Április 25.

Euripidész – Mulass, igyál s a mai napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap.

Kapitány – Nekem minden új nap egy új nagyszerű feladatot jelent.

Professzor – Számomra minden nap egy esély.

Doktor – Én ajándéknak élem meg az új napot.

Mester – A nap az örökkévalóság rám eső fele.

Beszélgetések

Kert – Egy boldogabb világért

A nap képe:

A nap ajándéka

Értékes és eredeti ajándék? Értékes és eredeti ajándék lehet egy jól kiválasztott bölcsesség, vagy éppen egy komolyabb aforizmaválogatás. Ennek több válogatási-szerkesztési koncepciója is lehet: "Így látlak én...", "Ilyen vagyok én", "Ezt kívánom neked...", "Ezt tanácsolom neked...". Mindenképpen kerülni kell a triviális célzásokat, a burkolt kritikát, a félreérthető üzeneteket. Ha úgy gondoljuk, hogy nem boldogulnánk a feladattal, bátran lehet kérni a szerkesztőség segítségét. Emelné az ajándék értékét, ha szépen, gondosan tördelnénk be a válogatást, ha bekereteztetnénk, vagy beköttetnénk. [A válogatás megkönnyítéséhez: A Változó Világ bölcsességei]...

Ajándékot adni

Napi derű

Az idő az, ami akkor is halad, amikor semmi más nem. (Richard Feynman amerikai fizikus, 1918–1988)

Humor

Napi séta

FREYR sur Meuse kastély és park (Belgium, Wallónia): kivételes kulturális és természeti örökség a Meuse folyó partján. A másik parton hatalmas meredek sziklák, alpinisták igazi Mekkája. A kastély a 14. században épült, és azóta 20 egymást követő nemzedék gondozta, gyarapította, egy páratlan légkört teremtve.

Az interjú

Csetlő-napló

British Museum

Fefe

Az év könyve

Kánaán

Restaurant

1132 Budapest,

Csanády u. 18.

Tel.: (1) 350 2622

VVIP-GT

Nemzetközi ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Hirdetés X

Hazai ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Őrizzük a régi, alkossunk új ünnepi hagyományokat!

Vajon az Advent

mikorra esik idén?

Mikorra esik a katolikus egyház által ünnepelt Advent négy napja, ezzel együtt a Bronz-, Ezüst- és az Aranyvasárnap, megtudhatod itt

De van egy legalább ennyire szép ünnepsor: saját gyermekeitek várásának nagy pillanatai.

Ti tudhatjátok, mikorra esnek ezek!

Ünnepeljétek!

Külhoni ünnep, emléknap, esemény

Változó dátumú ünnepek, emléknapok

Világ Útmutató és Címtár

Egyiptom – a Sínai félsziget felszabadítása

Észak-Korea – a fegyveres erők napja

Faroe-szigetek – a zászló napja

Izland – gyermeknap

Szváziföld – a zászló napja

USA – Virginia-szigetek - Karnevál

Hirdetés X

Ezen a napon történt

On this day:

1512 – I. Szelim lemondásra kényszeríti apját, II. Bajazid szultánt.

1687 – Meghalt Kájoni János ferencrendi szerzetes, orgonista, orgonaépítő.

1719 – Angliában megjelenik Daniel Defoe: Robinson Crusoe c. regénye.

1980 – Bemutató a Madách színházban William Shakespeare: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT – 1980 áprilisának további hírei

2008 – Kína bejelenti, hogy a közeljövőben tárgyalni fog a dalai láma megbízottjával. A döntést az Európai Unió és Washington is üdvözölte. – 2008 áprilisának további hírei

VÁLTOZÓ VILÁG 33.

Az Egyesült Királyság

K R M

Névnap

A név

Született

Életrajzok

Hányadiknak születtél?

(Vagyis hányan éltek a Földön születésedkor?)

Mennyit éltél meddig?

Csillagjegy

Ezen a napon ünnepelt nevek:

Ajnácska, Ányos, Ervin, Ivó, Izmael, Márk, Márkus

Ezen a napon született:

1599 – Oliver Cromwell angol politikus, lordprotektor (Megh. 1658)

1785 – Balthasar Simunich császári-királyi altábornagy, az 1848-49-es szabadság-harcban a császári hadsereg egyik katonai vezetője (Megh. 1861)

1815 – Markusovszky Lajos orvos, egészségügyi reformer (Megh. 1893)

1872 – Böszörményi Jenő gépészmérnök, a hazai dízelmotor- és autógyártás úttörője.

1874 – Guglielmo Marconi Nobel-díjas olasz fizikus, a szikratávíró feltalálója (Megh. 1937)

1886 – Pólya Tibor magyar festő, grafikus (Megh. 1937)

1900 – Wolfgang Pauli osztrák származású Nobel-díjas svájci fizikus (Megh. 1958)

1915 – Szabó Sándor színész.

1918 – Ella Fitzgerald amerikai jazz-énekesnő (Megh. 1996) –

Ez a nap az állatöv Bika jegyéhez tartozik.

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,

Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

Shakespeare

Az embereknek nevet adtok,

és a nevekkel nagyra vagytok,

pedig a lélek zugain

valami mindig anonim.

Goethe

Nevek eredete és jelentése

A nap szép és örömteli pillanatai

Irodalom

Olvastál ma már?

Nyitott ajtók

[ Szóló felület ]

Robinson Crusoe

Tizenegyedik fejezet

Emberi nyomok a homokban

A bölcs nyilván mosolygott volna rajta, ha meglát engem kis családommal ebéd közben. Poll, a kedvencem, volt az egyetlen, akivel szólhattam. Kutyám időközben megöregedett, és kissé szeszélyes lett. Mivel más társam nem volt, jobbomon ült. A két macska szintén körülöttem settenkedett, és a kezemből eléjük hullatott ízes falatokra lesett.

De korántsem az a két macska, melyeket valamikor a szigetre hoztam. Mindkettő régen elpusztult már: saját kezemmel temettem el őket lakóhelyem közelében. Kölykeiknek nem tudom, miféle vad teremtmény volt az apjuk, de én kettőt mindenesetre megőriztem, és megszelídítettem. A többit elkergettem, mert terhemre voltak, de később is visszajártak, és lopkodtak egyet-mást a házból. Nem egyet kénytelen voltam lelőni közülük, míg végül teljesen elmaradtak. Ilyen környezetben éltem.

Időnként elfogott a türelmetlenség, hogy csónakba üljek, noha elment a kedvem új kockázatoktól. Néha már-már elindultam, hogy megkeressem ladikom, máskor viszont bízvást megvoltam nélküle. De nyugtalanságom egyre nagyobb lett. Végül elhatároztam, hogy gyalog megyek oda, ahol csónakomat elrejtettem. Közben végig a part mentén haladok. Így is tettem. Mindenesetre, ha valaki közben találkozott volna velem, vagy megijed, vagy elneveti magát. Ezen a helyen, úgy gondolom, leírást adhatok külsőmről.

Fejemen kecskebőrből készült, éktelen kalapot viseltem, melyről hátul lebernyeg lógott le, hogy mind a naptól, mind az esőtől védelmezzen. A sziget éghajlata alatt ugyanis semmi olyan veszélyes nem volt, mint az átnedvesedett ruha.

Kecskebőr kabátot viseltem, amelynek a szárnya combközépig ért, továbbá bőszárú térdnadrágot. Az utóbbi szintén kecskebőrből készült, és oldalt a szőr olyan hosszan lógott le róla, hogy lábszáram közepét súrolta, és pantallónak látszott. Harisnyám és cipőm nem volt: mindkettőt valami lábbelifélével igyekeztem pótolni. Talán inkább bocskorhoz hasonlított, vagy kamáslihoz, de igen kezdetleges formában, mint általában legtöbb ruhadarabom.

Széles kecskebőr öv tartotta össze ruhámat, amelyről kard és tőr helyett egy kis fűrész és balta lógott, egyik az egyik, másik pedig a másik oldalon. Vállamon vetettem keresztül egy kevésbé széles övet, melyről bal karom alatt két tarisznya lógott, szintén kecskebőrből. Egyikben lőport, másikban golyót tartottam. Hátamon kosarat vittem, vállamon pedig puskát. Fejem fölött irdatlan kecskebőr ernyőt tartottam, mely a puska mellett legfontosabb felszerelési tárgyam volt. Ennek köszönhető, hogy arcom ilyen hosszú trópusi tartózkodás után sem barnult meg annyira, mint várni lehetett volna.

Volt idő, hogy szakállamat arasznyi hosszúra növesztettem. De mivel ollóm és borotvám is volt, többnyire rövidre vágtam, és csak az ajkam felett hagytam meg szőrzetemet olyan hosszúra, ahogy a törökök szokták. Otthon mindenesetre megbámultak volna.

Ilyen öltönyben indultam neki új utamnak, mely öt vagy hat napig tartott. A tengerpart mentén, egyenesen arra a helyre igyekeztem, ahol csónakomat először kikötöttem. Mivel semmivel sem kellett törődnöm, a legrövidebb úton juthattam el arra a magaslatra, ahonnan valaha a sziklafokot megpillantottam. Most meglepve láttam, hogy a tenger sima és nyugodt, sehol sem fodrozzák hullámok, és áramlat sem mutatkozik. A dolog annyira meglepett, hogy elhatároztam, itt maradok, és végére járok. Később rájöttem, hogy ennek az oka a dagály és az apály váltakozása, mert amikor este a sziklára hágtam, a vízen ismét meg tudtam különböztetni az áramlatot. Csupán valamivel távolabb kanyargott, mintegy fél tengeri mérföldre a parttól, míg annak idején közvetlenül mellette haladt. Ezért is tudta elragadni csónakomat.

Megfigyelésem arról győzött meg, hogy nem kell egyebet tennem, mint az apály és dagály váltakozását figyelnem, és akkor könnyűszerrel hazavihetem csónakomat. Ám mikor tervem kivitelezésére került volna sor, a veszély emléke olyan iszonyattal töltött el, hogy inkább mást határoztam. Igaz, hogy új tervem sokkal fáradságosabb volt. Ugyanis jobbnak láttam, ha építek vagy helyesebben mondva faragok egy másik kenut. Így viszont a sziget mindkét oldalán rendelkezem majd vízijárművel.

Említettem, hogy két lakhelyem is volt a szigeten. Egyik a kis erődítmény vagy sátor, előtte fallal, mögötte a sziklával, és abban a barlanggal, melyet ebben az időben több újabb fülkével bővítettem ki. Egyikben - a legtágasabb és legszárazabb helyiségben - fazekaimat tartottam és tizenöt vagy tizenhat kosarat, tele kicsépelt vagy csépeletlen gabonával.

Ami házam kerítését illeti, a póznák vagy oszlopok legnagyobbrészt fává lombosodtak, és koronájuk annyira összegubancolódott, hogy mögöttük lakóhelyemet senki észre nem vehette.

Nem messze terült el két szántóföldem, melyeket megfelelően műveltem és bevetettem, és amelyek minden évben meghozták a termést. Viszont, ha több gabonát kívántam termelni, egyszerűen megnöveltem a vetőterületet.

Az erdőben állt nyárilakom, melynek közelében szintén tűrhető ültetvényt létesítettem. Azért szerettem, mert az ottani házban nagyszerűen pihenhettem. A sövény éppen úgy védte, a létra pedig mindig kéznél volt. A letűzött husángokat, melyek fává sarjadtak, állandóan nyestem. Annak ellenére szépen terjeszkedtek, és kellemes árnyékot nyújtottak. Középen állt sátram, mely két leszúrt pózna között vitorlavászonból feszült. Igaz, hogy szüntelenül javítgatni kellett. Belsejében a leölt kecskék bőréből és egyéb puha anyagokból fekhelyet rendeztem be, takarónak pedig a hajóról megmentett pokrócok egyikét használtam. Ha alkalmam volt székhelyemtől megválni, többnyire itt töltöttem időmet.

Konyhám közelében terült el az állattenyésztő karám a kecskék számára. Mondanom sem kell, bekerítése mennyi vesződségbe került. De annyira aggódtam, hogy állataim esetleg megugorhatnak, hogy semmi fáradságot nem kíméltem. Úgy teletűzdeltem karókkal a cserényt, hogy inkább fal volt már, mint sövény. Még egy kéz se férhetett rajta keresztül. Mikor aztán ezek a karók is kihajtottak, a kerítés szilárdabb volt, mint egy fal.

Mindebből kitűnik, hogy nem voltam rest, és semmi fáradságot nem kíméltem, hogy kényelmemet biztosítsam. Ugyanis szelíd állataimról úgy vélekedtem, mint lábon járó hús-, tej-, vaj- és sajtraktárról, mely akkor sem fogy ki, ha akár negyven évig élek a szigeten.

Itt nőtt szőlőm is, melyet soha nem szűnő gonddal télire fürtökben raktároztam el, mint étlapom legízletesebb fogását. S hozzá kell tenni, nem csupán az íze volt kellemes, de a fürtök tápláló és egészséges nedve nemegyszer a gyógyszert is pótolta.

Mivel körülbelül félúton volt másik lakásom és azon hely között, ahol a csónakot kikötöttem, útközben itt többnyire megállapodtam, mert a csónakot nemegyszer megtekintettem. Sőt mindent, ami hozzá tartozott, nagy rendben tartottam. Nemegyszer szórakozás kedvéért bele is ültem, de veszélyes utakat már nem kockáztattam meg. Kőhajításnál messzebb nem mentem a parttól, mert féltem, hátha újra elragad az ár vagy a szél, vagy más balesetnek esem áldozatul.

S ekkor új korszak köszöntött be életembe.

Egyik nap délfelé járhatott az idő, és én a csónakhoz mentem. Hallatlanul meglepett, hogy hirtelen meztelen lábnyomot pillantottam meg a parton. Alakja egészen világosan kivehető volt a homokban. Úgy megdöbbentem, mintha villám csapott volna le mellettem. Figyeltem, körülnéztem, de semmit sem hallottam vagy láttam. Felmentem egy magaslatra, hogy körülnézzek. Lesiettem a partra, de az egy nyomon kívül mást nem észleltem. Visszatértem, hátha újabb nyomokra bukkanok, vagy legalább meggyőződöm arról, hogy képzelődtem. Erről azonban szó sem lehetett, valódi lábnyom volt: lábujjak, sarok, talp és általában a láb minden része.

[ Forrás: MEK ]

HOGY RAGYOG A TETŐ FELETT

Hogy ragyog a tető felett
    az ég azúrja!
Zöld lombját a tető felett
    egy fa benyújtja.

Abban a darab égben egy
    harang kalimpál.
A madárfüttyös, bús fa egy
    kis cinkét himbál.
Óh Istenem, ott, ott zsibong
    a város, ott van.
Milyen egyszerüen zsibong,
    milyen nyugodtan!

Hát te mit tettél, te bolond,
    hogy sírva szánod?
Mivé tetted, szegény bolond,
    az ifjuságod?

Paul Verlaine, Szabó Lőrinc fordítása

Esopus fabulái, mellyeket mastan újonnan

magyar nyelvre fordított Pesti Gábriel

115 Az majomról és az ő két fiáról.

Azt mondják, hogy mikoron a majom két fiat szül, egyiket szereti, és a másikkal nem gondol. Szült vala kegyig kettőt egy időbe. És mikoron valami hirtelen való ijedés támadott volna, az szerelmes fiát ölébe kapá, hogy el futna vele, és mikoron hirtelenkednék, egy kősziklába itkezteté, és meg hala. A másik kegyig a hátára ragadott vala, és meg marada egészségbe.

Értelme.

Istenek akaratját senki nem tudhatja,
És mit ők akarnak, hátra nem hadhatja,
Azért mit ők adnak, egy aránt szeressük,
Hogy mit nem akarnánk, azt el ne veszessük,
Mert az anyának, törtínik gyakorta,
Hogy az fiának, kinek javát inkább akarta,
Az jó halál az olyant ő tőle el vötte,
És az más világra lelkét röpítette.
De nem tudom, miért az anyától illyen módon leszen,
Hogy ez illyen gyermekhez szerelmet nagyot teszen,
Talán ugyan csodaképpen meg érzi,
És lelki ösmeret őt arra vezérli,
Hogy az nagy szerelem egyszersmind ahhoz legyen,
És annak utána keservesen búcsút tőle vegyen.

Nyomtatott Bécsbe, János Singrenius míhelyébe, kisasszony havába.

Ezer ötszáz harminchat Esztendőbe.

OSZK-MEK

A mester és Margarita

Janus

Eros 366

A masszázs

Népi, vallási és egyéb szokások, legendák

Változó Világ Enciklopédia

Vallási Útmutató és Címtár

Vallások naptára

Poszeidón: Kronosz és Rheia második fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Zeusz testvére, a tenger istene, a tizenkét főisten egyike. Poszeidónra születése után ugyanaz a sors várt mint testvéreire, apja az uralmát fenyegető esetleges trónfosztás veszélye miatt lenyelte. Mint isteni lény Poszeidón akárcsak testvérei tovább élt apja belsejében, míg Zeusz ki nem szabadította, aki anyja segítségével kerülte el ezt a sorsot. Mikor kiszabadult bátyjával Hádésszal együtt csatlakozott Zeuszhoz és sok más szövetségessel együtt megdöntötték Kronosz uralmát. A győzelem után a három testvér megegyezett, hogy sorshúzással osztják fel egymás között a világot, Poszeidón a tengert kapta. Korlátlan ura és parancsolója volt a tenger birodalmának, királya volt valamennyi tengeristennek és ura az összes tengeri állatnak. A Küklópszok által kovácsolt háromágú szigonyával uralkodott a vizeken, mellyel óriási vihart tudott támasztani a tengeren, de intésére lecsillapult a leghatalmasabb hullám is. Ha szigonyát a földbe vágta, földrengés keletkezett, ezért „Földrázónak” is nevezték. Pompás palotája, Aigaiban, a tenger mélyén állt, de sokszor az Olümposzra is felkocsizott, hogy részt vegyen az istenek lakomáin és gyűlésén. Aranysörényű, bronzpatájú lovak által húzott fogatán mindig a tenger felszínén járta birodalmát, a hullámok maguktól nyíltak szét előtte. Tengeri istenek és állatok kísérték útján és a tenger szörnyei is kiemelkedtek a vízből, hogy köszöntsék urukat. Felesége Amphitrité, a legszebb Néreisz volt, Naxosz szigetén pillantotta meg és szeretett bele, mikor az testvéreivel táncolt. Amphitrité eleinte nem akart Poszeidón felesége lenni és elmenekült előle, de Poszeidón hű szolgája, Delphinosz rábeszélte az istennőt a házasságra, jutalmul a csillagok között kapott helyet. Házasságukból négy gyermek született: Tritón, Rhodé, Bentheszikümé és Kümopoleia. Ennek ellenére Poszeidón gyakran megcsalta feleségét, többek között Thoószával, akivel Polüphémoszt, Naidával, akivel Próteuszt, s Meduszával, akivel Pégaszoszt és Khrüszaórt nemzette, valamint ló alakjában megerőszakolta Démétért, aki Areiónt és Deszpoinát szülte neki. Noha birodalmának szuverén uralkodója volt, Poszeidón a többi istennel nemigen fért meg. Állandó vitákba bocsátkozott velük, de rendszerint alul maradt. Héliosszal Korinthoszért, Dionüszosszal Naxoszért, Zeusszal Aigina szigetéért, Hérával Argoszért, Apollónnal pedig Delphoiért civakodott, de ellenlábasai mindig győztesen kerültek ki a vitából. Leghíresebb vitáját azonban Athénével folytatta Attika uralmáért. Az indulatos Poszeidón már párbajra hívta ki az istennőt és az el is fogadta a kihívást, de Zeusz közbelépett és azt parancsolta, hogy terjesszék az ügyet az istenek tanácsa elé. Zeusz úgy döntött, hogy azé lesz Attika és arról kapja majd fővárosa a nevét, aki értékesebb ajándékot ad az ott élő embereknek. Poszeidón szigonyát az Akropoliszba vágta, amelynek során tengervízből táplálkozó sós vizű forrás fakadt, s a földből előbukkant az első ló. Athéné viszont egy magot ültetett el, amelyből az első olajfa sarjadt, s ezért Athénét kiáltották ki győztesnek és a várost Athénnak nevezték el. Poszeidón haragjában árvízzel sújtotta a város síkságait, de sikerült megengesztelni. Mivel egyszer Hérával, Athénével és a többi istennel együtt Zeusz ellen lázadt, Apollónnal együtt halandó embernek kellett szolgálnia, Laomedón részére felépítette Trója falait. Szent állata a ló volt, amelyet ő teremtett, növénye a fenyő és a hárs, valamint tengeri növényekből, moszatokból font koszorúval szorította le kék hajfürtjeit.

Görög istenek

AJÁNLOTT IRODALOM: Zamarovsky, Vojtech: Istenek és hősök a görög és római mondavilágban, 1970.

Szent Márk – az állattenyésztők és Velence védőszentje.

A jövendő évezred közössége,

egy új hit jegyében

365+1 legenda

A nap

a Változó Világban

Olvasd a Változó Világot!

Írd is!

Könyvírási pályázat

Íróiskola

Változó Világ blog

Nem egészen egy hónap múlva, április 25-én [1960. – szerk.] Ulbricht jelenthette a Népi Kamarának: miután az év első három és fél hónapjában 500 ezer gazda a szövetkezeti tagságot választotta, az NDK-ban befejeződött a kollektivizálás. 1960 végén, a statisztika szerint, a mezőgazdasági hasznos terület 85 százalékán, 5,4 millió hektáron 961 ezer termelőszövetkezeti tag gazdálkodott. Állami tulajdonban volt a földterület 8,1 százaléka. Egyénileg gazdálkodó paraszt alig maradt.

VÁLTOZÓ VILÁG 48.

NDK

K R M

AZ INNOVÁCIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

AZ EURÓPAI UNIÓ A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

KISEBBSÉGEK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

Kiadói szolgáltatások

Ismeretek, érdekességek, rendezvények, programok

Múzeumi rendezvények

Szám-blog

115. tétel az igazságról

Szeretem a derűs és urbánus okosságot, s kerülöm a szigorú erkölcsöt és zord bíráskodást. Minden mogorva ábrázat gyanús... (Montaigne)

Programajánlatok

Tanácsok,

hasznos tudnivalók

Hasznos tudnivalók

Használati útmutatók

115. tanács

Olvass fel a gyerekeidnek.

Egy jobb világért | A boldogság

Nyelv-tudás

Naponta gyakoroljuk, gyarapítsuk!

Az egynyelvű és egyszokású ország erőtlen és romlandó.

I. (Szent) István

Google-fordító

Languages of the World

Magyar iskolák a világon

Les lycées français dans le monde

Български училища по света

Angol - Kezdőknek

for once – ez egyszer

Haladóknak [—Dr. Language, yourdictionary.com]

Suffuse (Verb) Pronunciation: [sê-'fyuz]

Definition 1: To spread throughout or all over, to permeate or infuse thoroughly.

Usage 1: Today's word has a near synonym in perfuse "to pour all over or throughout." To effuse is to pour forth, usually profusely, as blood from a serious wound or good spirits from a happy person. To infuse is to pour into so as to permeate. The noun for today's word is "suffusion" and the adjective, suffusive "tending to suffuse," as a suffusive sense of happiness at the arrival of spring.

Suggested usage: In 'Desire under the Elms,' Eugene O'Neill sets this scene: "The sky above the roof is suffused with deep colors, the green of the elms glows, but the house is in shadow, seeming pale and washed out by contrast." Suffusion can be a bad thing: "The soil was suffused with so much mercury that nothing could be built on it." It can just as well be good, "Her every word was suffused with warmth and understanding."

Etymology: From Latin "suffusus," the past participle of suffundere "to pour under," consisting of sub- "under" + fundere "to pour." The Proto-Indo-European root was *gheus- "pour" but initial [gh] became [f] in Latin and the root was subject to an [n] flitting in and out (nasalization). The root appeared without the [n] in Germanic words such as English "gut" from Old English guttas "intestines" and "gust," from Old Norse gustr "a gush of cold air." "Gush," too, comes from the same source and the name of the watery gusher, "geyser," was borrowed from an Old Norse relative geysa "to gush." (Forgive us if we gush with gratitude to Lyn Laboriel for suggesting today's word.)

Francia

poisson d'avril - áprilisi tréfa (poisson=hal)

Le petit prince	The Little Prince	A kisherceg
Il possédait aussi un volcan éteint. Mais, comme il disait, "On ne sait jamais !" Il ramona donc également le volcan éteint.	He also had one volcano that was extinct. But, as he said, "One never knows!" So he cleaned out the extinct volcano, too.	Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: "Sosem lehet tudni!", kipucolta ezt a kialudt vulkánt is.