Milyen körülmények és feltételek mellett tanulhatnak az Európai Unió tagállamaiban a magyar állampolgárok?

Az Unió tagállamainak polgárait megillető szabad mozgás joga hihetetlen mértékben kitágítja majd a magyar emberek, különösen a vállalkozó kedvű fiatalok életlehetőségeit, esélyeit és természetesen látókörét is.

Az uniós tagság nyomán a magyar lakosság széles rétegei számára mindennapi lehetőséggé lesz a munkavállalási vagy a tanulási célú „letelepedés” a tagállamokban. A csatlakozás pillanatától nem csak könnyebb és egyszerűbb lesz a külföldöi tanulás útját választani, hanem ténylegesen megsokszorozódnak a magyar fiatalok, felnőtt munkavállalók által Európa-szerte igénybe vehető, egyébként napjainkban sem jelentéktelen tanulási, képzési és továbbképzési lehetőségek. Ezzel persze semmiképpen sem állítjuk, hogy a külföldön történő eredményes tanulásnak ne lennének komoly előfeltételei, még kevésbé kívánjuk azt sugalmazni, hogy a külföldöi tanulásról szóló döntést nem kellene alaposan meghányni-vetni, s mielőtt az elhatározásból tett lesz, sok minden körültekintően mérlegelni.

A közösségi állampolgárok jogai az oktatás, képzés területén

A külföldi tanulással kapcsolatban az elmúlt évtizedek során született közösségi szabályok, kialakult gyakorlat a legfontosabb uniós alapelvekből – a személyek Közösségen belüli szabad mozgásából, a nemzeti hovatartozás szerinti megkülönböztetésből, a diszkrimináció tilalmával kapcsolatos rendelkezésekből – vezethetők le. A tagállamoknak az Európai Unióról szóló Szerződésből fakadó kötelezettségeik alapján saját jogrendjükbe, oktatási-képzési rendszerükbe át kellett, illetve át kell ültetniük ezeket a közösségi jogszabályokat. Napjainkban számos uniós jogszabály a tagállamok nemzeti jogrendszerébe beépülve biztosítja, hogy a közösségi állampolgárok Unió-szerte a mindennapi életben ténylegesen gyakorolhassák is a Szerződésben rögzített jogaikat. Az Európai Bizottság, mint a Szerződés „őre” rendszeres időközönként beszámoltatja a tagállamokat arról, hogy megtörtént-e a kötelező jellegű közösségi jogszabályok átültetése a nemzeti jogba, s szükség esetén bírósági úton, szankciók alkalmazásával szerez érvényt a közösségi jog előírásainak.

Nem egészen pontos adatok szerint az elmúlt 15 esztendőben mintegy 1 millió diák, tanár, fiatal szakmunkás, szakoktató folytatott résztanulmányokat, szakmai gyakorlatot, képezte magát tovább közösségi támogatással valamelyik tagállamban. Több tízezerre rúg azoknak a közösségi állampolgároknak a száma, akik munkavállalóként, önálló vállalkozóként, vagy szabadfoglalkozású értelmiségként kérelmezték szakképesítésük elismerését valamelyik tagállamban. Egyedül az 1999/2000-es tanévben mintegy 400 ezer közösségi állampolgár (az EU teljes diáknépességének 2,3%-a) tanult nem a származási országában működő felsőoktatási intézményben.

Az előző fejezetekben több ízben is hangsúlyoztuk, hogy az oktatás, képzés tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdéseket az Európai Unióról szóló Nizzai Szerződés továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe utalja. Ebből következően a diákok tanulásával foglalkozó rendelkezések, vagy a főiskolai, egyetemi felvételi eljárás, a tandíjfizetés, a vizsgáztatás és a továbbtanulás szabályainak a megállapítása változatlanul a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik és ezen a téren nincs egységes, kötelező érvényű közösségi szintű jogi szabályozás. A 15 (majd 2004-től a Magyarországon kívüli 24) tagállam sok tízezer oktatási intézményében a nem-honos közösségi állampolgárok tanulásával, képzésével és továbbtanulásával kapcsolatban tehát minden esetben a nemzeti jogszabályok, a helyi rendelkezések az irányadóak.

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!