A görög mitológia istenei és isteni lényei

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

Vallási Útmutató és Címtár

Az ókori Görögország, Hellász területére indoeurópai népekhez tartozó törzsek nyomultak be, az i.e. 2. évezred első felében, azok az akhájok, akik a később élt görögök közvetlen őseivé váltak. Az ezen a területen élő korábbi, földművelő lakosságot - az ő elnevezésük szerint pelaszgokat - meghódították és magukba olvasztották. Tehát a benyomuló, nomád állattenyésztő akhájok és a földművelő pelaszgok egyesüléséből alakult ki a görög nép, és e két nép vallási képzeteinek és elképzeléseinek egybeolvadásából keletkezett a görög vallásnak az a legrégebbi rétege, amelynek köréből emelkedett ki a görög mitológia.

A mítoszok ősalakjai az emberi tudatfejlődés alacsony, kezdetleges fokán jöttek létre. Az isteneket és istennőket az emberek képzelete azokban a régi korokban teremtette meg, amikor a még hiányos tudásuk és primitív eszközeik mellett a természet ismeretlen erőivel szemben kiszolgáltatva érezték magukat. Legelőször a természeti hatalmakat személyesítették meg legkülönfélébb, fantasztikus módon, majd az ezek mellett működni kezdő társadalmi erőket, amelyek ugyanolyan megmagyarázhatatlanok, és félelmetesek voltak számukra. Öntudatuk fejlődésének fokozatosságára vall az is, hogy az istenek állat alakban történő (thériomorf) elképzelése megelőzte az emberi isteneket.

A görög mitológia volt az, amelyik a lehető leggyorsabban lépett túl a thériomorfizmuson. Isteneiket saját képükre teremtették meg, amely azelőtt senkinek sem jutott eszébe. A görögség előtti világ olyan isteneket imádott, amelyeknek semmi közük nem volt a valósághoz, semmilyen élőlényre nem hasonlítottak. Állatfejű és embertestű, vagy különböző állatokból összekreált lényeket tiszteltek, amelyekből ridegség, kegyetlenség és hajthatatlanság áradt. A görög mitológiát plasztikus antropomorfizmusa (emberalakúsága) tette alkalmassá az emberi mondanivaló kifejezésére.

Az antropomorf istenek thériomorf eredetére utaló csökevények (mint pl.: Héra „tehénszeme”, Athéné „bagolyszeme”, vagy Zeusz és Poszeidón bika és ló alakjában való elképzelése) nem zavarták a költőket abban, hogy az isteni cselekményben valódi emberi szenvedélyeket, igazi emberi lehetőségeket mutassanak be, isteni szereplőiken keresztül. A sok állati jelző és állati alak kísérőként, vagy szent állatként származott át az istenek emberalakú világába.

A mitológia szárnyakat adott az emberi öntudatnak, a tündöklő isteneket az emberi önértékelés magas fokán teremtették meg, így a görög istenek nem nehézkedtek rémisztően az emberekre, a mitológia nem az irracionalitás világa volt. Szörnyalakok a mítoszokban kivételesen szerepelnek, az istenek ellenfeleiként, akiket azok legyőznek, akikkel szemben mindig alulmaradnak ezzel is a valóságos, emberi világ felsőbbségének elvét juttatva diadalra.

A görög istenek életörömmel teli játékossága olümposzi derübe vonja a világot, de anélkül, hogy romantikus, érzelmes módon elrejtené az emberi lét fájdalmas valóságait.  

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!