Az Egyesült Királyság

Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

Egyéni keresés

-Köszöntjük a Változó Világon!-

A Brit-szigetek

A “Britannia” elnevezés történetileg görög és latin nevekből származik, valószínűleg kelta eredet is gyökerezik benne. A “kelta” kifejezést leggyakrabban a Brit-szigetek angolszász hódítóit megelőző lakóinak megkülönböztetésére használják. Britannia magába foglalja a hagyományos értelemben vett Nagy-Britanniát (Anglia, Wales és Skócia), valamint Észak-Írországot. Hivatalos teljes megnevezései Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

A Brit-szigetek pontosan 1129, egymáshoz közel fekvő sziget közös neve. Együttes kiterjedésük hozzávetőleg 314 000 km². A legnagyobb sziget (egyben Európa legnagyobb szigete is) – a magukat briteknek nevező angolokról – a tulajdonképpeni Brit-sziget, területe eléri a 218 000 km²-t. Tőle nyugatra helyezkedik el a 83 000 km²-es Ír-sziget, amely a második legnagyobb sziget (Észak-Írországot és az Ír Köztársaságot foglalja magába). A két nagy sziget az Ír-tengert fogja közre. Kijárói a Szt. György- és az Északi-csatorna. A tengerben további két nagyobb sziget helyezkedik el, a walesi partok előtt Anglesey, beljebb pedig a kelta lakosságú Man (572 km²). Sok a sziget az Északi-csatornában is, különösen annak skóciai oldalán.

A Brit-sziget északi végén a skót partokat a kéregmozgások, a tenger és a jégkorszak jégeróziója valóságos szigetvilággá szaggatta szét. Ennek négy fő csoportja ismert: az északnyugati skót-partok előtt fekvő Belső-Hebridák, tőlük északnyugatra a Minch-csatorna által elválasztott Külső-Hebridák (a két csoport együttesen 3100 km²), a Skóciától északra fekvő Orkney-szigetek (a 67 sziget területe összesen 1600 km²), s még északabbra a Shetland-szigetek (a 100 sziget területe összesen 1400 km²). A La Manche-csatorna nyugodtabb vizében Wight szigete ismert tengeri fürdőhely. Cornwallnak régóta rombolt előreugró fokát az örökzöld növényzetéről híres Scilly-szigetek alkotják. Valamennyi szigetet adminisztratív kötelékek fűzik a szárazföldhöz, azonban az Ír-tengerben lévő Man-sziget, és a Nagy-Britannia és Franciaország között elhelyezkedő Channel-szigetek nagyrészt önálló közigazgatással rendelkeznek és nem részei az Egyesült Királyságnak.

243 ezer négyzetkilométernyi területével Britannia – mely az északi szélesség 50 és 61 foka között fekszik – csaknem 1000 km kiterjedésű a déli parttól Skócia legészakibb partvidékéig számítva, és csaknem 500 km keresztirányban. Anglia területe elsősorban alacsonyan fekvő területeket, alföldeket foglal magába, de északon a Pennine-hegyvonulat, a cumberlandi hegyek és a Yorkshire-i mocsaras fennsík húzódik. A történelmi Anglia a Pennine-hegység lapos vonulatával kezdődik, amely északról délnek 250 km-en von választóvonalat az északkeleti és északnyugati tájrész közé. A főcsúcs északon van (Cross Fell 882 m), és aszimmetrikusan lejt kelet felé. A hegytetők erdőit a vasgyártás régen elfogyasztotta, helyüket ma már jobbára csak tőzeglápok töltik ki. Tőle nyugatra az Eden-folyócska választja el Cumbriai-hegységet, ennek környéke tavakban bővelkedik. Itt a Scafell Pike 978 m-ig emelkedik. Az Angol-alföld a Pennine-hegységet délről övező alacsony terület, a karbon-permi és triász üledékekből épül fel. A permi homokkő színéről Vörös-síkság a neve. Ahol nem karsztosodó a felszín, talaja kitűnő, dús legelők, rétek, parkok borítják. A triász tarka homokkő kisebb szigethegyeket alkot rajta (Cannock-dombság). A Pennine-hegységtől nyugatra fekvő részét Lancaster-síkságnak nevezik, amely az Eden-folyó mellett felhúzódik a Solway-Firth-ig. Az Angol-lépcsővidék Anglia délkeleti felére terjed ki. Szerkezetileg összefüggő nagy táját a felépítő rétegek lépcsői tagolják kisebbekre. A mélyedések a puhább, kevésbé ellenálló felszíneken alakultak ki, ezeket folyóvölgyek osztják meg. (A Temze például áttör a jura-kréta lépcsők mindegyikén Oxford és London között.) A jura lépcső magas pereme előtt találkozik Közép-Agliában a Trent és Ouse folyó, hogy Humber néven egyesüljön a Hulli-öbölig, amely így e terület forgalmi központja. Délen ugyanezt a szerepet a Temze kapuja játssza. A kréta tábla, amely a Londoni-medencét és a Wealdot is körülzárja, délen a csatornába törik le, de egy darabja Wight szigetén újra a felszínre bukkan. Déli partjai 100–150 m magas meredek falak. Északi belső oldalán ismert fürdők találhatók. Ugyanígy a krétatábla minden letörése fürdőhelyeket hozott létre. A lépcsővidék felszínének híres erdei mára már eltűntek. Helyüket zömében a mezőgazdaság vette birtokába. A szárazabb mészkőtakarókon pedig nagy kiterjedésű legelők vannak (juhtenyésztés). A Bristol-csatornától délre a Cornwall-félsziget nyúlik előre az Atlanti-óceánba. 400 m-ig emelkedő alacsony karbon gátja jó klímaválasztó. A gránit alapközet partjait az erős hullámverés szabdalja. Nyugati előfokán (Land's End= a világ vége) túl a Scilly-szigetek valamikor hozzá tartoztak.

Skócia lakosságának háromnegyede az ország középső részén elhelyezkedő alföldeken él. Skócia területén jellemző a nagy kiterjedésű őshonos erdő, egyúttal az Egyesült Királyság hegyeinek jó része is itt található. Skóciát ugyancsak a kopár, sziklás kőzetű felszín, valamint a meredek falú, keskeny mély völgyek és a folytatásukban kialakult mély öblök, fjordok jellemzik. Északon a Firth of Lorne-Morey Firth között a Kaledóniai-csatornával teremtettek hajózható összeköttetést. Tőle délre a Grampian-hegység folytatódik a Firth of Clyole-Firth of Forth öbölpárig. Itt találjuk a szigetek legmagasabb pontját, az 1343 m-ig emelkedő Ben Nevist. Mellette még számos tető haladja meg az 1000 m-es magasságot. A táj zordonságát különösen fokozzák a táj sötét vizű tavai.

A Skót-alföld 80 km széles szerkezeti árka, a karbon üledékek szene pezsgő iparvidéket teremtett itt, melyen a lakosság kétharmada él. A Délskót-magasföld átlagosan 500–600 méter magas, bár a gránit szirtek néhol ennél magasabbra emelkednek (pl. Merrick 842 m). Délkeleten a Tweed-folyó völgye levágja belőle a Cheviot-hegységet, ami Skócia és Anglia határát jelöli a római hódítás óta. A másik (nyugati) oldalon a Solway-Firthtől indul a határ. Ez a hegyvidék már sokkal növénydúsabb, mint Észak-Skócia.

Wales népességének kétharmada a déli völgyekben és az alacsonyabban fekvő tengerparti területeken telepedett meg. Wales nagyobb része hegyes-dombos. A legmagasabb pont a Snowdon (1 085 méter magas). Az ország walesi neve Cymru. Ezt a Pennine déli végződésétől nyugatra erősen tagolt félszigetet északról a liverpooli  széles öböl, délen a keskeny Bristol-csatorna határolja. Északon palákból, homokkőből, délen mészkőből, palából épült fel. Az eljegesedés erősen felszabdalta. Főcsúcsai meghaladják az 1000 m-t. A felszín tagoltsága erősen hozzájárult az őslakó kelták izolált fennmaradásához, akárcsak a skótok hazája is. Délen a karbonrétegek magas kalóriatartalmú antracitja a gőzhajózás idején nagy hírű volt, mert felszín- és tengerközelsége miatt kitermelni és elszállítani is könnyű volt.

Észak-Írország lakosságának csaknem fele a keleti tengerparti régiókban telepedett le, melynek központja Belfast, a főváros. Észak-Írországot legközelebb eső részén Skóciától csupán 21 km választja el. Az Ír Köztársasággal 488 km hosszú közös határa van. Ugyan az Ír-szigeteknek csak az északkeleti, protestáns része tartozik Angliához, ám természeti viszonyai egységesek, az egész szigetre jellemzőek. Északnyugati–északi peremén főként a kaledóniai rögök kristályos palái és gránit alkotják a felszínt. Északkeleti részét a Hebridák csapásirányában fiatal (eocén) bazalt is borítja, melynek híres látványossága az "Óriások sétaterének" nevezett feldarabolt bazalttakaró (Antrim). Itt a Sline Donald kúpjai emelkednek a legmagasabbra. Dél-Írországban a Kerry-hegységet már homokkő építi fel. A Carrantuo Hills 1042 m-ig emelkedik. Itt is – akár Cumberlandben – sok a glaciális eredetű apró tó. A hegyrögöktől körítve az Ír-alföld alig 80 m magasan fekszik a tenger felett. Felszíne mocsaras, bizonytalan lefolyású, sok kisebb tóval, folyóval. Vizeit ma már lecsapolták, de így is nagyrészt művelhetetlen, lápok és rétek borítják. Örökzöld rétjeiről kapta a Smaragd-sziget nevet. Az erdő itt alig 1 %-a a felszínnek. A talajvíz magas állása és az örökös erős szél akadályozza a fa elterjedését.  Az Északi-szigetek: a Hebridák, Orkney- és Shetland-csoportokat együttesen a kopár, vad, sziklafelszínek uralma jellemzi, melyeket szakadatlanul ostromol a tenger. Földtörténeti érdekességek a Belső-Hebridák nyugati részének felszínén található bazalttakaró feldarabolt rétegei (Fingal-barlang Staffa-szigetén, Mull-szigeti bazaltvulkán).

Az olvasás

A könyvek

Mutasd meg könyvtáradat...

A közkönyvtárak

A szakkönyvtárak

Az iskola-könyvtárak

Könyvesboltok

Könyvszigetek

Könyvesfalu

Köszönjük a látogatást! Thanks for visit!