Az Európai Unió támogatási politikája

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

A Strukturális Alapok elvei

A közösségi regionális támogatások odaítélésének öt fő elve van, amelyek az új költségvetési időszakban is érvényesek:

Koncentráció

A Strukturális Alapokból nyújtott támogatásokat korábban az elaprózottság jellemezte, a célok és a támogatási eszközök nem voltak összehangolva, átfedések keletkeztek, túl sok terület túl sok célra és esetenként több forrásból kapott támogatást. Ennek megoldására 1988-ban vezették be a koncentráció elvét, amelynek a lényege az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a leginkább elmaradott, válságban lévő területeknek juttatják. A koncentráció elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő méretű, hasonló adottságú területeket alakítsanak ki, amelyek nagyrészt hasonló jellemzőkkel, problémákkal rendelkeznek (magas munkanélküliség, alacsony jövedelemtermelő képesség, stb.) Ezáltal elérhető, hogy statisztikailag is kimutatható legyen, melyek a legkevésbé fejlett területek, ahova a forrásokat koncentrálni kell. A 1. célkitűzés esetében ez a terület a már korábban említett ún. NUTS II. besorolásnak felel meg, vagyis általában 1-3 millió lakosú, nagyjából homogénnek tekinthető régiót jelent.

Programozás

A támogatásokat nem egyedi létesítményekhez, hanem komplex fejlesztési programokhoz adják (több alprogrammal), amelyekhez egyben részletes költségvetés is járul. Azonban ahhoz, hogy programozni lehessen, szükség van a régiók szerinti diagnózisra, a problémák és az adottságok felmérésére, továbbá világos, könnyen áttekinthető cél- és eszközrendszert kell kialakítani. Olyan célrendszert kell meghatározni, amely a „fent” a makro-gazdaságpolitika prioritásaihoz kapcsolódik, „lentről” pedig a területfejlesztési tervek, kistérségi programok kapcsolódhatnak hozzá. Ebben a feltételrendszerben illetve keretben kell 2-5 fő prioritást kitűzni, s ezekhez kell hozzárendelni egy pénzügyi tervet és a finanszírozási forrásokat. A prioritásokon belül kerülhet sor alcélok nevesítésére. A programozás kritériuma nem valósulhat meg megfelelő szervezeti háttér nélkül.

Bármely pályázó ország teljes szabadságot élvez a prioritások közötti arány meghatározásában, a nemzeti fejlesztési programok működési programokra (Operational Programme) való lebontásában, sőt ezen túl is, az alprogramok definiálásában és a konkrét fejlesztési projektek megfogalmazásában.  

Partnerség

A partnerség elve szerint a tervek elkészítésétől kezdve a feladatok végrehajtásáig és annak ellenőrzéséig folyamatos párbeszéd van egyrészt az Európai Bizottság és az adott tagállam között, másrészt a tagállamon belül az országos, regionális és helyi szervek között. Ennek megfelelően a fejlesztési koncepciók, programok kidolgozása az összes érdekelt részvételével történik. A programokat mindig a tagállamok nyújtják be, függetlenül attól, hogy azok a tagország vagy a Közösség kezdeményezésére készültek. Jóváhagyás után a pénz a regionális hatóságokhoz kerül, így ez az elv magába foglalja a szubszidiaritás elvét is, miszerint a felhasználási helyhez legközelebb kell meghozni a döntéseket, ott ahol a legjobban átlátják a problémákat.

A partnerségi elv gyakorlati végrehajtása meglehetősen bonyolult, hiszen egyrészt az időszak elején kell elkészíteni a tervet, másfelől lehet az ország egészére vonatkozó vagy csak egy-egy régiót vagy szektort átfogó tervet készíteni. A programok elkészítése közben folyamatosan egyeztetnie kell a regionális és helyi szervezeteknek, a kormánynak és az EU Bizottságnak. A nemzeti feladatok összehangolása történhet egy kijelölt minisztérium felügyeletével, de az érintett ország létrehozhat akár egy külön az erre a célra szolgáló intézményt. A partnerség azt is jelenti, hogy az illetékes szervek, intézmények folyamatosan közzéteszik a kapott és feldolgozott információkat azért, hogy a közvélemény első kézből szerezhessen tudomást az őt érintő munkáról. 

Addicionalitás

A közösségi támogatás nem a nemzeti területfejlesztési-támogatási eszközök helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére szolgál. Ezért a tagországoknak legalább a korábbi szinten kell tartaniuk a területfejlesztési támogatásaikat és egy adott program társfinanszírozásában a tagállamnak 25–50 százalékot kell vállalnia. Az 1. célkitűzés keretében támogatásra jogosult régiókban végrehajtott műveletek esetében a közösségi támogatás a teljes költség maximum 75 százaléka és általában az állami (nem magánszférától származó) költségek minimum 50 százaléka. Ha az adott régió egy olyan országban fekszik, amely a kohéziós alap kedvezményezettje, akkor különösen indokolt kivételes esetben a közösségi hozzájárulás az összköltségek 80 százalékát is elérheti. A többi régió esetében a közösségi hozzájárulás az összköltségek 50 százalékát és az állami költségek legalább 25 százalékát tehetik ki. 

Monitoring

A program végrehajtását egy olyan bizottság felügyeli, amely a Közösség, az ország és a régió képviselőiből áll. Ők dönthetnek a szükséges módosításokról is, hanyag kezelés esetén a visszafizetést vagy más programokból való levonást indítványozhatnak. Éves jelentést készítenek a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Számvevőszéknek és a Régiók Bizottságának. Az ellenőrzési és értékelési rendszer általában központi szinten működik.

Közösségi szempontból közömbös, hogy a felsorolt alapelvek érvényesülését a támogatásra pályázó tagállamok milyen eszközökkel, intézményekkel valósítják meg, számukra a lényeg az elvek maradéktalan érvényesítése.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!