Az ókori Mata Hari

A hajdani Egyiptom történetéről számtalan feljegyzés maradt ránk. Az ősi korok számos eseményét rögzítették a hieroglifák, s a későbbi korok történészei is feljegyezték a több ezer éves történelme során gyakran és hosszan nagyhatalmi szerepet játszó ország történéseit. A zsidó néppel kapcsolatos események kevesebb figyelmet kaptak. A kezdetekről és a korabeli hősök, személyiségek, köztük a zsidó hírszerzők életéről is elsősorban a Biblia, az Ószövetség a legjobb forrás.

"Az öt világvallás" című könyvében Helmuth von Glasenapp, a kiváló valláskutató szinte használati utasítást igyekszik adni a Biblia történeteinek elemzéséhez. Szerinte "bármilyen legendaszerű is Izrael népének legősibb története, még sincs ésszerű okunk kétségbe vonni, hogy a nép ősei Ábrahám vezetésével a mezopotámiai Harránból (Hárán) érkeztek Palesztínába, hosszabb ottani tartózkodás után bevonultak Egyiptomba, ahol a Nílus keleti deltája mentén elterülő termékeny legelőkön telepedtek meg. Amikor itt az egyiptomiak szorongatni kezdték őket, elköltöztek a barátságtalanná vált országból, hogy új lakóhelyet keressenek. Ezeknek a kivándorlóknak volt a vezetője Mózes."

Mózes, akit kései kollégája, Montgomery angol tábornok a világ egyik legnagyobb hadvezérének nevezett, Egyiptomból hazatérőben, a Kánaán elfoglalására indított hadjárat során – a Biblia tanúsága szerint – hírszerzőket küldött maga előtt. "Az Úr így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izraelben... Amikor is elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt, a Délvidéken át, föl a hegyekbe. Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? Milyen a föld, amelyen lakik, jó-e, vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik, táborfélék, vagy megerősített helyek? Milyen a föld: kövér-e, vagy sovány? Van-e rajta fa, vagy nincs... Izrael fiai negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséről. Visszamentek és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izrael fiainak egész közösségéhez a Párán pusztába, Kádeshez. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse. De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok..." (Mózes 4. könyve.) A 12 zsidó hírszerzőből azonban végül is csak kettő, Káleb és Jozsué jutott el az Ígéret Földjére. Az Úr ugyanis 40 évi bolyongásra ítélte kiválasztott népét, mert a zsidók féltek az előttük álló harctól és a négy évtized alatt az Egyiptomból menekülők – néhány kiválasztott kivételével – valamennyien elpusztultak.

Jozsué negyven év elteltével hozzálátott Kánaán meghódításához. A zsidók először Jerikó városát készültek megostromolni. Ahogy annak idején Mózes tette, Józsué is hírszerzőket küldött előre. Józsué könyve szerint a két kém, mielőtt a rájuk bízott feladat megoldásához kezdett, betért egy Ráháb nevű jerikói prostituált házába. Természetesen Jerikó királyának is voltak ügynökei. Ezek tájékoztatták az uralkodót, hogy izraeli kémek érkeztek a városba. Az uralkodó a két kém kiszolgáltatását kérte Ráhábtól. A nő azonban azt üzente vissza, hogy az idegenek még a sötétedés előtt elhagyták a házát. Ráháb a két zsidó kémet ezalatt a háztetőn bújtatta. Amikor minden elcsendesedett, felment hozzájuk és arra kérte őket, a város elfoglalása után, kíméljék meg az ő és családja életét. Az Úr parancsának megfelelően a fegyveresek 6 napon át körbejárták a várost. Hét pap hét tülökkel kísérte őket. Velük volt a frigyláda is. A hetedik nap a harcosok hétszer kerülték meg Jerikó falait. Amikor megszólaltak a papok kürtjei és harsonái, valamennyien egy hatalmasat kiáltottak. Ettől omlottak le a falak és nyílt meg az út a támadók előtt, akik természetesen tiszteletben tartották Ráháb kérését, s bár a város valamennyi lakóját kardélre hányták, a segítőkész prostituált és családja életét megkímélték.

Ez az epizód valóban a történelem és a mondavilág határmezsgyéjéről származik. Hasonlóképpen mesés elemek keverednek a reális tényekkel az első női kém ugyancsak a Bibliából ismert históriájában is. Sámson, a zsidó mondavilág ismert hőse megtörte a filiszteusok hatalmát Izrael felett. Mesés bátorságával és fantasztikus ügyességével tűnt ki. Nemcsak a gázai városkaput tépte ki a helyéről és vitte fel egy közeli hegyre, hanem arra is képes volt, hogy egy szamár állkapcsával ezer filiszteust öljön meg. Ami mindenkivel előfordul, megesett a héber mítoszok kiválóságával is; beleszeretett egy filiszteus lányba. Delila valószínűleg nem viszonozta érzelmeit, mégis úgy tett, mintha szerelmes lenne Sámsonba. S tette mindezt azért, mert a filiszteus előkelőségek sok pénzt ígértek neki, ha sikerül megfejtenie Sámson hatalmas erejének titkát. A férfi először megpróbálta félrevezetni. Másodszor és harmadszor ugyanezt tette, aztán végül is – a Bírák Könyvének tanúsága szerint – elárulta titkát: "Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyírnak, oda lesz erőm, elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember" – mondta Delilának.

Sámson tragédiája most beteljesedett. Az ókori Mata Hari levágta a férfi haját s a csodálatos erejű hős, akitől okkal féltek, a filiszteusok kezére került. A történet ezzel azonban még nem ér véget. A megvakított Sámsont bilincsbe verték és a foglyok házában egy malmot kellett hajtania. Őrzői nem vették észre, hogy a fején ismét nőni kezd a haj és ereje lassan visszatér. Így amikor előhozták börtönéből, hogy a filiszteusok vezetői és a nép a fogoly Sámson nyomorúságán szórakozzon, két kezével belekapaszkodott a cirkusz céljára szolgáló épület tartóoszlopaiba és a kőtengert az ott lévő több ezer filiszteusra döntötte. Valószínű, hogy Sámson is történeti személy, vélekedik a Biblia-szakértő. Pais István szerint "Sámson személyiségében reális, meseszerű és vallási–mitikus elemek ötvöződtek egybe." Még ha nem is lehet ugyanezt hasonló biztonsággal feltételezni Deliláról, cselekedetei már csak azért is valószínűnek tűnnek, hiszen a titkok megszerzéséért minden korban és gyakran vetették és vetik be ma is a női szépséget.