|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Támogatásod? |
Az év napjai - A napok enciklopédiájaOktóber 21.Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok
Egyéni keresés
|
A nap Budapesten kel 6.11-kor, nyugszik 16.45-kor A holdkelte adatai évről-évre változnak. A nap- és holdkelte ma Ez az év egyik napjának oldala! A mai naphoz az oldal tetején található link vezet. Az időjárás :: A naptárról :: Saját naptár :: A nap fotója
|
|
|
||||||||||||
Euripidész – Mulass, igyál s a mai napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap. Kapitány – Nekem minden új nap egy új nagyszerű feladatot jelent. Professzor – Számomra minden nap egy esély. Doktor – Én ajándéknak élem meg az új napot. Mester – A nap az örökkévalóság rám eső fele.
A nap képe:
|
Ajándék? Kedves ajándék? Ez lehet egy kellemes, jó hangulatú vacsora egy étteremben. Mikor ajándékozta meg házastársát egy ilyen programmal?
Napi séta Murin An (Kyoto, Japán): A japánok mindig zavarba jönnek, ha határozott különbséget kell tenniök építészet, kertészet és természet között. Számukra a természet bármely kiemelt része máris kert, ahogy egy faág kész ikebana. Az emberi konstrukciók szorosan kapcsolódnak természeti környezetükhöz, az ösvény kikerüli a fákat, az épület igazodik a domborzathoz: szervesen egészítik ki egymást. A városi szűk udvarokban sem kényszerítik szabályos rendbe a természetet. Inkább sejtetik, emlékeztetnek rá néhány jellegzetes fával, sziklával, virággal. A kert elengedhetetlen tartozék, és bármilyen kicsiny is, elég nagy ahhoz – mondják –, hogy rásüssön a holdfény. Ha végképp nincs egy talpalatnyi föld sem, akkor egy tálcán is lehet miniatűr kertet rendezni (hako-niva), egy cserépben törpe fát – soha szobanövényt! – nevelni. A természet modelljét készítik el a rendelkezésre álló kis területen – esetleg hátteret kölcsönöznek hozzá, hogy nagyobbnak tűnjék.
AI
Bardelli, Giorgio G., Ildos, Angela S.:
A világ
legszebb nemzeti parkjai, 2001
|
|
||||||||||
|
||||||||||||
Nemzetközi ünnep, emléknap, esemény
Változó dátumú ünnepek, emléknapok
|
|
|||||||||||
|
||||||||||||
Hazai ünnep, emléknap, esemény
Változó dátumú ünnepek, emléknapok
Őrizzük a régi, alkossunk új ünnepi hagyományokat!
|
Vajon az Advent mikorra esik idén? Mikorra esik a katolikus egyház által ünnepelt Advent négy napja, ezzel együtt a Bronz-, Ezüst- és az Aranyvasárnap, megtudhatod itt De van egy legalább ennyire szép ünnepsor: saját gyermekeitek várásának nagy pillanatai. Ti tudhatjátok, mikorra esnek ezek!
|
|||||||||||
|
||||||||||||
Külhoni ünnep, emléknap, esemény
Változó dátumú ünnepek, emléknapok
|
|
|
||||||||||
|
||||||||||||
Ezen a napon történt
On this day: |
2008 – Leállítják egy svéd atomerőmű egy részlegét, miután egy másik ugyanolyan reaktorban megrepedtek a szabályzó rudak. – 2008 októberének további hírei
|
|
||||||||||
|
||||||||||||
Névnap
Született
(Vagyis hányan éltek a Földön születésedkor?)
Csillagjegy
|
Ezen a napon ünnepelt nevek: Celina, Hiláriusz, Kende, Klementina, Orsika, Orsolya, Viátor, Zsolt
Ezen a napon született: 1764 – Bihari János cigány származású magyar zeneszerző, hegedűművész (Megh. 1827) – 1772 – Samuel Taylor Coleridge angol költő, kritikus és filozófus (Megh. 1834) 1790 – Alphonse de Lamartine francia romantikus költő, liberális politikus, (Megh. 1869) 1833 – Alfred Bernhard Nobel svéd kémikus, mérnök, feltaláló, gyáriparos, a Nobel-díj megalapítója (Megh. 1896) 1839 – Georg von Siemens a Deutsche Bank megalapítója (Megh. 1901) 1846 – Edmondo De Amicis olasz író, publicista (Megh. 1908) 1861 – Klupathy Jenő fizikus, az MTA tagja, a gyakorlati fizika kiemelkedő alakja(Megh. 1931) 1878 – Krúdy Gyula magyar író (Megh. 1933) 1883 – Jány Gusztáv vezérezredes, 1942–43-ban a 2.magyar hadsereg parancsnoka. (Megh. 1947) 1912 – Juan Gyenes (Gyenes János) fotóművész (Megh. 1995) 1912 – Solti György (Sir George Solti) karmester, zongoraművész (Megh. 1997) 1927 – Körmendi János Jászai Mari-díjas színész, Érdemes és Kiváló művész (Megh. 2008) 1950 – Toller László magyar politikus, Pécs polgármestere (1998-2006) (Megh. 2010)
Ez a nap az állatöv Mérleg jegyéhez tartozik.
|
Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Az embereknek nevet adtok, és a nevekkel nagyra vagytok, pedig a lélek zugain valami mindig anonim.
|
||||||||||
|
||||||||||||
A nap szép és örömteli pillanatai
[ Szóló felület ]
|
Babits Mihály Mese a nagyvilágról És így képzelem, hogy Sokrates és Phaidros folytathatnák a párbeszédüket: Phaidros: Ó Sokrates! ahogy a művészetet minden emberi tevékenység csúcsára állítod, szemmel láthatólag léha és téves dolgokat beszélsz. Nem fontosabb, komolyabb dolgok-e a kor nagy problémái, a világpolitika, a szocializmus küzdelmei vagy akár csak a saját megélhetésed, a saját szerelmed is ama játszó és mesélő művészetnél? Nem akkor fontos és izgató-e a művészet is, ha ezekre vonatkozik? A te művészeted csak játék, Sokrates, de emitt a megélésről van szó. Sokrates: Valóban, emitt csak a megélésről van szó. De vajon az élet csak arra való, hogy megéljünk? Ha a legmagasabb dolog volna az életben megélni, akkor nem volna érdemes megélni. Szomorú cirkulus volna, ha csak azért élnénk, hogy fenntartsuk életünket és fajunkat. Szerencsére nem így van. Mindannyian érezzük, hogy élni érdemes és érdekes, mert az életben élvezetek, azaz új érzések jöhetnek (a szó egy tágabb értelmében minden új érzés élvezet és életérték) és addig érdemes élni, míg ilyenek jöhetnek. Ezeknek az új érzéseknek kedvéért érdemes életünket fönntartanunk és érdemes jó politikát csinálnunk nagyobb jólétünkre, hogy gondtalanul élhessünk művészi életet. Phaidros: Szerinted tehát a művészet az élet célja? Sokrates: Hogy felelhetünk arra a kérdésre, mi az élet célja? Nézzük az élő lények természetes törekvéseit. Az első kétségkívül életüket és fajukat fönntartani. Ezt épp oly joggal nevezhetem eszköznek, mint célnak. Ami marad új érzéseket érezni és kelteni, új dolgokat látni és alkotni, az aktiv és passzív művészet, a szó legtágabb értelmében. Phaidros: A létért való küzdelem tehát nagyon alárendelt dolog? Sokrates: Ellenkezőleg, a létért való küzdelem főmotívuma az életnek. Minden ami van, elsősorban lenni akar, de ez nem elég neki, több és más akar lenni, nőni behatolni abba is, ami nem ő, hatni, változtatni. Ez a törekvés pedig legelemibb formájában is összeütközés harc. Mennél jobban él valami annál harcosabb. S ki hasznos a harcban? Az erős, aki több változást képes okozni. Phaidros: Ez már egészen a Nietzsche morálja. Sokrates: Ez a Nietzschéét magában foglalja mint részét. Phaidros: De nézd csak Sokrates. Ha az életnek célja és természetes törekvése ez a folytonos változás újítás és harc, akkor hogyan magyarázod meg a morálnak létezését? Hogy lehet, hogy az emberi életben kifejlődött egy törekvés ép e nagy harc ellen? Egy törekvés, amely az élettel ellenkező irányban, csak békére, halálra vinne. A morál, mely ellensége a harcnak, az az örökké újító, elégedetlen, változtató gyűlöletnek engedetlenségnek, szabadságnak, az új érzéseket, kéjeket teremtő szabad művészetnek; az életet sokszorozó szerelemnek, minden gyönyörűségnek. Az élet ellensége. Hogy magyarázható az önmegtagadás iránya, a kereszténységé s buddhizmusé? a böjt iránya? a puritán erkölcs? S vajon ez az egész erkölcs rossz? Sokrates: Dehogy rossz. Sőt, ez az életnek egyik legnagyobb értéke. Gondolj először a halál értelmére. Ha mindig ugyanazon lények élnének mennyivel szegényebb lenne a világ, mint így, a folytonos születéssel és halállal! Az élet különböződésének eszköze, nemcsak térben, hanem időben is, ez a születés és a halál. Phaidros: Az egyénre nézve pedig a halál az élet értéket emeli. Sokrates: Mint ahogy minden rossz emeli a jó értékét. A rossznak, a fájdalomnak a léte egészen külön tény a világ differenciálódásában, egyenrangú a »tükröződés« vagy az »alkotás« a lélek vagy a művészet létével, és ismét minőségileg különböző azoktól. Megjelenik a világban a nyomósító ellentét, az Isten mellett az ördög. Ez is kell a világhoz, és aki a világot akarja, ezt is akarja, mert mennél többféle érzést, mennél különbözőbb érzéseket akar. A halált, és élni kell a fájdalmat és élvezni, ez az egyetlen állásfoglalás a nagy Rosszal szemben. A rossz hozzátartozik a jóhoz, a Titanic katasztrófája a világ szépségéhez. Mindazon borzasztóságok és rútságok nélkül, amik vannak, szegényebb és csúfabb lenne az élet. Phaidros: A puritán morálról akartál szólni ó Sokrates. Sokrates: A puritán morál más állásponton van a fájdalomra nézve. Phaidros: Az élvezetet rossznak tartja és a szenvedést jónak. Sokrates: Dehogy, a fájdalmat rossznak tartja és vele együtt az élvezetet. Ez elválaszthatatlan. A puritán morál (nyilván látjuk oly tiszta kifejezéseiben mint a Buddha vagy a Jozafát története) úgy akarja elkerülni a fájdalmat, hogy lemond mindenről, az élvezetekről is, az életről is (de anélkül, hogy a halált választaná, amely mint mondtam, mégis az élethez tartozó dolog.) Helyesen mondtad imént ó Phaidros, hogy a puritán morál az élettel ellenkező irányú, az élet negációja. Az a formája az önmegtagadásnak, mely a pozitív fájdalomban élvezetet talál, már közeledés az életszerető erkölcshöz, mint a középkor atyja a művészi reneszánsznak. Phaidros: Kétféle erkölcs van hát, ó Sokrates. Emlékszel-e Kalliklésre? Hajdan ő képviselte előtted az életszerető erkölcsöt. Már akkor milyen világos volt ez a dolog. Az elnevezések változtak azóta, de az ellentét ugyanaz maradt, Heine görög és zsidó erkölcsnek nevezte. Nietzsche ura és rabszolga morálnak. Sokrates: Valóban ez az ellentét örök és a világtörténetet ebből a szempontból lehetne megírni. De figyelj arra ó Phaidros, hogy a két érzésmód amire gondoltunk, végletes és tiszta alakjában csak értelmi konstrukció bizonyos irányoknak ideális asymptotája. A világosság kedvéért szerkesztettük meg, a valóságban tisztán nem találhatjuk. A valóságban a kettőnek különböző vegyülékeit találjuk, ezer meg ezer fokozatban, hol az egyiknek, hol a másiknak túlsúlyával. S valóban könnyű belátni, hogy az abszolút élet éppoly lehetetlen, mint az abszolút élettagadás. Phaidros: Az egyik csupa tarkaság, különbség, egyenlőtlenség, változás, harc, erkölcstelenség, a másik egyformaság, lemondás, demokrácia, béke, erkölcs, az egyik a gyökeres pluralizmus, a másik a monizmus. Értelek Sokrates. Milyen különös vegyülék például a mai úgynevezett természettudományos világnézet a maga monizmusával, demokráciájával, békevágyaival, művészet ellenességével, s a másik oldalon a szabaderkölcs hirdetésével. Sokrates: Élettagadás felé hajlik a buddhizmus, az én régi tanom, Spárta, a stoicizmus, a régi kereszténység, a puritán protestantizmus, a szocializmus, a monizmus, Schopenhauer, Tolsztoj tana, az egységesítő tudomány. Az élet felé Athén, a tarka művészi ököljogos középkor a reneszánsz, katolicizmus, a romanticizmus, Nietzsche, a művészet. Az egész világtörténeten végig kísérhetjük e két nagy irány harcát. S mindig az élet erkölcsét követtűk, az ellenkezőjét hirdettük inkább. Phaidros: Hát most már felelj nekem ó Sokrates, előbbi kérdésemre és magyarázd meg az élettagadó erkölcs létezését. Hogyan lehetséges, hogy egy szellemirány, mely az élet irányával ellentétes, felmerülhetett és jónak tűnik fel? Sokrates: Ennek a szellemiránynak alaptünete a szemérem. Némely primitív népek szemérme, mely nem engedi őket tanuk előtt étkezni (Stanley beszél erről) már az élet legegyszerűbb törekvését, az önfenntartást is szégyennek találja. A nemi szemérem, a költő a művész szemérme, (mely a kezdő költőnél ép oly erős, mint a szűzeknél) a társadalmi szemérem, mely az önzés, a harc, az arisztokratizmus uralmát békés, erkölcsös demokrata formákkal leplezi el, a szeméremnek az a formája, amelyet lelkiismeretnek neveznek, mind megegyezik abban, hogy az élet valamely természetes iránya elleni lelki visszahatás, visszadöbbenés. És ez minden léleknél meg van. S ellentétben a szeméremmel áll a vágy az élet irányában. Phaidros: Ez igaz. Sokrates: Ebből azt látod ó Phaidros, hogy a szemérem és az egész puritán erkölcs a lélek ellenkezése az élettel szemben, amely arra szolgál, hogy az életet mint bűnt még izgatóbbá tegye, mint a szemérem izgatóbbá teszi a meztelenséget. Ezt az egész lelki visszahatást az élet teremté, a saját ellentétéül és izgatójául, a differenciálódásnak az a módja teremté mely ellentéteket teremt s melyről előbb beszéltünk, mely a halált, a fájdalmat teremté. Phaidros; Ó Sokrates te folytonos hypostasissal dolgozol és úgy beszélsz az életről, a differenciálódásról mintha élő teremtő valóság, nem elvonás volna. Sokrates: Ez csak szólásmód, másképp nehéz kifejezni. Tehát, amint mondtam, az erény arra való, hogy megadja a bűn értékét, mint ahogy a halál az életét, a kín a kéjét. Phaidros: Ez erkölcstelen filozófia. Sokrates: Éppen nem. Hisz az egészet megfordítva és elmondhattam volna az élettagadást, a szemérmet, a békét, az erényt tüntetve fel úgy, mint a lélek természetes kezdeti irányát. Sőt az egész természetben a differenciálódás helyett az egységesülés irányát tüntethettem volna fel alapiránynak, melynek hiszen meg kell lenni, máskép nem volna lehetséges a tudomány, mely a természetet folyton egységekre redukálja, csodák helyett a halál irányát, melyet a Clausius-féle elv fejez ki. Megmutattam volna, hogy ez az irány, mint minden irány csak akkor képzelhető, ha van egy ellenkező irány is, mely emennek az értékét megadja, és ez a Vágy (az újra) a Vágy, amelyből származik az idő, mint Plotinos kimutatta, az idő, mint a legyező, mellyé a világdifferenciálódás szétvetődik. Ekkor a vágy lesz az ellenség, mely a béke irányának útjában áll, mely harcot teremtve a békét édessé értelmessé teszi. Ekkor a bűn lesz csak arra való, hogy az erény értékét megadja. Végelemzésben a két világnézet közti választás konvenció dolga, mint a geometriák közti. Phaidros: És mért választottad a másik kiindulást ó Sokrates? Sokrates: Mert tudtam, hogy ez neked jobban fog tetszeni. Phaidros: Ó Sokrates te léha nihilista lettél.
AZ ALACSONY ZSÁMOLY Yu Gongnak volt egy alacsony zsámolya. Valahányszor le akart ülni rá, egy-egy téglát rakott a zsámoly lábai alá. Később kényelmetlennek találta a téglarakosgatást, és szólt a szolgájának, vigye fel a zsámolyt az emeletre. Amikor az emeleten leült rá, ugyanolyan alacsonynak találta a zsámolyt, mint a földszinten. - Érdekes, azt mondják, hogy fent magasabb, de én ezt egyáltalán nem veszem észre! - mondta. [ Klasszikus kínai tanmesék ]
|
|
||||||||||
|
||||||||||||
Népi, vallási és egyéb szokások, legendák
|
A Hegyi Öreg legendája A legendás Hegyi Öregről és a szolgálatában álló aszaszinokról Marco Polo, a híres középkori Kína-utazó is hírt adott. Beszámolójában olvashatjuk, hogy a Hegyi Öreg, igazi nevén Aladdin az Elbrusz hegység két magas része közé zárt pompás völgyben valóságos földi paradicsomot épített ki. A burjánzó kertek körül palotákat és filagóriákat emelt, a csatornákban tej, bor, méz és kristálytiszta víz csordogált, a pázsiton aranyba és selyembe öltöztetett ledér nők sétálgattak. A magas fallal körülvett kertbe természetesen senki sem juthatott be kintről.
Aladdin maga köré gyűjtötte a hegylakók
fiait, nap mint nap Mohamed Paradicsomáról és saját hatalmáról
beszélt nekik, megígérve, hogy ő bejuttathatja őket oda. Így is
tett...
Deszpoina: Poszeidón és Démétér leánya, Areión testvére, nimfa, aki Démétér és Poszeidón híres lónászából született. AJÁNLOTT IRODALOM: Cox, George William: Görög regék, 1991.
|
egy új hit jegyében
|
||||||||||
|
||||||||||||
A nap a Változó Világban
Írd is!
|
1811. október 21-én mondta Talleyrand – nem tudni, anyagi helyzete miatti kétségbeesésében-e, vagy politikai éleslátásától indíttatva – a következő mondatot: "Ez az egész egy Bourbonnal fog végződni". Pedig néhány héttel korábban Napóleon Trianonban ezt mondta Talleyrand-nak: "Maga egy ördöngös ember! Kénytelen vagyok magával az ügyeimről beszélni, kénytelen vagyok magát szeretni". De Talleyrand nem tudta megbocsátani az őt ért korábbi sértést. Tanácsait (Lengyelország függetlenségének helyreállítása, az osztrák–francia szövetség, Spanyolország azonnali kiürítése) a császár nem fogadta meg.
|
|
||||||||||
|
||||||||||||
Ismeretek, érdekességek, rendezvények, programok
|
|
Programajánlatok
|
||||||||||
|
||||||||||||
Tanácsok, hasznos tudnivalók
|
|
|
||||||||||
|
Bradbury, Ray: Fahrenheit 451, 2003 Dolto, Françoise: A gyermek és az öröm, 2002 Évszakok, Négyszer negyven haiku, 2003 Lévi-Strauss, Claude: Szomorú trópusok, 1979 Macuo Basó: Százhetven haiku, 1998 Rácz Zoltán: Családi és társadalmi ünnepek, 1964
|
|
||||||||||
Hírek |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
CHANGING WORLD | LE MONDE CHANGEANT | СВЕТЪТ В ПРОМЯНА
|
|
|
1995 óta
|
|
2001 óta |
|
1991 óta |
|
1992 óta |
|
Az idők kezdete óta |
|
Az idők kezdete óta |
© Változó Világ, 2024 |