Olaszország

Európai Uniós Útmutató és Címtár

Idegenforgalom

Olaszország idegenforgalmi nagyhatalom. Tájainak szépsége, tengerpartja és napfényes klímája mellett történelmi városai, műemlékei jelentik a fő vonzerőt. Az Unesco megállapítása szerint a világ műemlékeinek több mint 60 százaléka Itáliában található. Nemcsak a külföldi turisták nagy száma járul hozzá az idegenforgalmi bevételekhez, rendkívül jelentős a belső turizmus is. Az utóbbi időben szinte azonos méretekben nőtt évről évre a regisztrált vendégek száma. 1993-ban körülbelül 21 millió külföldi turista érkezett az országba, 1995-ben 27,5 millió és 1998-ban csaknem 30 millió. A téli és a nyári idény között vajmi csekély a különbség. Télen sokan választják úti célul a kitűnő síelő helyeket, de a hegyvidéki szállodák nyáron sem üresek, főleg az idősebb generáció szívesen pihen a tavak közelében, a hegyekben, ahol kiépültek a kényelmes turistautak és tömérdek a látnivaló. Emelkedett a belföldi turisták száma is, bár az előbbieknél szerényebb mértékben. Most már évek óta körülbelül 40 millió olasz keresi föl rendszeresen a tengerparti és a hegyvidéki üdülőhelyeket, tesz kisebb-nagyobb kirándulást a történelmi városokban. Ami a vendégéjszakák számát illeti, 1998-ban az olaszok csaknem 173 millió vendégéjszakát töltöttek, míg a külföldiek mintegy 117 milliót.

Ennyi vendég elhelyezése nem könnyű feladat. Olaszország azonban fölkészült a fogadásukra: a szállodák száma meghaladja a 34 ezret, több mint 1,7 millió férőhellyel. A kempingek, turistafaluk, bérelhető apartmanok és a falusi turizmus fogadóinak száma 26 450, s az itteni férőhelyek száma csaknem eléri a szállodákét. A turizmusból származó bevétel jelentős tétel a fizetési mérlegben, évi egyenlege 22-24 ezer milliárd líra (12 milliárd euró) körüli. A legtöbb külföldi turista az Egyesült Államokból, Németországból, a Benelux államokból és Japánból érkezik, de az utóbbi tíz évben nőtt a volt szocialista országokból érkező vendégek, magyarok, csehek, lengyelek, oroszok száma is.

Szorosan kapcsolódik a turizmushoz a gasztronómia. Az olasz konyha sok kellemes meglepetést tartogat, főleg ami az első fogásokat, a különböző szószokkal, mártásokkal készülő tésztaféleségeket (pasta) illeti. Minden vidéknek megvan a maga jellegzetes tésztaféléje és szósza: a bolognai húsos, a milánói sajtos, a genovai bazsalikomos, a velencei gombás és még sorolhatók. A pizzák tömérdek válfaja mellett a halételek és kagylófélék (a tenger gyümölcsei) is kitűnőek. S nagyon kellemesek a tájról tájra változó zamatú, könnyű olasz borok. Minden tájnak van valamilyen ételkülönlegessége, a választék más és más aszerint, hogy melyik tartományban ülünk asztalhoz; híres a firenzei vastag sült marhaszelet, a római báránysült, a szicíliai kardhal, a milánói rizottó, a modenai sertésláb (zampone), a parmai sajt és sonka. Szabad asztalt pedig bizonyára találunk: az országban körülbelül 250 ezer éttermet, kisvendéglőt tartanak nyilván.

A magyar turisták elsősorban az Adriai-tenger partját keresik föl nyaralás céljából. Mindenekelőtt azért, mert ez a vidék jóval olcsóbb, mint a Genovától a francia határig húzódó liguriai tengerpart San Remóval és más felkapott üdülőhelyekkel, vagy a Genovától délre kiépült levantei Riviéra. Ráadásul az Adria sokkal gyorsabban elérhető akár gépkocsival Horvátországon és Szlovénián át, akár Ausztria felé. Ha a horvát és a szlovén tájakon keresztül közelítjük meg Itáliát, az első nagyobb város Trieszt. Érdemes elidőzni az öböl partján kiépült, festői városban, amely az egykori monarchia építészetének stílusjegyeit idézi föl. Nem szabad kihagyni a San Giusto katedrálist, amely a 6. században épült két bazilikát foglal magában, ezeket a 14. században gótikus stílusban egyesítették. Ha Velence felé folytatjuk utunkat, rövid pihenőt tarthatunk Ferenc József császár öccse, Miksa főherceg álomkastélyában, a tengerbenyúló sziklán épült Miramare-ban.

Az első igazi fürdőhely Grado, ősi városka, ahonnét érdemes kirándulni Aquileiába. Az i. e. 181-ben alapított város akkoriban Észak-Itália legjelentősebb települése volt. Háromhajós bazilikája a római birodalomban épült ókeresztény templomok egyik legszebbike. Egy másik, a tengerparthoz ugyancsak közeleső városka Cividale del Friuli. A longobárdok itáliai első hercegségük székhelyévé építették ki. 1991 óta nyaranta ebben a városban rendezik a MittelFestet, a közép-európai színházi találkozót, amelyen rendszeresen részt vesznek magyar együttesek is. Lignanótól délnek tartva kedvelt fürdőhely Bibione, Caorle, Eraclea Mare, majd Jesolo, a magyar turisták egyik legismertebb úti célja: tizennégy kilométeres főutcája megszámlálhatatlan boltjával és vendéglőjével önmagában is látványosság. Innét autóbusszal vagy hajóval érthető el Velence, a „lagúnák városa”, amely minden évszakban páratlan vonzerőt jelent a turistáknak.

A maffia

Az olasz társadalom egyik nagy problémája a szervezett bűnözés, a maffia. Könyvtárnyi az irodalma ennek a Szicíliából elterjedt titkos szervezetnek, amelynek még az eredete sem teljesen tisztázott. Egy biztos: az olasz dél valóságában mélyen gyökerező társadalmi jelenség, s egyfajta párhuzamos hatalom az állammal szemben. A maffiózó nem egyszerűen bűnöző, eredetileg inkább hasonlított a múlt századi magyar szegénylegényekhez, a betyárokhoz. A maffia tagjai mára szervezett hálózatot alkotnak, hierarchikus felépítéssel, és kötelező titoktartással. A maffia családokra – a nevük olaszul cosca – épül, kis sejtekre, amelyek általában nem is tudnak egymásról, csak a főnökök ismerik a családfőket. Legfelül van a főnököket összefogó kupola. A maffia lételeme az omerta, a hallgatás. Egy-egy maffiás bűntény felderítése szinte lehetetlen, nincs rá tanú, senki nem látott, hallott semmit. Ma a maffia nemcsak Szicíliában tevékeny, a nápolyi camorra, a calabriai n’drangheta rokonszervezet, és északon is működnek, elsősorban a kábítószer- és fegyvercsempészésben, de a telekspekulációban és az építőiparban is, mint az állami megrendelések, a közbeszerzések kézben tartói. Beférkőztek kormányhivatalokba és a városok önkormányzataiba, s mint a polip a csápjaival, fojtogatják a társadalmat. (A Polip című televíziós sorozat hű képet festett a mai maffiáról.)

A nyolcvanas évek végén azonban, elsősorban Giovanni Falcone és Paolo Borsellino palermói vizsgálóbírók révén – később mindkettő maffiás merénylet áldozata lett – sikerült megtörni ezt a hatalmat, s perbe fogni, elítélni a maffia sok-sok főnökét. Ehhez a hatóságokkal együttműködést vállaló, úgynevezett „bűnbánó” (pentiti) maffiatagok tanúvallomása kellett.

X

Hirdetés X

X

Hirdetés X

2010. június 20-én telepítve.