|
|
|
A "nem" szó eredetileg valaminek a fajtáját, féleségét jelenti, vagyis
csak azt, hogy kétfajta ember van: a nő és a férfi. A latin "Sexus" (secare:
szétvágni, szakítani) ugyanazt jelenti. Arra utal, hogy az emberiség
kétféle csoportra válik szét - egy nőire és egy férfire. Így mindenki vagy
az egyik, vagy a másik csoportba tartozik, tehát vagy férfi, vagy nőnemű.
Alaposabban vizsgálva kiderül, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis
néha igen nehéz megállapítani, hogy egy ember nő, vagy férfi.
Hogyan állapítható meg, hogy egy ember férfi, vagy nő?
A pontos nem-meghatározás érdekében alapjában hét tényezőt kell
megkülönböztetnünk. (Minden ilyen tényezőnél a szabályos esetek mellett
kivételek is adódhatnak:)
1. A kromoszomális nem
2. A gonadális nem
3. A hormonális nem
4. A belső nemi szervek
5. A külső nemi szervek
6. A tanult nem
7. A szexuális identifikáció
1. Kromoszomális nem
Tipikus eset:
A női test sejtjei többek közt két X-kromoszómát (XX) tartalmaznak.
A férfi test sejtjei többek közt egy X és egy Y kromoszómát (XY)
tartalmaznak.
Különleges esetek:
Néha előfordulnak problematikus szabálytalanságok, például olyan
kombinációk, mint az XXY, az XYY vagy XXX. Az így született emberek testi
fejlődése problematikus, vagy meddővé válnak.
2. A gonadális nem
Tipikus eset:
A női testben vannak petefészkek (női gonádok, vagyis nemi mirigyek)
A férfi testben vannak herék (férfi gonádok)
Különleges esetek:
Néha ugyanabban a testben a petefészkek és a herék szövetei is
megtalálhatók.
3. A hormonális nem
Tipikus eset:
A gonádok által termelt 'férfi' és 'női' hormonok fontos szerepet
játszanak a jellegzetesen férfi, ill. női testi fejlődésben, éspedig
különösen a születés előtt és a pubertásban, de a későbbi élet során is.
Különleges esetek:
A férfi és női nemi hormonok csökkent vagy túlzott mennyisége döntő hatást
gyakorolhat a férfias vagy nőies testi működésekre, és szabálytalan
képződményekhez vezethet.
4. A belső nemi szervek
Tipikus eset:
A női testben vannak petevezetékek, egy méh (lat. uterus) és egy hüvely
(lat. vagina)
A férfi testben vannak ondóvezetékek, ondóhólyagok és egy prosztata stb.
Különleges esetek:
Néha ezek a szervek fejletlenek, vagy hiányzanak.
5. A külső nemi szervek
Tipikus eset:
A női testnek van egy csiklója, nagy (külső) és kis (belső) szeméremajkai
stb.
A férfi test rendelkezik hímvesszővel (pénisz) és egy herezacskóval.
Különleges esetek:
Ezek a szervek néha szabálytalanul fejlődnek, csökevényesek, vagy
hiányoznak.
6. A tanult nem
Tipikus eset:
Egy női testtel született gyermeket általában lányként nevelnek.
Egy férfi testtel született gyermeket általában fiúként nevelnek.
Különleges esetek:
Lehetséges és néha előfordul, hogy olyan gyermekeket, akik testileg
egyértelműen nők, ill. férfiak, mégis a másik neműek szerepére nevelik.
7. A szexuális identifikáció
Tipikus eset:
Egy nőnek született gyermek, akit lányként nevelnek, általában maga is
nőnek tartja magát.
Egy férfinek született gyermek, akit fiúként nevelnek, általában maga is
férfinek tartja magát.
Különleges esetek:
Előfordul, hogy nőnek született és lányként nevelt gyermekek önmagukat
mégis fiúnak érzik és férfiként azonosítják, s hasonlóképpen előfordulhat,
hogy fiúk lánynak, nőnek érzik magukat.
II. Az emberi szexualitás alapvető komponensei
A nemek meghatározásának 7 tényezője szokásos formáival és lehetséges
kivételeivel együtt független egymástól. Így adott esetben sokféle
kombináció lehetséges. Az embernél tehát a nem komplex képződmény,
amelynek biológiai, pszichológiai és szociális összetevői vannak.
Mindenekelőtt azonban két alapvető szempontot különböztethetünk meg:
- a testi nemet és
- a nemi szerepet.
Ehhez társul egy harmadik szempont:
- a szexuális orientáció.
A nemiség első alapkomponense
Az első öt tényezőt:
1. Kromoszomális nem
2. Gonadális nem
3. Hormonális nem
4. A belső nemi szervek
5. A külső nemi szervek
mint első alapkomponenst, a testi nem fogalmával foglalhatjuk össze.
(Ezt az ötös csoportot szexusnak = biológiai nemnek is nevezhetjük.)
A nemiség második alapvető komponense
A 6. és 7. tényezőt: a tanult nemet és a szexuális identifikációt a nemi
szerep fogalmával, mint további alapvető szemponttal foglalhatjuk össze.
(Ezt a kettős csoportot összességében genusznak = pszichoszociális nemnek
is nevezhetjük.) A 6. tényező (tanult nem) azt a szerepet jelöli, amely
kifelé megnyilvánul, a 7. tényező (szexuális identifikáció) pedig ennek
belső átélését.
A nemiség harmadik alapvető komponense
A nemiségnek van még egy harmadik alapvető komponense, éspedig az egyén
szexuális érdeklődése a női vagy a férfi test iránt. Ezt ma többnyire a
szexuális orientáció fogalmával jelölik.
Fokozati különbségek
A nemiség, a szexualitás mindhárom alapvető komponense, tehát
1. a testi nem,
2. a nemi szerep és
3. a szexuális orientáció
f o k o z a t i k ü l ö n b s é g e k e t jelöl, ezért semmi esetre sem
kell vagy-vagy alapon megítélni. Ezt legjobban egy áttekintéssel
szemléltethetjük:
A testi nem (szexus)
A testi nemet mint az egyén nőies vagy férfias jellegét határozhatjuk meg.
Ez öt testi kritérium alapján történik: a kromoszomális, a gonadális, a
hormonális nem, a belső és a külső nemi szervek. Az egyének olyan
mértékben nőiesek vagy férfiasak, amennyiben a nőiesség vagy férfiasság
testi kritériumait birtokolják.
A legtöbb ember mind az öt kritérium szerint egyértelműen nőies vagy
férfias.
Egy kisebbséget azonban nem lehet egyértelműen besorolni. Testük ugyanis
mind nőies, mind férfias jegyekkel rendelkezik. (Interszexualitás)
A nemi szerep (genusz)
A nemi szerepet, mint az egyén nőies vagy férfias jellegét határozzák meg.
Ez bizonyos pszichoszociális tulajdonságok alapján jön létre, amelyeket az
egyik nemnél fejlesztenek, a másiknál viszont elnyomnak.
Az egyének olyan mértékben femininek vagy maszkulinok, amennyiben a nemi
szerepükkel összhangban vannak.
A legtöbben vállalják a testi nemüknek megfelelő nemi szerepet. Egy
kisebbség nemi szerepviselkedése azonban részben ellentétes a saját testi
nemével (transzvesztizmus), egy még csekélyebb kisebbségnél pedig teljes
szerepcsere figyelhető meg (transszexualizmus).
A szexuális orientáció
A szexuális orientációt mint az egyén heteroszexuális vagy homoszexuális
beállítottságát határozhatjuk meg, a szexuális partnerválasztás alapján.
Az egyén olyan mértékben heteroszexuális vagy homoszexuális, amennyire
erotikusan a másnemű, vagy azonos nemű partnerekhez vonzódik.
A legtöbben kifejezetten előnyben részesítik a másnemű partnereket
(heteroszexualitás). Egy kisebbség azonban mindkét nemhez vonzódik
(biszexualitás), egy jóval csekélyebb kisebbség viszont főleg (vagy
kizárólag) azonos nemű partnerekhez vonzódik (homoszexualitás).
Variációk
Ha az emberi szexualitás három alapvető komponensét közelebbről
vizsgáljuk, azt látjuk:
Az utolsóként említett kisebbségek vagy kivételek lehetséges variációi és
számaránya 1-3-ig növekszik:
- legcsekélyebb a testi nemnél (az interszexuálisok kevesen vannak),
- nagyobb a nemi szerepeknél (viszonylag több a transzvesztita és
transszexuális) és
- legnagyobb a szexuális orientációnál (legtöbb a biszexuális és
homoszexuális).
Még valami különösen fontos. A nem-meghatározás hét tényezője itt is
érvényes:
A szexualitás három alapkomponense mindig fokozati különbségeket is jelöl.
A szexualitás három alapkomponense ezenkívül elvileg független egymástól.
Így minden elképzelhető kombináció előfordulhat. Vannak például nőies,
feminin, heteroszexuális egyének (az un. tipikus nők), de vannak nőies,
feminin, homoszexuális egyének és nőies, maszkulin, heteroszexuális
egyének, vagy férfias, feminin, heteroszexuális egyének és férfias,
maszkulin, homoszexuális egyének is stb., vagyis minden lehetséges
kombináció.
Példák:
Férfias - maszkulin - heteroszexuális
Egy férfinek született egyén általában elfogadja a maszkulin nemi szerepet
és heteroszexuális beállítottságot alakít ki. Az ilyen egyén aztán
megfelel a "tipikus férfi"-ről kialakított elképzelésünknek.
Férfias - maszkulin - homoszexuális
Egy férfinek született egyén, aki maszkulin nemi szerepet fogadott el,
homoszexuális beállítottságot is kialakíthat.
Az ilyen egyén feltehetőleg semmiben sem különbözik más, "tipikus"
férfiaktól, kivéve a szexuális partnerválasztást.
Férfi - feminin - heteroszexuális
Egy férfinak született egyén feminin nemi szerepet is felvehet. Extrém
esetben egy ilyen egyén sok mindent megpróbálhat (beleértve a
"nem-átalakító műtétet"), hogy testét a feminin énképével összhangba
hozza.
Ha az ilyen egyén erotikusan férfiakhoz vonzódna, akkor őt
heteroszexuálisként kellene kezelnünk.
Férfi - feminin - homoszexuális
Egy férfinak született egyén extrém esetben feminin nemi szerepet is
felvehet, és mindent megpróbálhat, hogy testét a feminin énképével
összhangba hozza.
Ha aztán ez az egyén erotikusan a nőkhöz vonzódik, akkor szexuális
beállítottságát homoszexuálisnak nevezhetjük.
Szexuális sokféleség
A három alapkomponens kölcsönhatásában alakul ki mindenkinél az élete
folyamán az egyéni szexualitás.
Így alakul ki a sajátosan egyéni szexuális érdeklődés és kedvtelések,
amelyek azonban nem feltétlenül maradnak mindig egyformák. Sőt, eléggé meg
is változhatnak, néha spontán módon, de különféle negatív vagy pozitív
élmények, vagy terápia révén is. Másrészt a szexualitás bizonyos elemei
változatlannak bizonyulhatnak, így például a kromoszomális nem, a
szexuális identifikáció, vagy a szexuális beállítottság.
Az egyén szexuális profilja
Az itt vázolt sokféleségből és változandóságból adódik pozitív és negatív
értelemben az emberi szexualitás sajátossága, ugyanis az állatoknál, még a
fejlettebb emlősöknél is, ez sokkal kevésbé figyelhető meg, vagy teljesen
hiányzik. Ez teszi lehetővé minden egyén csak rá jellemző, egészen egyéni
szexuális profilját.
Az ember: bio-pszicho-szociális lény
Az emberi szexualitás többdimenziós, széles spektruma igen nehézzé, ha
ugyan nem lehetetlenné teszi, hogy pontos határt húzzunk az öröklött
adottságok (biológiai nem) és a szerzett tulajdonságok (pszichoszociális
nem) közé. Bizonyos, hogy mind a természetnek, mind a kultúrának része van
benne, s ugyanilyen biztos, hogy itt csak a természet- és
társadalomtudományok együttműködése vezethet mélyebb megértéshez. Erre
törekszik a szexológia, mint lényegében interdiszciplináris tudomány,
amely az embert, mint bio-pszicho-szociális lényt tanulmányozza.
A nemi ismertetőjegyek praktikus felosztása
A köznapi gyakorlat számára, erős leegyszerűsítéssel a nemi
ismertetőjegyek három fajtáját különböztethetjük meg:
1. Elsődleges nemi jegyek
Ennek elsődleges jellemzői a külső nemi szervek. Ezek a születéstől kezdve
megvannak és általában jól felismerhetőek és megkülönböztethetőek (az
interszexuális variánsok ritka kivételével). Az újszülött nemét tehát
általában az elsődleges nemi jegyek alapján határozzák meg.
2. A másodlagos nemi jegyek a pubertás során alakulnak ki, s erősítik a
férfi és nő közötti testi különbségeket (pl. mellek a nőnél, szakáll a
férfinél).
3. Harmadlagos nemi jegyek a pszichoszociális tulajdonságok, amelyeket az
egyik nemnél erősítenek, a másiknál pedig elnyomnak (pl. kedvesség a
nőnél, harciasság a férfinél). A nemek kulturálisan elvárt különbsége
általában a ruházat és hajviselet különbözőségében is megnyilvánul.
Az elsődleges és másodlagos nemi jegyek az egyén női vagy férfi voltát
jelölik (vagyis a nemére jellemző testi sajátosságát) jelölik, a
harmadlagos jegyek pedig nőiességét vagy férfiasságát (vagyis a nemére
jellemző pszichoszociális sajátosságát). Az elsődleges és másodlagos nemi
jegyek biológiailag meghatározottak. A harmadlagos jegyeknek is van
biológiai alapjuk, de túlnyomórészt kulturálisan meghatározottak.
A kromoszómák szerepe
A nő és a férfi szexuális fejlődését messzemenően meghatározzák a
kromoszómák és a hormonok.
A következő részek pontosabban leírják a kromoszómák hatásait.
Mik a kromoszómák?
Minden emberi test sejtekből áll, s e sejtek mindegyike 46 kromoszómát
tartalmaz (görögül chroma = szín, soma = test). Ezek erősen színezhető,
hurokalakú részei a sejtmagnak, amelyek az öröklés anyagát hordozzák és
döntő tényezői a nem meghatározásának is.
Mennyiben határozzák meg a nemet?
Az emberi test sejtjei két nem-meghatározó és 44 egyéb kromoszómát
tartalmaznak. A női testben két X-kromoszóma (XX+44), a férfi testben
pedig egy X és egy Y kromoszóma (XY+44) található. Ám amíg egy petesejt a
megtermékenyítésre éretté válik, elveszti kromoszómáinak felét (így csak
X+22 marad), s ugyanígy elveszti érése folyamán a spermium is
kromoszómáinak felét (így csak X+22, vagy Y+22 marad). Tehát a
megtermékenyítésnél a két félből újonnan keletkező sejt vagy XX+44, vagy
XY+44 kromoszómából állhat. Növekedését ennek megfelelően vagy egy női,
vagy egy férfi egyed irányában kezdi, bár embrióként külsőleg még nem
különböztethetők meg.
Hogyan határozzák meg a nemet?
Ha az új sejtbe két X-kromoszóma kerül, akkor az embriónak petefészkei
képződnek. Ha egy X és egy Y kromoszóma kerül, akkor az eleinte
differenciálatlan nemi mirigyekből herék képződnek. A herék aztán a
tesztoszteron nevű hormont termelik, amely tovább erősíti a férfias
vonásokat.
A kromoszómák szerepe: elsődlegesen nőies - másodlagosan férfias
A tesztoszteron termelés nélkül az embrió 'automatikusan' nőies jelleget
kap. Más szóval: a női nem az elsődleges, vagyis első és alapvető.
Fejlődéstörténetileg is idősebb. A férfinem csak a megfelelő hormonok
hatásának következtében alakul ki a terhességnek egy adott időszakában.
Mitologikus-költői módon kifejezve: Éva lett először, s aztán Ádám, az ő
bordájából.
Problematikus fejlemények
A kromoszomálisnál éppúgy, mint a hormonális és gonadális nemnél
előfordulhatnak különleges esetek, vagyis szabálytalanságok, vagy hiányos
fejlődés.
Kromoszomális problémák
A kutatás újabban a nemi kromoszómáknál sokféle lehetséges eltérés talált,
amelyek közül itt csak a legfontosabbakat említjük. Többnyire a szabályos
XX, vagy XY kombinációktól való eltérésről van szó. Ezek a lakosság kb.
0,5-1%-át érintik.
Lányoknál
1. Az un. Turner-szindróma, vagyis, hogy csak egyetlen X-kromoszóma van, a
másik hiányzik (X0). Az állapot megnyilvánul a testi növekedés
csökkentségében, a petefészkek hiányos fejlődésében, hiányzó
menstruációban és mellfejlődésben, valamint terméketlenségben. Egy célzott
hormonkezelés legalábbis a testi megnyilvánulásokat normalizálhatja. Ez a
szindróma kb. 3000 élve születettnél található meg.
2. A háromszoros X-szindóma (XXX), vagyis amikor a két szabályos
X-kromoszóma kiegészül egy harmadikkal. Az ilyen lányt külsőleg nem lehet
megkülönböztetni más nőktől, de valószínűleg csökkent fogamzóképességű, s
pszichikus problémák is könnyen felléphetnek. A szindróma kb. ezer élve
születettnél található meg.
Fiúknál
1. Az un Klinefelter-szindróma, vagyis az XXY kromoszómakombináció (vagy
nagyritkán az XXXY). Megnyilvánul a herék sorvadásában, alacsony
tesztoszteron-szintben, gyakran mellek képződésében is, aránytalan
karokban és lábakban, meddőségben és az értelmi fogyatékosság
valószínűségében Ifjúkori célzott tesztoszteronkezeléssel gyakran elérhető
a test "férfiasodása". A szindróma kb. ezer élve szülöttnél fordul elő.
2. Az XYY szindróma a nemiszervek hiányos képződésében és csökkent
megtermékenyítő képességben nyilvánul meg. Az értelmi fogyatékosság
valószínűsége is emelkedik. A szindróma kb. ezer élve születettnél fordul
elő.
A hormonok szerepe
A férfi és a nő szexuális fejlődését a kromoszómák és a hormonok
messzemenően meghatározzák.
A következő részek pontosítják a hormonok hatásait
Mik a hormonok?
A hormonok (görög hormaein = serkenteni) kémikus jelzőanyagok, amelyek a
belső elválasztású (endokrin) mirigyekből közvetlenül a vérkeringésbe
kerülnek és különböző testi folyamatokat serkentenek. Az emberi
szexualitás szempontjából mindenekelőtt a következő mirigyek fontosak: 1.
Az agyalapi mirigy (hipofízis), 2. A női, ill. férfi gonádok (petefészkek,
ill. herék) és 3. A mellékvesék.
1. Az agyalapi mirigy csak mintegy borsónyi méretű. A koponya alján, az
agy alatt helyezkedik el, s hormonokat termel, amelyek más mirigyeket
stimulálnak, többek közt a gonádokat is, s ezáltal szabályozzák azok
petesejt, ill. ondósejt termelését.
2. A gonadok
A petefészkek termelik többek közt az un. 'női' hormonokat: az ösztrogént
és a progeszteront.
A herék termelik többek közt az un. 'férfi' hormont, a tesztoszteront.
3. A mellékvesék ugyancsak ezen hormonok egy kis részét termelik.
A hormonok: hogyan határozzák meg a nemet?
A közbeszédben gyakran megkülönböztetnek 'női' és 'férfi' hormonokat. Ez
azonban téves, mert mindkét fajta megtalálható mindkét nemben. Az adott
nemre csak a keveredési arányuk jellemző, vagyis a hormonok aránya a
nemeknél életük különböző fázisaiban eltérő.
A s z ü l e t é s e l ő t t
1. Elsődleges nemi jegyek: a terhesség 12. és 17. hete között válik a
főtusz nő-, vagy férfi neművé, s ennek során alakulnak ki a megfelelő,
elsődleges nemi jegyek. A férfi főtusznál a tesztoszteronszint ilyenkor
tízszer magasabb, mint a női főtusznál. Ezt követően visszasüllyed és a
nőivel azonos szinten marad, csak a pubertásban emelkedik meg újra.
2. Az agy: A születés előtti hormonális hatások a férfi és női agy
fejlődését is különbözőképpen befolyásolják. Ez többek közt abban
nyilvánul meg, hogy a férfiakéval ellentétben a női agyalapi mirigy
megtartja azt a képességét, hogy havi ciklusokat hozzon létre
(menstruáció). Ilyen és egyéb különbségek miatt beszéltek egy 'cerebrális
nemről', mint a nem-meghatározás további tényezőjéről. Az eddigi kutatások
azonban még nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy ezek a különbségek
milyen mértékűek, s hogy a nemi szerepviselkedést és más szociális
viselkedést is meghatározzák-e.
A p u b e r t á s s o r á n
A pubertás során a tesztoszteronszint a fiúknál kicsit magasabb, mint a
lányoknál, s ugyanakkor az ösztrogénszint a lányoknál jelentősen magasabb,
mint a fiúknál. Ezek a különböző hormonszint-arányok hozzájárulnak többek
közt a másodlagos nemi jegyek kialakulásához.
Hormonok és szexuális viselkedés
A köznyelvben néha "nemi hormonokról" beszélnek, azonban ez is
félrevezető. Így keletkezik ugyanis az a téves elképzelés, hogy ezek
határozzák meg a nemi szerepviselkedést: minél több a nemi hormon, annál
erősebb a szexuális vágy; s minél kevesebb, annál gyengébb. Régebben azt
is hitték, hogy ezek befolyásolják a szexuális orientációt. Mindez azonban
nem igaz. A hormonoknak ugyan van némi hatásuk, ám ez nem ilyen
egyértelmű.
Tesztoszteron: túl kevés, vagy túl sok?
Felnőtteknél is testi elváltozásokhoz vezethet, ha a hormonokból túl
kevés, vagy túl sok van; például szakállnövekedés a nőknél, mellek
növekedése a férfinél. A tesztoszteronhiány esetleg - bár nem feltétlenül
- bármelyik nemnél oka lehet a szexuális vágy hiányának. Ezzel szemben a
túl magas tesztoszteron-termelés elősegítheti az agresszivitást és
erősítheti a szexuális aktivitást. A szexuális viselkedés szempontjából
azonban fontosabbak a pszichoszociális tényezők.
Túl sok tesztoszteron?
Az erősen megnövekedett, vagy éppen kényszeres szexuális aktivitást
általában nem a nagyobb tesztoszteron-termelődés váltja ki. Hanem itt
többnyire meghatározott szexuális szkriptek hatnak az adott szituációban.
Példák: váratlan szabadság "a disznó kiengedéséhez", kötetlenség egy válás
után, nem remélt alkalom, kényelem a szabadságidő alatt, frusztráció és a
tenniakarás vágya, pénzügyi nyomás a prostitúciónál stb. Mindenesetre az
ellenkezője is érvényes: a tesztoszteronszint hirtelen süllyedése (például
bizonyos gyógyszerek miatt) általában gátolja a szexuális aktivitást,
függetlenül a külső körülményektől.
Milyen következményei vannak a kasztrációnak a szexuális viselkedésre?
A kasztráció, vagyis a herék műtéti eltávolítása a pubertás előtt
megakadályozza a nemi érést, így a fiúnál nem következik be a hangváltás,
nemi szervei fejletlenek maradnak, s emiatt gyermeknemzésre is képtelen. A
felnőtt férfi kasztrációja másként hat: gyermeknemzésre ugyan ő is
képtelen, de szexuális képessége, motivációja és teljesítménye nem
feltétlenül szűnik meg azonnal. Távlatilag viszont csaknem mindig
bekövetkezik egy jelentős korlátozódás, s a másodlagos nemi jegyek
visszafejlődnek. A pszichoszociális szinten azonban néhány szexuális
szkript tovább működik. Az érintett szexuális beállítottsága nem változik.
A kasztráció szükségessé válhat pl. hererák, vagy más betegségek miatt.
Ilyen esetekben a negatív következmények (a gyermeknemzési képtelenség
kivételével) megfelelő hormonkezeléssel kivédhetők, vagy csökkenthetők. A
kasztrációt a nemi erőszak miatt elítélt szexuális bűnözőknél törvényes
büntetésként is alkalmazzák.
Az utóbbi években a szexuális bűnözők műtéti kasztrációját egyre inkább
un. kémiai, ill. hormonális kasztrációval helyettesítik. A
cyproteronacetáttal és hasonló szerekkel történő kezelés révén a gonádok
hormontermelése akadályozható. Az ilyen "kasztráció" természetesen
visszafordítható, amennyiben a kezelést abbahagyják.
Milyen következményei vannak a menopauzának a szexuális viselkedésre?
A nőknél kb. az 50 éves kor körül kezdődik a menopauza, vagyis a havi
vérzések megszűnése. Ez azért történik, mert a petefészkeik fokozatosan
megszüntetik a hormontermelést. Mindez azonban nem feltétlenül jelenti a
női szexuális reagálás legyengülését. Sőt, pszichoszociális okokból ez még
erősödhet is, pl. a terhességtől való félelem megszűnése folytán.
Problematikus fejlemények
A kromoszomális és a gonadális nemhez hasonlóan a hormonális nemnél is
előfordulhatnak szabálytalanságok.
A szülés előtti 'hibás' hormonkeverékek is a nemiszervek szabálytalan
képződményeit eredményezhetik, így ott részben női, részben férfi
struktúrák találhatók. Ilyen esetekben interszexualitásról beszélünk.
Interszexualitás
Példák
Igen ritka esetben fordul elő petefészek- és hereszövet ugyanabban a
testben. De az egyik nem gonádjai és a másik nem külső nemi szervei is
előfordulhatnak. Azonkívül igen ritkán megtörténik, hogy a férfi hormonok
iránti, kromoszomálisan meghatározott érzéketlenség a férfi magzatnál a
női hormonok túlzott befolyásához vezet. Az eredmény: látszólag női nemi
szervek, amelyek belső struktúrája azonban hiányzik. A problematikus
esetek variációs szélessége igen nagy.
Mit tehetünk?
Hogy az ilyen újszülötteket milyen neműként legjobb nevelni, az a
körülményektől függ. Egy sor intézkedés kínálkozik, a hormonkezeléstől a
kozmetikai sebészeten keresztül a pszichológiai tanácsadásig és vezetésig.
Napjainkban a sebészi beavatkozásokat általában elhalasztják, amíg a
gyermek el nem éri a serdülőkort. Ezt követően a fiatal a tanácsadójával
együtt dönthet a műtéti beavatkozásról.
| |
|
