Magányos harc?

Beszélgetések az Új Kertben

Kompetencia

Kreativitás

Tehetség

Boldogság

A munkanélküliséget a piacgazdaság egyik tipikus kísérő jelenségének tartják, ami belenyugvást is jelent abba, hogy sokan fölösleges emberré válnak, vagy egyenesen kikerülnek az emberi társadalom világából. A munkanélküliség ma Magyarországon súlyos probléma, és nincs kizárva, hogy még súlyosabbá válik. Az utolsó két-három nemzedék más feltételekhez alkalmazkodott: biztos munkahelyre számíthatott, ezért érvényesülési, érdekvédelmi reflexei tompultak, alkotó készségét, újító szellemét, szorgalmát általában nem díjazták, ezért ez nem is vált igazi erősségévé. A benne szunnyadó képességek az egyéni boldogulás esetleges, megtűrt formáiban törtek a felszínre. A legtöbben megtanulták és megszokták a fusizást, a maszekolást, a seftelést, az ügyeskedést, a kiskapuk keresését és kihasználását.

Ez a máshoz szokott társadalom azután váratlanul félresöpörte a szocialista rendszer béklyónak vélt intézményeit, és beleszédült a piacgazdaságba, amelyet ugyan sűrűn minősítenek szociálisnak, de valójában kialakulatlan, kaotikus. Ezzel együtt a piaci reorientáció (magyarán a régi, kialakult külgazdasági kapcsolatok gyors felszámolása és a fejlett piacok irányában történt túlontúl bátor nyitás) megrengette a gazdaságot. A termelés jelentősen visszaesett. Ilyen körülmények között már-már csoda, hogy viszonylag ilyen kedvező a makrogazdasági helyzet. Ám ez ne tévesszen meg minket: az emberek, a magyar társadalom helyzete radikális orvoslást igényel.

Most nem elég elemezni a problémákat. Azok filozófiai, társadalomtudományi, közgazdasági, szociológiai stb. vonatkozásai ugyan izgalmasak, és kevéssé feltártak, de itt maradjunk meg a konkrét megoldási javaslatoknál.

E legsúlyosabb társadalmi problémánk megoldásában - véleményem szerint - két újfajta gazdasági szervezet segíthet: a foglalkoztatási és a vagyonhasznosítási vállalkozások. Jelenleg bizonyára nagyobb jelentősége az elõbbi formának lenne. Egy ilyen foglalkoztatási vállalkozást több gazdálkodási formában is el lehet képzelni: állami vagy önkormányzati gazdasági társaság, közhasznú társaság, szövetkezet, vagy bármilyen más alkalmas formában. A lényeg az lenne, hogy az ilyen foglalkoztatási vállalkozások útján az állam garantálná a teljes foglalkoztatást. A munkához való jogot alapvető emberi jognak kellene tekinteni (és helyes lenne azt megfelelő módon rögzíteni is az új alkotmányban). De ezt nem elég deklarálni és nem elég arra redukálni az állam kötelességét, hogy "makrogazdasági" eszközökkel "segítse elő" a teljes foglalkoztatást. Ez túlontúl kevés és a tapasztalatok mutatják, hogy az állam ilyen "fáradozása" nem oldja meg a munkanélküliség problémáját.

Ezt csupán radikális, mondhatni "kopernikuszi" fordulattal lehetne felszámolni: jogszabályi garanciát kell adni arra, hogy bárki, aki -- függetlenül attól, hogy kinek a hibájából -- munka nélkül maradt és egyéb megoldást nem talál, jogosult munkaviszonyt létesíteni az általa szabadon kiválasztott foglalkoztatási vállalkozással. Egy ilyen foglalkoztatási vállalkozástól senkit sem lehetne elküldeni, kivéve meghatározott súlyos vétségek esetében. Egyben az államnak garanciát kellene vállalnia a foglalkoztatási vállalkozás tartozásaiért és működőképességéért, ennek megfelelő ellenőrzési - és akár utasítási - jogosítványok fejében.

A foglalkoztatási vállalkozások esetében, természetesen speciális egyedi rendelkezéseket kellene alkalmazni:
- a munkaidő kisebb lenne (pl. heti 25 vagy 30 óra)
- nem lenne érvényes az országos minimálbér
- a társadalombiztosítási terhek nagyobb részét a költségvetés állná
- a foglalkoztatási vállalkozások maximális adómentességet élveznének
- nem lenne semmilyen tevékenységi kötöttség.

A legizgalmasabb feladat egy ilyen foglalkoztatási vállalkozás belső életének és munkájának a megszervezése: ez a hagyományos vállalkozások, a kommunák (vagy akár a kibucok), a szociális foglalkoztatók és az oktatási-művelődési intézmények újszerű kombinációja lehetne, az önkormányzó demokratikus közösség és a katonás szervezet elemeit is vegyítve. Könnyen elképzelhető, hogy a munkanélküliség problémáját -- csupán ezzel a módszerrel -- nem lehet megoldani. Látni kell, hogy a munkanélküliség hatalmas világprobléma: földgolyónkon már több milliárd munkanélküli és minden remény nélküli ember tengeti életét. E világméretű katasztrófa árnyékában kell átgondolni cselekedeteinket. Arra is gondolni kell, hogy nyomós és jogos érvek szólnak a nyugdíjkorhatár eltolása mellett, ami tovább növeli a munkaképes lakosság számát. Bizonyára elkerülhetetlen lesz a munkalehetőségek demokratikusabb elosztása, pl. úgy, hogy általában is csökkentjük a törvényes heti munkaidőt stb.

De mindez egyrészt nem hozhat gyors változást a foglalkoztatási helyzetben, másrészt nem garantálja a munkához való jogot. A foglalkoztatási vállalkozásoknak egy olyan országos rendszerét kiépíteni, amely betölti igazi szerepét, bizonyára több év megalapozó és kísérletező munkát jelentene. Nem lehet illúziónk, hogy ez egy csapásra megoldja a munkanélküliség problémáját, ugyanakkor bűnös rövidlátást, bénaságot jelentene az, ha vitákkal-aggályoskodással elszabotálnánk a cselekvést.

Végül meg kell említeni a másik szervezettípust: a vagyonhasznosító vállalkozásokat. Ez annyiban térne el a már most is meglévő és fontos gazdaságszervező funkciót betöltő vagyonkezelő társaságoktól, hogy a foglalkoztatási vállalkozások analógiájára, az állam egy további kötelességét valósítanák meg: a hasznosítási-üzemeltetési kényszer érvényre juttatását (másképpen: a föld művelésének kényszerét kikellene terjeszteni a gazdálkodás minden feltételére -- ipari kapacitások, bezárt üzletek stb.).

Ez azt jelenti, hogy az ilyen vagyonhasznosító vállalkozások joga és kötelessége lenne, hogy kezelésbe vegye és hasznosítsa - tulajdonostól függetlenül - mindazon ingó és ingatlan tárgyakat, feltételeket, jogokat stb., amelyek nem hasznosulnak és amelyeknek a hasznosítása nemzetgazdasági érdek. Ez nem jelentene államosítást, egyáltalában nem jelentene változást az illető tárgyak tulajdonosi viszonyában, csupán ideiglenes birtokbavételt, hasznosítást, üzemeltetést. Ezen vállalkozások életre hívása kézenfekvő módon összefügghet a foglalkoztatási vállalkozások életre hívásával. Bizonyára ez utóbbiaknak eleve biztosítani kell a  vagyonhasznosítást illető minden jogosítványt, de biztosra vehető, hogy ilyen jellegű vállalkozások létrejötte jelentős mértékben dinamizálná a gazdaságot, növelné a foglalkoztatást.

Magától értetődő, hogy a gazdasági stabilitás alapvető érdek és annak megőrzését az itt felvázolt két új vállalkozási szervezettípus megvalósításakor is szem előtt kell tartani. Ez elvi-elméleti vonatkozásban nem jelent semmilyen feloldhatatlan ellentmondást. Akadály csupán a társadalmi problémák iránti érzéketlen alapállás lehet.

Szimeonov Todor (Népszava 1996. július 3.)

[ Szóló felület ]