Budapest, 2010. március 12. 

Magányos harc?

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

Professzor – Elkeseredett vagy dühös ember kihívása ez?

Sz. T. – Egy gondolkodó és cselekvő emberé! Aki gondolkodik, annak nincs oka az elkeseredésre, és aki cselekszik, az nem ér rá dühöngeni. Azt nem tagadom, hogy egy-egy helyzetben rám rontanak az elkeseredés, a düh, vagy a gyengeség hasonló érzései, de ezeket hamar lerázom mint kutya a vizet.

Professzor – Akkor mi magyarázza a kihívásnak ezt a feszülő indulatát?

Sz. T. – A feszültségek benne vannak a világban, életünkben. Most az a fontos, hogy ezekből felszabadító energiát nyerjünk. Nagyon nehéz feladat vár ránk.

Professzor – Igen, a világ, egész életünk tele van feszültségekkel, konfliktusokkal. És mindenki vívja a maga harcát. Miért kell elfogadni, hogy a te harcod maga a világmegváltás? Vagy ahogy mondod: hogy te vagy a világ?

Sz. T. – Ezt hiszékenységből semmiképpen nem szabad elfogadni! Érdemes elgondolkozni az üzenet lényegén. De legelőször fontos lenne megérteni a szavakat. A kihívásban szembe kerülök az uralkodó erők szövetségével. Erre egyesek könnyedén mondhatnák: szembe kerültem az egész világgal. Végzetes tévedés, mi több, hiba lenne átengedni a világot. Én nem a saját személyes érdekemben, hanem a világ érdekében gondolkozom és cselekszem.

Professzor – Mi hitelesíti, mi legitimálja ezt a képviseletet?

Sz. T. – A hitel és a legitimáció két merőben különböző kérdés. De először hadd tegyem világossá, ha nem volt eléggé világos a kijelentésem. Én nem képviselem a világot. Nem gondolkozom, és nem cselekszem a világ nevében. Én magamat képviselem. Az én elmém gondolkodik, az én testem cselekszik. Ezért és csak ezért vállalok felelősséget. Ugyanakkor azt valóban állítom, hogy az, ami gondolataimban és cselekedeteimben igazán számít, a világ, embertársaim érdekét kívánja szolgálni. Ehhez engedély, legitimáció nem is szükséges. A hitelesség kérdése ezzel szemben valóban nyitott. Nem tartok a próbától. Ellenkezőleg, vágyok a próbára. Maga a kihívás, a versenyre hívás ezt tanúsítja, ezt jelenti.

Professzor – De ez a kezdeményezés, vagy a te szavaddal: kihívás komoly előleget kér ebből a hitelességből. E nélkül miért figyelne rád bárki is? Hát valljuk be, nem vagy egy Bill Gates… és most nagyon tapintatos voltam…

Sz. T. – Jogos a kérdés, de a bizalmatlanság – és most én voltam tapintatos – nem menthető ki.

[ Szóló felület ]

 Ki kivel

A Kihívásom talán érthető módon izgalmat, szinte riadalmat okozott - legjobb barátaim körében. Többen faggatni kezdtek: mit hogyan kell érteni, mi van a háttérben, mik a szándékaim stb.

Úgy gondoltam, ezek a beszélgetések hasznosak, barátaim számára, magam számára is. Bizonyára azok lesznek sok érdeklődő számára, aki e beszélgetések nélkül kevésbé értheti meg az üzenetet. Így a beszélgetések egy részét közreadom.

Beszélgető partnereim között – nem meglepő módon – előkelő helyet foglalnak az Új Kertben folytatott beszélgetések résztvevői: a Professzor, a Doktor, a Kapitány, a mester.

Köszönet nekik is, minden partneremnek, minden érdeklődőnek.