Református kollégiumi irodalom és kultúra a XVIII-XIX. században

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

Vallási Útmutató és Címtár

Szerelmes líra

A fiatalemberek legfőbb témája mindig, minden korban a szerelem; természetesen ekkor is sok szerelmes vers született az előző korokhoz hasonlóan. Bodolay Géza szerint a népdalszerű szövegeken túl a biedermeier kor kicsit idegenszerű nyelve jellemzi ezeket a verseket. Jelentőségük az előző korhoz képest leginkább abban van, hogy megváltozott a szerelem tárgyához való viszony, a kapcsolat jellege. A XVIII. század végének a diákjai – mint láttuk – a szerelmes verseikben főképpen az érzéki örömök okozójaként, forrásaként emlegették a nőket. A XIX. századra a szentimentalizmus, majd a biedermeier hatására a nő a szűziesség, a tisztaság megtestesítője lesz, akinek hódolni kell, akit tisztelni és csodálni kell érzelmeiért, törékenységért, akiért el kell epedni, s akiért, vagy aki miatt akár meghalni is érdemes, ha a férfiszerelem viszonzatlan marad. Az újabb momentumok jogos említése ellenére szerencsétlen kísérletnek tűnik, ha a szerelmi diákköltészet alakulására határozott fordulópontot keresnénk. A változás folyamatos. Hat a szerzőkre Kisfaludy Himfyje, Csokonai Lilla-dalai. A Himfyből a szerelem újfajta értékelését, Csokonaitól az időmértékes dalt tanulták el. Egyfajta forrásminta továbbra is a népdal és a népköltészet, noha ekkor inkább csak a formákban (hangsúlyos verselés, páros vagy bokor rím), s kevésbé a megfogalmazásban. Leginkább a szalonköltészet tartalmai, eszközei jelennek meg a versekben: a nőket virágokhoz hasonlítgatják, a férfi epedő keble sóhajtozik, lelke a nő után vágyik. Egyszerre reménykedik és kételkedik a kedvese szerelmében. Úgy tűnik e költészetben, mintha a szerelmeseket fátyol vagy tömjénfüst venné körül, amiben csak ők ketten láthatók és a világ kirekesztve. A tömjén körülveszi a szerelmeseket is, s hol egymás karjába varázsolja, hol szétválasztja őket. Ha az utóbbi történik, akkor csak a szerelem, a vágy marad és a férfi epekedő éneke, zokogása a tündéri nő után. A debreceni Lant egyik verse szép példa erre:

A’ távolból

Kedves! feléd epedve

Sohajt e’ hű kebel,

Mint vágy ró’sák ölébe

A’ hűvös est-lehel;

Feléd, a’ kék távólba,

Rezgő lant húrjain,

Eseng dalom, ‘s fohászok

Reszketnek hangjain.

De ah! kisírt szememben

Könyű hijába reng;

Távol vagy éjjelemben,

Képed messzére leng!

Ölelni fognak-é még

Remegő karjaim?

‘S bíbor szátskád ró ’sáin

Pihegni ajkaim?

A népdalszerű szövegek újabb „felfedezése” az 1830-as évekre tehető. Az igaz szerelem kifejezésére megmarad a lágyan lengő, ködös, törékenységet árasztó biedermeieres versforma, viszont saját igényre, egy-egy meghatározatlan kör szórakoztatására ismét kedvelt lesz a pajzán és egyáltalán nem a fentebb stílt képviselő, népies jellegű vers, mint például a nagyenyedi Virágfüzér egyik „virága”, Népfi, azaz Gáspár János verse:

Ha felugrom a’ szürkére,

Mit se’ nézek az erdőre

Átvágtatok szép Julcsámhoz,

Szivemimádta tubámhoz.

Nem gondolok a’ villámmal,

Sem a’ tajtékzó hullámmal,

Az elsőben fáklyám vagyon,

A másikon ringatodom.

Mit bánom én ha megázom?

Mit bánom, ha meg is fázom?

Julcsám, tudom, hogy megszárít,

‘S hő csókjival fölmelegít.

A’ztán ha kezd pitymallani,

Hajh! Rozsámtól el kell válni,

De semmi az! Haza megyek,

Dolgozom, hogy ővé legyek.

AKCIÓK

16 év-akció

Megspórolni a postát? Vendégünk egy süteményre!

Az év könyve

Speciális...

Kedvezményes...

Szép árú...

RELAXX lazító

Örökmozgó...

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!