szerint módosítsuk – napi feladataink, teherbírásunk és igényeink figyelembevételével.

Az idős emberek lelkiegyensúly-fenntartásának eszköze a sokszor merevnek tetsző életritmus. Ez valamiféle lelki kapaszkodórendszer, hasonlatos az évtizedeken át ugyanazon a helyen álló bútorokhoz, amelyekhez sötétben is lehet igazodni. Ezért a módosítás sokszor érthetően nem könnyű.

4. Testi-lelki változásaink és panaszaink egészséges idősödésünkkel is velejárhatnak, ezért ne essünk kétségbe. Kérjünk orvosunktól tanácsot, lehetőleg ne „diagnosztizáljuk magunkat”.

Az idős emberek egy része viszonylagos ingerszegénységben él, különösen akkor, ha érzékszervi működéseik is beszűkültek. Ezért a szervezetükből származó ingerekre fogékonyabbak, azok jelentőségét hajlamosak túlértékelni. Fontosnak tartom, hogy az idősek legyenek tudatában annak, hogy az egészséges szervezet működése során is jelentkezhetnek kis hibák, kihagyások (gondoljunk csak az egészségesekben, fiatalokban is előforduló eltérő ingerképzéssel történő szívösszehúzódásokra, az ún. extraszisztolékra).

5. Az egészségre, betegségre, öregedésre vonatkozó rengeteg reklám és ajánlás szolgai alkalmazását kerüljük, orvosunk tanácsa nélkül ne alkalmazzuk.

Nagy vita zajlik napjainkban arról, hogy szükséges-e átlagos körülmények között élő emberek számára bármiféle, a szervezetet erősítő, a betegségeket megelőző, vagy a környezeti ártalmakat ellensúlyozó („méregtelenítő”) anyag alkalmazása. A kérdés nyilvánvalóan bonyolult: kétségtelen, hogy az orvostudomány kívánatos iránya a betegségek megelőzése (ún. preventív medicina), másfelől viszont a szóbajövő módszerek hatásának tudományos bizonyítékai még váratnak magukra, tehát a jelenlegi ajánlások nem népegészségügyi, hanem elsősorban üzleti érdekeket szolgálnak.

6. Lehetőség szerint kerüljük a több órás passzív TV nézést, eközben a „nassolgatást”, sörözgetést, vagy egyéb italozást, félóránként álljunk fel, mozgassuk meg végtagjainkat.

A médiumok világa hamis valóságot tükröz. Minden rövid reklám is egy kész mese (ez is a célja), amelyben a néző elringathatja magát. A sorozatokról nem is beszélve. Hasonló az üzenetük az utazásokról szóló, vagy a természettel foglalkozó műsoroknak is, ezek azonban némi ismeretet is átnyújtanak. Nincs ezzel igazán baj, ha a kívánatos mennyiséget nem lépjük túl, és mindennapjaink történéseit nem keverjük össze a stúdiókban műanyagokból és műfigurákból összegyúrt történetekkel.

7. Hallgassunk naponta kellemes és megnyugtató zenét, ha tudunk, énekelgessünk, dudorásszunk – adjuk át magunkat a muzsika csodálatos hatásának. Vegyünk részt ilyen rendezvényeken, akár mi magunk is muzsikáljunk.

Az érzelmek zenei kifejezésének passzív vagy aktív élménye valóban mindenki számára elérhető. Sajnos azonban ezt a befogadási képességet, az erre való igényt az élet során meg kell szerezni. Ebből a szempontból a családi minták és a nevelés különösen fontos.

8. Ne dohányozzunk, kerüljük a dohányfüstöt.

Őszintén szólva az időskorra többnyire kialakul az élet utolsó szakaszára vonatkozó dohányzási magatartás (bár anyagi nehézségek miatt kényszerű késői leszokási szándékkal is találkozhatunk). Sok dohányos számára a tevékenység rítusa a legfontosabb, mások pedig önmaguk jutalmazására alkalmazzák.

9. Többször, de kevesebbet együnk, étkezésünk ne legyen gépies. Hagyjuk meg az étkezés kellemes feltételeit, együnk örömmel, még csekélységeket is. Figyeljünk arra, hogy csökkentsük a kalória bevitelt, az állati zsírokat tartalmazó ételek nagymértékű fogyasztását.

Kerüljük a puffasztó és gázosító tápanyagokat és italokat (például édes szénsavas italok). Étkezéseink lehetőleg megszokott ritmusban történjenek, és problémák esetén mindenképpen, de egyébként is merjünk változtatni táplálkozási szokásainkon a korszerű egészséges táplálkozás irányába (gyümölcs, zöldség, saláta).Az étkezések hagyományosan a társasági programokhoz tartoznak. Ezt, ha egy mód van rá, idős korban is fenn kell tartani. Ennek is köszönhető, hogy a fejlett országokban nemcsak a főétkezéseket, hanem több kultúrában a reggelit is vendéglátóhelyeken költik el az idős emberek, ahol másokkal találkoznak, beszélgetnek. Ha az anyagi lehetőségek ezt nem teszik lehetővé, érdemes a lakószomszédokkal, kortárs ismerősökkel „társulni”.

10. Oldjuk a görcsösséget, a szorongató aggályosságot, az előítéletek nyomasztó hatásait, a rajtunk kívülálló és ható események befolyását, és ne szégyenkezzünk kopásaink, korosodásunk velejáró jellemzői miatt – oldjuk fel ezeket derűs bizakodással.

E pont utal közvetve a humor jelentőségére. Véleményem szerint a humor, mint életszemlélet az életminőség egyik meghatározó eleme, komoly megelégedettségi tényező. A feszültségek levezetésétől, a társaságban betöltött elismertségen és népszerűségen keresztül a nehéz érzelmi-lelki helyzetek megoldásáig az élet humoros felfogása, az események sodrában a visszás, nevetséges elemek megragadása komoly segítséget kínál. A humorérzék csak részben alkati kérdés, lehet tanulni, képezni is magunkat. Leghatékonyabb formája a humoros emberek társaságának keresése, de hasznos a vicchallgatás és -mesélés, valamint humoros irodalom olvasása, vígjátékok megtekintése.

11. A vizeletet, székletet erőltetetten ne tartogassuk (eltekintve kivételes helyzetektől), ilyen gondok esetén napi folyadék bevitelünket ne szorítsuk vissza tudatosan.

Az 5. pontban említett „méregtelenítés” természetes formája a kiválasztási folyamatok erősítése. Több folyadék bevitele mellett a káros anyagok „hígabb” formában vannak jelen, és talán hamarabb választódnak ki. A köztudatban egy tévedés is él, nevezetesen az, hogy a több folyadék megterheli a szívet. Ez igaz lehet a 10. üveg sör elfogyasztását illetően, de éppen ellenkező hatású a szokásos mennyiségek esetén. Kevés folyadékbevitel esetén ugyanis a vér sűrűbb, így nehezebben tartható mozgásban az érrendszerben.

12. Naponta legalább fél órát tempósan gyalogoljunk, és ha külön orvosi tiltás nincs, óvatosan lépcsőzzünk. Ahová csak lehet, gyalogoljunk – kerülve e kifejezetten kockázatos helyeket (balesetveszélyes átkelőket, szennyező környezeti hatásokat). Hetente legalább háromszor másfélórás testgyakorlást iktassunk be napirendünkbe.

A gyaloglás és a séta nemcsak izmaink szükséglete. A sétához szokott idős embernek jobb az emésztése, az alvása és a kedélye. Életének terepe szélesedik, a világ kinyílik számára. A séta során óhatatlanul találkozik másokkal, kommunikál. Örömteli élményekben lehet része. Társas kapcsolata épülhet ki. Több betegem a séta kötelezettsége (és az érzelmi élmény) miatt vett kutyát idős korára. A rendszeres torna is hasonlóan fontos: ez egyrészt beépül a napirendbe, másrészt elvégzése kellemes (teljesítmény)élményt kelt („ma is meg tudtam csinálni, tehát mára sem öregedtem meg túlságosan”).

13. Az általánosan ajánlott „ideális testsúlyt” 10%-nál többel ne haladjuk túl.

Az elhízás kerülése alapvető feladat időskorban. Az alacsonyabb testsúly eleve jobb fizikai állapotot biztosít, a kopásos betegségek fájdalmas következményeit enyhíti. A csupán diétán alapuló fogyókúrák azonban ritkán sikerülnek, viszont a testsúly karbantartása olyan feladatot jelent, amely új színeket hozhat az életvitelbe (új receptek), illetve közösségi tevékenységekben való részvételre sarkall (torna és fitnesz programok)

14. Hacsak nincs orvosi ellenjavallata, naponta legalább 6-8 (2 dl-es) pohár folyadékot fogyasszunk el (akár víz, tea, leves, rostos ital formájában).

Lásd a 11. pont alatti megjegyzéseket.

15. Fogyasszunk rendszeresen magvakat a következők közül: gabona, szezám, szója, kukorica, napraforgó, tökmag, grépfrút-mag stb., ha nincs rá allergiánk, virágport, együnk naponta néhány dióbelet, mézzel, esetleg mazsolával, valamint ha szeretjük, fogyasszunk durva őrlésű barna kenyeret.

Az étrendi ajánlások a fogyasztói társadalmak fontos egészségmegőrzési programjaihoz tartoznak. Megfontolás nélküli elfogadásukat nem javasolom. Elsősorban azért, mert ezek túlságosan gyakran változnak, azaz 3-5 évente azokat az élelmiszereket, amelyeket a szakemberek korábban egészségtelennek tartottak, a legegészségesebbeknek kiáltják ki. Ilyen váltások történtek az utóbbi években a vaj-margarin, egyes húsok és gabonafélék, rostos zöldségek, a tejes- és tojásételek, a borfogyasztás stb. vonatkozásában. Véleményem szerint mértékletes mennyiségben az egyén számára a legjobb ízű, tehát a legteljesebb élvezetet nyújtó ételek és italok fogyasztása a leghasznosabb. Ezek között a természetes állapotukban fogyaszthatóakat érdemes előnyben részesíteni.

16. Nincs szükség alkoholos italra, kábító hatású szerekre, izgató és ajzószerekre, mesterséges nyugtatókra, és altatókra – kivéve az orvosi javaslatot.

A rendszeres kis mennyiségű és jó minőségű (elsősorban vörös)bor fogyasztásával kapcsolatosan tudományos felmérések is történtek, és például a szív- és keringési betegségekben védő hatását igazolták. A szintén jó minőségű tömény italok fogyasztása sem bizonyult károsnak az egészségre. Ezzel szemben a rendszeres és tartós gyógyszerhasználat minden esetben szervezeti (elsősorban máj- és keringési) károsodáshoz vezet.

17. Ne csak testünket, hanem szellemünket is tartsuk frissen, edzésben! Lehetőségeink: ismétlő tanulás, új tanulás (például nyelvek, számítógép, aktív tevékenységek), társasjátékok, sakk, kártya, dominó, keresztrejtvény, tudáserősítés, tudásfejlesztés, beszélgetések, tanácsadó tevékenység, klubtevékenység, munkavállalás, korrepetálás, egyéb szellemi tréningek, írás, önéletrajzírás, naplóírás.

Érdekes tapasztalatom, hogy számos olyan idős személy életrendjében sem szerepel rendszeres és előre tervezett szellemi tréning, akik fizikai állapotukra nagyon vigyáznak, így rendszeresen végeznek testgyakorlást. Valahogyan az emberek gondolkodásában nem rögzült, hogy a szellemi aktivitás eredményessége éppúgy gyakorlás kérdése, mint a fizikaié. A feladat azonos a testi működések edzésével: egyéni tréningek mellett „csapatjátékokra”, „edzőmérkőzésekre” van szükség.

18. Hetente legalább egyszer gondoljuk át, hogyan tudunk megküzdeni a gondokkal, problémákkal, feladatokkal, terhelésekkel. Elmélkedjünk: milyen tanulságokat tudunk levonni, miként használhatjuk fel tapasztalatainkat a jövőben.

Sok idős ember menekül a problémái elől, pedig tudja, hogy előbb vagy utóbb szembe kell néznie velük. A legtöbb esetben végül olyan megoldást választunk, amelyet lényegében már sokkal korábban is megtehettünk volna, és akkor terhünktől sokkal előbb megszabadulhattunk volna.

19. Legyünk érdeklődőek szeretteink, barátaink, ismerőseink, rokonaink lakó- és szomszédsági társaink iránt, figyeljük meg környezetünk életét, eseményeit. Fogalmazzuk meg, mit és hogyan tettünk volna, vagy mit szeretnénk.

Nemcsak mi, hanem a legtöbb ember jó néven veszi, ha mások figyelmükkel kitüntetik. Közvetlen környezetünkben, ismerőseink előtt kötetlenebb módon nyilvánulhatunk meg, a régi ismeretség védettséget is jelent. Véleményünk megfogalmazása a másik személy számára egyben azt is jelenti, hogy egyetértés esetén jó szándékunkra, esetleg segítségünkre is számíthat.

20. Vegyünk részt gondolatban, vagy akár napi tevékenységünkkel, segítő magatartással, tanácsadással és segítségnyújtással is a közösséget, társadalmat érintő ügyekben.

Az idős emberek viszonyulása a közösségi eseményekhez, szerveződésekhez kifejezetten szélsőséges. Egyesek minden elől elzárkóznak, mások viszont rendkívüli, esetleg képességeiket, vagy erejüket meghaladó mértékben folynak bele szinte minden közösségi aktivitásba. Egyik magatartás sem helyes. Az előbbi esetén az idős ember fokozatosan kirekeszti magát az amúgy is nehezen átlátható mindennapi események megértéséből, az utóbbi viszont szinte törvényszerűen kudarchoz, csalódáshoz, vélt vagy valós sérelmekhez vezet.

21. Este azzal feküdjünk le, hogy holnap mindent újra kezdhetünk, és hittel, bizakodással vágjunk bele a holnapba.

Akkor tudjuk nyugodtan álomra hajtani a fejünket, ha eredményes napot zártunk, vagy öröm ért bennünket. Az alkotás öröme, a fejünkben megszülető terv a nehézségek leküzdésére, vagy például a környezetünkben lévő élőlények ragaszkodása a legnehezebb körülmények között is örömforrást jelent.

22. Mások bajait és gondjait ne vegyük magunkra, hanem szükség szerint kínáljuk fel segítségünket.

Másoknak látszólag a mieinkhez hasonló bajait valóban nem szabad a saját helyzetünkre vonatkoztatni. Mindenekelőtt azért, mert nincsen két azonos személy és két azonos helyzet, tehát az események tökéletes ismétlődése kizárható.

23. Kerüljük a közvetlen napozást, különösen a déli órákban, és inkább tartózkodjunk lombárnyékban.

A lombárnyék nemcsak a nap veszélyes sugaraitól véd. Egészséges élő környezetet biztosít számunkra, melyben rengeteg megfigyelést tehetünk. A természetben tartózkodva minden pillanatban érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül.

24. Ugyan divatos mostanában az idősek „világlátó utaztatása”, mégis meggondolás ajánlható, mivel az idősödéssel gyengülő szervezeti védőműködések miatt idegen fertőzésekkel szemben fogékonyabbak lehetünk (hasonlóképpen a környezeti ártalmakkal, klímahatásokkal és táplálkozási különbözőségekkel szemben is).

Kétségtelen, hogy a turizmus az idősek számára nagyobb eséllyel tartogat kellemetlen meglepetést. A megoldás azonban véleményem szerint nem az, hogy a fogyasztásnak ezt a formáját eleve elutasítsák. Az utazást aktív pihenésnek kell tekinteni, mely azonban mind fizikai, mind szellemi-lelki értelemben felkészülést, tréninget igényel. Be kell tartani a fokozatosság elvét, azaz először olyan utazásokon kell részt venni, amelyek az idős utazó számára nagyjából a megszokott körülményeket biztosítják. Hosszabb utazást, klímaváltást, az otthon életvitelt meghaladó fizikai igénybevételt tartalmazó utazásra csak előzetes tapasztalatokkal érdemes vállalkozni.

25. A „lelki mérgekkel” szemben is érzékenyebb az idősödő ember, ezért az élet dolgait kissé „kívülről” kell szemlélnünk.

Az élet során tudatosan fejlesztett és kontrollált önismeret idős korban is kamatoztatható. Az az idős személy, aki jól ismeri saját tulajdonságait, fizikai, biológiai és lelki tűrőképességét, jobban meg tudja ítélni, hogy milyen mértékben vonódjék be a zajló eseményekbe. Csak azokban vesz részt nagyobb erőbedobással, amelyekben ténylegesen tenni is tud valamit.

26. Éljük bele magunkat abba az öntudatba, hogy voltunk, vagy vagyunk valakik, hogy szerves részesei és meghatározó láncszemei voltunk és vagyunk történelmünknek – a nemzedékek kapcsolat-hálózatában. A magány nem törvényszerű, magunk társai is vagyunk.

Az egyéni élettörténet történelmi szerepe egyszerre észrevehetetlen és nélkülözhetetlen. Ezt az ellentmondást számomra egy diákkoromban olvasott novella kelti életre. Ray Bradbury Az időgép című sci-fi történetében egy szerelmespár fizet be az időutazásra, amelynek során az utasok kirándulhatnak a múltba. Noha szigorúan figyelmeztetnek mindenkit, hogy nem szabad az ösvényről letérni és bármihez is hozzányúlni, a fiú a szeretett leány számára leszakít egy apró virágszálat. Az utazás végetér, a csoport visszaérkezik a jelenbe, és legnagyobb megrökönyödésükre egy ismeretlen világban találják magukat.

27. A hívő ember előnyben van a hitével, mert a végső kérdésekre válaszai vannak, bizonyossága és biztonsága segíti a végső elbúcsúzáshoz.

A hit fogalmát magam mindig széles értelemben szoktam alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásunkban, magatartásunkban, az emberekhez történő viszonyulásunkban saját magunk vállalta külső kényszer nélküli törvényeknek teszünk eleget. Ezek a törvények jelentik az állandóságot az élet változásai során, beleértve a korosodás folyamatát is. A vallások éppúgy segíthetnek ezeknek a törvényeknek a felismerésében, mint a természet, vagy a társadalom tudományos alapvetései, de volt nem egy olyan „öntörvényű” páciensem is, aki a saját életének szabályait többféle hitből gyúrta össze.

28. Megoldatlan dolgainkat az „idő” is mérsékeli, bízzuk azokat az időre.

Az idős emberek jól tudják, hogy a higgadt várakozás során az idő szárnyain messzire lehet jutni. Ez azonban pszichológiai értelemben csak annyiból hasznos, hogy a szóbanforgó konfliktusról az idő lefarigcsálja az indulatokat, és a tiszta logikai elemek megszabadulnak a megoldás szempontjából felesleges érzelmi öltözéküktől. A megoldatlan feladatokat tehát akkor érdemes elodázni, ha érezhetően sok érzelmi töltést tartalmaznak.

29. Célkitűzéseinket, programjainkat mindig mérjük önmagunk lehetőségeihez, mert a csalódások, kudarcok rontják életkilátásainkat.

Talán az időskor aktív szakaszában is alkalmazható az a fiatal értelmiségiek számára szervezett vezetői tréningeken gyakran hallható instrukció, miszerint a célkitűzést egy árnyalattal a lehetőségek fölé lehet helyezni, mert ez ösztönzi az egyént az előrehaladásra, önképzésre, egészségesen fokozott erőfeszítésre.

30. Ne kiszolgálói legyünk szeretteinknek, hanem együttérző és szerető társai.

Ezt az intelmet magam úgy értelmezném, hogy szeretteinket sohasem szükséges feltétel nélkül (szolgai módon) kiszolgálni. Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy ezzel hálára kötelezhetjük őket. Minden ember a másiktól, az idősek is és az idősektől is elsősorban hiteles viselkedést várnak el. Az ideális emberi kapcsolat mindig valamiféle partneri viszonyt feltételez, melynek kiindulási alapja a jóakarat, de része lehet a véleménykülönbség is.

Idős Tér

kiemelt oldalai

További tudásterek a Változó Világban

Innovációs Tér + Lexikon

Európai Tér + Enciklopédia

Budapesti Tér + Lexikon

Fogyasztói Tér + Enciklopédia

Gasztronómiai Tér + Lexikon

Kisebbségi Tér

Lexikonok a Változó Világban

Változó Világ Enciklopédia

Az Új Szavak Lexikonja

A Számok Enciklopédiája

Jelentős változás történt 2008-ban a házi segítségnyújtás és az idősotthoni ellátáshoz való hozzáférésben, mindkettő csak meghatározott gondozási szükséglet fennállása esetén nyújtható az igénylő számára. A gondozási szükségletet az önellátási képesség hiánya alapozza meg, ami az egészségi állapottól, az ápolásra való rászorulás és az önkiszolgálási képesség mértékétől függ.

A vizsgálat lebonyolítását végző szakértői szerveket kormányrendeletben (A személyes gondoskodás igénybevételével kapcsolatos eljárásokban közreműködő szakértőkre, szakértői szervekre vonatkozó részletes szabályokról szóló 340/2007. (XII.15.) kormány rendelet) a vizsgálati szempontokat miniszteri rendeletben (A gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól szóló 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet) határozták meg a jogalkotók.

Ha az igénylő gondozási szükséglete fennáll, de nem haladja meg a napi 4 órát, és egyéb körülmények sem indokolják az idősotthoni elhelyezést, saját otthonában, ezt követően intézményi keretek között látják el a szakemberek az igénylőt. Természetesen kivételek lehetségesek. Házi segítségnyújtás keretében legfeljebb 3 hónapig nyújtható a szolgáltatás a gondozási szükséglet vizsgálata nélkül, az azonnali igények kielégítése céljából.

A gondozási szükséglet vizsgálat célja első sorban a megfelelő szolgáltatás biztosítása. A jogszabály-módosítások a szolgáltatások célzottabbá tételét szolgálják, azt kívánják elősegíteni, hogy intézményi elhelyezésre csak valóban indokolt esetekben kerüljön sor. Azért ne kelljen elhagynia senkinek sem a saját otthonát, mert nincs, aki házhoz szállítsa az ebédet, kiváltsa a gyógyszert. Ezekben az esetekben az önkormányzatoknak kötelessége biztosítani az adott településen a segítséget. Mindenki, akinek a gondozási szükséglete indokolja, jogosult a gondoskodásra.

A korábbi években igen gyakran olyan személyek is bekerültek idősek otthonába, akik még az alapszolgáltatások igénybe vételével saját otthonukban is elláthatók lettek volna. A szolgáltatás fenntartója bizonyos esetekben abban volt érdekelt, hogy a jelentkezők közül a legkevesebb ápolásra szoruló, de leginkább fizetőképes idős embereket részesítse ellátásban. Az elhelyezésre várakozók magas száma is feltehetően ezt a korábbi rossz gyakorlatot igazolja. Az ilyen helyzet igazságtalan, torz ellátási struktúrát eredményez és hosszú távon biztosan nem finanszírozható.

Az új szabályozás eredményeként egy független szakértői szerv hatáskörébe került annak eldöntése, hogy a konkrét esetben otthoni vagy intézményi ellátásra van-e szükség. Ez a szakértői szerv az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI), mely a hazai társadalombiztosítási és szociális szakértés vezető intézménye, közel 30 jogcímen végez komplex szakértői tevékenységet és ad ki szakvéleményt.

A munka nagyságát jellemzi, hogy a mai nap adatai szerint az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézethez több mint 7200 fő gondozási szükségletének elbírálási igénye érkezett. 5351 esetben már elkészült a pozitív irányú szakvélemény és folyamatban vannak a helyszíni vizsgálatok.

A gondozási szükséglet vizsgálata:

- egyfajta szűrő, melyen keresztül az adott szolgáltatáshoz el lehet jutni,

- az igénybevételi eljárás része,

- eljárásrendjét és a független szakértői szerv működését szakmai jogszabályok határozzák meg,

- a bizottság a szolgáltatást igénylő egészségi állapotát és önkiszolgálási képességének mértékét vizsgálja.

A gondozási szükségletet vizsgáló szakértői szervek

Házi segítségnyújtás esetén a kijelölt városi jegyző működteti a szakértői bizottságot, melynek tagjai: az ORSZI által kirendelt szakértő, a házi segítségnyújtást végző szolgáltató képviselője, a jegyző szociális ügyintézője. A tagok kijelölése egy évre szól, munkájukért szakértői díjat kapnak, eljárásrendjüket maguk határozzák meg a jogszabályi kereteken belül. Munkavégzésük a kérelem beérkezésével indul, melynek érvényességét megvizsgálja a szociális ügyintéző, és ha szükséges hiánypótlást kér. Ezt követően a bizottság elnöke által kijelölt előadó szakértő az igénylőnél helyszíni vizsgálatot folytat, az ott készített dokumentáció, valamint a személyes tapasztalatok alapján az esetet előadja a bizottság soron következő ülésén, ahol szavazással döntenek a gondozási szükséglet létéről. Ezután megszületik a kötelező érvényű szakvélemény, melyet megkap az igénylő és a szolgáltató is. Ha az igénylő a szakvéleménnyel nem elégedett, jogorvoslatért az ORSZI elsőfokú bizottságához fordulhat.

Idősek otthona esetén a gondozási szükséglet vizsgálatát az igénylő lakóhelye szerint illetékes ORSZI kirendeltség folytatja le. A szakértői bizottság tagjai: szociális szakértő, orvos szakértő, szociális ügyintéző. A szakértői bizottság működésére irányadó a 213/2007. (VIII.7.) kormány rendelet. Munkavégzésük a kérelem beérkezésével indul, melynek érvényességét megvizsgálja a szociális ügyintéző, és ha szükséges hiánypótlást kér. Ezt követően a bizottság elnöke által kijelölt előadó szakértő az igénylőnél helyszíni vizsgálatot folytat, az ott készített dokumentáció, valamint a személyes tapasztalatok alapján az esetet előadja a bizottság soron következő ülésén, ahol szavazással döntenek a gondozási szükséglet létéről. Ezután megszületik a kötelező érvényű szakvélemény, melyet megkap az igénylő és a szolgáltató is. Ha az igénylő a szakvéleménnyel nem ért egyet, jogorvoslatért az ORSZI másodfokú bizottságához fordulhat.

A kérelem érvényességének ellenőrzésekor vizsgálják az irat alapján történő elbírálás lehetőségét is. Ebben az esetben nincs szükség helyszíni vizsgálatra.

Az irat alapján történő elbírálást lehetővé teszi:

- demencia kórkép legalább középsúlyos fokozata, amelyet a demencia centrum, vagy az ORSZI szakvéleménye igazol,

- ha az ellátást igénylő egyedül él és:

- betöltötte a 80. életévét (személyigazolvány másolatával igazol) és ellátása nem megoldott házi segítségnyújtással (a települési önkormányzat jegyzője igazolja), vagy

- betöltötte a 70. életévét és lakóhelye közműves vízellátás, vagy közműves villamos energia ellátás nélküli ingatlan (a települési önkormányzat jegyzője igazolja), vagy

- fogyatékossági támogatásban (hallási fogyatékosként, vagy egyéb okból), vagy vakok személyi járadékéban részesül, vagy I. vagy II rokkantsági csoportba tartozó rokkantnyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetve rokkantsági járadékban részesül (az ellátás folyósítását igazoló irat másolatával, csekkszelvény, vagy bankszámla kivonat másolatával igazol), vagy

- munkaképességét 100%-ban elvesztette, illetve 80%-os mértékű egészségkárosodásban szenvedett (ORSZI szakvélemény másolatával, igazol)

Ha az igénylő gondozási szükséglete fennáll, de nem haladja meg a napi 4 órát, és egyéb körülmények sem indokolják az idősotthoni elhelyezést, az intézményvezető tájékoztatást nyújt a kérelmezőnek a házi segítségnyújtás igénybevételének lehetőségéről és átadja az igénylőnek a szakvéleményt, másolatát pedig megküldi az igénylő lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerinti települési önkormányzatnak. Ez a szakvélemény igazolja a házi segítségnyújtásnál a gondozási szükségletet (így azt nem kell újra vizsgáltatni a házi segítségnyújtás gondozási szükségletvizsgálatára létrehozott városi szakértői bizottsággal).

Ajánlott irodalom

A VÁLTOZÓ VILÁG

köteteinek nagy része megvásárolható az ország két legnagyobb könyvkereskedőjénél online, ingyenes átvétellel az általad kiválasztott könyvesboltban vagy házhozszállítással.

Libri

Líra

A kiadónál az összes cím is megrendelhető, akár személyre szabott változatban. Hála a digitális nyomtatásnak, az éppen elfogyott címek is kaphatók rövid határidővel.

Kiadó

A Franklin kézi lexikona I-III. 1912.

Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz, 1985.

Cropley A. J. : Tanítás sablonok nélkül. Tankönyvkiadó, Budapest 1983

Cotterel, Arthur: Mítoszok és legendák képes enciklopédiája, 1994.

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Mitológiai ÁBÉCÉ, 1973.

Panini, Giorgo P.: Mitológiai atlasz, 1996.

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I–IV., 1902.

Román József: Mítoszok könyve, 1963.

Szabó György (szerk.): Mediterrán mítoszok és mondák, 1973.