[ I. A természetes hüvelyi szülés dilemmája ]

[ 3. A normális hüvelyi szülés feltételrendszere és kockázatai ]

...

Margaret Sanger amerikai szülésznő, felvilágosító irodalmár és polgárjogi aktivista a XX. század első felében tevékenykedett. Páratlanul nagy hatású ismeretterjesztő, egészségfejlesztő és irodalmi munkássága céljává a nők reprodukciós egészségvédelmét tette. A szülészeti ismeretek újságokban való terjesztésével megszüntetni igyekezett azt a mélységes kiszolgáltatottságot, amely a századforduló táján a szegény néposztályok asszonyaira tömegesen jellemző volt és mind a nemi betegségek, mind a nem kívánt terhességek révén nagyszámú áldozatot is követelt. A szexuális felszabadítás jelszavát hangoztatva mai értékítélet szerint anarchista-közeli nézetei miatt saját korában is meggyűlt a baja a hivatalos fórumokkal, de felvilágosító munkája és statisztikailag kimutatható egészségvédő eredményei alapján óriási tiszteletet vívott ki. 1956-ban látogatást tett Gregory Pincusnál, a korszak nagy endokrinológusánál. Találkozásuk jelentette azt a társadalmi katalizátort, amely a későbbiekben az orális fogamzásgátlók gyakorlati bevezetését eredményezte.

Mit jelent a pszichoszomatikus szülészeti megközelítés a fenti úttörők tevékenységének tükrében? Mindenekelőtt azt, hogy a gyermekáldás nem egyszerű technikai esemény, hanem mélységesen felemelő, megrázó, emocionálisan semmivel sem pótolható emberi élmény, amely elsősorban a család bensőséges magánügye, de ugyanakkor kiemelkedően fontos társadalmi esemény, melynek biztonságáért a szülész-nőgyógyász szakmai közösség a felelős – a minden időkre érvényes, gyönyörű megfogalmazást a kanadai orvosszövetség 1998-ban tette közzé National Guidelines című köriratában. A szülőszobai esemény résztvevői között a kommunikációt ennek a megközelítésnek a szellemében kell vezetni. Tudni kell azt, hogy a kommunikációs stratégiát a résztvevők különböző tudatossági szinteken kezelik.

A szülőnő őszinte kommunikációja a segítséget kérő ember attitűdje. A tágulási és kitolási szakról meglevő ismeretei a gyakorlatban kerülnek megtapasztalásra, szembesül mindazzal a félelemmel vagy magabiztossággal, amit terhessége alatt épített fel magában. A társas támasz jelentősége a pozitív attitűd (elvi hozzáállás) megerősítésében áll – ennek segítségével a szülőnő félelmei eloszlanak, partnerkapcsolata megerősítést nyer, a szülést pozitív emberi és társadalmi élményként éli meg. A férj kommunikációja az őszintén kiszolgáltatott ember támaszkeresése, aki a kedvest szenvedni érzi és látja. A szituációban érdemleges technikai segítséget nem tud nyújtani, mert laikus, de társfájdalma és aggódása, mint külső kontroll, befolyásolja a szülőszobai történéseket. A férj fokozott tudatállapota miatt is észreveszi a szülőszoba személyzetének verbális és non-verbális kommunikációjában az apró bizonytalanságokat, mindent kinagyítva észlel. Laikus voltában is „felügyeli" a szülőnő jólétét. Jelenléte és aggódása üzenet: ez az én családom, vigyázzatok rá minden módon és azon túl is! A férjjel való kommunikáció a szülésznő, a szülészorvos és a jelenlevő perinatológus közös, aktív szerepjátéka. Tudatos, tanult elemekből felépített szülőszobai előadás, amelyben a professzionális szereplők a szülés tényleges eseményeit a mindenkori aktuális szituációnak megfelelően közvetítik a szülőnő és a férj számára. A közlés történhet külön-külön vagy együttesen, amit a sürgősségi szituáció jelenléte vagy hiánya módosít. Egyes vélemények szerint korunkban kölcsönös tanulási folyamat zajlik – a család sugallja, mit szeretne, a szakma pedig igyekszik ezt megérteni és kielégítő módon válaszolni a megváltozott igényekre.

A szülésznő szerepe, aktivitásának mértéke, az önálló kommunikáció kiterjedése országról országra változik. Európában a legnagyobb tényleges önállósággal a holland, dán, német és brit szülésznők rendelkeznek, de a tény megítélésekor messzemenően figyelembe kell venni az országok között meglevő jelentős infrastrukturális különbségeket, melyek a szülészeti ellátás minőségét alapvetően befolyásolják. Az évtizedes hagyományoknak megfelelően strukturált különböző ellátási szinteken a szülés biztonságát olyan faktorok határozzák meg, melyek túlmutatnak a szülésznő szakmai kompetenciáján és tudásán.

A fejlett világban az ezredfordulót jellemző, jelenlegi biztonságos szülészeti ellátás kulcsa a jól felszerelt szülőszoba a 24 órá-ban rendelkezésre álló háttérkapacitásokkal, intenzív háttérrel és a progresszív betegellátás nyújtotta lehetőségekkel. A tabloid sajtó és az internet nyújtotta adathalmaz alapján természetesen juthat valaki a fentiekkel ellentétes következtetésre is, amennyiben például kiragadott esetek alapján az otthonszülést biztonságosnak véli. Tudatában kell lenni a ténynek, hogy a szülések mintegy 75%-ában valóban nincs szükség szülész-nőgyógyász szakorvosi tényleges jelenlétre, de zavaró, hogy előre nem lehet megmondani, hogy kik tartoznak majd a fennmaradó 25%-ba? A szülészeti ellátás biztonságát nem lehet statisztikai valószínűségekre alapozni, és többek között ez a magyarázata a hazai szigorú, szakorvosra alapozott ellátási felelősségnek. A szülésznők túlnyomó többsége a fentiek tudatában dolgozik. Számukra a személyes szülésznő-szülőnő kötődés gyakorlati megvalósulása az a terjedő jelenség, hogy a terhesre személyesen felügyelő orvos mellett a szülésznő is a család kívánságának megfelelően nevesített személy. Az intézmény gondja és felelőssége, hogy a munkabeosztás dinamizmusa révén az ilyen igényeket is lehetőleg kezelni tudja.

...