2008-ról és az örökkévalóságról, 10 tételben

Magányos harc?

Gondolkodom, tehát csendet kérek!

Sz. T.

Szerkesztő – Szerinted mi könnyebb: kérdezni, vagy válaszolni?

Szerző – Azt szokták mondani, hogy a kérdés már fél válasz.

Szerkesztő – Segítek: egy jó kérdés már fél válasz.

Szerző – Egyetértek. De ha a jó kérdés fél válasz, akkor még mindig kell a válasz második fele. Mert a fél válasz fél igazság. Így azt kellene mondani, hogy a kérdésnek és a válasznak hasonló jelentősége van. Szerintem a legnehezebb, és a legfontosabb másvalami, egy harmadik dolog: meghallani a választ.

Szerkesztő – Miért nehéz?

Szerző – Szörnyű zajban élünk.

Szerkesztő – És te mit teszel ellene?

Szerző – Régóta tervezem megírni, vagy inkább feltámasztani, és alázatosan szolgálni a kritikátlan kritika kritikáját. Talán 2009-ben…

Verebet? Köszönöm, talán mégis megvárom a holnapi túzokot…

Sz. T.

Szerkesztő – 2008-ban milyen jó kérdésekre akadtál, és melyekre tudtál választ adni?

Szerző – Száz kérdést cipelek magammal. Egyesek évtizedek óta izgatnak. Hát ezekhez tízszer annyi újat tett 2008, mint ahányra időközben választ találtam.

Szerkesztő – Tehát gyarapszik az adósságod? Nem kellene jobban gazdálkodni az idővel?

Szerző – Bizonyosan. Ugyanakkor nem baj, ha az ember tele van kérdésekkel.

A relativitáselmélet lényege: ha messziről szemléljük a bajt, az nem is tűnik olyan nagynak.

Sz. T.

Szerkesztő – Azt mondtad: fél válasz, fél igazság. De – hogy megismételjem Poncius Pilátus oktalan kérdését: mi az igazság?

Szerző – A válasz, ahogy Bulgakov leírja, megdöbbentő és nagyszerű, de számomra fél válasz. Szerintem az igazság mindig egy kulcs. És ehhez valami nagyon fontos tartozik: „.. a mélyben van az igazság elrejtve.” – ahogy Démokritosz mondja.

Szerkesztő – A múltra vagy a jövőre vonatkozó kérdésre nehezebb választ adni?

Szerző – A múltra nehezebb, hiszen sokat tehetünk azért, hogy igazzá váljék a jövőre adott válaszunk. De a legnehezebb, egyben a legfontosabb a jelenre választ adni.

Jobb tudni, mint megijedni.

Sz. T.

Szerkesztő – Lennének válaszaid a jelenre?

Szerző – Vannak, és nyíltan, jó szívvel vállalom. Számomra a tévedés nem zsákutca, még kevésbé vereség.

Mértéktartó vagyok, de a világ nekem nem elég!

Sz. T.

Szerkesztő – És mit teszel válaszaidért?

Szerző – Próbálom nem elfelejteni, hogy nagyon kis csepp vagyok a nagyon nagy tengerben.

Szerkesztő – Úgy gondolod, ez átütő sikert ígér válaszaidnak?

Szerző – Ezt nem tudhatom. Mindenesetre a legnagyobb teljességre törekszem. Ugyanúgy, mint egy atléta, aki bizonyítani akarja, hogy egy ember képes 9,8 másodperc alatt megtenni 100 métert. Ebbe a teljességbe beletartozik minden, kezdve a családom boldogságával, ezernyi örökölt vagy szerzett hivatottságon át, az emberi lélek utolsó gyarlóságáig.

Nem lépnék be olyan klubba, amely nem venne föl!

Sz. T.

Szerkesztő – Értem, így leszel cseppben a tenger! De lehet-e így hozzájárulni a reális problémák megoldásához?

Szerző – Számomra a Változó Világ nem egy elefántcsont-torony, még kevésbé szinekúra. Itt nem egyszerű és kényelmes az élet, de az eddig megtett út eltávolított minden szokványos csábítástól.

A tény kevés, a vélemény sok!

Sz. T.

Szerkesztő – Reménykedsz abban, hogy a megújult ráció hívó erejű lesz?

Szerző – Most legszívesebben felolvasnám Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényét. De legyen elég most ez: „… nem kényszeríthetjük az embereket arra, hogy meghallgassanak. Maguknak kell rájönniük, ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni, s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön az ideje.”

A megértés olyan, mint az orgazmus, sokan csak színlelik.

Sz. T.

Szerkesztő – Nem félő, hogy a 2008-ban kirobbant válság idején túl sok lesz a hamis próféta?

Szerző – Azokból soha nincs hiány. Nagyobb gond az, hogy a próféták mellett virágozni fog a profi iparszerű válság-biznisz is.

Nincs új a nap alatt, csak a változó világ...

Sz. T.

Szerkesztő – Ez a kötet nem töri meg a sorozat által vállalt hagyományt?

Szerző – Remélem, hogy gazdagítja, és nem csorbítja. A hagyományainkhoz az is hozzátartozik, hogy tervekről nem beszélünk, helyette inkább igyekszünk kész eredményekkel szolgálni. Annyit elárulhatok, hogy régóta dédelgetett szándék a sorozat formai és műfaji bővítése. Mindenek előtt a Változó Világ három, a portálon is jelzett „testvére”, az Útmutató, a Trend-Váltó és az Érték-Rend számára kellene biztosítani önálló könyvsorozatot. Másik lelkesítő terv egy „Junior” és egy „Szenior” változata a „klasszikus” Változó Világnak.

Tessék tudni! A te tudásod a te hatalmad!

Sz. T.

Szerkesztő – Tisztességes eredmények, imponáló tervek! Mégis, az elmúlt évek csökkenő trendet mutatnak, ami a kiadott címek, az eladott kötetek, a sajtó-visszhangok számát illeti.

Szerző – Az újdonságok száma átmenetileg valóban csökkent, de a digitális nyomdatechnikának köszönhetően most folyamatosa a teljes katalógust tudjuk biztosítani. A sorozat valóban még jobban kiszorul a könyvesboltokból, ami rendkívül szomorú, de ehhez két megjegyzést kell tenni. Gyakori jelenség, hogy a könyvkereskedő az évekkel ezelőtt eladott könyveink árával nem hajlandó elszámolni. Másrészt a Változó Világ olyan közönségnek szól, amely ma magától és rutinszerűen internetezik. Ott kényelmesen megrendelheti köteteinket. És ami szintén fontos: egy olyan utat tehet meg szabadon a Változó Világban, ahonnan több tudással, nagyobb energiával, jobb kedvvel térhet vissza hétköznapjaiba.

[ Szóló felület ]

2008

[ Szóló felület ]