Kihívás versenyre

Jobb világ

Boldogság

Újra érik valami jó és fontos a világon. Újra, mint az emberi történelemben ezerszer is.

És ahogy lenni szokott, ez a jó és fontos minden eddiginél jobb és fontosabb.

Az emberiség haladása olyan, mintha egy hatalmas lépcsőn mennénk előre, és felfelé, egy az égbe vesző jövő felé. Így természetes is, hogy az új lépcsőfok minden előzőnél magasabbra emel, újabb és szebb horizontokat pillantunk meg.

Az viszont, ami most érik, nem a megszokott mértékben jobb és fontosabb. Bizonyára az elmúlt évmilliók alatt nem most szembesülünk először egész fajunk, az egész földi élet fennmaradásának veszélyével. De talán most először vagyunk abban a helyzetben, hogy nem bízhatunk a túlélésben csupán az élet, az evolúció által sodródva.

Először vagyunk abban a helyzetben, hogy mint cselekvő szellem fordulhatunk a kihívásokkal szembe.

És ami még fontosabb: csak így látszik esély a túlélésre.

Az eddigi sodródás tempójával semmilyen esélyünk nincs. De még ha nem is a biológiai, hanem az ahhoz képes szédületes társadalmi evolúció sebességével haladunk, akkor sincs reális esélyünk.

[ Szóló felület ]

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Cselekvő szellemként kell gondolkoznunk, és gondolkozó szellemként cselekedni. Új méretekben, új ütemben.

Bizonyára az emberiség esélye be van kódolva a világba. De a jelenkorban az emberi civilizációnak, és talán az egész földi életnek csak úgy van esélye, ha meghalljuk, meglátjuk és megértjük azt, ami érik.

Változó Világ Program

Változó Világ Mozgalom

Beszélgetések az Új Kertben

Ifjú korom óta érzem ezt az új mozgást. Nem vagyok profétája, hanem egyszerű kutatója és egyszerű katonája.

Szolgálatára felépítettem a Változó Világ tudást terjesztő médiát.

Szolgálatára meghirdettem a Változó Világ Mozgalmat.

Szolgálatára életre hívtam az új idő szavát tagoló mestert.

Magányos harc?

Ezeket a feladatokat továbbra is vállalom. Ugyanakkor most már szükségesnek érzem egy nyílt személyes szerep vállalását is.

Az új vajúdása túlságosan keserves és túlságosan hosszú, hogy intézményes formák hátterében maradjak.

Azt is látnom kell, hogy a személyes szerepvállalás lehetőségei a mai világban napról-napra fogynak, továbbá annak törvényszerűen nagyon véges az időtartaléka is.

Ezért állok itt, nem tehetek mást!

Kihívom mindazt az erőt, amely a jelent uralja, de rosszul uralja, és állja az új útját.

Mi az igazság?

Kihívom egy sportszerű versenyre, egyszerű, tisztességes céllal: ki tud igazabbat mondani múltról, jelenről, és főleg a jövőről?

Szóljon ez a verseny egy évre, 2010 tavaszától, 2011 tavaszáig! Becsületbeli ügyemmé teszem, hogy a kihívott erő minden szavát és minden tettét serpenyőjébe rakom. És teszem a másikba a magamét.

És ítélkezzen majd a jövő!

A verseny egyszerű és tisztességes, mint maga az igazság.

A kérdések sora egyszerű és tisztességes, azokat sorsunk adja!

Rossz a világ?

19. század

20. század

Mi volt jó, és mi volt rossz múltunkban?

Mi jó, és mi rossz jelenünkben?

Milyen jövőt akarunk?

21. század

Mi fenyegeti jövőnket?

Melyek a legfontosabb fenyegetések, és mi legyen a gondolkodó szellem cselekvő válasza ezekre?

Legyen példa erre egy nagyon egyszerű és nagyon fontos kérdés: hogyan lehet biztosítani az emberiség számára szükséges édesvizet?

A kihívásomat nem a világnak címzem. Én vagyok a világ! A címzett az uralkodó erők szövetsége.

A kihívásom nem párviadalra hív, hanem versenyre.

Meglehet, hogy ez kevesebb, mint verseny! Csupán egy furcsa, szokatlan, soha nem volt játék! De van tétje.

Erről 2011 tavaszán senki nem kap majd kézhez megfellebbezhetetlen ítéletet.

De bízom benne, hogy a játék visszhangja majd megerősödik művelt és gondolkodó elmékben, és hamarosan ezek és újabb és újabb követőik megszólaltatják a harsonákat, amelyek romba döntik az új útjában álló erők védőfalait.

Igen, egyszer rést kell vágni a szellem útjában álló gáton.

Igen, egyszer ki kell mondani: közeleg a szellem új forradalma.

Egyszerű, tiszta és erőszakmentes forradalom közeleg.

Én hallom!

És egy évig erről fogok tudósítani!

Kezdődjön tehát a játék!

Budapest, 2010. március 6.

Szimeonov Todor

 Egy év mérlege

Letelt az versengésre szánt egy év, ideje mérleget vonni.

Nehéz és bonyolult évet tudhatunk magunk mögött. Minden megtalálható benne, de mi mondható el a legfontosabbról, a közelgő forradalomról?
A mélyülő válság világszerte szorgosan neveli a forradalom gyermekeit, de régi hagyományok és tankönyvek szerint. Sokadik reneszánszát éli az értelmiségiek marxizmusa. Nem hiányzanak az új gondolatok, új kezdeményezések, új erők.

De mindez kevés a fennálló rend szívóságával szemben. A fennálló rend a történelemben soha nem látott nyitottsággal fordul a tudomány és a technika legújabb vívmányai felé, a legtöbbször maga a legnagyobb megrendelő is. A hadi és kommunikációs csúcstechnika elképesztő arzenálja gondoskodik a fennálló rend kikezdhetetlenségéről.

Csakhogy a fennálló rend képes uralni társadalmi mozgásokat, képes ellenségeket kreálni és elpusztítani, kedve szerint forradalmakat szítani és elfojtani. De képes-e megoldani a társadalom valóságos alapproblémáit?
A helyzet most úgy fest, hogy a fennálló rend valóban képes bevehetetlen védőfalakkal körbevenni magát, de nem képes megelőzni azt, hogy alatta megnyíljon a föld…

A fennálló rend politikája öngyilkos politika. Az önpusztulás ugyanolyan váratlan és drámai lehet, mint az idei japán tragédia, vagy még inkább. És azt sem zárható ki, hogy a cunami nem csak a fennálló rendet, de az egész civilizációt is elsöpörheti a Föld felszínéről. Ezért örültség a régi radikális séma szerint gondolkozni: „Minél rosszabb, annál jobb!”

Másrészt a fennálló renddel sem szabad elvtelen kompromisszumot kötni, mert minden eddigi fennálló rend saját önző érdekeit a közösség érdekei fölé emelte.

Az élet 3 milliárd éves története nem más, mint a legegyszerűbb egysejtű élőlényekből az egyre bonyolultabb szervezetek kialakulása. Ebben a folyamatban bizonyára az egysejtűek elveszítették önállóságukat. Bizonyára a maguk módján vágyakozhatnak a „szabad” élet után. Bizonyára nagy különbségek vannak májsejtek és az agysejtek, vagy éppenséggel az erogén zónák bőrsejtjei „sorsa” között, de van-e a világon olyan szervezet, amelynél az „elitsejtek” a többiek gátlástalan és féktelen kizsákmányolásával uralkodnának?

Az elmúlt év sajnos megerősítette azt, hogy az uralkodó erők szövetsége képtelen becsületes versenyre bárkivel is, bármivel is, aki, vagy ami elkötelezett a gondolkodó cselekvés és a cselekvő gondolkodás mellett.

De a verseny nem a versenyről szólt!

Kihívás volt, és az is marad.

Még elszántabb kihívás!

Budapest, 2010. március 6.

Szimeonov Todor

Ajánlott irodalom

Görög mitológia

A tudás 365+1 napja

sorozatban

Február 15

Bradbury, Ray: Fahrenheit 451, 2003

Hahn István: Istenek és népek, 1968.

Hésziodosz: Istenek születése, 1974.

Szimeonov Todor: 1949 krónikája, (2009)

Szimeonov Todor: 1980 krónikája, (2010)

Szimeonov Todor: 2008 – Az év könyve, (2009)

Szimeonov Todor: Veszélyek és túlélés, (1987)

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Fontos a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!