Szeptember 29.

Euripidész – Mulass, igyál s a mai napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap.

Kapitány – Nekem minden új nap egy új nagyszerű feladatot jelent.

Professzor – Számomra minden nap egy esély.

Doktor – Én ajándéknak élem meg az új napot.

Mester – A nap az örökkévalóság rám eső fele.

Beszélgetések

Kert – Egy boldogabb világért

A nap képe:

Ajándék?

Eredeti ajándék? Ez lehet egy masszázsbérlet...

Ajándékot adni

Napi derű

Az újságírás abból áll, hogy az olvasókkal, akik nem is tudtak arról, hogy Lord Jones élt, közlik, hogy Lord Jones meghalt. (Gilbert Keith Chesterton angol író, 1874 – 1936)

Humor

Napi séta

Wörlitz kertbirodalom (Wörlitz, Németország): A 18. századtól kezdődően az éles határvonalú kertek mértanát a lágy feloldódás tájkertjei váltják fel. A korai romantika nosztalgikus természetszemlélete a távoli és romlatlan múlt képeiben keresett kiutat. Robinzonádjának sajátos emlékműveként Rousseau-sziget emelkedik ki a Wörlitz-i angolkert tavából. Az ilyen tájkertek abban különböznek a korábbiaktól, hogy bennük a határok összemosódnak. Építtetőik természetes és mesterséges, rom és műrom, múlt és jelen, kert és környezet különbségeinek kiküszöbölésére törekedtek. A kert nem válik ki, hanem beleolvad a környező tájba. Nincsenek éles határok, egyenesek, végtelenbevesző sétányok, csak tavak, ligetek, grották, remetelakok, Vénusz-templomocskák, egzotikus növények, elvágyódás-helyek és alkalmak vannak.

A madarak

Csetlő-napló

Roscosmos

Stevie Wonder

Az év könyve

Abszint

Café & Restaurant

1061 Budapest, Andrássy út 34. Telefon: (1) 332 4993

VVIP-GT

Nemzetközi ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Hirdetés X

Hazai ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Őrizzük a régi, alkossunk új ünnepi hagyományokat!

A fegyveres erők napja

Vajon az Advent

mikorra esik idén?

Mikorra esik a katolikus egyház által ünnepelt Advent négy napja, ezzel együtt a Bronz-, Ezüst- és az Aranyvasárnap, megtudhatod itt

De van egy legalább ennyire szép ünnepsor: saját gyermekeitek várásának nagy pillanatai.

Ti tudhatjátok, mikorra esnek ezek!

Ünnepeljétek!

Külhoni ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Világ Útmutató és Címtár

Paraguay – Boqueron-i csata napja

Haiti – Manman Aloumandia napja

Egyesült Királyság [ EUVV ] – Michaelmas

Hirdetés X

Ezen a napon történt

On this day:

935 – Megölik I. Vencelt, Csehország királyát, aki a csehek védőszentjévé lett.

1829 – Londonban megalapítják a Scotland Yardot.

1848 – A pákozdi csatában a magyar honvédsereg megállítja Jellasics tábornagy, horvát bán császári hadseregét.

– Eötvös József báró elhagyja Magyarországot, Bécsbe, majd Münchenbe távozik.

1872 – Meghalt Déryné Széppataki Róza színésznő, drámafordító, emlékiratíró, az első magyar operaénekesnő.

1893 – Herman Ottó és 12 társa megalakítja az Országos Függetlenségi Pártot.

1902 – Meghalt Emile Zola francia író.

1918 – Bulgária és az antanthatalmak fegyverszünetet kötnek Szalonikiben.

1919 – Meghal Csáth Géza (eredeti neve Brenner József) író, zenekritikus, orvos. Csáth Géza: Válogatott elbeszélések.

1930 – Meghal Ilja Jefimovics Rjepin orosz festőművész.

1932 – Horthy Miklós kormányzó Gömbös Gyulát nevezi ki miniszterelnökké.

1936 – Francisco Franco tábornokot a "Junta de Defensa Nacional" kinevezi Spanyolország államfőjévé, és a nacionalista fegyveres erők főparancsnokává.

1938 – Aláírják a müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia feldarabolásához vezet.

1941 – A Szovjetunió csatlakozik az Atlanti Charta szervezetéhez.

1941 – Meghal Aba-Novák Vilmos magyar festőművész, grafikus.

1949 – Megkezdődik az 5 éves tervkölcsön jegyzése. – 1949 szeptemberének további hírei

1951 – A Minisztertanács határozatot hozott a „Néphadsereg napjá”-nak bevezetéséről, illetve megünnepléséről, a pákozdi győzelem emlékére.

1954 – Aláírják a CERN (a részecskefizikai kutatások európai szervezetének) alapító okiratát.

1980 – Háromnapos tudományos ülésszak kezdődik az Akadémián József Attila költői életművéről. – 1980 szeptemberének további hírei

2006 – Az Egyesült Államok Szenátusa 80 igennel, 19 nem ellenében megerősítette a Képviselőház által két hete megszavazott törvényt védőfal felépítéséről az amerikai-mexikói határon. A törvény szerint 1120 kilométer hosszú falat építenek az összességében 3200 km-es határon, amire a szövetségi költségvetés 1,2 milliárd dollárt biztosít. Az összeg tartalmazza az elfogott és kitoloncolásra váró személyeknek szánt táborok építési költségeit is: a sikeresen bejutottak 400 ezres becsült számával szemben az elfogott személyek száma csupán 2006 első félévében 1 millió 200 ezer.

2008 – A Szegedi Tudományegyetem huszonegy esztendős német orvostanhallgatója hantavírus-fertőzésben hal meg, az egyetem két nappal később belső vizsgálatot rendel el, melynek eredményét két héttel később nyilvánosságra hozzák: a vizsgálat nem támasztotta alá, hogy hantavírusban halt volna meg a diák Szegeden. – 2008 szeptemberének további hírei

VÁLTOZÓ VILÁG 27.

Megtorlás...

K R M

VÁLTOZÓ VILÁG 58.

Az államhatárok

K R M

Névnap

A név

Született

Életrajzok

Hányadiknak születtél?

(Vagyis hányan éltek a Földön születésedkor?)

Mennyit éltél meddig?

Csillagjegy

Ezen a napon ünnepelt nevek:

Lotár, Mihály, Mikes, Szabin

Ezen a napon született:

1547 – Miguel de Cervantes Saavedra spanyol író, a Don Quijote alkotója (1547. szeptember 29. – 1616. április 23.) – VV 51. Életrajzok – Ajánló bibliográfia – C . – M. de Cervantes: Don Quijote

1571 – Caravaggio (1571. szeptember 29. – 1610. július 18.) olasz festő – VV 51. Életrajzok – Ajánló bibliográfia – C

1758 – Lord Horatio Nelson (1758. szeptember 29. – 1805. október 21.) brit tengernagy – VV 51. Életrajzok – Ajánló bibliográfia – N

1894 – Hetényi Géza belgyógyász.

1899 – Bíró László József, a golyóstoll ("BIC") feltalálója.

1901 – Enrico Fermi, Nobel-díjas olasz atomfizikus.

1912 – Michelangelo Antonioni olasz filmrendező.

1925 – Zsurzs Éva, Kossuth-díjas filmrendező.

Ez a nap az állatöv Mérleg jegyéhez tartozik.

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,

Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

Shakespeare

Az embereknek nevet adtok,

és a nevekkel nagyra vagytok,

pedig a lélek zugain

valami mindig anonim.

Goethe

Nevek eredete és jelentése

A nap szép és örömteli pillanatai

Irodalom

Olvastál ma már?

Nyitott ajtók

[ Szóló felület ]

Miguel de Cervantes Saavedra

Don Quijote

HARMADIK FEJEZET

Mily különös módon ütötték lovaggá Don Quijotét

S minthogy ez a gondolat nem hagyta nyugton, nem sokáig időzött sovány kocsmai vacsorájával, hanem felkelt az asztaltól, félrehívta a fogadóst, s vele együtt az istállóba zárkózván, térdrehullt előtte, s így szólt:

- Nem kelek fel addig, hős lovag, e helyről, míg kegyességed nem részesít abban a jótéteményben, amelyért esedezni szándékozom, és amely reád és az egész emberi nemre dicsőséget fog árasztani.

A fogadós a lába előtt látván vendégét, s ily szavakat hallván, zavarodottan tekintett rá, minthogy nem tudta, mihez kezdjen vagy mit válaszoljon, egyre unszolta, hogy keljen föl; de erre semmiképpen rá nem vehette; végre megígérte neki, hogy kész a kívánt kegyben részesíteni őt.

- Nem vártam kevesebbet igazi nagylelkűségedtől, drága uram - válaszolta Don Quijote -, íme kimondom, hogy a kért kegy, amelyet bőkezűséged megajánlott, csupán annyi, hogy holnap reggel lovaggá üss engem, én pedig ma éjjel itt, várad kápolnájában, fegyverőrséget álljak, s holnap reggel - amint mondtam - be fog teljesülni, mit oly forrón óhajtok, s aztán mehetek, amint illő, a világ négy tájára kalandokat keresni a szükségben szenvedők megsegítésére, híven a kóbor lovagok kötelességéhez, amilyen én is vagyok, ki az ily tettekre oly nagy hajlandóságot érzek magamban.

A fogadós - mint már említettük - meglehetősen furfangos ember volt, a máris gyanakodott, hogy vendégének nincs egészen helyén az esze; e szavak hallatára meggyőződött sejtelmének alaposságáról, s hogy legyen az éjjel min nevetniök, kész volt engedni a szeszélynek.

Kijelentette hát, hogy szíve mélyéből helyesli a kifejezett óhajtást, s hogy az ilyen szándék egészen illő és természetes is az oly kitűnő lovagoknál, amilyennek, harcias külsejéről ítélve, vendége is tartható, s hogy ifjúkorában ő maga is gyakorolta ezt a foglalkozást, s kalandok után szertejárt az egész világban, nem kerülve el Málaga külvárosait, a Riarán telepet, Sevilla oszlopköröndjét, Segovia vásárterét, Valencia olajfásait, Granada rondilláját, Sanlúcar partvidékét, Córdoba Potróját, Toledo csapszékeit s más egyéb ilyes helyeket, hol lába könnyűségét és keze ügyességét kipróbálta, hol csak csalfaságot követett el, sok özvegyet hódított meg, több szüzet csábított el, sok ifjút szedett rá, s végre ismeretséget kötött Spanyolország valamennyi törvényszékével és hatóságával, mígnem utoljára vonult vissza ebbe a várba: itt most a maga és mások vagyonából él, s házát minden néven nevezendő kóbor lovag előtt szívesen megnyitja, csupán mert irántok ma is mélységes rokonszenvvel viseltetik, ők pedig jószívűségének viszonzásául részt adnak néki keresményeikből. Azt is elmondta azután, hogy várában nincs kápolna, hol a fegyverőrzést meg lehetne tartani, minthogy újraépítés céljából lerontotta, azonban Don Quijote ott állhat őrt, ahol tetszik, ma éjjel ott virraszthat a vár egyik udvarán, és reggel, ha Isten is úgy akarja, a lovaggá ütés minden megkívánt ünnepélyességgel végbemegy, s úgy lovaggá ütik, mint soha senkit e világon.

Kérdezte aztán, van-e pénze. Don Quijote azzal válaszolt, hogy nincs egy rézgarasa se, minthogy a regényekben sohasem olvasta a kóbor lovagokról, hogy bármelyiknek is pénze lett volna.

- Csalódik - mondta erre a fogadós -, a regények nem szólnak erről, mert a regényírók fölöslegesnek tartották, hogy megemlítsék e maguktól érthető s nélkülözhetetlen kellékeket, minő a pénz és a tiszta fehérnemű, mégse hihető, hogy a lovagok mindezek híjával lettek volna, s így bizonyos, és semmi kétséget sem szenved, hogy a kóbor lovagoknál - amint ezt számos könyv mondja és bizonyítja - mindig volt jól megtömött erszény minden eshetőségre, valamint volt tiszta ingök is, nemkülönben kisded táskájok, telve mindenféle balzsammal a kapott sebek gyógyítására: mert a puszta mezőkön, ahol küzdöttek és megsebesültek, nem lehetett minden alkalommal valakit találni, hogy sebeiket bekötözze, hacsak nem álltak barátságban egy-egy bölcs varázslóval, ki a levegőben valami felhőn rögtön valamely hajadont vagy törpét küldött segítségükre, oly hatékony gyógyírral, hogy néhány csöppjétől minden szúrt vagy vágott seb azonnal begyógyult, mintha soha nem is lett volna. Ha azonban nem így állt a helyzet, a kóbor lovagok okvetlenül szükségesnek tartották, hogy fegyvernöküknél legyen pénz és egyéb szükséges, mint tépés és gyógykenőcsök. Ha pedig az történt volna - ami ugyan igen nagy ritkaság -, hogy az ilyen lovag mellett fegyverhordozó nem volt: akkor ők magok hordták mindezeket magokkal egész kicsi tarisznyában, hogy a nyereg mögött alig látszik, olyan, mintha valami sokkal fontosabbat tartalmazna, mert egyébként a tarisznyahordozás csakugyan kevéssé illett a kóbor lovagokhoz. Ennek folytán azt a tanácsot adta - habár mint nemsokára leendő keresztfiának meg is parancsolhatta volna -, hogy ezentúl pénz és az említett szükségletek nélkül ne utazzék, s meg fogja látni, mily jó hasznukat veheti sokszor éppen ott, ahol legkevésbé gondolná.

Don Quijote megígérte, hogy tanácsát a legpontosabban megfogadja, azután tüstént megállapodtak, hogy a fegyverek mellett ott álljon őrt a nagy baromfiudvarban, a vendéglő tőszomszédságában.

Don Quijote rakásra hordta hát fegyverzetét a kút mellé a vályúra, pajzsát karjára öltvén, dárdáját felragadta, s méltóságteljes tartással fel s alá kezdett járni a vályú előtt. Éppen akkor fordult az idő éjszakára, midőn ez az őrséta megkezdődött.

A fogadós valamennyi vendégének elbeszélte a lovag eszelősségét, a fegyverőrzést s a kilátásba helyezett lovaggá ütést. A hóbortosság e különös nemétől bámulatra gerjesztve, mind kimentek, hogy távolról nézzék, s íme látták, hogy a lovag hol csendes léptekkel jár fel s alá, hol megáll, és dárdájára támaszkodva, fegyverzetére függeszti szemét, s jó ideig el sem fordítja róla tekintetét.

Végre leszállt az éj, de a hold oly fényesen világított, hogy szinte versenyre kelt azzal az égitesttel, melytől maga is kapta fényét, s így a szemlélők a lovagjelölt minden cselekedetét egészen jól kivehették. Ekkor történt, hogy a vendéglőben levő öszvérhajcsárok közül az egyik vizet akart vinni a barmának, s evégett el kellett távolítani Don Quijote vályúra rakott fegyverzetét. De mihelyt az őrtálló meglátta a közelítő alakot, fennhangon rákiáltott:

- Ó, bárki légy is, te vakmerő lovag, ha érinteni készülsz fegyverzetét a kóbor lovagnak, aki legbátrabb mindazok között, kik valaha kardot viseltek: gondold meg, mit cselekszel, és ne illesd, ha nem akarsz életeddel fizetni vakmerőségedért!

- Az öszvérhajcsár föl se vette ezeket a szavakat - pedig jobb lett volna, ha felveszi, bizonyára javára vált volna -, megragadta a lovag fegyvereit egy szíjnál fogva, s az egész lomot félredobta.

Ennek láttára Don Quijote égre emelte a szemét, s nyilván szíve hölgyére, Dulcineára gondolva, ezt mondta:

- Légy segítségemre, ó, hölgyem, amikor először esik sérelem e néked hódoló szíven; a te kegyed és védelmed ne hagyjon el engem ebben az első döntő pillanatban.

Ilyen s más hasonló szavakat mondván, elvetette pajzsát, s a dárdát két kézre fogva, úgy vágta fejbe véle az öszvérhajcsárt, hogy a legény elterült, oly veszedelmes állapotban, hogy ha az elsőt egy másik ilyen ütés követi, semmi szüksége többé gyógyító orvosra.

Amint ez megtörtént, Don Quijote újra összeszedte fegyvereit, s nyomban ismét az előbbi nyugalommal folytatta sétálását. Nemsokára ezután, nem is sejtvén a történteket - mert az öszvérhajcsár még mindig ájultan feküdt -, ugyanazzal a szándékkal egy másik is előjött, hogy vizet merítsen öszvéreinek; s midőn a fegyverzetét szintén félre akarta tenni, hogy a vályúhoz férhessen, Don Quijote egy szót se szólt, senkihez sem esengett segedelemért, csak másodszor is elvetette pajzsát, másodszor is két kézre fogta dárdáját, s bár nem törte darabokra, háromnál mindenesetre többet üthetett a hajcsár fejére, mert nagy léket vágott rajta. A zajra odaszaladt a fogadó egész népsége, köztük maga a fogadós is. Don Quijote, ezt látva, karjára fűzte pajzsát, s kardját megragadva ezt mondta:

- Ó, te, szépség királynője, törékeny szívem ereje és hatalma, itt a perc, hogy fenséged szemét raboddá lett lovagodra vessed, kire ily rémítő kaland várakozik!

S erre, úgy látszik, oly lelkesedés hatotta át, hogy ha e pillanatban a világ minden öszvérhajcsára tör is rá, egyetlen lépést sem hátrált volna.

Amikor a sebesültek társai ilyen állapotban találták cimboráikat, távolról egész kőzáport zúdítottak Don Quijotére. A lovag, amint tudta, védte magát pajzsával, de a vályútól eltávozni nem merészelt, nehogy védtelenül hagyja fegyvereit.

A fogadós váltig csitította vendégeit, hagyják már békén, hiszen - amint már mondta - láthatják, hogy bolond, s a bolondot a törvény még akkor is felmenti, ha valamennyiöket leöldösi. Don Quijote azonban még hangosabban kiáltozott, s alávalóknak és árulóknak szidalmazta őket, a vár urát pedig elmondta gyáva és aljas lovagnak, mert eltűri, hogy így bánjanak a kóbor lovagokkal; vegyél fel csak egyszer a lovagrendbe, majd megleckézteti őt aljas árulásáért. "Veletek pedig, aljas, hitvány csőcselék, semmit sem törődöm. Ám jertek, dobáljatok, csúfoljatok, amint csak tudtok, majd meglátjátok, mily jutalmát veszitek otrombaságtoknak s vakmerőségteknek!"

Mindezt oly határozottsággal és bátorsággal mondta, hogy rémséges félelem szállta meg mindazokat, akik feléje közelítének; s így mind ennek, mind a fogadós rábeszélésének hatására felhagytak a dobálással; ő pedig megengedte, hogy a sebesülteket elvihessék, s azután folytatta a fegyveres virrasztást ugyanazzal a komolysággal és nyugalommal, amint annak előtte.

A fogadósnak sehogy se tetszettek a vendég ilyen tréfái; elhatározta, hogy véget vet nekik, s az átkozott lovaggá ütést rögtön végrehajtja, még mielőtt újabb szerencsétlenség történik. Ezért odament hozzá, bocsánatot kért tőle az aljas csőcselék arcátlan támadásáért, ő maga semmit se tudott róla; de hiszen jól meg is lakoltak vakmerőségökért. Figyelmeztette, hogy - amint már mondta - e várban nincs kápolna; azonban e szertartáshoz erre nincs is semmi szükség, mert amennyire ő a lovagrend szabályait ismeri, a lovaggá ütés főleg abban áll, hogy az embert nyakszirten csapják és vállon üssék, azt pedig akármi puszta téren is igen jól végre lehet hajtani; ami viszont a fegyveres virrasztást illeti, ő ennek a tisztnek már megfelelt, minthogy arra két óra untig elég, holott a lovag máris négy óránál tovább őrködött. Don Quijote hitelt adott mindennek, s azt mondta, kész szolgálatára lenni, a szertartást végezze gyorsan, mert ha netalán újra megtámadnák, akkor már lovaggá ütött bajnokként egyetlen lelket sem hagy életben az egész várban, azok kivételével, akiket a várúr megkímélni parancsol, mert az ő életüket a várúr iránt viseltetett tiszteletből nem oltja ki.

A várúr ennek hallatára megrettent, s rögtön egy könyvet keresett elő - ebbe szokta a fuvarosok számára kiszolgáltatott szalmát és árpát bejegyezni -, magával hozott egy szurtos fickót, és gyertyát nyomott a kezébe; megjelent a már említett két leányzó is. A fogadós megparancsolta a lovagnak, boruljon térdre, ő pedig kézikönyvéből olvasott, mintha valami buzgó imát mondana, majd olvasás közben fölemelte kezét, s jó erősen nyakon vágta a lovagot, ennek utána pedig tulajdon kardjával gyengéden megérintette a térdelő vállát, folytonosan mormogva bajusza alatt valamit, halkan, mintha imádkoznék. Mikor aztán mindez megtörtént, a fogadós az egyik lánynak megparancsolta, övezze fel a lovagra kardját, mit a leány ijedelemmel és komolysággal végre is hajtott, bár nem csekély megerőltetésébe került, mert az egész szertartás lefolyása alatt minden pillanatban közel volt hozzá, hogy hangos hahotára fakadjon; de az újonc lovag eddig tapasztalt hőstettei féken tartották nevetését.

Mikor a kardot derekára kötötte, a nemes hölgy így szólott:

- Isten tegye kegyelmességedet nagyon szerencsés lovaggá, és segítse diadalra küzdelmeiben.

Don Quijote a hölgy nevét kérdezte, hogy e perctől fogva tudja, kinek lett a nyert kegyért lekötelezettje, mert elhatározott szándéka, hogy részesíteni fogja abban a dicsőségben, melyet karjának hősiességével ki fog vívni. A lány nagy alázatossággal válaszolta, hogy Tolosának hívják, mivel toledói születésű, s egy ottani foltozó vargának a leánya, Sancho Bienaya boltja mellett lakik, s ahol csak parancsolja, szolgálatára fog állni, s mindig kész lesz őt urának elismerni.

Don Quijote viszont arra kérte, hogy az ő kedvéért ezentúl tegyen egy doñát a neve elé, s hívassa magát Doña Tolosának. Ez megígérte; a másik pedig ekkor a sarkantyút kötötte fel a lovagnak. Most ezzel is körülbelül ugyanazt a párbeszédet ismételte, melyet előbb a kardfelkötővel folytatott. Nevét kérdezte, s midőn a lány azt felelte, hogy őt Molinerának hívják, minthogy egy antequerai becsületes molnármester leánya: Don Quijote ezt is felkéré, tegyen egy doñát neve elé, hívassa magát Doña Molinerának, s ennek is hasonlóképpen hálás köszönetet mondott, s fölajánlotta neki szolgálatát.

Midőn így futtában s a legnagyobb gyorsasággal véget ért a páratlan ünnepélyes szertartás, Don Quijote alig tudta megvárni a pillanatot, hogy lovára vethesse magát, s kalandok keresésére indulhasson. Azonnal megnyergelte Rocinantét, felült rá, megölelte házigazdáját, s miközben a lovaggá ütés kegyét hálásan megköszönte, oly cikornyás dolgokat mondott, hogy szóról szóra mind leírni teljes lehetetlen. A fogadós, csak hogy már a vendéglőn kívül lássa, nem kevésbé cifrán, habár rövidebben válaszolt hálálkodására, és se a szállásért, se a fogyasztásért mit se követelve, útjára engedte Isten hírével.

A HAJÓTULAJDONOS ÖTLETE

Találkoztam egy emberrel, aki gyalog igyekezett Lüliangba. Meglátott egy hajót, és ötven pénzt ajánlott a hajótulajdonosnak, ha elviszi Pengmenig.

- A szokott díjszabás szerint - mondta a hajótulajdonos -, az utas poggyász nélkül száz pénzt fizet az útért. Mivel én ötvenet fizetek annak, aki a hajót vontatja, elviszlek ötvenért, ha vállalod, hogy te vontatod a hajót.

[ Klasszikus kínai tanmesék ]

Szudoku

4		3
	6
2		7

	7
5		2
	9

5		2
	4
3		6

	2
		6
	7

		7
	2
4		5

	6
7		8
	2

8		2
	9
6		4

	4
2		3
	5

		5
	8
2		9

A mester és Margarita

Patrick Wecksteen

Eros 366

A masszázs

Népi, vallási és egyéb szokások, legendák

Változó Világ Enciklopédia

Vallási Útmutató és Címtár

Vallások naptára

Gérüóneusz: Khrüszaór és Kallirhoé Ókeánisz fia, deréktól felfelé három testű, három fejű, hat kezű óriás, aki Erütheia szigetén élt, míg Héraklész meg nem ölte, mivel urától Eurüsztheusztól azt a parancsot kapta, hogy lopja el Gérüóneusz marháit. Ezeket az állatokat Gérüóneusz Eurütión nevű óriás pásztorával és Orthosszal őriztette, akik ugyancsak Héraklész kezétől pusztultak el.

Görög istenek

AJÁNLOTT IRODALOM: Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

A jövendő évezred közössége,

egy új hit jegyében

365+1 legenda

A nap

a Változó Világban

Olvasd a Változó Világot!

Írd is!

Könyvírási pályázat

Íróiskola

Változó Világ blog

1943. augusztus 29-ét követően lemondott a Scavenius-kabinet, és senki sem vállalta, hogy olyan kormányt alakít, amelynek a németek közvetlenül parancsolnak. Ezért az akciót adminisztratív formaság nem gátolta. A végrehajtást a Führer szeptember 29-én rendelte el. Best ekkor tájékoztatta a koppenhágai német nagykövetség diplomatáját, G. F. Dukwitzot, akiről tudta, hogy kapcsolata van a dán szociáldemokratákkal. E párt aktivistái révén a zsidó közösség gyorsan értesült a veszélyről. Vezetője, C. B. Henriques nem akarta elhinni a dolgot, annál komolyabban vették azonban a dánok.

VÁLTOZÓ VILÁG 34.

Dánia

K R M